újra itthon

Hát itthon vagyok. Magyarországon, már egy jóideje. Épp elég időm volt ahhoz h jó sok féle érzés végig menjen rajtam. Az első 3 nap borzalmas v olt. Üres voltam. Nem szomorú, nem elkeseredett, nem örültem h itthon vagyok, de nem is hiányoztak a kintiek, egyszerűen üres voltam. Az 5 hónap hagyott egy hatalmas űrt bennem, amit soha nem fog betölteni semmi, idővel egyre mélyebbre kerül majd, de az űr az mindig ott lesz, és ez nem is baj. Az csak az övék.
Aztán lementem Szegedre. Gyomorgörcs. Az első napon nagyon nagyon idegen volt minden, az emberek, a helyek és az egész egyetemi közeg, jóformán Zsuzsin kívül mindenki is minden az volt. Aztán az első JATE buli kicsit segített ezen, volt egy nagyon felszabadult esténk, nagyon sok pozitív csalódás ért (amit álmomban sem reméltem volna), és egy nagyon jót buliztunk. Utána már nem volt annyira idegen a város. Szép lassan elkezdtem várni h összefussak az ismerősökkel, hogy bemenjek órákra, h elkezdjem intézni a dolgaimat, és beinduljon újra az életem. Hát most kellően beindult. Tipikus vizsgaidőszak, mikor képtelen vagyok minden és mindenki másra figyelni, jóformán csak az egyetemi dolgok járnak a fejemben. Hogy hány vizsgám van még, mikor hogy kell beosztanom az időmet ahhoz h mindent meg tudjak csinálni, és h mindezek mellett megpróbáljam beilleszteni azokat is amik szórakoztatnak, kikapcsolnak. Egy-egy este szegeden tanulás nélkül, jól esne már egy szabadtéri semmittevés zsuzsival, néhány este veroccsal, és akkor ezek csak legalapabbak. Olyanokról szó sem esett még, h sport, többi barát és mindenki akit szeretnék látni. De majd ennek is eljön az ideje, csak most előbb le kell tudnom néhány dolgot. De annak ellenére h nagyon lefáraszt és mindenkinek szenvedek h nincs kedvem tanulni, azért egyrészről jó is. Lefoglalja a gondolataimat, nincs módom sokat agyalni, és azon gondolkodni h egyedül érzem-e magam vagy sem. Néha mintha egy kicsit gép lennék (azért nem olyan durva értelemben), teszem amit kitűztem aznapra, a gép néha leáll és akkor jön a párperces alvás a Tik asztalon, vagy a 10-15perces büfé szünet, vagy egy GG rész. És ez így most nem is olyan rossz. Márameddig bírom, aztán mégjobban fogok szenvedni:-) De én akartam, és már csak 3-4hét.

Igazam volt még pár hete kint, sok minden letisztult azzal h hazajöttem. Főleg olyanok h kikre van igazán szükségem, és h kivel hogy állok. Azt hiszem tiszta h ki iránt mit érzek h és kitől mit akarok, és ez nagyon jó. Egyszerűbb, nekem. A hónap örömteli meglepetése címét megkapta Zsolti, a hónap nyugodt bizonyosságát Zsuzsi, és a hónap újdonságát és eseményét Vera (olyan értelemben h végre rendszeresen tudunk találkozni és ezt nagyon élvezem:-)

A plátói szerelmek korzsakát élem. Nyitott szemmel járok az utcán, keresem a lehetőségeket, de nem is akarok görcsösen egy kapcsolatot. Azt érzem h már képes vagyok vmi újra, lezártam a 2007es évet, voltam egyedül, egy icipicit össze is tört a szívem (de nem nagyon:-) és íme, itt vagyok, készen egy akár életképes kapcsolatra. Már csak a megfelelő jelentkezőt kéne megtalálni. Rég volt olyan h a környezetben nem volt senki akiben látnék lehetőséget vmire és ez még csak nem is zavar. Általában ez mindig frusztrált (:-P), de most vhogy olyan nyugis minden. Stagnálok. Egyelőre. Aztán majd csak kileng az a mutató.
Vannak amik még nem voltak meg mióta hazajöttem: pl nagyon érzem h bennem van egy jóadag sírás. Ki kéne egyszer törnie de eddig még nem sikerült neki (egyszer majdnem, de a TIK nem volt hozzá megfelelő helyszín). Hál istennek holnap megyek teniszezni így a mozgás ki lesz pipálva, már csak vmi rendzsereset kéne kerítenem de sztem ez már csak április elejére marad.
Várom h beköltözzek az új szobámba, hogy feldíszíthessem a falam, h hivathassak elő képeket, h kirakhassam a szokásos dolgaimat amiket még spanyolországba is vittem magammal (pl Happybox). Kicsit olyan lesz mint kint. Saját szoba, saját életritmus. Vmiért most erre van szükségem. Ez sokszor egyedüllétet jelent, és nem tudom miért, de ez most nem zavar. Lehet h egyszercsak majd rájövök, h elég volt az egyedüllétből, és remélem h addig nem teszek kárt egy kapcsolatomban sem. El kéne fogadnom h a vizsgaidőszak nem lehet kifogás mindenre, erőt kéne vennem magamon h kicsit figyelmesebb legyek, ígérem igyekszem.

Hát vhogy így. De még sokminden csak elő kell őket bányásznom. Majd folyt.köv.

Kisképző

A Várfok utcai Pontom galériában láthatóak a Képzőművészeti Szakközép Iskola 5. évfolyamának pályamunkái. Sajnos csak hétfőig vannak kiállítva, de mindenkinek ajánlott aki tud rá szánni egy fél órát. Sok éven keresztül hallottam Lucától, hogy milyen szakok vannak a Kisképzőbek, könyv szak, textil szak, bőr szak, festők és fotósok, és most végre láttam is, hogy miken munkálkodnak 5 éve. Nagyon büszke vagyok a kis Dohanovszky Endre díjasomra, főleg h láttam hogy hogy jutott el idáig.

Az én kedvencem. (Luca nagymamája, papája, és ő)

Az én személyes kedvencem Kittinek a foto pályázata. Hihetetlen ötlet:

3 legalább 2x1,5m-es önarckép, 3 különböző arckifejezés, 3 különböző cím: Társam, Testem, Tárgyaim. 1x1cm-es pici fotókból van kirakva:

Társam:
képek róla és Lucáról


Testem:
Apró képek a testrészeiről, szem, száj, fül, nyelv, stb....


Tárgyaim:
kedvenc tárgyai, ételei

Nagyon örülök h elmentem...

"- Először furcsa volt magammal beszélgetnem. Mármint... érti... belenézni a szemembe és hallani a hangomat. Nem egy megszokott dolog. De aztán megnyugtatott annak a masinának az egyenletes pittyegése. Így már sokkal higgadtabban tudtam odamenni a többeikhez is. Mindig ideges vagyok, amikor el kell utazzak valahová...
- ...és nincs visszaút.
- ...és búcsúzkodnom kell. Tudja, kiskoromban sok ember ment el úgy, hogy nem láttam őket viszont. De hát azt mondták, hogy még találkozunk, úgyhogy biztosan úgy lesz. Olyan furcsán viselkednek a többiek. Miért bámulnak rám ilyen fényes szemekkel? Hiszen mi még...
- ...úgyis találkoztok.
- ...holnap is látjuk egymást. Mindig látjuk egymást. Furcsa dolog ez, tudja? Mindenki itt van, egyszerre. Nem sokszor láttam őket együtt. Olyan szépek. És tiszták. Tudja milyen színűek belülről az emberek? Fehérek! Mind felhőszín! Ők különösen. Ők az én felhőmbe öltöztek belül. Főleg most, amikor ők is rám gondolnak és én is rájuk. Világítunk egymásban. Szép dolog ez. Varázslat.
- George...
- Azt hiszem, ez olyan dolog, ami fennmarad. Akkor is, ha már csak a tudatban létezünk majd. Kicsit olyan ez, mint a...
- George!
- Mi ez? Mi ez a sípoló hang? Mi történik? Mi történik velük?? Velem??
- Indulnunk kell, George.
- Tudom. Csak hadd nézzem őket még egy percig."

http://tatjana.freeblog.hu/ - képzelt beszélgetések egy másik világból

Az lehet...?

Az lehet h a családom egy részemet abszolút nem ismeri? És még csak meg sem tudja érteni? Az lehet h néha ennyire más utakon járok mint ők? Ma megpróbáltam vmit elmondani ezekből nekik, de nem ment...

február 8

Mindenhol Alicante van. A bőröndök, amik kipakolásra várnak, a laptopom képernyővédőjén, a blogomon, a wiwem profil képein, és nem tudom mit kezdjek velük. Le kéne őket cserélnem? Hiszen már nem a jelenem. De mégis sokkal inkább érzem a sajátomnak mint most bármi mást. Meddig fog még körül venni mindenhol? És még mindig nem fogtam fel h nem lesz soha többet.... Mert ezt nem lehet felfogni. Egyszercsak majd jön egy pillanat, mikor belédnyilal, és akkor jön a görcs, a könny és a kétségbeesés.

Home

Egy hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna ennyire haza akarok majd menni. Izgalommal tölt el h egy hét múlva ilyenkor az utolsó napomat fogom tölteni alicantéban, és holnaphoz egy hétre már otthon alszom. Várom, hogy elkezdődjön a félévem szegeden, hogy ne csak gondolkozzak azok, hogy mit hogyan kéne intéznem, hanem végre csinálhassam. Ebben benne vannak a vizsgák is, szeretnék rajtuk túl lenni, de ahhoz előbb el kéne őket kezdeni. El akarok kezdeni albérletet keresni, egy szobát ami csak az enyém. Esküszöm azt is várom h a TIKben tanulhassak, néha egy kis szünet, lemegyek a büfébe petivel, elmegyek ebédelni zsuzsival, összefutok emberekkel, és csöndben és nyugalomban tanulok. Végre dolgozni fog az agyam is. A legjobban arra vágyom he ne az msntől függjön, hogy mikor beszélhetek a barátaimmal. Csak egy telefon, vagy egy sms és találkozunk. Órás időkorlátok nélkül, úgy h közben még az arcukat is látom... Sok dolog fog hiányozni innen is (ez majd megérdemel egy külön bejegyzést) de elég volt 5hónap. Még két dolgot szeretnék itt csinálni mindenképpen, de amúgy akár holnap is haza mennék. Az eslő, hogy szeretnék elmenni zsuzsival még egyszer az Explanadara és a tengerpartra sétálni, úgy h nem kell utána tanulni, és haza rohanni. A másik, hogy fel akarok menni a Várba egyedül, végignézni egy naplementét és megírni egy levelet. Amióta itt voltak a szüleim arra vágyom, hogy egyszer felsétáljak, és bármilyen apropó nélkül, egyedül végig nézzem ahogy lemegy a nap. Jövő héten ezt mindenképpen.

jan30

Reggel 7kor indulás, még sötét volt mikor kiértünk az egyetemre. Fényképek, napfelkelte, hosszú várakozás a vizsgára, és rettenetesen sok röhögés. Az az igazi fáradt, leépült de mélyről jövő szakadás. Kevés vizsgát kezdtem úgy h röhögő görcsöt kaptam (hozzá teszem, nagyon régóta először). Mert hát tetszik tudni tanár úr, nálunk sok az erdő!:-D Aztán vizsga, reménykedés a lehetetlenben, és utána az ami otthon sosem lesz. Mikor kifekszel a fűbe, január 30án, egy blézerben, éget a nap és csak punnyadsz, beszélgetsz, fényképezgetsz (mert hát mikor nem, főleg egy napsütötte napon), és nagy nehezen végül ráveszed magad, hogy felkellj és újra elindulj. A péntek felé, amin már nagyon jó lesz túl lenni. Annak ellenére h 3óra alvás után történt mindez, és vizsgáztunk, nagyon nagyon jó nap volt!!:-)

(pedig mi csak fényképezünk:-)

confessions... 8 (a big one)

Annak ellenére h ma fizikailag konkrétan egy hulladék vagyok, jóformán az egész napom azzal telt h gondolkodtam. Megpróbáltam helyre rakni magamban a dolgokat, rájönni, hogy vajon mit miért csinálhatok. Igazából nem sokra jutottam, de azért valahogy mégis. Éshát nem tetszik a dolog.

Rettenetesen gyerek vagyok. A szó nem jó értelmében. Éretlen. Mintha szükségem lenne segítségre h eligazodjam magamban, ugyanakkor nem biztos h három embernél többet tudnék mondani akitől elfogadok útmutatást. Néha mármár görcsösen fel akarok nőni, azt akaram h ne egy álomvilágban éljek, homokba dugva a fejem. Mert sokszor ezt teszem. Az elmúlt 4hónapban érettebb emberekkel voltam körülvéve, és mellettük láttam igazán az éretlenségemet. Mi kell h felnőjjek? Idő?

Nem tanulok a hibáimból. Miért kell újra és újra rájönnöm egy dologra? Mikor először megértem akkor miért nem értem meg valóban, úgy hogy legközelebb már elkerüljem a hibát? Bebizonyított tény az életemben, h sokszor elkövetem ugyanazt a hibát. Okos ember a más kárán tanul, én még a sajátomon sem tudok. És ott vannak a nyomai az életemben, és nem fognak eltűnni. Ezen tényleg változtatnom kell mielőtt mégtöbb embert bántok meg és veszítek el.

Ideje lenne ketté választanom azt aki vagyok, és egy idealizált vkit akivé mindig is válni akartam. Sokban megegyezik ez a kettő, de lassan el kéne fogadnom, hogy nem mindenben, és ez nem baj. Azokon amiken lehet változtassak, azokat amiken nem lehet elfogadjam. De honnan tudjam h min vagyok képes változtatni és min nem?

Rettenetesen tudok függni más emberektől. Lelkem minden egyes pontja függésbe tud kerülni, és mint tudjuk a függők sokszor buta és értelmetlen dolgokat tudnak csinálni.

Valószínüleg mindegyik abból jön hogy gyerek vagyok. De ez után hátha változik vmi bennem. Talán előre tudok lépni pár lépést. És hogy mit szeretnék? Bátrabb lenni. Sokkal bátrabb.

- Mit csinálsz?
- Félálomban fekszem az ágyban, és gondolkodom.
- Miről?
- Magamról. Hogy mennyire gyenge tudok lenni.
- De te erős vagy. Ezt mindenki tudja.
- Csak nem ismernek igazán. De ő igen. Ő tudja, hogy ki vagyok, hogy sajnos néha nevetségesen, és kártékonyan gyenge vagyok. Olyannyira hogy szégyellem magam érte.
- Kártékonyan?
- Az ember gyávaságában nagyon tud rombolni. Öntudatlanul. Mert hiszen ez csak önmagáról szól és észre sem veszi, hogy azt veszélyezteti ami erőt ad neki. És mikor rájön már lerombolt valamit.
- De beszéddel újra lehet építeni, nem?
- Néha beszéddel, néha tettel. De nem jó tanulópénz...

Tatyó

Zsuzsi kérdése, h, lányok, mi van a táskátokban? Két táskát használok, egyiket egyetemre, másikat meg bármikor máskor. Mostanában az egyetemi táskám van előnyben részesítve, szóval lássuk:

Megszámlálhatatlan használt zsepi
Telicsomag tiszta zsepi
Lucky Strike
Kinder Tejszelet üres papírja
Sok összahajtogatott itteni buszjegy
A kinyitható kis tükrös fésüm
Kis tűzőgép
USB
Neutrogena szőlőzsír
telicsomag rágó
Nagyon nagyon sok üres rágós papír, vagy olyan amiben még van pár szem, de az ember már nem szívesen bontaná ki
Nagyon nagyon sok elszórt rágódrazsé
Universidad de Alicante-i kulcstartó
Összehajtogatott könyvtáros zacskó
NOA parfüm
A Verától kapott kis bárányos füzetem
Egy összahjtogatott papír amire a tegnapi vizsgakérdésekről jegyzeteltem
Szemüveg
Pénztárca
Bicska
Egy betét
A kék mappám, amiben minden itteni papir benne van
Irodalom jegyzet
A táska alján elszórva pár magyar apró (az eurokat már kivettem)
Egy toll (ami meglepő mert otthon min 5toll szokott nálam lenni)
Rózsaszín kiemelő
Spanyol kulcs
Kézkrém
És végül szemét: kis papirok, alufólia maradván, cigis papir maradvány és stb...

Egy kis kiegészítés képpen, amik mindig nálam vannak de nem a táskámban:
magyar ill spanyol mobilom, pót hajgumi, mp3, öngyújtó.

