Monday, March 30, 2009
nem értem...
Sokat sírok mostanában. Bármikor, bárhol. Síelésen, buliban, otthon, az ágyban, egy film közben, ha mások veszekednek, ha csúnyán néznek rám, ha én nézek valakire csúnyán, ha a szüleim veszekednek, ha a bátyám nincs jól, vagy ha leszakad a gomb a kabátomról. Csak úgy, elkezd folyni, én nincs megállás. Mindig elbújok valahova, tartom az álláspontomat, h ha lehet akkor senki ne lásson sírni. De akkor sem értem, hogy miért pont most... Sokkal felszabadultabbnak érzem magam, mint az elmúlt évben bármikor. Egyszerűen idióta a szervezetem, vagy anniyra jól hazudok, hogy még én sem veszem észre, hogy mi nincs rendben....
Sunday, March 29, 2009
back
Most már aztán elég a némaságból, ideje írni valamit...
Nézzük csak... volt egy szakest. Egy frenetikus szakest, utána egy nagyon jó bulival. Tökéletesen sikerült minden, sokkal többen jöttek el mint gondoltuk volna, olyan tanárok is ott voltak, akikre aztán tényleg nem számítottunk. Mindenkitől elképesztően pozitív visszajelzéseket kaptunk, és asszem jövőre is ránk fog hárulni ennek a megszervezése. Élveztem, hogy túlpöröghetek, hogy nézsi röhög rajtam, hogy mindenki izgul, és hogy fogalmunk sincs hogy hogyan is fogják fogadni az ötleteinket. És minden bejött, úgy ahogy terveztük. És tudom, hogy egy szakest megszervezése nem egy hatalmas teljesítmény, főleg ilyen segítségekkel, de akkor is jó érzés, hogy végre valamit jól csináltam.
Utána a buli is elég sikeresen alakult, több szempontból is. Egyrészt, jellemfejlődésem egy nagy állomásához érkeztem: nemet tudtam mondani, úgyis hogy kellő mennyiségű alkohol befolyása alatt voltam. Ráadásul egy olyan valakinek, akivel azért el tudtam volna képzelni, hogy történjen egy-két dolog. De tényleg csak egy-két, nagy jövőt nem jósoltam a dolognak, így okos kislány módjára határozottan kijelentettem, hogy NEM. Nagyon büszkén tértem haza:-) Jó volt még, hogy olyan csoporttársaimmal is beszélgettem, akik mindig is érdekeltek, de valahogy sohasem jött ki a lépés, hogy beszélgessünk. Most sikerült, és nagyon jót beszélgettem, több emberrel is.
Amennyire frenetikus volt az este, annyira szívtam ezt meg másnap, ugyanis életfunkcióim minimál szinten működtek csak a másnaposságtól... De abszolút megérte!!
Akkor, volt tegnap egy Giccs Party estylonál. El kell, hogy mondjam, hogy gépelés közben épp a csillámló magenta-rózsaszín körmeimet nézem, és ez igen zavaró látvány, asszem ahogy befejezem ezt a beszámolót, az első dolgom lesz, hogy lemosom. Szval, a csillámló magenta körömlakk a frenetikus giccs-stílusom kiegészítőjeként szolgált. Az az igazság, hogy nem tudom szavakkal leírni, hogy pontosan milyen esztétikai katasztrófát hoztunk létre tegnap nézsivel... igazán gyönyörűek voltunk, és szerintem életemben nem volt rajtam még ennyi rózsaszín és műanyag ruha, nyilvánvalóan mértéktelen menniységű fölösleges, csillogó és igen esztétikus kiegészítőkkel. Szval zseni volt. És a buli is. Jókat beszélgettünk, röhögcséltünk, és hatalmas duhajkodásunkban még a rendőröket is kihívták ránk, amit nem igzaán tudtunk mire vélni... Játszottunk "Mi lenne ha"-t, ittunk finom borokat, és egyesek rózsaszínben vagy kékben látták a világot pár óráig:-)
Élménybeszámolókból egyelőre ennyi elég, de remélhetőleg nem némulok újra el:-)
Nézzük csak... volt egy szakest. Egy frenetikus szakest, utána egy nagyon jó bulival. Tökéletesen sikerült minden, sokkal többen jöttek el mint gondoltuk volna, olyan tanárok is ott voltak, akikre aztán tényleg nem számítottunk. Mindenkitől elképesztően pozitív visszajelzéseket kaptunk, és asszem jövőre is ránk fog hárulni ennek a megszervezése. Élveztem, hogy túlpöröghetek, hogy nézsi röhög rajtam, hogy mindenki izgul, és hogy fogalmunk sincs hogy hogyan is fogják fogadni az ötleteinket. És minden bejött, úgy ahogy terveztük. És tudom, hogy egy szakest megszervezése nem egy hatalmas teljesítmény, főleg ilyen segítségekkel, de akkor is jó érzés, hogy végre valamit jól csináltam.
Utána a buli is elég sikeresen alakult, több szempontból is. Egyrészt, jellemfejlődésem egy nagy állomásához érkeztem: nemet tudtam mondani, úgyis hogy kellő mennyiségű alkohol befolyása alatt voltam. Ráadásul egy olyan valakinek, akivel azért el tudtam volna képzelni, hogy történjen egy-két dolog. De tényleg csak egy-két, nagy jövőt nem jósoltam a dolognak, így okos kislány módjára határozottan kijelentettem, hogy NEM. Nagyon büszkén tértem haza:-) Jó volt még, hogy olyan csoporttársaimmal is beszélgettem, akik mindig is érdekeltek, de valahogy sohasem jött ki a lépés, hogy beszélgessünk. Most sikerült, és nagyon jót beszélgettem, több emberrel is.
Amennyire frenetikus volt az este, annyira szívtam ezt meg másnap, ugyanis életfunkcióim minimál szinten működtek csak a másnaposságtól... De abszolút megérte!!
Akkor, volt tegnap egy Giccs Party estylonál. El kell, hogy mondjam, hogy gépelés közben épp a csillámló magenta-rózsaszín körmeimet nézem, és ez igen zavaró látvány, asszem ahogy befejezem ezt a beszámolót, az első dolgom lesz, hogy lemosom. Szval, a csillámló magenta körömlakk a frenetikus giccs-stílusom kiegészítőjeként szolgált. Az az igazság, hogy nem tudom szavakkal leírni, hogy pontosan milyen esztétikai katasztrófát hoztunk létre tegnap nézsivel... igazán gyönyörűek voltunk, és szerintem életemben nem volt rajtam még ennyi rózsaszín és műanyag ruha, nyilvánvalóan mértéktelen menniységű fölösleges, csillogó és igen esztétikus kiegészítőkkel. Szval zseni volt. És a buli is. Jókat beszélgettünk, röhögcséltünk, és hatalmas duhajkodásunkban még a rendőröket is kihívták ránk, amit nem igzaán tudtunk mire vélni... Játszottunk "Mi lenne ha"-t, ittunk finom borokat, és egyesek rózsaszínben vagy kékben látták a világot pár óráig:-)
Élménybeszámolókból egyelőre ennyi elég, de remélhetőleg nem némulok újra el:-)
Subscribe to:
Posts (Atom)
