Nézsinek

When the going starts to get rough
And you feel like you've had enough
Let the music take control of your soul
Take a chance and do what you feel
Your a force they cannot live without it
You gotta break the chain yeah yeah

There's a passion inside
An inner strength that drives
Can't nobody take that away from you
It's the greatest high
You set the floor on fire when you come alive

one day is heaven, one day is hell

Nem írtam egy darabig. Az sem biztos h most befejezem. Ha írok minden igazzá válik, ami körülöttem van. Egy barátság elveszett, egy barát szenved, egy társaság szertefoszlott. Nem viselem jól a változásokat. De ha akarom, megláthatom a különleges dolgokat: lehet h elveszett, de az is lehet h átalakult, és ha tavaly tudtam adni valamit az életéhez, amitől jobb vagy több lett, akkor már megérte. Remélem így van. Egy barát szenved, de ha sikerül mosolyt csalnom az arcára, úgy érzem tettem valamit. Egy kis kéz ami szeretné kihúzni minden roszzból. Egy társaság szertefoszlott, de az emberek nem tűntek el mellőlem. Sokat változtak, talán néhányan távolodtak, de néhányan közeledtek. Az ami olyan fantasztikus volt a társaságban, hogy ilyen embereket ismerhetek meg, ez most is megvan. Csak többet nem leszünk kilencen.... Sirás a torkomban. Ezeket el kell fogadnom.
Ami jó ha igazzá válik, és már azzá vált, az Ő. Olyan szavak jutnak eszembe, mint biztonság, stabilitás, két fél egy egészben..... Ő tudja és én tudom, ez elég. Hogy mit tudunk? Az a mi titkunk....

3 hónap... Nagyon különleges 3 hónap.... Köszönöm Neked!

Lehet h rosszul van, de ezt nem teheti. Nem mentség mindenre az új helyzete. Ezt nem teheti, Vele NEM!! Nem érdemli.... Miért nem veszi már észre?

Nem omlott össze, csak porszem került a gépezetbe.... Még nem tudom mit tudok ezzel kezdeni, egyenlőre csak várok, és próbálok helyesen cselekedni... Az a baj, h nem tudom mi a helyes, nem tudom mit várnak tőlem. Valaki azt h mosolyogjak, valaki azt h csak legyek önmagam, valaki azt h olyan legyek amilyen nem biztos h tudok lenni. Az a baj h ezek kizárják egymást. Idő kéne, emberek, szeged és egyetem nélkül, h végig gondoljam h valójában mit és kit szeretnék. De az biztos h ismét érzem h kik az igaziak, és kik nem annyira. A szeptemberi 2 emberhez képest bejött bejött egy 3dik. Ő egészen máshogy áll mellettem. Nagyon erősen. Csak rossz látni h ennyire nem tud szabadulni mások problémáitól. De itt a szerda, meg a péntek és a következő kettes esték, és akkor minden tökéletes és csodálatos. Kicsit megszabadulunk a külvilágtól. Ezek nélkül minden nehezebb és elviselhetetlenebb lenne.
Örülök h ma tudtam többet Nézsivel lenni. Nem fogok belemerülni a saját kis problémáimba, tényleg odafigyelek rá, és nem hagyom h egyedül érezze magát. És minden maradék energiám ezentúl arra fogom fordítani h rendbe hozzam a dolgokat. Nekem van egy nagyon erős támaszom, sok erőt ad. Úgy érzem h ha van erőm, meg kell próbálnom helyre hozni a dolgokat. Tudom h sokmindebe nem szólhatok bele, vagy kevés vagyok dolgokhoz, de megpróbálhatom. Ha nem is megoldani a problémájukat de legalább néha-néha elfeledtetni őket, adni nekik egy-két felhőtlen estét. Első próba a csütörtök. Majd meglátjuk hogy alakul...

Összeomlott...

a boldogság

és a biztonság.....

