Nem azért kell két nyaralás közben otthon lennem egy kicsit h kipihenjem magam, hanem, hogy egy kicsit alkalmazkodás nélkül legyek. Akkor feküdjek, kelljek, egyek, zuhanyozzak, amikor csak én akarok, hogy aztán képes legyek ismét alkalmazkodni. Vizsgaidőszak óta (ami szintén nem szabadságról szól) 3dik hete valakikkel vagyok, ami alkalmazkodást jelent. És eszemben sincs nyavalyogni, mert rettenetesen jó dolgom van, iszonyatosan szerencsés vagyok h megtehetem, de valljuk be, hosszú lesz ez a hét… Szülőkhöz pláne nehezen vagyok képes igazodni, mert vmiért nehezen viselem h még mindig nevelni akarnak, holott ez természetes, csak mellettük egy kicsit elengedem magam (mivel a családom) így türelmetlenem, nyűgösebb és ingerlékenyebb leszek. Pedig pont velük nem kéne. De igyekszem magamba táplálni, hogy ők a szüleim, csak jót akarnak, az ő éltükben én mindig csak egy kislány leszek, és h ezen ésszel felül tudok kerekedni. Csak türelem, és sokkal jobban fogom élvezni a hetet. De az biztos h ha hazamegyek, akkor tartunk 2 napot amíg a lábamat sem teszem ki a házból… Addig meg irány a medence, napozás, masszázs, és olvasás.
Saturday, July 26, 2008
nyaralás alatt#2 Júl. 20. 21:53
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment