a bor kultúrtörténete elképesztően unalmas...

Vajon fel lehet sorolni, hogy az ember mit tanult 5 év alatt? Igen, megtanultam, hogy a latin clavem-ből hogy jön a llave, és hogy mit jelent a terepmunka, de ennél sokkal többet kaptam az elmúlt években. Megtanultam, hogy egy barátság nem mindig könnyű dolog, hogy egy ölelés vagy egy szó sokkal többet tud érni mint 10. Hogy engem is észre lehet venni egy társaságban de van amikor hallgatni kell. Hogy milyen az amikor elárulnak, amikor fogalmad sincs mit kéne tenned azért hogy feltápászkodj a romokból és hogy bármi történik veled, a barátokat akkor se hagyd figyelmen kívül. Hogy bármilyen konfliktus van két ember között, rendbe lehet hozni ha mindkét fél akarja. Azt hogy elképesztően lusta vagyok és hogy a határidő jó hatással van rám. Hogy ne zárkózz el az emberel elől csak mert nem ismered őket. Azt is megtanultam hogy akármennyire is segítenék, néha nem lehet mert nem minden az én felelősségem. Azt nagyon, hogy értékeljem amim van, mert egy pillanat alatt vége lehet mindennek. Szerintem még nagyon sok minden tanultam, de most inkább tanulok még egy kis spanyol irodalmat ahelyett, hogy ezt folytatnám...

SZTE BTK komm-spany

Most, hogy letelt az 5 év, lassan véget ér ez a korszak, számot kéne vetnem, hogy hogyan is zárul. Ha azt nézem, hogyan kezdtem és hogyan végzek nagyobb különbség nem is lehetne. Gólyatáborból szegedre csöppenve, éltem haltam a spanyol nyelvért, a szakért, az emberekért. A latinórai gumicukrozásért, a hátsó soros beszélgetésekért. Ketten egy emberként léteztünk alizzal, nem volt hét jate nélkül. Kommunikáció szakon nem is igazán tudom, hogy kivel voltam jóban, talán egyedül dórival, mert ő spanyolos is volt. Nem szerettem különösebben a szakot, kizárólag a kötelező órákra jártam be, és még három év után is akadt olyan csoporttársam akinek még az arca sem rémlett. 5 év elteltével kiráz a hideg ha spanyolul kell olvasnom, vagy írnom, kizárólag azok az emberek maradtak meg a szakról akikkel másmilyen kötődésem is van, és az elmúlt fél évben egy kezemen meg tudom számolni hányszor jártam a tanszéken. Ellenben mára kommunikációs csoporttalálkozót szerveztünk annával, ezzel a diplomámmal szeretnék dolgozni, megírtam egy jókis szakdolgozatot és van pár tanár akik nagyon fognak hiányozni. Hozzátett a szak ahhoz aki lettem, elképesztően jó élmények kötődnek hozzá és imádok a btk büfében üldögélni, összefutni emberekkel és bögrés kávét inni. Az elmúlt két évben sok embert ismertem meg innen, jó embereket, akik nem feltétlenül a barátaim vagy bizalmasaim de akiket sajnálni fogok ha megszakad a kapcsolat.
Mindeközben egyéb változások is történtek a kezdet és a vég között. Emberek jöttek mentek, maradtak (hál az istennek), lett egy olyan szobám és albérletem amit soha nem fogok elfelejteni (nem a lakás miatt), lettek barátaim akik sokat jelentenek, és még néhányszor a lelkemet is összetörték (ahogy én is másokét), de hát ez így van jól... 3 év kevés lett volna, de egy félévvel sem tudnék több időt itt tölteni! Nem hiszem, hogy kihasználtam volna minden egyetem adta lehetőséget, de azt viszont igen, hogy emlékezetes 5 év volt amit Szegeden töltöttem.