Monday, August 4, 2008
butterfly
Vajon létezik még az a bizonyos bizsergés? A pillangó. Ha megismerkedem egy sráccal, de utána nem érzek olyan igazi bizsergést, akkor már nem is érdemes egy lehetőségre? Pár hónapja egy mély tekintet és 3 semmitmondó mondat ezerszer jobban felkavart mint most egy egész estés buli, beszélgetés és csókolózás egy sráccal. Vagy már csak az én ideál világomban elvárás, h felkavarjon az a srác akitől tényleg szeretnék valamit? Valóban létezik első ismerkedés után pillangó a gyomorban?
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
...Azt mondják a történetek eleje azért fontos, mert ott indul el a ritmus két ember között, amire azután "táncoltok". A kedvenc könyvem (Walsch: Beszélgetések Istennel) szerint az érzelmek az Isten, az Élet nyelve, amin leggyakrabban szól hozzánk. Mindenkiben van szeretnivaló, tehát előbb-utóbb kialakulhat valami két ember között (tapasztalatom) de az az igazi ritmus... az pótolhatatlan. Talán a jó kapcsolat sokkal inkább magától alakul, fejlődik, mint egy növény... Persze locsolni kell...
...Amúgy nem az Udvarlás, ami igazából hiányzik a mai kapcsolatokból? Hogy kilátástalanul küzdjön hosszú távon a fiú a lányért? (Mert NEM TUD mást tenni, mint egy egyirányú úton, csak előre. Ennek is köze van a "bizsergéshez", csak hosszú távon.)
Elolvastam a postot, és rögtön kommentelni akartam, de az előttem lévő fiatalember kivette az ujjaim alól a billentyűket, és szinte szóról szóra leírta, ami az én véleményem is. Ejnye. :)
bevallom, nem tudom h az udvarlásnak milyen köze van a bizsergéshez. Inkább annak fenntartásához. A ritmus két ember között és a bizsergés számomra nem ugyanaz. Ritmusból nem feltétlen lesz kapcsolat, a bizsergés talán ritkább és pont ezzel a különbséggel több. Magától jön, aztán h mennyire lesz tartós v mi lesz belőle, az már sztem a két embertől függ.
Ritmus nélkül nincs JÓ kapcsolat. Kapcsolat bármiből lehet. Boldog, felszabadult kapcsolat már nem. Ugyanarra az ütemre léptek. Nem egyformán persze, mert az unalmas. Tényleg, mint egy páros tánc: a férfinak és a nőnek is megvannak a saját lépései, néhol elengedik egymás kezét, néhol szorosan összesimulnak, néha mindkettő ugyanabba az irányba néz, máskor különbözőbe, sokszor egymás szemébe. De ugyanarra a ritmusra táncolnak, nem tévesztve szem elől a másikat, odafigyelve rá. És a két különböző mozdulatsorból valami egész, szemet gyönyörködtető harmónia keletkezik.
És itt már egészen gyakorlati dolgokra is ki lehet térni, ugyanúgy, mint lelki dolgokra.
Post a Comment