Vera, a kedvemért leírnád kommentbe h mi van a táskádban, amit épp ma használtál? Nagyon kíváncsi lennék!!:-) És terméstesen minden lányéra!!!!

egy szám - egy ember - egy emlék

Bryan Adam: Everything i do
Kansas: Dust in the wind
Pussycat dolls: Dontcha
Louis Armstrong: What a wonderful world
Ephemera: If i'm still your girl
Pussycat dolls: I dont need a man
Lynyrd Skynyrd: Sweet home Alabama
Isreal Kamakawiwo Ole: Somewhere ove the rainbow
Lovetank
Gnarls Barkley: Crazy
Pink: Pill

Ezek azok amik kitörölhetetlenül egy-egy emberre fognak emlékeztetni...

ΛV

Egy másik blogon arról folyik a vita h létezhet-e fiú és lány közötti barátság. Szerintem erre, ebben a formában nincs válasz. Mindenki életében mást jelent a 'barátság' fogalma, máshogy definiálom én, te vagy ő. Így én is csak aszerint tudok vélemény alkotni h nekem milyen tapasztalataim voltak, és hogy mit láttam a kapcsolatok során. Sokan azt mondják, hogy azért nincs mert ha egy fiú és egy lány közel kerül egymáshoz, mindig elindul a vonzalom valamelyik fél oldaláról. Ez szerintem is így van. De ez nem mindig akadálya a barátságnak. Igen, ha belegondolok, sokszor a vonzalom nélkül már nem is létezett a kettősünk, de ez nem törvényszerű. A barátságban azt érzem, hogy az illető mellettem áll. Számíthatok rá, segít megtalálni az utamat és önmagamat. Ez létezhet úgyis h van köztünk valamiféle vonzalom. Szerintetek nem?Persze, ehhez be kell tartani bizonyos játékszabályokat, értem ezalatt h tiszteld a másikat, és vedd észre ha a vonzalom túllépte a barátság határait, és már nem hozzáad hanem elvesz. Semmi sem fekete-fehér. Igazából ha végig gondolom az ilyen kapcsolataimat, káosz van a fejemben. Kikre mondtam valaha azt h a barátom? Márk, Ákos, Bejgli, Peti, Zsolti, Potter (akik határozottan átlépték a haveri vonalat, és a közelmúltamhoz taltoznak) Eltűnt, megvan, haragszik, eltűnt. A dolgok megváltoztávak sokszor helyesbíthetném a múltat, és mondhatnám azt h nem is volt a barátom. De minek? Ha 20év múlva megkérdezik bármelyikről h ki ő, kétely nélkül azt fogommondani h a barátom volt (reméljük múltidő nélkül). És most valamiért, ezen érzem nagyon a hangsúlyt. Ha akkor azt éreztem h a barátom, és valóban éreztem, akkor miért akarnám ezt megmásítani? Igen, lehet belőle tanulni, és lehet h legközelebb már nem fogom kijelenti olyan könnyelműen h a barátom hanem várok és elgondolkozom. De nem az a lényeg amit akkor éreztem? És ez nem csak a régi barátságokkal van így. Bármivel. Volt kapcsolatok, barátok, barátnők. Persze, néha egy-egy dolog napvilágra kerülése megváltoztatja az egész kapcsolatról alkotott képet, de szerintem magamat fosztom meg valamitől, ha hetekkel-hónapokkal-évekkel később azt mondom, h ő nem volt a barátom. Ő nem szeretett igazán. És még sorolhatnám a hasonló a -már megtörtént és megváltozhatatlan múltra vonatkozó kijelentéseket. Én is mondtam ilyeneket, és ahogy magamat ismerem még fogok is jópárszor. Ember vagyok, és az ember ilyen.


(...mostanában azt vettem magamon észre h aggasztóan szentimentális vagyok néha...)

....

Nem szeretem magam mikor nem alszom.... Képes lennék elbőgni magam a könyvtár kellős közepén csak azért mert nem találok egy normális elemzést Nietzscheről. Ilyenkor hú de mennyire tudok nyafogni.... bocsi mindenkitől akinek ilyen állpotban a múltban-jelenbe-jövőben panaszkodok, ne is hederítsetek rám!

hajnali részegség#2

Elindultam az egyetemre, 4hónapja először korán reggel. Még sötét volt, az emberek indultak munkába, ásítoztak és dörzsölték a szemüket. Fülemben a szeretett MP3 és megszólalt az In the arms of an angel. Nem hallottam az utca zaját csak a zongorát és a nő hihetetlen nyugodt, melankólikus és tiszta hangját. Mintha el lettem volna zárva a világtól, csak kívülről néztem, valahol máshol jártam mint ők. Nem az volt bennem, hogy most megyek valahova, egy uticélhoz,hanem csak sétáltam, belemélyedve a zenébe, mintha egészen hazáig tudnék sétálni. És rég láttam ilyen szép hajnali eget, ez nagyon fog hiányozni innen. Féltem h a shuffle vmi hangulatban nagyon nem odaillő számot fog választani és a varázs megtörik. De nem: a következő dal a Perfect picture volt. És tényleg tökéletes volt. Márcsak ezért is megérte fentmaradni egész éjszaka és bemenni a reggeli órára. A campust vhogy még soha nem láttam ilyen szépnek. Lila és narancssárga volt az ég a napfelkeltétől, senki nem rohant órára, nem volt zsivaj a büfében, egyedül ültem kint, és kávéztam. Tökéletes napkezdet volt.

hajnali részegség

Egy felemelő éjszaka Emili Pardo Bazán-nal.... Kevés lett, és rendezetlen, de megírtam, kész , nem érdekel, egy 2est csak ad rá... De most aztán annyira nagyon nagyon aludnék egyet, hogy csak na, de félóra múlva indulok az egyetemre. És még sötét van. Nem szeretem mikor reggel sötétben kell elindulnom. Legalább hozzászokom, mert asszem otthon többször lesz részem ilyenben... Csak egy gondolat jár a fejemben: hazajövök 4kor az egyetemről, és lendületből bedőlök az ágyba... Najó nem lendületből, mert akkor eltörik a hátam a deszkákon de az biztos h nem fogok sokat forgolódni.. És most hallgatunk egy kis petőfi rádiót készülődés közben!