Az ember gyengeségében önző és ezzel tönkreteszi azokat akiket szeret. Ezt látom körös körül. Én most jól vagyok rengeteg erőm van, de nem tudom átadni azoknak akiknek szükségük van rá. Vagy csak nem eléggé. Vagy csak nem rajtam múlik, hanem magukban kell lerendezni, és nem elég az én segítségem.
Néha nem értem az embereket. Néha magamat sem. Miért nem lehet minden olyan jó, mint amilyen lehetne. Egy társaságban, sok ember, mind jó ember és mégsem működik... Különleges emberek, különleges problémák. Egyszer csak visszaáll minden a régi kerékvágásba. Nem tudok nem hinni benne, mert különben összeomlana körülöttem minden és most nem tudnám elviselni. Olyan jó lenne kapni egy megoldást. Csak úgy, az égből, hogy mit tegyünk h minden helyre jöjjön. Bármit megtennék. Csak egy kis nyugalmat....

Ez most így szinte mindenre:

Olyan szépek voltunk
tiszta szívvel még
azt hittem hogy jó lesz
hogy neked így elég
valahogy össze omlott
minden és már nem tudom hogy mért
egyre hajtogattad sírva
nem számít hogy véget ér
pedig mindig azt hittem hogy neked ez jó!

A hajad mostanában
másként hordod már
de nekem ugyanúgy szép vagy
ugyanaz a lány
sokszor lopva nézlek
ahogy fáradtan állsz
nagyra nyílt szemekkel
talán egy jelre vársz

valahogy össze kéne jönnünk
mindent megbeszélhetnénk
egszer szépek voltunk együtt
hátha újra kezdhetnénk
talán újra kezdhetnénk
mert nekem ez jó

valahogy össze kéne jönnünk
mindent megbeszélhetnénk
egszer szépek voltunk együtt
hátha újra kezdhetnénk
talán újra kezdhetnénk
mert nekem ez jó

Nagyon h iányzol. Csak arra vágyom, h mellettem legyél. Hozzád bújhassak, h érezzelek,alljam a beszélgessünk, hangodat.

Igaz, tényleg meguntam a várakozást, de attól még annyit várok Rád amennyit csak kell. Csak a makacsságom mondogatattja velem, h már nem bírok várni, mert így könnyebb nekem, de még sok tartalék van bennem. Sok erő h segítsek neked, türelem h kivárjam a percet amikor már nem kell többet várni. Ettől sose félj.
Ameddig figyelsz rám, és te maximálisan figyelsz rám, addig én bármire képes vagyok. Ez a két hét csak az ekső próba. Együtt túljutunk rajta...

NAGYON NAGY GRATULA PICI BABÁNAK A SZIGORLATÁHOZ!!!

Végre Vége!

Eljött ez is. Amikor pakoltam a cuccomat nem kellett jegyzetet a táskámba raknom. Mert már nincs több vizsgám!!!!!!!! Nagyon megkönnyebbültem, de nem tökéletes. Nincs itt h megosszam Vele. Most először tudnék vele lenni úgy h tényleg semmi más nem foglalkoztat, nincs benne stressz és teljes valómban csak az övé tudnék lenni. De némileg távol vagyunk egymástól. Budapest-Vylnius. A legrosszabb, h érzem rajta h nehezen bírja. Eddig mindig ő volt az erős, ő hajtogatta a pozitív gondolatokat. Most belefáradt úgy érzem. Bárcsak adhatnék neki több erőt. De ilyen távolságból nehéz. De ez segít nekem, tartást ad, h miatta jobban bírjam. Az biztos h egyetlen egy dolog jár a fejemben: febr 4. Amikor már nincs több várakozás...

Fogy az erőm. nagyon fogy... de ha a holnapra gondolok, minden könnyebb. Ha most nem lenne velem, már rég feladtam volna. Köszönöm.

