Asszem megint elkezdődött az időszak amikor sírok a sorozatokon... Éljen a szentimentalizmus:-)

sál sapka kesztyű

Nem gondoltam, h ennyire fog hiányozni a tél, és az otthoni karácsony előtti hangulat. Amikor olyan jó a tél, nem fázol m van jókis meleg kabátod, meg hatalmas sálad, fogod a forralt boros bögrét és kortyolgatod a karácsonyi vásárban.. Akár szegeden, akár a vörösmartyn. Lehet, hogy csak azért látom ilyen szépnek most a telet, mert itt nem igazán van benne részem, furák a karácsonyi utcai égők a pálmafák közt, 20-25 fokban. Nem akarok innen végleg hazamenni, nagyon nem, de erre a 10napra annál jobban vágyom minnél jobban közeledik...

:-S

Még mindig nagyon félek a viharoktól éjszaka... Regrosszabb kombináció: szél+eső+ablak+sötét+egyedül a szobában... ja, és tegyük hozzá a mozgó függönyt. Aki ismer, sztem tudja, hogy ma mennyire fogok nyugodtan aludni... Ilyenkor bármit megadnék h valaki itt legyen mellettem.. Utálom az ilyen éjszakákat..

...

Megváltoztatni a múltat? Bárcsak lehetne... Bocsánatot kérni? Ha enyhítené mást se tennék... Megbánni, és tanulni belőle? Ó, igen, ezerszer is....

Nádasdy Ádám: Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.

Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,

a megszeretés, a meggyűlölés.

A piacon a tanácstalan álldogálás,

hogy házigazdává átalakuljak;

amikor vendégeket hívtunk,

a vendégség után pedig a bútor,

mert vissza kell tolni a privátba..

Ezek nehezek. Amikor maradok,

az jó: az alvásnak a mestere vagyok,

és ébren lenni nagyon szeretek.

Boldog vagyok ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.

De átzuhanni egy beállításból

egy másikba, az mindig szomorú.

Maradni szeretnék, mindig maradni:

ha ébren vagyok, élesen figyelni,

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,

vagy élettársi szennyest kotorászni.

Átzuhanni: az fáj. A változás

szűk száján átcsúszni: az horzsolás.

Happy Happy Birthday

Ennél tökéletesebb három napot elképzelni sem tudtam volna. És nem azért mert szülinapom volt, és vszínüleg bármit csinálok velük, jól éreztem volna magam, hanem mert minden benne volt amit imádok Alicantéban, Spanyolországban, az itt létemben. Tényleg nem tudok rá más szót, mint hogy tökéletes három nap volt. Voltunk 5en Desdenben, ahol kaptam meglepi gyertyás sütit, amire tényleg nem számítottam. Egy nagyon rossz szerdai nap után, este mindent elfeledtettek velem, készültek a szülinapomra, Holgertől kaptam ajándékot, amin nagyon meglepődtem, de azt hiszem örök emlék marad erről a három napról. Csütörtökön találkoztam nagy csapatunk többi tagjával is, kaptam sok köszöntő smst, amik végleg mosolyt vittek a napomba, felbukkant Tomi, akivel kb 1-2éve nem is beszéltem, és nagyon jót dumáltunk msnen. Nagyon jól esett, hogy Jocitól kaptam ajándékot (m amúgy senkitől nem számítottam rá), főzött nekem nagyon fincsi vacsit, meg mamáék küldtek nekem virágot. De ami a legeslegjobb volt a csütörtökben, hogy olyat táncoltam mint már nagyon régen nem.... Kiadtam magamból mindent, nagyon jó zenére (tánc szempontjából), szabadon, teljes élvezettel és extázissal... el sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett. Aztán egy kis spontán meglepi, ami váratlanul jött, de tipikusan tökéletes színfolt volt, bármi bonyodalom nélkül. Aztán pénteken végre megjött zsuzsi, akivel mégtökéletesebb lett volna ez a két nap, nadehát a péntek.... hab a tortán. Kruopánál meglepi összejövetel, amire aztán valóban nem számítottam a szülinapom 3dik napján, még tortát is kaptam, meg ajándékokat. Zsuzsitól a happy box kiegészitését, egy kiló gumicukor személyében, ami azt hiszem lelkileg nagyon erőssé fog tenni, mert azt megállni, hogy csak akkor vegyek ki egyet mikor a happy boxból is.... kihívás:-) Aztán Jamboree ami nem hiányozhat a szülinapomból, nagyon jó zene, tánc, és még vmiért kaptam egy ingyen sört is a pultostól:-P Aztán (ezer köszönet Zsuzsi, h nem hagytad h rögtön hazamenjek) lementük a puertoba egy salsa bárba, olyan de olyan hihetetlenül jó volt, hogy az már..... Ott volt Victor is, meg sok igazán zsigerből táncoló ember, és végre én is táncoltam emberekkel ilyen zenére, nem csak egyedül. És hát mondanom sem kell, h menniyre élveztem, és hogy Victor menniyre jól táncol, bár megbeszéltük zsuzsival h egyelőre ehhez a tánchoz túl "öntörvényűen" táncolok (papám szavaival élve). De az utolsó tánc már elég jól ment, szval csak sokat kell odajárni és hozzászokom:-) Ez a hely már tényleg annyira hihetetlenné tette ezt a három napot, hogy álmodni se mertem volna róla...
Nagyon boldog voltam, hogy olyan emberek vettek körül akiket tényleg nagyon megszerettem, odafigyeltek rám, fontos volt nekik, hogy jól érezzem magam a szülinapomon, és nagyon különlegessé tették az egészet...
És ott vannak az otthoniak (olyanok is akikre tényleg nem számítottam), akik minden egyes smssel v emaillel mosolyt csaltak az arcomra, de olyan igazi szívből jövőt, amikor a szemem is mosolyog...
Tegnap (pontosabban ma)hajnalban sétáltam haza, és vigyorogtam, és táncoltam az utcán... és csak azt hajtogattam magamban hogy el sem hiszem.... és hogy tökéletes volt!!!!

in memoriam...

Milyen furfangos az élet... Olyanokból lesznek "legjobb-örök" barátnők, akik egy évvel ezelőtt gyűlölték egymást, és olyanok vesztek össze vagy távolodtak el, akik különleges és értékes dolgokat éltek át együtt és akkor úgy érezték h ez vmi örök. Sok olyan ember van, aki valamilyen értelemben a felszínes életet választja. Túl nehéz megkűzdeni az erős személyiségekel, szembenézni a gyengeségeikkel és a kérdéssel, hogy tulajdonképpen kik ő valójában. Az ő választásuk egy könnyebb, sokszor boldogabb élet, legjobb barátokkal, és sok örömteli de nem mély pillanattal. Nem azt mondom, hogy nincs szép, és boldog életük. Csak a könnyebbik módot választották, elbújtak a valódi nehézségek és problémák elől. Ismertető jelük, hogy olyan régi barátaik vesztek el, tűntek el, hagyták őket el, akik valóban ismerték és szerették őket, és nem voltak hajlandóak eltűrni, hogy ne azok legyenek akik valójában tudnának lenni...

és néhány kép ami kimaradt...

ha nem látnátok ott van a háttérben Will, piros kabátban, aki csak ránk vár...:-P

ilyen gyönyörű színű volt a szibánk a hostelben....

ezt muszáj volt zsuzsinak lefényképezni...:-)

Verocs alicantéban is hódít...

perfect

Szval itt volt Verocs. Elég nehéz róla írni, mert erről a 4 napról nem szabad csak úgy, egy semmmilyen, élménybeszámolós postot írni...
Sikerült nagyjából mindent megmutatnom neki amit akartam, és ezen kívül sokkal többmindenben részünk volt, mint terveztem. Voltunk jamboreeban, eltöltöttünk egy napot négyesben és nagyon jó volt, sétálgattunk campuson, joci főzött nekünk fincsi currys csirkét, kibuszoztunk a reptérre h átvegyük a kocsit. Este sétáltunk az explanadan, a tengerparton, és a reggae bárban beszélgettünk egy nagyot. Verocs is megtapasztalta a puerto éjszakai életét, táncoltunk nagyot, sergio bejött vera miatt alicantéba, majd fél7re haza is vitt minket kocsival. 3óra alvás után fölmetünk a várba, csináltunk soksok nagyon jó képet, egy nagyon jó kocsiút red hot-tal meg kulcstartóval, megérkezés valenciába, parkoló keresés, séta, majd megint parkolókeresés, hogy részt vehessünk a fantasztikus vega fesztiválon. Kapuerások, kis tánci, megfagyás után ismét parkoló keresés, szenvedés, punnyadás, majd az első couchsurfing. A legkényelmesebb ágy az elmúlt 2hónapban, reggel horchata, metrózás, és az utolsó nap kettesben veroccsal. Hostel keresés, séta, ebédre tapas, siesta, majd este séta, ismerkedés (Will:-), és buli keresés. Cuki hosteles fiú, soksok fáradt nevetés, automatának örülés, wiw nézegetés, taxi, reptér, és búcsú....

Szval ezeket csináltuk. De a legjobb az volt, hogy együtt voltunk. Akkor beszélgethettünk amikor csak akartunk, nem kellett arra várni h mindketten fent legyünk msnen és legyen időnk. Valóban belekóstolt kicsit abba ahogyan élek itt, és már nem csak fényképeken látta a helyeket meg az embereket, hanem személyes élménye is van róluk. Örülök, hogy mégtöbb időt töltött zsuzsival, mert régóta szeretném h megismerjék egymást, és hogy jocival is találkozott, mert azért az itteni létem elsősorban hozzájuk fűződik. Nagyon sokat nevettünk, és ez mindkettőnknek nagyon kellett már. Jó volt csak úgy beszélgetni. Nem megbeszélni az adott problémát, meg az elmúlt eseményeket, hanem csak úgy általánosan, bármiről, spontánul. Megnyugtató hallani, hogy egyre pozitívabban tudja felfogni a dolgokat, és egyre jobban kezdi kezelni az életét. Nagyon jó volt megint röhögő görcsöt kapni vele, miközben a cuki hosteles pasi vszinű abszolút hülyének nézett minket és ezen csak mégjobban nevettünk. Az a kép a fejemben, amikor megláttuk az automatát, és mintha az életünket mentette volna meg, simogattuk és ölelkezve fényképezkedtünk vele (hajnal 4 volt, semmi bolt, semmi kajánk, semmi innivalónk, ezért örültünk neki anniyra). Sexisten hasonmás, Will, aki columbiai és a hülye nem tudta h még ott kellett volna maradnia, meg a pasi a hostelből aki szegény nagyon próbálkozott összeismerkedni velünk, na meg Picadili és az elviselhetetlen zene meg emberek, és a kihalt vasárnap esti valenciában való bojongás.
Nagyon kikapcsolt és nagyon sokat segített... Perfect volt:-)

Mikor megtudtam, hogy vera egy nappal később jön, egyrészt szomorú voltam, másrészt elgondolkodtam, hogy vajon miért történt így... Ilyenkor mindig kiderül, hogy az ilyen dolgok nem véletlenül történnek, mint ahogy most sem. Tegnap este sokminden kiderült. Például az, hogy mégsem kezelem ezt a kis dolgot bajor barátunkkal oly tökéletesen mint ahogy gondoltam és terveztem. Eddig kétely nélkül (na jó, vhogy mélyen éreztem) hittem, hogy tökéletesen ura vagyok a helyzetnek, én sem akarok többet és ez így nagyon jó. De megint én voltam a hülye, mert pontosan tudtam, hogy ez veszélyes, nem hiába mondtam el mindig akárhányszor erről beszéltem, hogy jó ez így csak figyelnem kell magamra. Hát nem figyeltem eléggé... És valamiért az a legrosszabb h nem is ismer. Fogalma sincs arról, hogy ki vagyok és nem is akar megismerni. Így meg mi értelme van bárminek is köztünk. Szval asszem ezennel első kis kalandomnak vége.
De igazából nem is e miatt annyira fontos a tegnapi este. Nagyon köszönöm hogy ott voltál tegnap mellettem! És úgy ahogy kellett, és jó volt beszélni olyan dolgokról, szükségem volt rá nagyon. Leírhatnám mégegyszer h miért, de pontosan tudod. Néha kell. Szval egyszerűen köszönöm.
Meg rájöttem még valamire. Hogy hiányzik az olyan társaság ahol az emberek valóban ismerik egymást... Nem csak felszínesen, hogy ki mit csinál épp az életében, milyen kalandjai voltak már, és hogy mit mutat a világnak. Hanem amikor, ismered az embert... Ez itt nincs meg, és nagyon hiányzik. Ha belenéznek a szemembe, nem tudják mit látnak.