LIFE

Favoritok. És hogy miért? Egyik a zenéje miatt, másik a technikája miatt. Van amelyik azért mert soha nem tudnám eltáncolni, pedig mit meg nem adnék érte, vagy épp azért mert el tudnám képzelni, hogy a színpadon én táncolom a jelenetet. Van olyan, ami egyszerűen klasszikus, és nem véletlenül vált azzá, vagy akár csak számomra klasszikus, mert beleszerettem. Sok video azért, mert minden egyes mozdulatát kívülről tudjuk fejben, tudjuk h melyik ritmusra hogy mozdulnak és milyen az arcuk. Az egyikben az fogott meg, hogy anatómiailag képtelen dolgokat művelnek a testükkel, a másikban, hogy surgázik az arcukról a tánc és az energia. Az egyik videoban sztem a tánc maga az erotika, nem, helyesbítek, maga a férfi-nő kettőse és az igazi vonzalom, a vágy. Vagy egyszerűen azért, mert valóban művészet, és megalkotnak egy világot a koreográfiával, nem csak egy showt csinálnak. De ami mindegyikben közös, hogy egyszerűen megmozdul tőlük a lelkem, libabőrös leszek, és minden porcikámmal táncolni akarok miközben nézem.
Na lássuk:

Center Stage


Honey


Step Up


Save the last dance


Dirty Dancing


Dirty Dancing-Havana nights


You got served


Staying Alive







(tudom h az összes többiből csak egyet raktam be, pedig azokból is lett volna még sokkal több, de ezeket nem bírtam kihagyni)

múlt szelleme 1

Mikor Karácsonykor otthon voltam, megtaláltam a közös képeinket Baluval, mikor Németorszárgban nyaraltunk. Hihetetlen h mennyire nem volt boldogság a szemeimben. Tudom, hogy ezerszer elmondtam már újra és újra mindenkinek, hogy milyen volt a kapcsolatom Baluval, de csak nemrégóta tudok rá visszagondolni harag nélkül. Ha végig gondolom azt az 5hónapot, nem látom magam. Vagy csak nem emlékszem a 2004es önmagamra. Amellett, hogy egy cseppnyi megértést nem tanusított az irányomba, és folyton önigazolást keresett bennem, én is nagyon sok hibát elkövettem. Látom, h néha mennyire nem voltam figyelmes, és sok olyan dolgot csináltam, amit egy normális kapcsolatban nem engednék meg magamnak. Nem szerettem Balut, azt szerettem, hogy van egy pasim, aki nyitott a külvilágra, nem kell féltenem semmilyen társaságban, és az egész kettősünk kifelé tökéletes volt. És a hangsúly a kifelén van, belül nem volt semmi ami táplálja a kapcsolatot. És ez nem az ő hibája, sem az enyém, egyszerűen mind a ketten az első benyomásba szerettünk bele, és ez volt a legnagyobb tévedésünk. Ezért veszekedtünk órákat, ezért végződött minden találkozásunk sírással, és ezért csinálam meg vele olyanokat, amit egy mostani valóban jól működő kapcsolatomban el sem tudnék képzelni. Volt olyan korszak mikor gyűlöltem és mindenért őt hibáztattam, volt amikor magamat hibáztattam (temészetesen vele együtt), de most, több mint 3 év után sikerült kimondanom h nem hibáztatom egyikünket sem, egyszerűen csak tanulnom kell belőle, és nem újra elkövetni ezt a hibát. Hát nem ment gyorsan, de csak eljött ez a nap is....

Jamboree

Zsuzsinak köszönhetően végre rakhatok fel videót jamboreeról!!:-)



victor:




na szóval itt vagyunk csütörtökönként:-)

