Kedves Násznép, kedves barátaink, tisztelt – leendő és
jelenlegi – rokonaink, de legfőképpen: kedves Ifjú Pár, édes Szilvikém, kedves
Gergőm!
Én sohasem szerettem a nyilvános szereplést, de az alkalom
fontossága, ünnepélyessége és egy jóbarátom tavalyi, emlékezetes példája arra
késztet, hogy néhány gondolattal köszöntselek Benneteket. Hogy aztán milyen
okos, megfontolandó, pláne új dolgot tudnék mondani nektek, az erősen kérdéses.
Én pontosan tudom, hogy Ti mindketten okos, értelmes emberek vagytok – remélem,
együtt még okosabbak lesztek! - azt meg, hogy nagyon szeretitek egymást, - messziről
lehet látni.
Az idők kezdeténél nem voltunk ott, és ezért aztán, egyszer csak
úgy megtudtuk, hogy 2011. decemberében elindult egy új szerelem. Azt azonban már
láttuk, amikor a legény – mindenki számára valódi meglepetésként - egyszer csak
előkapott a ”síruhájából” egy jegygyűrűt és megkérte a leány kezét - és azt is
láttuk, amikor ez a leány ugyan könnyek közt, de azonnal igent mondott.
Segítettünk a közös életetek alapjait lerakni, és azóta is – ki távolról, ki
közelebbről – de örömmel és büszkeséggel követtük, ahogy és amennyire sok
szeretettel Ti erre az esküvőre készültetek.
Azt remélem, hogy szándékotok elérte célját - és itt, ebben
a teremben, mindenki szeret titeket és mindenki igaz szívvel drukkol a közös
jövőtökért. Azt tanácsolom, becsüljétek és őrizzétek a barátok és rokonok
szeretetét, mert az ember társas lény – és egyedül, még ha ketten is
vagytok, tényleg nehezebb és együtt, sok baráttal együtt, valóban könnyebb az élet.
Azt mondtam, hogy az ember társas lény, - azonban ez a kifejezés
szerintem nem csak és nem is elsősorban a fentieket jelenti, hanem kifejezetten
arról szól, hogy az embernek társa – kell, hogy legyen, társa, párja.
A szerencséseknek több is jut egy életben, - de az igazán
szerencséseknek csak egy.
Úgy érzem, azt remélem, Ti ilyen „igazán szerencsések”
vagytok. Szerelem az első látásra, ami „már” két és fél éve tart … ez persze
még nem 32 év, de jól indul. És ha valakit a sors, az Istenek, vagy a szerencse,
de megajándékozott azzal, hogy rátaláljon a saját gyémántjára, annak muszáj
vigyáznia erre az érzésre. Nem csak akkor, amikor tavasz van és süt a Nap,
hanem majd akkor is, ha az idők vihara rángatja kapcsolatotokat, ha majd egyszer öregek és ráncosak lesztek, - mert- remélem lesztek, és együtt lesztek. Majd akkor
is gyémántot lássatok egymásban, egyszeri, megismételhetetlen, de örök szerelmet.
Nem ismerem az ide vonatkozó pontos terveiteket, de azt
remélem, hogy minél előbb és minél számosabb apró gyémánttal veszitek körül
magatokat. Tudom, többször mondtam, hogy én még nem érzem magam felkészülve a
nagypapa szerepre, de abban biztosak lehettek, ha jönnek az unokák, mi készen
állunk azonnal nagyszülőkké válni. És már
most azt szeretném kérni, hogy majd tanítsátok meg nekik – és nem csak
könyvekből, netről, hanem elsősorban a saját életetekkel - azt, amit talán mi
is szerettünk volna átadni nektek: hogy két ember kapcsolatához alapvetően
hozzátartoznak olyan értékek, melyek hangosan kimondva ugyan talán érzelgősnek
hatnak, de ettől még örök érvényűek. Olyan értékek: mint a - szerelem,
szeretet, tisztesség, őszinteség, egymás elfogadása, az összetartozás, a család
elsődlegessége, béke és barátság.
Ha majd a Ti unokáitok is látni és érteni fogják ezeket az
értékeket, akkor már mi sem éltünk hiába.
Arra emelem a poharamat, hogy legyen elég eszetek, legyen
elég érzelem bennetek és legyen elég szerencsétek ahhoz, hogy sok-sok év múltán
is elmondhassátok egymásnak azt, amit egy klasszikus így fogalmazott meg:
az vagy nekem, mint földnek az ég, mint égnek a kék, mint
télnek a hó, mint csendnek ------ a szó.