az elmúlt pár hétből:

voltunk hármasban Alteában, villamossal

fényképezkedtünk elég szép kilátás előtt

zsuzsi alkotott

volt egy kis piknik a tengerparton

csak hogy egyértelmű legyen az időpont, november 4dike van

pihentünk sokat a homokban

volt What a wonderful world-re nagy ölelkezés....

2hónap után sikerült egy normális közös képet is csinálni, méghozzá reggae bulin

itt volt kiscsaládom látogatóban

voltam sokat bátyussal...

Halloweent is kellő tisztelettel megtartottuk

Felfedeztük Sargantanat, buliztunk egy hatalmasat, és készültek nagyon jó képek

táncoltunk jó sokat

csak mert anniyra jó kép lenne ha nem lenne homályos

és bátyám is nagyon jól érezte magát

volt egy este, ami innen kihagyhatatlan...:)

jamboreet még mindig nagyon szeretjük, a zenét, a hangulatot és az ismerős arcokat

megalkottuk a hardcore chillout kifejezést

szerveztünk meglepi szülinapi bulit jocinak, egyedi tortával

végleg meghódítottuk joci szívét....;-)

élveztük az éjszakai kilátást holger lakásának tetejéről

volt egy tea délutánunk is

megismerkedtem az empanada gyönyöreivel

joci meg a többieket ismertette meg a gulyás gyönyöreivel

volt egy semmittevős délutánunk a tengerparton, gyönyörű idóben, október közepén (asszem)

és mindenek előtt nagyon sokat lustálkodtam:-)

Versek

Hihetetlen, hogy rátalálsz egy versre és mennyire meg tud fogni. Amikor igazán tetszik egy vers, annyira h kiírjam a füzetembe, onnan tudom, hogy érzek valamit a hasamban, az egész testemben, hogy ezen a versen nem tudok csak úgy átlépni.
Tökéletsen le tud írni egy pillanatot, egy érzést, az egyik ideádat vagy akár az egész életedet. Egy ember akit nem ismersz valójában, jó esetben tanultad az életét, a költészetét, rosszabb esetben még a nevét sem hallottad, hibátlanul leír belőled egy részt. Mintha a zsigereidbe látna, és van hogy magad sem tudod h benned van az az érzés, de elolvasod azt a pár sort és azt mondod: ez én vagyok.


Szabó Lőrinc: Különbéke
Márai Sándor: Halotti beszéd
Ady Endre: Valaki útravált belőlünk
Jevgenyij Jevtusenko: A lelked szobája
Bertók László: Ki kérdez?
Baranyi Ferenc: Fogadom
Szabbó Lőrinc: Kalibán
Háy János: Törés
Dsida Jenő: Hálaadás
Csengery Kristóf: Habrend
Karinthy Frigyes: Lecke
Csengery Kristóf: Egy nyúl visszatekint
Edgar Allan Poe: Tündérország
Reviczky Gyula: Magamról
Szabó Lőrinc: Az Egynek álmai

egyelőre ennyi....

Nem túl felemelő a 100dik post-om... Legalábbis nekem nagyon nem...

Miért nem látja hogy mennyire szükségem lenne most rá? Írom, hogy össze vagyok zavarodva, hogy nem tudom mit akarok, hogy nem látok tisztán ez elmúlt egy év után és nem kérdez. Nem kérdezi, hogy mi van bennem, hogy mit érzek igazán, hogy mi a baj... Vagy bármi, csak egy kérdés, hogy tudjam hogy nem csak úgy leírom a dolgaimat hanem hogy el is olvassa. És nem valaki, hanem ő... Fogalma sincs, hogy az elmúlt egy évben milyen változáson mentem keresztül, úgy érzem már nem lát belém. Nem tudom, hol romlott meg, vagyh egyáltalán megromlott-e. Lehet, hogy csak megváltoztunk, most mindkettőnknek másra van szüksége, de most először éreztem, hogy nem fordulhatok hozzá. A jelszavaink -visszajelzések nélkül, biztos hely, igazi béke- lehet hogy túl nagy biztonságot adtak és nem figyeltünk eléggé a másikra. Úgy érzem, most én nem tudok többet tenni, és lehet h önzőség de úgy gondolom, hogy most nem rajtam múlik... És ha ezt nem látja, akkor meg minek mondjam neki.

confessions... 7

Nem bízom az ösztöneimben. Nem merek gondolkozás nélkül, csak érzésből cselekedni, és nem is akarok... Nem akarok mégegyszer olyat hibázni ami másokra is hatással van.

"...fejest ugrunk az énünk éjszakájába, és a saját őrangyalunk megszállotjaivá válunk"

szeretem Kerouacot

such a perfect night...

Megismertünk nagyon sok új embert, nagyon különlegeseket is. Egy nőt, akinek olyan életet van lehetősége és bátorsága élni, amiről sokan csak álmodunk, Holgert, akihez kevésnek érzem magamat és az életemet h beszélgessünk (mint HB, v régen Midlo és Atesz) de tegnap mégis nagyon jól elvoltunk és sokat nevettünk együtt. Volt sok nagyon finom empanada, amit sutyiban ettem amíg a többiek még csak a levesnél tartottak, de cserébe aztán majdnem mindent elmosogattam. Aztán, bár kicsit később a tervezetnél de végre elindultunk JAMBOREEba!!! Beléptünk, szólt a reggae és nem lehetett levakarni a mosolyt az arcunkról. Ott volt szinte mindenki, Luca, az olaszok, holger, joci, de mi csak táncoltunk táncoltunk és táncoltunk:-D És mégpedig nem akárhogy... Igazán nagyot alakítottunk zsuzsival, az énekes csaj is észrevette h ki szereti igazán a reggaet. Ott volt victorunk is, aki nagyon édi volt, kiderült hogy a reggae nem az ő sítlusa, de az biztos h tetszett neki ahogy táncolunk.Volt Jr Reed, bam bam bilang, soksok babylon és igazán jól dalszövegek.... És nagyon nagyon hiányzott onnan Verocs!!!!! Zsuzsi a tanuja h hányszor említettem vera nevét az este. És bár nem táncoltam lucával, nem volt baj m annyira jóóóó volt zsuzsival. Ááááááá, esélytelen h leírjam milyen volt..... Tökéletes volt minden szempontból:-)

dream

Mindent de mindent megadék azért h így tudjak táncolni... A két kedvenc műfajom. Egy életre boldog lennék ha csak egyszer eltáncolhatnék így egy koreográfiát....

egyszerűen nyugalom...

engem mindig mosolyra fakaszt...

Mrena Julianna - Kurva banalitás

arra az éjszakára emlékszel-e még drága
annyi konyakmeggyet faltunk hogy berúgtunk
emlékszel még és néha bódulsz nosztalgiába
nemrég még szerelemről lihegő kamasznyi dívák
árva barátném nemrég még fogszabályzót hordtunk
az ég olyan közel volt és a föld íze édes
s a jóféle férfiakról tudtuk hogy mind miénk lesz
és pofozkodtunk és egymás ruháit kölcsönbe véve
szédítettük a hozzánk korban illőt nem illőt
s a viccet félretéve: mi a franc van mivélünk
főzni tanulunk s mellé találgatjuk mikor lesz
gyerekünk s mihez kezdjünk ha minden férfi disznó
ne mondja nekem senki mert nem veszem be hogy így jó
esedékessé válik osztálytalálkozóra járni
s rádöbbenni hogy pár év múlva jöhet a ránckrém
ha régen írt levélre bukkanok csak mosolygok
ez már a vég barátném? Mert ez agyrém ez agyrém
itt állok megfürödve és huszonévesen még
pedig kislánynak hívnak szomszédok ismerősök
hirtelen ébredek fel gyakorta éjszakánként
s töprengek merre potyogtak tejfogaim no lám
arra az éjszakára emlékszel-e még s drágám
elhiszed-e hogy egyszer majd nagymamák leszünk
a csuda életbe mondjuk milyen ifjú bolondok
voltunk mi egykor s aztán jóízűt kacagunk hozzá
és a föld íze édes és a konyakmeggy bódít
és a szerelem könnyű mint könnyű a halál
és tizenhat se múltam bár senki el nem hinné
kurva banalitás - rá se ránts holnapra úgy kelünk fel
kerek a világ és persze hogy mi vagyunk középen
mi vagyunk középen hogy is lehetne másként

tegnapi buliból egy szösszenet...:-)

2002 szeptemberétől decemberéig....

Annyira hihetetlen, hogy egy dal, pár ritmus és egy szöveg mennyire visszahozza az emlékeket. Nagyon rég nem hallgattam már ezeket a spanyol számokat, és most mikor elkezdődött a zene, azonnal visszarepültem az időben. Már négy éve volt, de becsukom a szemem és midenre emlékszem. Ott ülök az írósztalon, a nyitott ablak mellett miközben Kata takarít, hétvége van és rajtunk kívül nincs senki a koleszban... És érzem az épület szagát, DKNY parfümöt, mindent ami ott volt. Ahogy a focipályán feküdtünk este és néztük a csillagokat, mikor ültem a fűben és sírtam h Luca elment a SEKből Zircre és odajött hozzám az egyik sapnyol barátnőm, érzem az ízét annak a borzalmas zöldségnek amit néha adtak, és minden vacsorának. Előttem van a tanulószoba minden asztala, hogy ki hol ült, és h miről beszélgettem legelőször Angellel. Az a perc mikor meghallottam egy dalt és kirohantam sírva a szobából, mert másfél hónap után belőlem is kifakadt. Az utolsó esténk, mikor buliztunk, ahogy Pedroval táncoltam, és ahogy a többiek előadták a Ketchup koreográfiát az asztalon. Látom magam előtt a szemeket, a mosolyokat, ahogy meghatódott Don Marcos az ajándékunktól és mi gyűlöltük a világot h haza kell mennünk....

"qué más dará lo que digan,
qué más dará lo que piensen, si estoy loca es cosa mía"

confessions... 6

Sokszor azon veszem észre magam, hogy gondolkozok egy poston, aztán rájövök h ezt nem írhatom le... És általában azért, mert megbántanék vele embereket. Tehát valamit nem csinálok jól. Úgy indítottam ezt a blogot h csak egy ember tudott róla, aki amúgyis úgy is ismer mint a tenyerét, és bármiről beszélhetek neki. Valóban a naplóm volt ez az oldal, magamnak írtam magamról. Aztán vhogy ez elveszett, egyre többen olvasták és már nem magamnak írtam ,hanem a barátaimnak. Akkor ez nem volt gond, mert minden happy volt, mindeki szeretett mindenkit és nem volt tabu téma. És most sok ember nincs jóban egymással, túlsok a tabu amiről nem beszélünk, bármit írok le, át kell gondolnom, hogy meg ne bántsak senkit. Van egy ember akiről nem írok, mert nem tudom, hogy egyáltalán olvassa-e még a blogomat, vagy hogy mit vár tőlem. Nem írtam inkább semmi. Mert tényleg nem akarom többet bántani. Így nem post-oltam arról, h mennyire jó néha hallani róla, legalább csak annyit hogy éli az életét szeged, hogy mennyire sajnálom h az én hibámból nem valószínű h látni fogja h hogy élünk itt, és nem vihetjük el a jamboreeba egy jazz estre, és hogy itt van kint a falamon a közös képük zuszival mikor Jásdit iszik, mert az életem egy bizonyos korszakában megmásíthatatlanul benne él. De remélem egyszer majd megint tudni fogom hogy mivel telnek a hétköznapjai, hogy éppen milyen zenéket hallgat és milyen novela témát talált ki... És eggyel kevesebb tabu lesz...