Na. Ideje lenne vmi értelmeset kipréselnem magamból. Eltelt egy év, nagyon gyorsan és nagyon zűrösen. Voltak igazán boldog időszakai, nem is egy, amikor valóban teljesnek éreztem magam, voltak olyan időszakai, amiért bármit megadnék ha visszacsinálhatnám, és olyan is volt, hogy nem voltam önmagam, elgyengültem, menekültem és homokba dugtam a fejem. Barátságok. Nos, igen.... Azt hiszem ezen a téren, olyan vihar volt 2007ben, h még végig gondolni is nehéz, kivel, mikor, hogy alakultak a dolgok. Az évet, egy olyan társasággal kezdtem, amiben még soha nem volt részem. Szerettem minden egyes pillanatát, és őszintén hittem h ez úgy meg is fog maradni (én kis naív), aztán szép lassan minden pontja széthullott, lépésről lépésre. Mindenki másfele ment, egyes barátságok megamaradtak, mások örökre elvesztek. Egy kapcsolat vhol megromlott, aztán még egy, és sok embert bántottam. Olyanokat akik, igen is fontosak nekem még mindig, akkor is ha nem beszélünk, vagy ha most sokkal többet és mélyebben beszélünk mint az elmúlt fél évben. Januártól júniusig sokminden megváltozott bennem, sok okból kifolyólag.
Aztán eljött a nyár, amit akkor már nagyon vártam, főleg azért h ott hagyhassam szegedet, de nem volt jó nyár. Volt egy sms amit sosem felejtek el (hál istennek, hisz így soha többet nem fogom megtenni), és volt egy este a tabánban amikor kicsit visszatértem önmagamhoz. Megvolt a szokásos balaton, kicsit más formátumban mint eddig, de tökéletes volt, akkor nagyon nagyon szükségem volt rá, és a nyaram egyik legjobb bulija is akkor történt (i dont need a man, umbrella:-). Egy embert nagyon megbántottam, ezzel megnehezítettem egy másik ember életét, és mindenki pontosan tudja, hogy gyűlölöm az egészet amit akkor tettem. Evezős tábort sem szabad kihagyni a sorból, idén az sem a megszokottra sikerült. Egyrész vhogy befurakodott a társaságba az ember rossz és gonosz oldala, másrészt egy barátságban vmi megtört. De volt jó része is: nagyon közel kerültek emberek hozzám, nagyon sokat nevettem, és megtanultam értékelni azt a békés, és az életünktől elzárt világot ami abban az egy hétben létezik/létezett, ez majd idén kiderül. Mint minden évben, a nyaram legjobb része az utolsó hetek voltak. Nagyon sok buli, egy hét pihi otthon, egyedül, nyugalomban, és készülődés Alicantéba.
Két hetet töltöttem szegeden, de abban a két hétben visszakaptam egy fontos barátot, többet voltam régiekkel, és úgy tudtam eljönni otthonról, hogy azt mondtam, egy-két dolgon kívül rendben hagyom itt az életem. Annak az egy-két dolognak meg idő kell, és őszintén remélem hogy legalább valamennyire helyre fognak rázódni.
Aztán megérkeztünk Alicantéba, és teljesen új fejezet kezdődött. Pár napja azt kérdezték tőlem, hogy mi fog innen a legjobban hiáynozni. Erre reflexből azt válaszoltam magamban, hogy az emberek, de nem így van. Az a teljes szabadság amiben itt élek. Nem tartozom senkinek felelősséggel, akkor megyek és oda amikor csak akarok, én döntöm el, hogy mit kezdek az időmmel, akkor vagyok egyedül, amikor én akarok, és akkor vagyok emberekkel, amikor ahhoz van kedvem. Nagyon nagy szabadságot tud adni, hogy nem lebeg felettem a múltam minden egyes nap, akárhova megyek, akárkivel találkozom. Természetesen nem felejtem el, hogy miket tettem, és mi vár otthon, de itt ha nem is 100%osan, de nagyjából tiszta lapot tudtam kezdeni, és ez nagyon megfogott. Most kezdtem el érezni, hogy ezt az életmódot amiben itt élek, nem tudnám hosszú távon csinálni, kezd bennem megfogalmazódni, hogy milyen problémával hogy fogok szembenézni, legyen ez egyetem vagy bármilyen kapcsolat. De az a szabadság amiben itt élek, nagyon fog hiányozni, még akkor is ha tudom, hogy hosszú távon nem működne.
Egyértelműen összehasonlíthatatlanul kezdődött 2007 és 2008. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy fog telni ez az év...

Asszem megint elkezdődött az időszak amikor sírok a sorozatokon... Éljen a szentimentalizmus:-)

sál sapka kesztyű

Nem gondoltam, h ennyire fog hiányozni a tél, és az otthoni karácsony előtti hangulat. Amikor olyan jó a tél, nem fázol m van jókis meleg kabátod, meg hatalmas sálad, fogod a forralt boros bögrét és kortyolgatod a karácsonyi vásárban.. Akár szegeden, akár a vörösmartyn. Lehet, hogy csak azért látom ilyen szépnek most a telet, mert itt nem igazán van benne részem, furák a karácsonyi utcai égők a pálmafák közt, 20-25 fokban. Nem akarok innen végleg hazamenni, nagyon nem, de erre a 10napra annál jobban vágyom minnél jobban közeledik...

:-S

Még mindig nagyon félek a viharoktól éjszaka... Regrosszabb kombináció: szél+eső+ablak+sötét+egyedül a szobában... ja, és tegyük hozzá a mozgó függönyt. Aki ismer, sztem tudja, hogy ma mennyire fogok nyugodtan aludni... Ilyenkor bármit megadnék h valaki itt legyen mellettem.. Utálom az ilyen éjszakákat..

...

Megváltoztatni a múltat? Bárcsak lehetne... Bocsánatot kérni? Ha enyhítené mást se tennék... Megbánni, és tanulni belőle? Ó, igen, ezerszer is....

Nádasdy Ádám: Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.

Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,

a megszeretés, a meggyűlölés.

A piacon a tanácstalan álldogálás,

hogy házigazdává átalakuljak;

amikor vendégeket hívtunk,

a vendégség után pedig a bútor,

mert vissza kell tolni a privátba..

Ezek nehezek. Amikor maradok,

az jó: az alvásnak a mestere vagyok,

és ébren lenni nagyon szeretek.

Boldog vagyok ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.

De átzuhanni egy beállításból

egy másikba, az mindig szomorú.

Maradni szeretnék, mindig maradni:

ha ébren vagyok, élesen figyelni,

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,

vagy élettársi szennyest kotorászni.

Átzuhanni: az fáj. A változás

szűk száján átcsúszni: az horzsolás.

Happy Happy Birthday

Ennél tökéletesebb három napot elképzelni sem tudtam volna. És nem azért mert szülinapom volt, és vszínüleg bármit csinálok velük, jól éreztem volna magam, hanem mert minden benne volt amit imádok Alicantéban, Spanyolországban, az itt létemben. Tényleg nem tudok rá más szót, mint hogy tökéletes három nap volt. Voltunk 5en Desdenben, ahol kaptam meglepi gyertyás sütit, amire tényleg nem számítottam. Egy nagyon rossz szerdai nap után, este mindent elfeledtettek velem, készültek a szülinapomra, Holgertől kaptam ajándékot, amin nagyon meglepődtem, de azt hiszem örök emlék marad erről a három napról. Csütörtökön találkoztam nagy csapatunk többi tagjával is, kaptam sok köszöntő smst, amik végleg mosolyt vittek a napomba, felbukkant Tomi, akivel kb 1-2éve nem is beszéltem, és nagyon jót dumáltunk msnen. Nagyon jól esett, hogy Jocitól kaptam ajándékot (m amúgy senkitől nem számítottam rá), főzött nekem nagyon fincsi vacsit, meg mamáék küldtek nekem virágot. De ami a legeslegjobb volt a csütörtökben, hogy olyat táncoltam mint már nagyon régen nem.... Kiadtam magamból mindent, nagyon jó zenére (tánc szempontjából), szabadon, teljes élvezettel és extázissal... el sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett. Aztán egy kis spontán meglepi, ami váratlanul jött, de tipikusan tökéletes színfolt volt, bármi bonyodalom nélkül. Aztán pénteken végre megjött zsuzsi, akivel mégtökéletesebb lett volna ez a két nap, nadehát a péntek.... hab a tortán. Kruopánál meglepi összejövetel, amire aztán valóban nem számítottam a szülinapom 3dik napján, még tortát is kaptam, meg ajándékokat. Zsuzsitól a happy box kiegészitését, egy kiló gumicukor személyében, ami azt hiszem lelkileg nagyon erőssé fog tenni, mert azt megállni, hogy csak akkor vegyek ki egyet mikor a happy boxból is.... kihívás:-) Aztán Jamboree ami nem hiányozhat a szülinapomból, nagyon jó zene, tánc, és még vmiért kaptam egy ingyen sört is a pultostól:-P Aztán (ezer köszönet Zsuzsi, h nem hagytad h rögtön hazamenjek) lementük a puertoba egy salsa bárba, olyan de olyan hihetetlenül jó volt, hogy az már..... Ott volt Victor is, meg sok igazán zsigerből táncoló ember, és végre én is táncoltam emberekkel ilyen zenére, nem csak egyedül. És hát mondanom sem kell, h menniyre élveztem, és hogy Victor menniyre jól táncol, bár megbeszéltük zsuzsival h egyelőre ehhez a tánchoz túl "öntörvényűen" táncolok (papám szavaival élve). De az utolsó tánc már elég jól ment, szval csak sokat kell odajárni és hozzászokom:-) Ez a hely már tényleg annyira hihetetlenné tette ezt a három napot, hogy álmodni se mertem volna róla...
Nagyon boldog voltam, hogy olyan emberek vettek körül akiket tényleg nagyon megszerettem, odafigyeltek rám, fontos volt nekik, hogy jól érezzem magam a szülinapomon, és nagyon különlegessé tették az egészet...
És ott vannak az otthoniak (olyanok is akikre tényleg nem számítottam), akik minden egyes smssel v emaillel mosolyt csaltak az arcomra, de olyan igazi szívből jövőt, amikor a szemem is mosolyog...
Tegnap (pontosabban ma)hajnalban sétáltam haza, és vigyorogtam, és táncoltam az utcán... és csak azt hajtogattam magamban hogy el sem hiszem.... és hogy tökéletes volt!!!!

in memoriam...

Milyen furfangos az élet... Olyanokból lesznek "legjobb-örök" barátnők, akik egy évvel ezelőtt gyűlölték egymást, és olyanok vesztek össze vagy távolodtak el, akik különleges és értékes dolgokat éltek át együtt és akkor úgy érezték h ez vmi örök. Sok olyan ember van, aki valamilyen értelemben a felszínes életet választja. Túl nehéz megkűzdeni az erős személyiségekel, szembenézni a gyengeségeikkel és a kérdéssel, hogy tulajdonképpen kik ő valójában. Az ő választásuk egy könnyebb, sokszor boldogabb élet, legjobb barátokkal, és sok örömteli de nem mély pillanattal. Nem azt mondom, hogy nincs szép, és boldog életük. Csak a könnyebbik módot választották, elbújtak a valódi nehézségek és problémák elől. Ismertető jelük, hogy olyan régi barátaik vesztek el, tűntek el, hagyták őket el, akik valóban ismerték és szerették őket, és nem voltak hajlandóak eltűrni, hogy ne azok legyenek akik valójában tudnának lenni...

és néhány kép ami kimaradt...

ha nem látnátok ott van a háttérben Will, piros kabátban, aki csak ránk vár...:-P

ilyen gyönyörű színű volt a szibánk a hostelben....

ezt muszáj volt zsuzsinak lefényképezni...:-)

Verocs alicantéban is hódít...

perfect

Szval itt volt Verocs. Elég nehéz róla írni, mert erről a 4 napról nem szabad csak úgy, egy semmmilyen, élménybeszámolós postot írni...
Sikerült nagyjából mindent megmutatnom neki amit akartam, és ezen kívül sokkal többmindenben részünk volt, mint terveztem. Voltunk jamboreeban, eltöltöttünk egy napot négyesben és nagyon jó volt, sétálgattunk campuson, joci főzött nekünk fincsi currys csirkét, kibuszoztunk a reptérre h átvegyük a kocsit. Este sétáltunk az explanadan, a tengerparton, és a reggae bárban beszélgettünk egy nagyot. Verocs is megtapasztalta a puerto éjszakai életét, táncoltunk nagyot, sergio bejött vera miatt alicantéba, majd fél7re haza is vitt minket kocsival. 3óra alvás után fölmetünk a várba, csináltunk soksok nagyon jó képet, egy nagyon jó kocsiút red hot-tal meg kulcstartóval, megérkezés valenciába, parkoló keresés, séta, majd megint parkolókeresés, hogy részt vehessünk a fantasztikus vega fesztiválon. Kapuerások, kis tánci, megfagyás után ismét parkoló keresés, szenvedés, punnyadás, majd az első couchsurfing. A legkényelmesebb ágy az elmúlt 2hónapban, reggel horchata, metrózás, és az utolsó nap kettesben veroccsal. Hostel keresés, séta, ebédre tapas, siesta, majd este séta, ismerkedés (Will:-), és buli keresés. Cuki hosteles fiú, soksok fáradt nevetés, automatának örülés, wiw nézegetés, taxi, reptér, és búcsú....

