"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."

Márai Sándor: az igazi

"Érezni az érintést...
Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk csakhogy
érezzünk valamit."

Nem tudom, hogy van-e olyan ember az életetekben, akivel valahogy, valamiért mindig riválisok vagytok. Azokat az embereket édesgeti magához (nem véletlen a szóhasználat) akik neked fontosak, amikor úgy érzed h befurakodott az életteredbe. Hát én idén megtaláltam ezt az embert. Egy olyan "ellenség" (túl erős szó, de nem találok másikat) akivel egymásra mosolyogtok, de mind2en tudjátok mit takar az a mosoly. Lucának ilyen volt Kelemen Fanni.
Nem sok olyan fiú van az életemben aki igazán fontos, de neki sikerült befurakodnia közéjük. Tudom valószínüleg én látom túl komolyan és szubjektíven a dolgot, de akkor sem tudok megbékélni vele. Pedig nyár végén már azt hittem h sikerült. De most megint felbukkant és sajna nem sokkal jobb a hozzáállásom. És tökéletesen időzit, mindig ahhoz az emberhez férkőzik közel a társaságból aki épp a legközelebb áll hozzám. De legalább sokat tanulok ebből a helyzetből. Türelmet és bizalmat a barátaim felé.

Vagy az egész hülyeség és egyszerűen féltékeny vagyok rá, és ne vegyétek komolyan a postot....

Megint egy rettenetesen jó este.... Tengerparti iszogatás nagyon sokan, és az volt a legjobb h a társaság azon részével maradtunk bulizni meg beszélgetni akikkel eddig nem nagyon kommunkiáltam m nem voltak túl szimpatikusak. De most velük buliztunk és iszonyat aranyosak voltak, és nagyon jól érzem magam itt.... És várom a hérfőt, a magyar 3as esténket, mert nagyon jó ismerkedni, de szerertnék zsuszival és jocival igazán beszélgetni, mert elsősorban rájuk van szükségem. Pontosabb (helyesbítek) elsősorben zsuzsira.... de várom nagyon h milyen lesz a 2dik 3as esténk...:-) Szeretek itt lenni. A honvágy még mindig megvan, de ha fél6kor érek haza, úgy h a buli még tartott csak mi nem bírtuk, az elég jó..... csóközön mindenkinek otthon!!!

Ja és még egy gondolatsor, ami hangulatban nem ide illik, de egész nap a fejemben járt annak ellenére, h jó itt: utálom, hogy otthon van élet úgy h nem vagyok ott. Utálom, hogy nem bulizhatok veráékkal, hogy nem vagyok ott mikor szüksége lenne rá, vagy csak egy ölelésre/mosolyra, utálom, hogy valószínüleg köv nyárig nem lesz igazán jó bulim potterrel és a többiekkel, utálom h nem ölelhetem meg igazi szeretetből és utálom h nem látom szegeden az emebereket akiket szeretek. Igen, hiányzik peti, a kávézásaink, aliz, a beszélgetéseink és hogy csak úgy összefuthassak akárkivel. Nagyon rossz, hogy nem találkozhatok márkkal h igazán beszélgessünk, ne csak "felszínes dolgokról" és ott legyek mellette ha szüksége van rám, zavar h nem tudok jankáról és lucáékról semmit (de inkább jankáról) és utálom, hogy nem vagyok ott mikor folyik a barátaim élete.... Tudom, h ez a normális, és meg kell szoknom, de hiányoznak..... Ennyi.

Iszonyat jó este volt. Új emberek, nem csak olaszok:-), új helyek, végre egy kis tánc (de csak pici) és soksok mosolygás!!!!:-D Jó lesz ez...:-)

Sokkal jobban telik ez a hét mint az előző. Lehet, hogy csak kezdem megszokni az itt létet, kevésbé érzem bizonytalannak az egészet, biztosabban mozgok már az egész közegben. Már nem idegenként sétálok az utcán, hanem otthonosan, reflexből. (persze csak az ismerős környékeken, a térkép azért mindig nálam van:-) Volt két nagyon jó estém is, hétfő este a parton iszogattunk. Most szolídabban mint legutóbb, de nagyon jót beszélgettünk és jókedvem lett tőle. És hát a kedd este.... kívánni sem lehetett volna jobbat. Élő zene, csupa csupa olyan dal, ami közel áll hozzám/hozzzánk, kis hely, nem sok ember, de igazán jó hangulat, sok nevetés, éneklés, és fényképezés. Tényleg best volt.
Ma meg csináltunk egy-két képet a campuson, csak h nagyon sajnáljatok minket:-)) és hogy vmi hasznosat is csináljunk ma az egyetemen, mert h az órákra még nem igazán sikerült bemenni... de mi tényleg próbáltunk!!!!

