bye

És akkor most elvonulok egy hétre. Mobil, net, kötelességek és idegeskedések nélkül. Egy hét szabadság. Majd jövök!

hallelujah

VÉGE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

és a végeredmény:
Szociológia (áltműv): 5
Képregény-történet (áltműv): 5
Dokumentumfilm (speckoll): 5
Dokumentumfil elélet (speckoll): 5
Szigorlat (komm): 3
Jogi alapismereketk 2. (bűntetőjog&társasági jog): 4
Gazdaság föci: 2 (csodák azért nincsenek:-)
Televíziós ismeretek: 3
Médiaelmélet (még nem tom, ma derül ki elvileg ha bence nem hagyja el a dolgozatokat)
Kommunikáció és politika: 5
Intézményi kommunikáció gyakorlat IV.: 5
Magyarok Latin-Amerikában: 5
XIX-XX sz-i spanyol irodalom: 5
Latin-Amirika irodalma kezdteketől: 5
Spanyol fordítás és stílgyak: 5
spanyol nyelvtöri: 4 (mégiscsak vannak csodák:-)
Spanyol üzleti nyelv: 3

sztem rég volt ilyen jó félévem... tudom tudom, stréber:-)

error in the system

Asszem sürgősen ideje lenne elkezdenem magán és érzelmi életet élnem, ugyanis múlt héten Verocs és pasiügyeiről álmodtam, tegnap meg Nézsi-Dé-Csás körről. Aggasztó... kell már az a poroszló...

???

A minap olyan tapasztalat ért, amit muszáj megosztanom a publikummal, mert egyszerűen valami frenetikus. Médiaelmélet vizsga kötelző olvasmányai között egy gyöngyszem:

"A deterritorizáló mozgások és a területeket újrarendező reterritorizáló eljárások hogy is ne lennének relatívak, hogy is ne lennének folyton elágazásban, egyik a másikban. Az orchidea képet hoz létre, egy darázsmásolatot, miközben önmagát deterritorizálja; de a darázs e kép alapján önmagát újra territóriumba rendezi, reterritorizálja. A darázs, miközben az orchidea reprodukciós készülékének részévé vált, mégiscsak deterritorizálódik; ugyanakkor reterritorizálja az orchideát, mivel szállítja annak pollenjét. A darázs az orchideával rizómát alkot, lévén heterogének. Azt mondhatnók, az orchidea imitálja, s annak képét jelentő módon megalkotja (mimesis, utánzás, ámítás stb.)."
Részlet Gilles Deleuze és Félix Guattari Rizóma című írásából

Azt álmodtam, h 1500 ft volt a buszjegy. Remélem nem vagyok jövőbelátó...

summertime

Szeretem ezt az időszakot annak ellenére h elég kimerítő: utolsó hetek, görcs a hasban, h hamaroson vége és jöhet a szabad lazítás, a pihi, család, barátok, buli, egy kis kellemes izgulás h hamarosan itt a tábor, jár az agyam h mit vigyek, és mibe menjek és hogy milyen lesz, és várom a csütörtöki a38okat, meg írországot, meg egy hét olasz wellness-t aztán meg a spontán augusztust, a sok lustálkodást, napozást, sorozatokat, semmittevést, rendszeres hajnal 5ös hazaérkezést, a papucsban bulizást meg mezítlábjárkálást.
Just one week...

:-|

Most nagyon szenved.... Én nem elég h önmagától a tanulástól szenvedek, de még szenevedő főhősök nyavajgásairól is kell olvasnom??? Legyen már vége please....

Betépve c. film után

Eddig töretlenül hittem h a jó emberek megkapják jutalmukat, amit kiérdemeltek, és csak azoknak siklik ki az életük, akik megérdemlik. De ez kamu. Ezt nem lehet így kettéválasztani. Igenis vannak emberek, akik magányosan és összetörten végzik, akármennyire is igazságtalan. És ha valóban léteznek, akkor miért ne lehetne h én is így végzem, vagy bármelyik szerettem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy innentől kezdve pesszimista leszek, hanem h nem ülhetek keresztbe tett kezekkel, várva h szuperül alakuljon az életem, hanem igenis keményen meg kell érte dolgoznom. És nem csak azért, hogy olyan életvitelt és munkát találjak amit tényleg élvezek, hanem az összes kapcsolatért, legyen az barátság vagy párkapcsolat. Tündérmese a „ne aggódj, mert úgyis minden jól fog alakulni”. Hihetetlen könnyen megvan az esélye, h ne így legyen. De ugyanakkor megfordul az ember fejében mindezek mellett a kérdés, hogy egyáltalán alakíthatom én ezeket a dolgokat? Előre megírt, alakítható vagy teljesen véletlen? De igazából nem is fontos, egyszerűen csak el kell indulnom valami felé, tényleg menni akarok, nem csak álldogálni és néha-néha sprintelni egy minimálisat. Már csak azt kéne kitalálnom, h mi felé induljak el. Addig is maradnak a rövidebb távú célkitűzések.

Eléggé jó ám így ez az együttlakásos dolog....

EviTábi

Tudod miért vágyom már nagyon Poroszlóra? Mert ott nincsenek gondjaim. Ott nincs semmi a hétköznapi életemből. Nincsenek álomos szenvedéssel töltött óráka a Tikben, nincsenek telefonhívások, internet, és senki nincs ott a mindennapi életemből. Ott más a múltam, nem szégyellem mert nem bántottam meg senkit. Ott egy másik Szilvi van, aki Nád a sok Sás közt, aki egy hétig leveti a gátlásait és nem érdekli semmi más, minthogy jól érzi magát mindenki. Sokat nevet, sokat lelkizik, a természetben van, esténként csillagokat néz a betonon fekve, és igen, sokat iszik. Szabadság ez, és ilyen formában csak ez az egy hét tudja ezt megadni. A bádogzuhanyzó, a matracok, a nagytúra közbeni fröccsök, a tiszafüredi rántotthús. Az összenézések, apró titkok, pletykálás és nevetés, Áki, Gyapi, Kicsi, Szabópeti, Bradpitt, Alter és a többiek. Ez csak a miénk, egy hét, Poroszló.

the colour of my life

Kiegyensúlyozott lelkiállapotban vagyok. A semmi nem tud sok vizet felkavarni….

Diadalív árnyékában

A kíváncsiságom legyőzte a félelmemet, és megnéztem a Diadalív árnyékában-t filmen. Félelmem nagyrészt beigazolódott, de ez nem meglepő, szerintem nincs az a rendező vagy színész aki azt vissza tudja adni ami bennem él 8szori olvasás után. Sok karaktert kihagytak belőle, és sok témát nem fejtettek ki eléggé. Abszolút elveszett, hogy Ravicnak mit jelent az operálás, és ha valaki nem olvasta előtte a könyvet, akkor nem látja át igazán, hogy milyen érzelmi utat jár be Joan megismerése után. Joan személyének sem érezzük a kettősségét, a belső rettegést és a kifelé sugárzó magabiztos végzet asszonyát. Az utóbbit egész tűrhetően alakítja a színésznő, de az előbbit nagyon nem találta el. Hangsúlyozom, számomra. Az én általam elképzelt Boris és a filmbéli között egyetlen hasonlóság a bajusz volt, semmi más. Hiányzott, hogy Joan nem kapcsolja le a villanyt, h ne sötét lakásba érkezzen haza, hiányoztak Boris és Ravic beszélgetései az élet nagy dolgairól, és kimondottan zavart, hogy a szállót máshogy hívták, és hogy egy lépcsőn leeső néninek segített Ravic, és nem egy építkezésen. Sosem értetem egy adaptációban sem, hogy miért kell fölöslegesen megváltoztatni konkrét történéseket. A legnagyobb hibája, hogy Joan halálának a jelenetét nagyon nem értették meg, vagy csak nem akarták, mert így biztos hatásosabbnak gondolták. Egy igazán méltóságos, higgadt, belül fájó és mély elbúcsúzásból, lett egy zokogó, jajjveszékelő, és halott Joant ölelő Ravic, számomra érthetetlen módon. Egyedüli valódi jó pont Anthony Hopkinsnak jár, aki nagyjából elkapta Ravic karakterét, a hideg érzelemdús racionális embert, akinél kevés szentimentálisabb főhős van. Hangsúlyozom: számomra.

mosolygós reggel

Olyan álmom volt, hogy az már túl jó!!! Amiután mikor felébredsz vissza akarsz aludni, hátha visszakerülsz abba a világba. Ha tovább fejtegetjük zsuzsi blogján történő fejtegetéseket a lehetséges világokról, és feltételezzük h az a a valódi életünk amikor álmodunk, akkor én ott most nagyon boldog vagyok. Olyan pasival randizgatok aki jóformán tökéletes, és tényleg akar engem, a Sziget területén borfesztivál van, és Lakatos Géza engem hív fel h segítsek megszervezni az új lakópark építését támogatásokból. Zsuzsi is ott volt, meg Márkkal is találkoztam, és feltűnt mégegy pasi a színen, de hát én csak azt az első pasit akartam. Mert ő olyan volt, akiről nem hiszem el h tényleg kellenék neki, merthát egy olyan valaki miért akarna engem. Ezért nem is írok neki, próbálok óvatos lenni, de ez nem számít mert ír nekem magától, és pedig nem is akármilyet. Jó volt minden, pont olyan mint amilyet el tudnék képzelni, és nagyon rossz volt felébredni..... Aztán még a reggeli smarnimat is kidobták:-(