Szval ezeket csináltuk. De a legjobb az volt, hogy együtt voltunk. Akkor beszélgethettünk amikor csak akartunk, nem kellett arra várni h mindketten fent legyünk msnen és legyen időnk. Valóban belekóstolt kicsit abba ahogyan élek itt, és már nem csak fényképeken látta a helyeket meg az embereket, hanem személyes élménye is van róluk. Örülök, hogy mégtöbb időt töltött zsuzsival, mert régóta szeretném h megismerjék egymást, és hogy jocival is találkozott, mert azért az itteni létem elsősorban hozzájuk fűződik. Nagyon sokat nevettünk, és ez mindkettőnknek nagyon kellett már. Jó volt csak úgy beszélgetni. Nem megbeszélni az adott problémát, meg az elmúlt eseményeket, hanem csak úgy általánosan, bármiről, spontánul. Megnyugtató hallani, hogy egyre pozitívabban tudja felfogni a dolgokat, és egyre jobban kezdi kezelni az életét. Nagyon jó volt megint röhögő görcsöt kapni vele, miközben a cuki hosteles pasi vszinű abszolút hülyének nézett minket és ezen csak mégjobban nevettünk. Az a kép a fejemben, amikor megláttuk az automatát, és mintha az életünket mentette volna meg, simogattuk és ölelkezve fényképezkedtünk vele (hajnal 4 volt, semmi bolt, semmi kajánk, semmi innivalónk, ezért örültünk neki anniyra). Sexisten hasonmás, Will, aki columbiai és a hülye nem tudta h még ott kellett volna maradnia, meg a pasi a hostelből aki szegény nagyon próbálkozott összeismerkedni velünk, na meg Picadili és az elviselhetetlen zene meg emberek, és a kihalt vasárnap esti valenciában való bojongás.
Nagyon kikapcsolt és nagyon sokat segített... Perfect volt:-)

Mikor megtudtam, hogy vera egy nappal később jön, egyrészt szomorú voltam, másrészt elgondolkodtam, hogy vajon miért történt így... Ilyenkor mindig kiderül, hogy az ilyen dolgok nem véletlenül történnek, mint ahogy most sem. Tegnap este sokminden kiderült. Például az, hogy mégsem kezelem ezt a kis dolgot bajor barátunkkal oly tökéletesen mint ahogy gondoltam és terveztem. Eddig kétely nélkül (na jó, vhogy mélyen éreztem) hittem, hogy tökéletesen ura vagyok a helyzetnek, én sem akarok többet és ez így nagyon jó. De megint én voltam a hülye, mert pontosan tudtam, hogy ez veszélyes, nem hiába mondtam el mindig akárhányszor erről beszéltem, hogy jó ez így csak figyelnem kell magamra. Hát nem figyeltem eléggé... És valamiért az a legrosszabb h nem is ismer. Fogalma sincs arról, hogy ki vagyok és nem is akar megismerni. Így meg mi értelme van bárminek is köztünk. Szval asszem ezennel első kis kalandomnak vége.
De igazából nem is e miatt annyira fontos a tegnapi este. Nagyon köszönöm hogy ott voltál tegnap mellettem! És úgy ahogy kellett, és jó volt beszélni olyan dolgokról, szükségem volt rá nagyon. Leírhatnám mégegyszer h miért, de pontosan tudod. Néha kell. Szval egyszerűen köszönöm.
Meg rájöttem még valamire. Hogy hiányzik az olyan társaság ahol az emberek valóban ismerik egymást... Nem csak felszínesen, hogy ki mit csinál épp az életében, milyen kalandjai voltak már, és hogy mit mutat a világnak. Hanem amikor, ismered az embert... Ez itt nincs meg, és nagyon hiányzik. Ha belenéznek a szemembe, nem tudják mit látnak.

az elmúlt pár hétből:

voltunk hármasban Alteában, villamossal

fényképezkedtünk elég szép kilátás előtt

zsuzsi alkotott

volt egy kis piknik a tengerparton

csak hogy egyértelmű legyen az időpont, november 4dike van

pihentünk sokat a homokban

volt What a wonderful world-re nagy ölelkezés....

2hónap után sikerült egy normális közös képet is csinálni, méghozzá reggae bulin

itt volt kiscsaládom látogatóban

voltam sokat bátyussal...

Halloweent is kellő tisztelettel megtartottuk

Felfedeztük Sargantanat, buliztunk egy hatalmasat, és készültek nagyon jó képek

táncoltunk jó sokat

csak mert anniyra jó kép lenne ha nem lenne homályos

és bátyám is nagyon jól érezte magát

volt egy este, ami innen kihagyhatatlan...:)

jamboreet még mindig nagyon szeretjük, a zenét, a hangulatot és az ismerős arcokat

megalkottuk a hardcore chillout kifejezést

szerveztünk meglepi szülinapi bulit jocinak, egyedi tortával

végleg meghódítottuk joci szívét....;-)

élveztük az éjszakai kilátást holger lakásának tetejéről

volt egy tea délutánunk is

megismerkedtem az empanada gyönyöreivel

joci meg a többieket ismertette meg a gulyás gyönyöreivel

volt egy semmittevős délutánunk a tengerparton, gyönyörű idóben, október közepén (asszem)

és mindenek előtt nagyon sokat lustálkodtam:-)