Olyan mintha vakáción lennék az életemből... Nem szakadtam el teljesen, hiszen napi kontaktban vagyok azokkal akiket szeretek és akik hiányoznak, de az életem semmilyen felelőssége nem nyomaszt itt. Szabad vagyok, nem kísért a múlt, nem vagyok két tűz közt, nem kell nap mint nap azzal szembesülnöm h milyen problémákat kell megoldanom és ez az élet rettenetesen tetszik..... Iszonyat felszabadító. Nem vagyok kicsattanóan boldog, és nem tökéletes minden, egyszerűen csak jól vagyok. Nagyon jól, semmi bonyodalom nélkül. És hosszú idő óta most először tényleg jó hogy nincs senkim. A múltkor rájöttem, hogy az elmúlt két évben soha de soha nem voltam ennyit egyedül mint most, és már nagyon szükségem volt rá. Szval happiness van:-)

Azt hiszem a szombat esténk megér egy bejegyzést. Sokminden történt. Házibuli olaszoknál, soksok ivászat, szülinapi torta meglepinek. Észrevettem ahogy Gaetano a szeme sarkából figyeli az embereket, megpróbált békíteni, jó hangulatot csinálni. Beszélgettem zsuzsival és egyszercsak szóbajött a téma (ami már jópárszor FvM-ek közben), hogy nekem mit kéne máshogy csinálnom az én életemben, és egyszercsak kifakadt belőlem a sírás. Ott, mindenki, 25idegen előtt zokogtam, és valami rettenetesen jól esett. Nagyon nagyon rég szükségem volt már egy igazi, kiadós sírásra. Aztán mikor a konyhában már azon is sírtam h nincs a hűtőben sangría akkor iszonyat aranyos volt joci, odajött és megölelt, ami - ismervén joci fikiális érzelemkinyilvánításait- nagyon jól esett. Aztán mintha mi sem történt volna, mosolygás és nevetés volt az est további részében. Jól berúgtunk: első helyen joci végzett, aztán zsuzsi, én, gaetano és a többiek.... Miután a szomszéd megfenyegetett minket h kihívja a rendőrséget, 40-60 perc alatt sikerült is elmennünk a lakásból. Sok ember lassan mozog... Majd következik a részegség egyik mélypontja: a barrio. Ez az az egy óra, ami bizonyos embereknek teljesen ki is esett a tudatából másnapra, nekem csak az összefüggések vesztek el... Amikor egy literes sörösüveget a magasba tartva csoportvezetősdit játszom a fiatalokkal zsúfolt utcákon, és rettenetesen jól elvagyok magamba, amikor a jocinak 2 próbálkozásból egyszer sem sikerül pisilnie, amikor csak egy hajszálon (és pár pohárral több alkoholon) múlik h ne történjenek a társaságra veszélyes dolgok, amiknek nem biztos h vicces következményük lett volna... Nade sebaj, túléltül azt az egy órát, majd irány a kikötő táncolni!!!! Hát már nagyon kellett ez a kis tánc.... Alicatéban most először nem csak lötyögtem, egy cseppet sem fogtam magam vissza, úgy igazán, belülről és gátlások nélkül táncoltam igazi latin zenére. Nem az volt a lényeg h fiúkkal-e vagy sem (párral igen, de semmi számottevő tehetség), hanem h ott voltunk zsuzsival és nagyon nagyon nagyon jó volt... Kitáncoltam magamból az elmúlt egy hónapot, az biztos. Sztem még fogunk erre a helyre menni....
Aztán egy nagyon jó bocadillo a kikötőben, egy kis dühkitörés -kinek miért, aztán irány zsuzsi lakása... Fél7kor feküdtünk le. És a legviccesebb az volt mikor másnap megpróbáltuk összerakni az este eseményeit...
Igazi buli volt:-D