Dőlnek le a gátak . Hihetetlen. Türelemmel kivártad amíg eltávolodom a (közel)múlt szellemétől, nem szóltál semmit amíg még nem ment. Kevesen képesek erre. Nagyon kevesen. Egyre több mindent ki mersz mondani pedig nem könnyű neked, tudom. Ez nekem könnyen megy, de én sem mondok ki mindent, megtanulom újra a szavak valódi jelentőségét. Újra értelmet nyernek, pedig sajnos már elhasználtam őket. Túl könnyelműen. De melletted figyelek erre, mint sok minden másra, és így tanulok tőled. Nagyon sokat. Azt mondtad ne köszönjek semmit, mert én hozom ki belőled, de Te kellesz ahhoz h bármit is tegyek. Ez oda-vissza játék. Alíz szokta mondani: "Rád sem ismerek" -és mosolyogva mondja, örülve a boldogságomnak, és ez nagyon jó. Sok dolgot máshogy csinálok mint ahogy eddig tettem, és ez a legizgalmasabb benne. Hogy képes vagyok rá. Olyanokra amikhez eddig nem volt türelmem, elég kitartásom, vagy csak egy partnerem hozzá. És könnyedén megy, nem eröltetett. Nagyon különleges és izgalmas, és az a legcsodálatosabb, h ahogy telik az idő egyre inkább az lesz....
Kiváncsian várom a folytatást. Minden egyes pillanatát. Veled.

az 5 dolog...

1. A fürdőszobában táncolok és énekelek a tükör előtt, de kizárólag bezárt ajtók mögött.
2. Nem mindig tudok egyenes és őszinte lenni: beszélgettem már mosolyogva olyan emberrel akit ki nem állhattam.
3. Brintey Spears rajongó voltam amikor megjelent... ehhez nincs hozzáfűzni valóm...
4. Nagyon tudok rettegni: filmektől, tengertől, mélyvíztől. Aki szeret soha nem próbál megnézetni velem semmilyen rémisztő filmet. (indulj ki abból h az első film amitől féltem a Free Willy)
5.Eddig 2 ember volt az életemben (családmon kívül) akinek tényleg a szívem mélyéből elhittem h annyira szeret mint amennyire mondja.

Nézsinek

szóval a comment:
összegyüjtöttem 1-2 szösszenetet blogokról meg wiwről, h mi van most:)
csak töredéke, de én mosolyogva olvastam végig:

Peti blog:“Az egyetlen bajom, hogy most jött el a pillanat, amikor nem szívesen szakadok ki az itthoni környezetemből, annyira jól összejöttek körülöttem az emberek…”
„Azért hiába érzem ezeket, mindenen felül nagyon boldog is vagyok, mert van végre - hosszú-hosszú idő után - egy társaság aminek minden tagja jó, hogy ott van és kell is, hogy ott legyen és talán nem tévedek ha azt érzem, hogy szerves részévé váltam. Jó velük lenni, szakestes dolgokat összekomolykodni, meg mindent elkomolytalankodni...összejönni a Casablancában és utána csöndben boldognak lenni…”
“...És nagy-nagy THANKS a Thanksgivingért!!! Mindannyiótoknak! Rég volt ilyen jó!:)“

Zsolti blogja:“Elyika vagyok és Susa bulija van és most postolok nektek csak azért hogy mindenki vidám legyen:DD pusssssssssssssz“

Sno: “na most akartam egy ilyet post-olni
uuuu ja de nagyon jo ez a party, és nagyon köszönöm Nézsi ezt a mindent vagymi!!“
“legjobb fotós a világon: Nézsi“

Ádi bácsi: “Hát ezt már nem lehet leírni, meg követni sem.
Mindenkinek annyira háláss vagyok, hogy odaadnám mindenkinek Afrikát ajándékba. Csak az a baj, hogy egy van belőle:)“
“Zsuzsi, hogy mi volt nálatok... my God! :)
Rég éreztem magam ennyire jól:)
Felelsz vagy mersz rulez:)“

heszi: “Jól vagyok, mert újra tudok segíteni a barátaimnak, azoknak (neki) akinek szüksége van rám, v csak valakire h mellette legyen, és én mellette akarok menni. Tudom h hosszabb folyamat lesz neki, h újra jól legyen, de szeretném h egyre közelebb kerüljön hozzá. És nem csak én szeretném, hanem még sokan mások. Tudom.“
“Mi változott még? A barátok. Most újra tudok adni. Viszonozhatom azt a sok jót, amit az elmúlt pár hónapban kaptam az emberektől. Ez is jót tesz a lelkemnek. megtanultam értékelni 1-2 barátságot. Vagy mert majdnem elvesztettem, v mert érzem h nem csak akkor kell amikor nem vagyok jól.“
“Ami segít: egy-egy barát, egy-egy elkapott tekintet és mosoly. Egy lány, akit még alig ismerek, és nem értem miért csak most találtuk meg egymást. De egy biztos, a legjobbkor jött. Hamvas Béla írta: „Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.” Ezt érzem. Segít, hogy erősebb legyek, mert mellette nem érzem, hogy színlelnem kell, és ez erőt ad. Nem tanácsokkal, és ’mindig számíthatsz rám’ jelszavakkal állunk egymás mellett (bár így is), egyszerűen azzal segítjük egymást, akik vagyunk. Én őt, ő engem. Számonkérések, bizonytalanságok és kételyek nélkül. És mindkettőnknek erre van most szüksége. Egy biztos pontra.“

Nézsi:“Szívem egyik csücske, Mape .. köszönöm a szakesten elhangzott szavakat, a nézéseket és a többi megnyilvánulást. Rengeteget jelent, Tőled meg főleg!!!“
“Ő az első ember Szegeden, akinek minden lépését értem, akivel 100%-osan egy hullámhosszon érzem magam, aki olyan biztonságot tud nyújtani, amilyet eddig nagyon kevés ember. Ha felbassza valami az agyamat, egy pillantásával le tud nyugtatni vagy együtt tud érezni.“


Csak Nézsinek.....

szilvinek hiányzik peti

buék!!!

2007. Nagyon jól kezdődik... Könnyebb úgy pozitívan tekinteni az elmúlt egy évedre ha a vége csodálatos volt. Mindent megszépít. Így zártam 2006ot. Boldogan, és boldogan folytatom 2007ben.
Egy fergetegesen felszabadult buli azokkal akiket igazán szeretek (bár pár nagyon fontos ember sajnos nem volt ott..) és egy csodálatos elseje. Egy nap amikor csak Ő van és én, és nem kell arra gondolni h már csak egy óránk van együtt, nem kell foglalkozni semmivel sem egy picit. Sajna ma reggel vége lett az álomnak és visszatértünk a földre, a könyvek mellé, de soha nem kezdődött még ilyen jól egy évem. Egyre jobban közel kerülök hozzá és egyre jobban megszeretem. Ezt még így nem írtam le. Látjátok már nem félek!! Kíváncsi voltam h milyen lesz vele tölteni több napot folyamatosan, kínos csendek vagy unalom (ettől minig félek az elején) de tökéletes volt. Beszélgettünk, együtt voltunk és kezd közel engedni magához. Még a végén tényleg elhiszem h kellek neki...:) Az elején gátlások gátlások hátán, mind nála mind nálam, de már egyre kevesebb. Egyre közelebb hozzá és hozzám. Tipikus édes, bamba mosolygás és csillogó szemek még mindig. Még mindig új, izgalmas, bizsergető. Hát igen... nov 22. Szeretem azt a napot.

Csak csöndben boldognak lenni...

"Magunkban félszárnyú angyalok vagyunk, szárnyalni csak úgy tudunk ha összekapaszkodunk."
Ez az ami most nagyon jellemzi lelkiállapotomat. Bár van egy szárnyam ami most hiányzik, de azt leszámítva annyira csodálatos ami most történik velem. Már nem félek leírni, már nem félek bízni, mert tudom h kellek neki. Igen, én. Neki. Szóval Ő lenne, aki most teljesen kitölti gondolataimat. Szeretnék neki megmutatni mindent,ami nekem fontos, szeretném ha látná azokat a csodálatos dolgokat amiket én átélek, mert kevés ember van aki úgy megérdemli mint ő. Nem szeretnék mást, csak adni neki, és megtanítani őt kapni. Nagyon különlegese embert ismertem meg benne, és szeretném mégjobban megismerni. A kis dolgokat is, amiket csak az tud a másikról, aki sok időt töltött el vele. Kézzel v csípővel csukja-e be a hűtőt, hogyan mos fogat v mi a reggeli rutinja a saját otthonában. Tudom, ehhez még sok idő kell, de szép lassan talán....
Karácsony van. Ezért is jár mostanában egész nap a fejemben a fenti idézet. Ez most fantasztikus karácsony lesz. Nagyon rég nem éreztem már ilyen jól magam itthon, érzem h büszkék rám. Tudom h van kivel megosztanom ezeket a napokat (barátok, család, Ő) és ettől egyszerűen boldog vagyok. Tudod: csak csöndben boldognak lenni....
Ennyi.

Valami elkezdődött bennem. Vele. Még nem írom le. Még nem tudom pontosan mi ez, v csak félek leírni, de még túl törékeny. És nem akarom h összetörjön. De az biztos, hogy a 27ét rettenetesen várom!

jól vagyok

Most nagyon jól vagyok. Igaz félek még mindig. De már nem tőle. Egy jó, fantasztikus dologtól nem félhetek. Ugyan még nem vagyok kész egy kapcsolatra, de tudom h vele akarok lenni, tudom h hiányzik amikor nincs a közelemben, és rossz mikor el kell mennie órára... És nagyon jó érzés mikor benne vagyok a post-jában, és az is h ő is szeretne többet velem lenni.
Jól vagyok, mert újra tudok segíteni a barátaimnak, azoknak (neki) akinek szüksége van rám, v csak valakire h mellette legyen, és én mellette akarok menni. Tudom h hosszabb folyamat lesz neki, h újra jól legyen, de szeretném h egyre közelebb kerüljön hozzá. És nem csak én szeretném, hanem még sokan mások. Tudom.
Már várom a karácsonyt, h a családommal legyek, egy kicsit a bátyámmal, és h lejöjjek szegedre karácsonyozni. Kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni. Szeretném ha egyszer Ő kapna, és nem adna. Megérdemli.

Még félek. De menni fog...:)

Megijedtem. Egy éven keresztül feltétel nélküi bizalmat éreztem. Megszoktam h ez nem jelent problémát. Ennek vége. És nem gondoltam bele, h ez a fajta bizalom hogy kezdődik. Nem rögtön ott indul h feltétel nélkül megbízom benne, ehhez idő kell. Megijedtem, h újra sérülhetek, h csalódhatok megint emberekben, és egyedül maradhatok. Megint. Azt hittem h csak nekem kell figyelnem, h ne bántsam meg, de ez oda-vissza játék. És ő is visszavonulhat, és ő is mondhatja h ebből mégsem kér. Tudom, h nem kéne ilyeneken gondolkoznom, de váratlanul ért. Még nem ismerem egyáltalán, de megakarom ismerni. Nem akarom, h csak úgy elvesszen vmi, ami nagyon jól kezdődik. Tudom, csak szép lassan, türelmesen. Mindent: a megismerést, a bizalmat, a közelkerülést. De félek, és rájöttem, h ezt nehéz lesz megint kiölnöm magamból. Türelem, odafigyelés, és minnél kevesebb gondolkodás:) Mert ilyenekbe csúszok bele...

hát, ez volt velem egy hónapja. Azóta változtak a dolgok. A legfontosabb h közel kerültem vkihez. Janival úgy hívjuk: a kiutat jelentő nyári szerelem. Ez nem szószoros értelemben vett szerelem, egy kapaszkodó ami mindenből kihúz. Segít pozitívabban látni a dolgokat, elfeledteti velem h nehezek a kapcsolatok, és újra, hosszú idő után, elhiteti velem h számítok. Megint nőnek érzem magam, és újra hallom a barátnőimtől: "mit vigyorogsz, te"! Újra vigyorgok. Én. Csak úgy. Nem gondoltam, h ez ilyen hamar el fog jönni, és ezért egy kicsit félek is tőle, de ez hál' istennek nem tart vissza attól, h elkezdjek valami újat, vmi jobbat. És erre ő a legmegfelelőbb.
Mi változott még? A barátok. Most újra tudok adni. Viszonozhatom azt a sok jót, amit az elmúlt pár hónapban kaptam az emberektől. Ez is jót tesz a lelkemnek. megtanultam értékelni 1-2 barátságot. Vagy mert majdnem elvesztettem, v mert érzem h nem csak akkor kell amikor nem vagyok jól. Megtanultam h tenni kell az emberi kapcsolatokért, és akármennyire nincs energiám se erőm, akkor is muszáj odafigyelni. Mert megéri.
Megismertem sok, nagyon jó embert, akiket remélem mégjobban megismerek, mert szeretnék közel kerülni hozzájuk.
Mára ennyi, majd folytatom.

okt 23

Október 23.

Rég ültem itt. Egy ideje már nincs se erőm, se türelmem végig gondolni, hogy mi van velem. Azt remélem, ha nem kell kimondanom, leírnom, akkor jól vagyok, de csak áltatom magam. Szóval nem menekülök tovább magam elől, lássuk.
Amióta nincs velem Kristóf, sokan kérdezik: „Hogy vagy?” Én mosolyogva felelek: „Köszi, egész jól.” Akik nem ismernek, el is hiszik, de hál’ istennek nem tudok mindenkit becsapni. Ők a barátok. Akik nem kérdezik, mert tudják, hogy nem tudok rá mit felelni. Inkább elterelem a gondolataimat mások problémáival, vitatkozom politikáról, de már ezt is unom. Nem szeretek kilátástalan helyzetekre gondolni, és ma ez jellemzi a politikát. 23-a van, elvileg az emlékezés napja, azokra, akik valóban hősök voltak. Bekapcsolom a tévét, hogy lássam 19:56-kor a néma megemlékezést, és mit hallok: skandálást. Szóval ez nem segít a lelkiállapotomon.
Nézzük az örök kérdést: „Hogy vagy?” Rosszul. Árnyéka vagyok önmagamnak, és nincs türelmem kivárni, míg az idő mindent helyrehoz. Nemrég még tudtam magamról, hogy bárkihez van türelmem, mindig meghallgatom a barátaimat, és ha tudok, megpróbálok valami okossággal szolgálni. Most kiestem a szerepemből, és nekem van szükségem arra, amit eddig én nyújtottam. Ez nem tetszik. Ezért megpróbálom leplezni gyengeségem, és várni, míg egyszer csak jobb lesz. Várni a csodára. Ebben jó vagyok.
Ami segít: egy-egy barát, egy-egy elkapott tekintet és mosoly. Egy lány, akit még alig ismerek, és nem értem miért csak most találtuk meg egymást. De egy biztos, a legjobbkor jött. Hamvas Béla írta: „Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.” Ezt érzem. Segít, hogy erősebb legyek, mert mellette nem érzem, hogy színlelnem kell, és ez erőt ad. Nem tanácsokkal, és ’mindig számíthatsz rám’ jelszavakkal állunk egymás mellett (bár így is), egyszerűen azzal segítjük egymást, akik vagyunk. Én őt, ő engem. Számonkérések, bizonytalanságok és kételyek nélkül. És mindkettőnknek erre van most szüksége. Egy biztos pontra.
Hát szembenéztem magammal, és írtam. Egyszerre ennyi elég volt. Folytatom, majd ha megint gyűjtök annyi erőt, hogy megálljak a futásban és magamba nézzek. Addig is… túlélek.