Ilyen volt a kedd esti hely, de ez még az eleje a bulinak....

az este favorit képe.... a csapat legkitartóbb tagjai


És most a campus képei:

Bár piciben, de ott vagyok a képen

ez hamarosan wiw-kép lesz:-)

mert a camusunknak pálma-ligete is van.... kis padokkal amiken majd órák között fogok olvasni v röhögni v csak napozni:-D

és megszületett Pálmanónk is:-)

érdemes megfigyelni a napszemüvegben visszatükröződő tájat.... nem rossz...

Szval ilyen helyre járunk egyetemre. Igen, mi is rettenetesen imádjuk!!!!:-D Csak kár h órákra is kell járni. Majd köv héttől meglátjuk h hogy fog működni ez az egész, de addig még lazítunk.....

Első hét

Most jöttem rá, h ma egy hete indultam el otthonról. Sokkal többnek tűnik.....
Szóval az elmúlt 1 hét: nagyon megszerettem Alicantét, megismerkedtem a környékkel, átvettem a lakást, berendezkedtem (=a szobámban tartózkodó mind2 szék tele van ruhákkal amiket ledobáltam), megvolt az első itteni főzésem, fürödtünk a tengerben nappal is és éjszaka is, az első tengerparti berúgás, ami alkalmával elvesztettem a spanyol mobilom és a fényképezőgépemet, megismerkedtünk jocival akivel igazán jó lesz az 5 hónap, és 4 olasz emberkével akik szintén nagyon jófejek, megtörtént az első egyetemi tájékoztató ami visszarázott a papirmunkával és ügyintézéssel teli ösztöndíjprogramba, bejártuk a campust ami eszméletlenül gyönyörű (zöld fű, pálmaligetek, otthon elképzelhetetlen büfé), és ma először sikerült kinyitnom a ház bejárati ajtaját (mert hogy eddig nem ment, mert nagyon trükkös). Címszavakban ennyi.
A hét első felében nagyon egyedül éreztem magam. Ez azóta már elmúlt de akármennyire jó itt nagyon honvágyam van. Tudom, eszméletlen mázlista vagyok h itt lehetek, ki is fogom használni és szeretem is az egészet, de van egy-két dolog ami nagyon hiányzik... Például a család.
Várom már h beinduljon az egész, h átlássuk h milyen órákra kell járni és belerázódjunk az ittlétbe....

Furcsa érzés mikor nem vágyom kapcsoltara, mert nem tudnék szivből jövően önzetlen és odaadó lenni, de mégis eszeveszetten vágyom egy társra, aki itt feküdne mellettem és akit bármikor felhívhatok v írhatok neki. Akinek bármiről beszélhetek. De mégse tudnék senkit elképzelni magam mellett... Fekszem egyedül a (még) idegen ágyamban és a kispárnámat ölelem.

Pár kép h lássátok mennyire szar nekem...:-)

és az első spanyolországban készült kép:

Üdv Alicantéből!!!:-)

Megérkeztünk szerencsésen! Az úton minden rendben volt, olyan szupi vonattal utaztunk h az szeged-budapest közt elképzelhetetlen!:-) Tv-ben Jégkorszak, 5rádió csatorna, fülhallgatókat osztogattak, wcben wcpapír, szappan, kézszárító és az ülésekközt nem nyomorgunk. Szóval szupi volt:-) Ma elmentünk egy közeli kisváros piacára, ettünk churrost, vettem papucsot meg napszemcsit, aztán strandoltunk a tengerparton meg napoztuk és paellát vacsizunk:-D Szval, elég jól érzem magam!!! Imádom ezt a várost, ha minden más szar lesz akkor is biztos h iszonyú jó 5hónap lesz itt!!! Holnap veszem át a lakást, elvileg netem is lesz, szval majd írok, meg megyek msnre is!!!

confessions... 5

Mostanában néha azon gondolkozom, hogy mire lehetek büszke, amit én értem el, csináltam, alkottam, stb... És nem sok dolgot tudok felsorolni. Két év tánc a Madách musical tánciskolában és h, mielőtt otthagytam szeged miatt, feljebb akartak rakni egy kategóriával. Azt tanulom az egyetemen amit elterveztem, ami érdekelt. Azzal a fiúval keringőztem akiről szólt a gimi, mert meg mertem kérdezni. Ezek kicsit banális dolgoknak tűnhetnek, nekem mégis fontosak. És még egy: szüleim 25. házassági évfordulós bulijuk. Amire a legbüszkébb vagyok azaz ajándék, de az egész estére is. Nem gyerekként viselkedtünk, se a bátyám se én: foglalkoztunk a vendégekkel, táncoltunk a szüleinkkel és barátaikkal, intézkedtünk ha kellett, és ők rettenetesen büszkék voltak ránk. Soha nem éreztem még azt, amit akkor este. Ajándékba egy albumot kaptak tőlünk, amiben benne volt az összes barátjuk, akik ott voltak a 25év alatt, és a képeik melletti oldalra mindenki írt vmit. Leginkább idézetet, jókívánságokat. Nem kis munka volt megszervezni h időben mindenki írjon bele, ketten csináltuk a bátyámmal. Vacsi előtt adtuk oda nekik, a többiek ajándéka után. Minden fogás közt felolvasott belőle egy-két irományt a mamám, miénk volt az utolsó:



"Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, aki számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De olyan is van, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyülölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa."
/Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret/

Megpróbáltunk ezzel az albummal méltó emléket állítani az elmúlt 25 éveteknek és azoknak, akik végigkísérték és gazdagították az életünket. De még ez is kevés. Nem lehet egy tárgyba vagy gondolatban beleönteni mindazt, amit kaptunk tőletek. Megtanítottátok milyen elvek szerint éljük az életünket, hogy mik azok az értékek, amik mellett nem mehetünk el. Megmutattátok, hogy könnyebb minden ha szeretet vesz körül, és hogy ez a szeretet 25 év után sem múlik el. Példát mutattok minden szempontból, és ez a legtöbb, amit valaha is kaphatunk tőletek. Köszönjük ezt Nektek,

Szilvi és Balázs



Mamám nem tudta felolvasni, anniyra sírt mikor először magában elolvasta, így én olvastam fel. Hihetetlen érzés volt, hogy nem csak a szüleim sírtak, hanem mások is. Nem tudom leírni, milyen volt, és nem is adná vissza bármit írnék, de az biztos, hogy nagyon boldog voltam aznap este....

utolsó hét...

Elkezdtem írni egy postot az elmúlt pár napról, és Alicantéről, de most vhogy még nem jön.... Cserébe pár kép a búcsúbulikról, meg ilyesmikről....:-)

Do you have what I want? (aznap elborult az agyunk:-)



Free VIP pass

SING hallelujah:-)

Borfeszt Várban - favorit1

mamival:-)

bátyus

Borfeszt - favorit2

ritka alkalmak egyike mikor 4en vagyunk a képen

jani meg luci - olyan jó volt megint velük.....:-)

örök 4es, még akkor is ha csak ritkán....

pici verocsommal (miatta a legnehezebb elmennem 5hónapra)

potter drága:-D

zsuzsival (kívételesen nem sutyorgunk:-)

gyapi&potter&én

Bor, mámor, Provence...

"...élvezem a borkészítést, mert ez az isteni nedű egyszerűen nem bír hazudni. Mindegy, hogy korán vagy későn szüretelted, a bor suttogni fog a szádban leplezetlen őszinteséggel valahányszor csak kortyolsz belőle."

:-D

csak nézem, nézem és gyűlik a nyál a számban:-)

csak úgy...

"Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad."




Gámentzy Eduárd - Hazudni szépet

-Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!.. Csak egyszer, utoljára..

confessions... 4

Szeretném újra igazán ismerni, megint tudni h mik járnak a fejében, hogy hogy van igazán, mélyen a lelkében. Furcsa érzés, hogy nem tudom mennyire vagyok benne az életében, és hogy már nem tudok mindent róla. Csak beszélgetni szeretnék, és újra megismerni, kicsit máshogy mint régen....

:-)

Honnan tudod, hogy 2007-ben élsz?

01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.

02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.

03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz

04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.

05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősőkkel, mert nincs meg az e-mail címük.

05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.

07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.

08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.

10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.

11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..

12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.

13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.

14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.

15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.

16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.

17. Gondolom az sem tünt fel hogy két 5 van a listán.

18. Ezt is megnézted, újra......

19. ....és most röhögsz magadon

20. Gondold végig, hogy miért!