Ma sikerült megfogalmaznom, hogy mit jelent nekem Márk: "az egész léted az életemben valahogy magától érthetődő..."
Már 8éve h valamilyen formában ott van az életemben. Ő volt az első kapcsolatom, aztán a legjobb barátom, aztán több is mint a barátom és aztán az az egyetlen egy ember (a családomon kívül) akiben tényleg kétség és gondolkodás nélkül 100%osan megbízom. Ez az az igazi bizalom, amikor nem arról van szó h elhiszem-e amit mond v ilyesmi, hanem h nem kellenek visszajelzések sem semmi ahhoz h tudjam h mit jelentek az életében. Hogy valóban érezzem h ugyanolyan különleges vagyok az életében, mint ő az enyémben. És ez idén nyárig nagyon jól tudott működni. Egy kapcsolatunkat sem zavarta, mind a ketten voltunk azóta szerelmesek, voltak komoly kapcsolataink és olyan időszakaink is mikor ott voltunk egymásnak. De idén az evezőstáborban vmi megváltozott. Ő ott, a szavaival élve, az érzések fergetegében bukdácsolt, épp elég volt neki megbírkózni a saját érzelmeivel, nem vette észre h közben az életem egyik alappillére borult meg. A nyolc év alatt soha nem voltam rá féltény, soha nem zavart ha mással van, eddig a táborig. És ez annyira összezavart, hogy képtelen voltam tisztán látni... Aztán vége lett a tábornak, már kevésbé foglalkoztam ezzel, de még mindig képtelen voltam tisztába rakni h mit éreztem akkor, és most és hogy mi változott bennem. Aztán jött az a lány és elsodorta magával márkot. És tudtam, hogy hamarosan vége lesz, és akkor megint én leszek ott márk mellett ha szüksége lesz valakire, és tudtam h minden visszatér majd a maga medrébe, de nem akartam azt a lányt pótolni... Őt nem... Egyszer csak azt éreztem h el kell engednem márkot az életemből abban a formában ahogy eddig létezett, és meg is tettem. Aztán a lány eltűnt és (ahogy várható volt) megint én voltam az "első". De akkor azt hittem már késő....
Máig. Nagyon rég beszélgettünk márkkal ennyire nyíltan és őszintén kettőnkről és minden másról is, és iszonyatosan szükségünk volt rá. Elmondtam neki ezt az egészet, pedig eddig nem akartam, megértett, és ő is elmondta h mit érez. És rájöttem, hogy ő soha nem fog eltűnni az életemből. Mindkettőnknek van egy olyan kis rész az életében, a lelkébe, ami a miénk. Amit nem fog megérteni senki, mert csak mi éltük át. Mert ezt csak mi tudjuk és senki nem veheti el. Hogy is mondtuk régen...? A béke szigete... Mostmár nem kellenek rá szavak... csak tudom h ott van.

"S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkézségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e Ő, a megcsalt és elhagyott?"
/Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek/


Sokat gondolkodom ezen az idézeten már régóta, és még nem tudom eldönteni teljesen, hogy mit gondoljak róla.... Az utolsó mondat fogott meg a legjobban. És az én kis idealisztikus világképemben ez az idézet megállná a helyét, és egyből azt mondanám rá h igaz, de sajnos ez nem ilyen egyértelmű... Mennyivel könnyebb lenne, ha valóban túl tudnánk lépni emberi mivoltunkon, és tényleg nem követelnénk semmit cserébe a barátságunkért... Mert ha szőrösszívüek vagyunk akkor mindenben ott rejtőzik az önzőség, vhogyan mindig magadért teszed a dolgokat. De húnyjunk szemet efölött (mint ahogy tesszük sok mással is) és mondjuk az h vannak önzetlen cselekedetek, jó emberek és igazi barátságok....

Botellón

Spanyol szokások szerint botellón-nak nevezik amikor kimész a partra vagy fel a várba egy zacskó piával és buli előtt iszogattok. Csütörtökön felmentünk a várba, ahogy az igazi spanyolok csinálják, de nem igazán tetszett egyikünknek sem a hangulat. Rettenetesen sokan voltak egy kis helyen, a hangzavartól beszélgetni sem lehett normálisan, és nagyon idegen volt a közeg. Ezzel szemben a tengerparti iszogatán nagyon jó!!! Tegnap volt a 3dik berugásunk a parton (vszínű h egy idő után el fogom veszíteni a fonalat h hányadik) és ez is nagyon jóra sikerült, ugyanúgy mint az eddigiek.... Jó kedv, mosolygás, röhögés, kergetőzés a homokban, sangriás üveg, soksok fénykép, pisilés a bokor és az autó közt és soksok ölelés.... És tegnap kaptam egy olyan visszajelzést amire álmomban sem gondoltam volna....

mosoly és szeretet:-)

ő a mi Don Juanunk.....:-)

így néz ki mikor jocival próbálok közös képet csinálni... de nem nagyon kedveli ha fényképezik, mint látjátok

mi guapíssima:-D

ez a favorit képem

las mejores

una foto sexiiii:-D