EviTábi

Tudod miért vágyom már nagyon Poroszlóra? Mert ott nincsenek gondjaim. Ott nincs semmi a hétköznapi életemből. Nincsenek álomos szenvedéssel töltött óráka a Tikben, nincsenek telefonhívások, internet, és senki nincs ott a mindennapi életemből. Ott más a múltam, nem szégyellem mert nem bántottam meg senkit. Ott egy másik Szilvi van, aki Nád a sok Sás közt, aki egy hétig leveti a gátlásait és nem érdekli semmi más, minthogy jól érzi magát mindenki. Sokat nevet, sokat lelkizik, a természetben van, esténként csillagokat néz a betonon fekve, és igen, sokat iszik. Szabadság ez, és ilyen formában csak ez az egy hét tudja ezt megadni. A bádogzuhanyzó, a matracok, a nagytúra közbeni fröccsök, a tiszafüredi rántotthús. Az összenézések, apró titkok, pletykálás és nevetés, Áki, Gyapi, Kicsi, Szabópeti, Bradpitt, Alter és a többiek. Ez csak a miénk, egy hét, Poroszló.