Fogadalom

A leírt, majd kimondott szónak ereje van. Így hát most mindenki előtt, akit szeretünk, és akik eddig színessé tették az életünket, fogadom, hogy ezt a mai napot és az elmúlt három évet sosem felejtem el. Fogadom, hogy minden törekvésem az lesz, hogy ez a szerelem és ennek minden megnyilvánulása mindig éber maradjon, dolgozz bármennyit vagy legyek bármilyen hisztis. Fogadom, hogy bármennyire is félek majd, mindig társ leszek az álmaink megvalósításában, mert te mersz nagyot álmodni.
Fogadom, hogy ezentúl nem leszek lusta vendégváráskor nagyot alkotni veled a konyhában, mert már megtanultam, hogy a végeredmény öröme mindig megéri.
Fogadom, hogy amíg csak ketten vagyunk, addig akár az utolsó fillérünket is étteremre vagy pezsgőre fogjuk költeni, ha úgy támad kedvünk, és fogadom, hogy ha már nem csak ketten leszünk, akkor nem mirelit halrúd lesz a vacsora.
Fogadom, hogy a kávéfőződnek mindig helye lesz a konyhánkban, és hogy mindig lesz otthon olyan bor, amivel ünnepelni tudunk. Évfordulót, házasságot, születést vagy csak az alkalmat, hogy békében otthon vagyunk.
Már régen az otthonom lettél. Ez a nap nem erről szól.  Inkább arról, hogy erre koccintsunk a világ előtt, és hogy mindenki előtt kimondjam: szeretlek és boldog vagyok, hogy a feleséged lehetek.

kritika

Nagyon tudnak dühíteni a buta filmkritikák. Egy film potenciálisan alkotás. Nyilván nem mindegyik az, de egy Birdman ujjlenyomat, és nem is csak egy emberé. Aki megnézi ezt a filmet és képes megírni róla egy ilyen cikket (http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20150115-szuperhosnek-lenni-nonstop-szorongas-birdman-kritika-michael-keaton-edward-norton.html) azt soha többé nem hagynám nyilvános fórumon nyilatkozni kicsit is komplexebb filmekről. 

2014

Már hetek óta gondolkozom, hogy hogyan is összegezhetném az elmúlt egy évet. Milyen formában tudom ezt a sűrű, izgalmas, gyönyörű és borzalmas évet egy kerek egésszé formálni. Még mindig nem tudom, majd a végére kiderül… Meghatározó év volt. Sok minden változott, fejlődött és kitisztult körülöttem, nagyon sokat nevettem és sírtam. De a szokásokhoz híven, vegyük sorba.

Feleség lettem. Utólag visszagondolva a folyamat, ami során eljutottunk május 10-ig sokkal jobban meghatározta az év elejét, mint akkor gondoltam. A türelmetlen várakozás és a napok visszaszámlálása egy pillanatig nem hagyott nyugodni, bármit csináltam, a gondolataim mögött ott pörgött a teendők listája, és ha nem a lista, akkor az izgatottság, hogy milyen lesz, mit fogok érezni, és milyen lesz besétálni a templomba papám oldalán. És sokkal több volt, mint azt előre el tudtam képzelni. Egy tökéletesen boldog nap volt. Bár giccsesen hangzik, de valahogy olyan érzés, amikor minden más aspektusa az életednek megszűnik, csak tisztán és kitörően boldog vagy. Egy napig nincs semmi más. Utána jöhet tovább az élet, a család, a munka és a hétköznap, de az az egy nap a boldogság. Így lettem feleség… Sokáig nem éreztem különösebb változást, előtte is és utána is közösen éltük az életünket. De így fél év elteltével ráébredtem, hogy szépen lassan kitöltődtek a lyukak, egy kicsit máshogy gondolkozunk a tervezésről, a máról és a holnapról. Egészen félelmetes az érzés, hogy eljutottam oda, hogy gyereket szeretnék. Még gyakorolnunk kell a tudatosabb életvitelt, de élvezem a szárnypróbálgatásainkat. És mérhetetlenül biztosan boldoggá tesz Gergő.

És akkor nézzünk egy kis hullámvölgyet is 2014-re. Családról ritkán szoktam hosszabban írni ezekben az összefoglalókban, hiszen kisebb-nagyobb vitáktól eltérve, mindig biztosan és nyugodtan állt mögöttem. Idén megtanultuk szerintem mindannyian, hogy ezért a biztonságért meg kell dolgozni.  Hogy nem elég, ha csak a könnyebb dolgokkal kapcsolatban vagyunk őszinték egymáshoz, hanem meg kell tanulnunk olyan dolgokról is beszélni, ami nehéz. Vagy inkább csak a magam nevében beszélek, nekem meg kell ezt tanulnom, és nem csak velük. Az elmúlt négy hónapnak köszönhetően sokkal többet beszélgetek anyukámmal, ami szerintem mindkettőnknek jót tesz. Örülök, hogy papám talán már kicsit árnyaltabban lát minket Balázzsal, és hogy kicsit más lett a fontos, mint eddig. Remélem Balázzsal egyre többet fogunk beszélgetni, mert szerintem szükségünk van rá. Bízom benne, hogy a szüleink látják, hogy jól csinálták az elmúlt 31 évet, és bár néha mindkettőnknek nehéz, de jó embereket neveltek fel. 

Ennek a nehéz időszaknak köszönhetően elmentem pszichológushoz, ami szerintem az évem egyik meglepő fordulata volt. Én tizenéves korom óta gondolkozom néha azon, hogy elmenjek, mert kíváncsi voltam, hogy milyen. Kíváncsi voltam, hogy mit tud mondani rólam, az életemről. Egyelőre abszolút pozitív az élmény. Minden héten van egy óra, ami csak az enyém. Az elején féltem tőle, hogy a kicsi káoszból csak mégnagyobb káoszt csinál, de inkább megerősített dolgokban. Már jobban látom a családom, és izgalmas a kölcsönhatások hulláma az életünkben. Erősebbnek látom magamat, a véleményemet, és Gergő szerepét a családunk körforgásában.
A pszichológussal egy időben elkezdtem újra mozogni, ami szintén egy fontos dolog, ha engem valaki ismer. Ezt már évek óta meg kellett volna tennem, és most magamtól - nem basztatásra - elkezdtem, és nagyon jó. Főleg a zumba Kristóffal J. 2015-ben sem lesz ez máshogy, és érzem a változást, hogy nem félelemből akarok egy kicsit életmódot váltani, hanem azért mert vágyom rá.

És akkor egy utolsó fontos tanulság erre az évre: a barátok. Az esküvő és az az után következő nehéz ősz sok mindent megmutatott. Sosem éreztem magam egyedül, mindig tudtam, hogy nem egy ember van, akihez fordulhatok, ha szeretnék, de akkor is jó érzés, amikor ennek tanújelét látod. Szerencsémre idén nem vesztettem el senkit, maximum csak közelebb kerültek páran. Volt egy nagyon jó nyáresti beszélgetésem Márkkal, ami sokat jelentett; sokszor hiányzik Janka, és az elmúlt időben Vera is, de ez nem baj. Néha jó, ha hiányolsz valakit, rájössz, hogy mennyire szereted őt. Megismerték egymást a barátnőim, és úgy tűnik, hogy elég jól alakultJ. Mindenki nagyon más, és számomra elsősorban mindenki külön-külön barátnőm, de nagyon jó kis estéket tudunk összehozni és szeretem, hogy megkedvelték egymást. Tudom, hogy ritkán kérek segítséget, mert nekem elég, ha találkozom és beszélgetek velük, de bízom benne, hogy mindannyian tudják, hogy sokat segítettek az elmúlt pár hónapban.
Idén azt hiszem elég nagy dolog, hogy visszatért Eszter az életembe. 11 éves korunk óta ismerjük egymást, és láttuk egymást felnőni. Sokat adott az évemhez, hogy újra találkoztunk, a beszélgetések, az iszogatások és a nevetések, életünk meglepően hasonló tapasztalatai. Köszönöm. Azt hiszem, eléggé szerencsés vagyok, hogy jó pár emberről elmondhatom, hogy őszintén szeretem őket.

Szóval valahogy így telt 2014. Voltam boldog és elkeseredett. Sokat sírtam. Mostanában valahogy nagyon könnyen sírom el magam... De legalább kijön. Idén felszínre kerültek és tapinthatóvá váltak a kapcsolataim, az érzéseim. Mind a barátaim, mind a családom, mind Gergő felé. Mintha felállt volna az életem és szembe nézett volna velem. 

Úgy érzem izgalmas év lesz 2015. Szeretnék többet írni ide. Szeretném mégtöbb barátomnak kimondani, hogy szeretlek. Ez az év a lelkemről szólt, szeretném ha a következő kicsit a munkáról, a jövőnkről szólna. Érzem a változást, és nem csak a saját életemben. Őszintén vágyom rá, hogy mindenki, akit szeretek elinduljon az útján. Sokaknál látom, hogy most valami történik. Jön a változás. Nagy év lesz 2015.