25 évig éltem egyedül. Még amikor párkapcsolatom volt,
valljuk be, akkor is egyedül, szabad voltam. 25 év emlékgyűjtés. Emlékek
érzelmekről, testekről, érintésekről. Emlékszem egy ember mellkasára, a bőrének
érintésére, a pontos ívére, ahogy végig simítottam a kezem a tetőtéri szobájában. Emlékszem egy
érintés érzésére, a lopott éjszakára, a közös, édes bűntudatra és az érthetetlenség izgalmára. Emlékszem
a meg nem történt gondolatokra, a „milettvolnákra” és az elmulasztott döntésekre. Ezekre mindig is emlékezni fogok. Mindig úgy, mint
amikor ott voltam. Már csak emlékek, fájdalom, nehézség vagy sóhajok nélkül, de a szó
legnemesebb értelmében, éles emlékek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment