Saving Private Ryan

Még egy film, amin a torkomban a sírás. Még egy, ami után nem tudok megszólalni, és nem értem h más miért tud. Hogy tud utána felállni, bepakolni a mosogatóba, megsértődni h nem akarok még beszélni a filmről, és tovább pakolni a bőröndbe. Minden érzést kivált, amit egy ilyen film kiválthat. Különböző pontok voltak: volt h majdnem felálltam és kimentem, mert nem bírtam befogadni több feszültséget és rettegést. Volt h hangosan felkiálltottam, h "menjél már!!", majd eljött a sírás is. A borzalom minden fázisa megvolt, érthetetlenségtől kezdve haragig, h ilyen miért volt. Szívesen fogadok minden véleményt aki összefügggően tud értelmesen beszélni a filmről, mert én egyelőre képtelen vagyok megfogalmazni bármit is. És mit mondok ha megkérdezik h hogy tetszett a film? Olyan semmit mondó rá minden szó: jó, tökéletes, megrázó, durva, kemény. Főleg azt nem fejezik ki amit most érzek. Beitta magát a bőröm alá. És biztos h ma este nem fogok könnyen szabadulni tőle.

3 pasi 3 kérdés

1.- Mikor az embernek szüksége van közelségre, vágyik egy kapcsolatra, gyengédségre, figyelemre, akkor nagyon nehezen utasítja azt vissza, még akkor is ha nem tudja viszonozni és tudja h az egész csak önzőség. Játszik a másik érzelmeivel. Ugyan szolídan, igyekszik kordában tartani, de akkor is csak játék. Hogy legalább egy-egy este erejéig érezzen egy ölelést, és h kell valakinek. Az ember hülye. Mondjuk ki, hülye vagyok. Itt van egy srác, aki korrekt, megbízható, vicces, jófej, kedves, gondoskodó, van benne egy kis őrültség és kihívás, és mégsem kell. Nincs meg az a szikra, vagy hogy szokták ezt mondani. Miért nem kell az ami egyszerű, elérhető és jó? Nem szabad egy picit sem adnom alá a lovat, nincs több együtt alvás, közös sziget és meglepi szendvicsek. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

2.- Az örök kérdés. Hol húzzuk meg a vonalat a barátság és a szerelem között. A viszony két barát között micsoda? De barát az, aki nem bírja nézni, ha a másik valaki mással is jól érzi magát? Majdnem egy éve kezdődött. És ismét hülye vagyok, mert már az elején sem tudtam a dolgot irányítani. Csak nem éreztem ezt súlyosnak, mert azt hittem én nem sérülhetek. Noot. Érdekes foldulatot vett idén nyáron ez a dolog. Már nem csak arról van szó, h ő sérülhet, hanem az is felmerült, h én sem akarok sérülni. Vannak dolgok amik nekem sem esnek ám jól, holott pontosan ismerem, tudom h mit kell komolyan venni és mit nem, és ezeket még mindig tudom, nincs komoly veszély, de nem éri meg a kockázatot. Egyetlen dologtól félek igazán. Nem akarok kiesni az élketéből, nem akarom h elfeljtse h valójában kicsoda és h mire képes. Nem akarom h irányt vesztsen, és h elfelejtse a lelkiismertét. De okos leszek, és megtaláljuk a megfelelő megodlást, csak meg kell húzni a határt. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

3.- Van olyan ember az életetekben aki nem behatárolható eg kapcsolati kategóriába sem? Nekem van egy. Sokat írtam róla az elmúlt egy évben, sokszor rosszakat, mert nem volt problémamentes a kapcsolatunk tavaly nyár óta. De egy hete történt valami. Egy vonatút, és valmai a helyére került. Hosszú ideje, most először láttam a szemében ugyanazt az embert aki mindig is volt. Igen, megváltozott nagyon, nem tévedtem, de nagyon jó volt hallani, h ezzel ő is tisztában van. Érzi h ez nem ő, hogy valami nincs rendben az életével. Csak a kiutat nem látja még. Nem vonok vissza semmit, amit mondtam az elmúlt egy évben róla, rólunk, magamról, de örülök h most az egész letisztult. Ő még mindig Ő az életemben, nem barát, nem szerelem, nem szerető, csak Ő. És kész vagyok arra h újra bele lássak, h megint bízzak abban h ismerem és h ő is engem. Egy apró bökkenő: megint szilvit akarok korszakát éli, pont most amikor ráébredtem h én ezt nem akarom előről kezdeni. Nem róla van szó, egyszerűen csak többet nem akarom megszívni h átlépem a határokat. Már háromszor is kiderült, h nem tudom én az ilyen kapcsolatokat irányítani, se gyakorlatban, se magamban. És a legjobb, h ezt végre volt erőm meg is mondani. Őszintén, mint régen. Mert biztos vagyok benne h mit akarok, és abban nincs szex semmilyen baráttal. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

nyaralás alatt#2 Júl. 20. 21:53

Nem azért kell két nyaralás közben otthon lennem egy kicsit h kipihenjem magam, hanem, hogy egy kicsit alkalmazkodás nélkül legyek. Akkor feküdjek, kelljek, egyek, zuhanyozzak, amikor csak én akarok, hogy aztán képes legyek ismét alkalmazkodni. Vizsgaidőszak óta (ami szintén nem szabadságról szól) 3dik hete valakikkel vagyok, ami alkalmazkodást jelent. És eszemben sincs nyavalyogni, mert rettenetesen jó dolgom van, iszonyatosan szerencsés vagyok h megtehetem, de valljuk be, hosszú lesz ez a hét… Szülőkhöz pláne nehezen vagyok képes igazodni, mert vmiért nehezen viselem h még mindig nevelni akarnak, holott ez természetes, csak mellettük egy kicsit elengedem magam (mivel a családom) így türelmetlenem, nyűgösebb és ingerlékenyebb leszek. Pedig pont velük nem kéne. De igyekszem magamba táplálni, hogy ők a szüleim, csak jót akarnak, az ő éltükben én mindig csak egy kislány leszek, és h ezen ésszel felül tudok kerekedni. Csak türelem, és sokkal jobban fogom élvezni a hetet. De az biztos h ha hazamegyek, akkor tartunk 2 napot amíg a lábamat sem teszem ki a házból… Addig meg irány a medence, napozás, masszázs, és olvasás.

nyaralás alatt#1 júl. 21., 21:53

Vajon van jó és rossz? Jó emberek és rossz emberek? A Halálsoront néztem, és óhatatlanul ez jutott eszembe. Olyan illúzió már nincs bennem h a rossz megkapja büntetését és a jó elnyeri méltó jutalmát, ez tündérmese, nem más. De vajon melyiknek jobb? Számít, ha az ember jó, és mindig törekszik ezt képviselni? Könnyű azoknak, akik hisznek a túlvilágban: jók a mennyországba mennek jutalmul, a rosszak a pokolban szenvedik el büntetésüket. De én miben higgyek? Eddig határozottan hittem benne, h végül mindig kiütközik h ki az, aki megérdemli a „boldogságot” és ki az aki nem. Istenem, hányszor mondtam bíztatásképpen embereknek, h ne aggódj, végül úgyis úgy lesz, ahogy jó, mert megérdemled. Vajon most már miért tűnik ez olyan hihetetlennek? Bevallom, irigylem a vallásosokat. Könnyebb, ha az ember hisz valamiben. De mi van akkor, ha ez a hit meginog? Vagy nem tudod miben higgyél.

back at home

Na, itthon vagyok, most egy pár hétig biztos. Sok lemaradásom van, sokat gondolkodtam és írtam a héten és még egy írországi beszámolóval is tartozok. Hamarosan behozom magam, de most előbb megyek mosni és vasalni...

zsongódubicsek

Egy sms. Többet jelent mint bármilyen nagyszavas megnyilvánulás. Tudja, h ki vagyok, mi vagyok. Sokat jelent, én neki és ő nekem.

run

Hát itthon... Fergeteges egy hét volt, az élménybeszámoló kicsit később.
Most pár óra alvás, aztán balcsi, nézsi, majd ismét el egy hétre. Tudom, h kurva jó dolgom van, de ez az olszroszág most nagyon rosszul jön. Pontosabban nyilván jó lesz, de nagyon nagyon itthon maradnék most. Csak azért h itt lehessek mellette, hogy bármikor találkozhassunk amikor csak akarunk, hogy tudjuk beszélni, hogy egy kicsit talán enyhíthessem... csak be there for her. De aztán már csak egy hét és itthon. Egy kis nyugi, meg spontán barátnőzés, meg minden mi szem szájnak ingere. És még szép barna is leszek terveim szerint. N amjd írok még ha kicsit összeszedtem magam.

Ja és csak egy kis apróság az útról: végre találtam magamnak gyűrűt!!!!!!!:-D

bye#2

2 nap itthonlét után én akkor most le is lépnék Írországba egy hétre!!Kocsmák, rétek, bocik, vigyázat jövünk!!!

békávé

Ha mondjuk úgy beszélnének velem mint egy emberrel, és nem mint egy velejéig bűnös pénztárcával, akkor talán én se utálnám őket ennyire. Mínusz 6000 ft, csak azért mert olvastam és elfelejtettem lyukasztani, pedig tegnap direkt vettem gyűjtőjegyet erre a buzi két napra....

kósza gondolatok 2 sör és a tábor után

Az miért van, hogy az ember nehezen választja szét hogy mi az amire csak zsigerből vágyik, vagy igazán szüksége van rá? Miért nem tudom biztosra, hogy valaki iránt csak vonzódom mert ő olyan pasi én meg ilyen nő vagyok, vagy tényleg van benne lehetőség? Miért mosódik néha össze a barátság, vonzalom, kapcsolat közötti határvonal? Ha az ember kapcsolatra vágyik, miért kezd el hirtelen minden érzelmet, vágyat és vonzalmat felnagyítani és kapkodni? Ha a dolgok igazából egyszerűek, miért nem tudnak az ember lelkében és gondolataiban is azok lenni?

10edik

2008. Érdekes tábor volt az idei. Nem tudom, most érdemes róla írni, még mikor nagyon friss (és fáradt) vagy majd később mikor minden lenyugszik.

Kezdjük ott h nagyon kevesen voltak. Féltem tőle, h mennyire fognak vajon hiányozni a megszokott emberek, de bevallom így is tökéletes volt a tábor. Egy részről, mivel kevesen voltunk, nagyon nyugis volt a hét, sok alvás, sok nádas, és sztem az eddigi legtöbb nevetés. Másrészről elég sűrű egy hetünk volt. Nem egy és nem kis dolgok történtek, de csak szűk körön belül, nem volt semmiféle kollektív pletyka, utálkozás, vagy balhé. Szép csendben zajlott a vihar. Gyapi történéseiről nem írok, hisz az nem az én feladatom. De ne aggódjatok, méltó voltam saját magamhoz és alkottam elég szépen.

