Wednesday, September 19, 2007
Furcsa érzés mikor nem vágyom kapcsoltara, mert nem tudnék szivből jövően önzetlen és odaadó lenni, de mégis eszeveszetten vágyom egy társra, aki itt feküdne mellettem és akit bármikor felhívhatok v írhatok neki. Akinek bármiről beszélhetek. De mégse tudnék senkit elképzelni magam mellett... Fekszem egyedül a (még) idegen ágyamban és a kispárnámat ölelem.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
idővel...
minden furcsa!!! és az a legfurább, hogy a dolgok akkor is történnek, ha nem teszel érte semmit sem. én mostanában csak úgy folydogálok, szilvim... Gyönyörűek a képek, és te is rajtuk.
olvaslak, szeretlek---
én is szeretlek!!! és olyan jó h írtál!!
Post a Comment