már a szomszéd szobában alszik

Életem legfontosabb férfija és néha legszívesebben hozzávágnék a földhöz egy borospoharat, mikor veszekszünk. A genetikán kívül a december is összeköt minket. Ugyanolyanok vagyunk, 34 év különbséggel. Ugyanúgy tudunk szeretni és bújni és ugyanúgy tudunk veszekedni és megsértődni ok nélkül. Sokszor, mikor a szavak már bódulttá válnak szájában, csak azt felelem "rendben, igazad van", de van, mikor földhöz vágom a párnát és kimegyek a konyhába sírni, hogy a ne lássák a többiek. Nem szeretek előttük sírni. Nem értik, hogy miért történik és nekem nincs kedvem magyarázkodni. Nem lehetnénk hasonlóbbak és nem különbözhetnénk egymástól jobban. Életemben, soha mással nem csaptak így össze energiák. Mikor mi beszélgetünk, mások azt hiszik veszekszünk. És nem hinném, hogy ez valaha változni fog...