Kezdjük ott h a nagy fogadalmam, miszerint én Vele Ott biztos h nem, laza 2 napig állt. Aztán sikerült elcsábulni. Jó este volt nagyon, és egyre biztosabb vagyok benne, h ezeket a dolgokat igenis meg kell egyszer beszélnünk. A lényeg h Kicsi nehezen viseli ha más is kiszemel magának. Bejött a képbe egy másik fiú. Rendes, aranyos, vicces, de nem. Mert csak nem, és igyekeztem nem belegyalogolni a lelkébe, és magamhoz képest viszonylag sikerült is megtartanom egy elfogadható szintet. De nagyon jókat viccelődtünk, és lesz egy szigetÜNK, na meg császárné vagyok és anyagias. Örülök, h kicsit jobban megnyílt idén, mindig is érdekelt h milyen ember lehet. Szval ez eléggé baszta Kicsi agyát, de azért őt sem kell sajnálni, nem fiú aludt ám mellette. Aztán eljött a szombat. Koncert + hatvaniak + fekete pólós Híróm + alkohol = hibák halmozása. Szarul jött ki a szitu. Nekem okosabbnak kellett volna lennem, a Hírómnak közeledőbbnek, kicsi befolyásolás, és buktam az estét. Híróm nem mentett meg pedig akart volna, és szarul éreztem magam az egész miatt. Reggel fél6tól a napon félálomban gondolkodtam, h vajon miért történtek úgy a dolgok ahogy történtek. Miért sajnálom annyira h félreértettük egymást és nem történt semmi, amikor nem is ismerem, egy éve láttam utoljára és akkor is csak egy estére. Túlzottan rákészültem lelkileg. Nem hallgattam az ösztöneimre. Nem tudom, csak azt h elbasztam, de tulajdonképpen nincs következménye, semmi rossz nem történt és mégis nagyon rossz. De amúgy nem is volt baj h kimaradt, tanulnom kell belőle. Meg könyörgöm, ez csak egy darab este, semmi több. És abszolút nem jöttem haza rossz szájízzel.

Egy táborban sem nevettem ennyit, Zsuzsival a pisiléseink, mert Imre mindenki Hírója, csináltunk csapat tetkót, akik aztán később szellem harcosok lettek, és a farkas baszás és az új poén, na meg a túros csusza-túrós bukta, és láttátok a john rambot? meg Ákos mondta már h milyen fasza az új fürdőgatyája és h vesz egy új fényképezőt? Na meg az új evezési módunk, amivel ugyan haladni nem lehet de nagyon vicces volt, a felelsz v merszezések, Newgirl, 50es sorozatok és a kukactestű Potter. A-B-C-D tervek, a kezdő vbk-ák, a retina-égető vaku, amit Szilvi szemrebbenés nélkül bír, Tölti&András love forever ajándék, a hallgatózó Juditka, és „sima tenyér a hátamhoz ér … valami véget ért, valami fáj”, az esti fogmosások, Brad Pitt, Idegölő-hajrázó Deni, mókák és vadságok.

Szombaton olyan hatalmasat tomboltam, amire már nagyon rég óta szükségem volt, 4órán keresztül megállás nélkül ugráltam rock zenére, nagyon-nagyon jót táncoltunk Gyapival, amit remélem nyáron még többször is meg fogunk ismételni, és igazán kiadtam minden feles energiát. Sokat beszélgettem Ákossal, azt hiszem valóban egyenrangúak lettünk, és Gyapival nagyon jól megértjük egymást. Ha visszaemlékezünk a tavalyira akkor beszélni kell Márkról is. Az első három nap kritikán alulian viselkedett…. Szánalmasra itta magát, idegesített ha megszólalt, és az ahogy tette az agyát. Aztán szerda délután kialudta kicsit az alkoholt, és szerintem rájött h túllépett egy határt, mert onnantól kezdve rettenetesen normális volt, és kicsit visszatért az aki volt régen is. És szeretnék vele nyáron többet találkozni és beszélgetni, mert a barátom, akármit is csinál. Kicsi meg asszem érdemel akár egy külön bejegyzést is, mert az már átlépte a tábor határait.

Mindent egybe vetve, visszatért a tábornak az a szeretet hangulata ami tavaly nekem valahogy nem volt meg. Méltó volt 10edik alkalomnak. Jövőre, veletek, ugyanitt!

Ps.: Ma jöttem haza, 2 és fél órát aludtam, és józan sem voltam tegnap, szval ha néhol kissé zavaros, bocsátsátok meg nekem:-)