Azért az jó dolog, hogy miközben otthon vasalom a ruha halmot arra gondolok, hogy milyen jó lenne nála, az ő ingeit vasalni...

lista

Bár nem vagyok linkelve Thiánál, azért én is megírom a listámat. Szóval a 10+1 karácsonyi ajándék, amit szeretnék:

1. egy negatív leletet az amerika úti klinikán

2. egy békés hetet a családdal karácsonykor nagyobb feszültségek nélkül

3. olyan könyveket hozzám közel állóktól, amikről úgy gondolják hogy ott a helye a polcomon

4. nagy nagy havat december közepétől legalább január közepéig

5. sok ruhát, táskát, kiegészítőt, bármit

6. a nap 24 órájához még +4órát minden nap, amikor genetikailag kódolva van, hogy csak a szakdolgozatommal foglalkozzak (mert szívesen megírom én őket, csak még egy kis plusz idő kéne)

7. álmaim estélyi ruháját és egy alkalmat amikor felvehetem

8. mínusz 10-15 kilót

9. egy működő varázspálcát és egy láthatatlanná tévő köpenyt

10. személyes, a barátságunkról szóló meglepetést bárkitől, aki szeret és akit szeretek

10+1. egy hetet amikor semmi más dolgom nincs csak h filmeket és sorozatokat nézzek (lehet h nem lenne elég egy hét...)

őszi szünet kezdete

Most épp a Kunigunda utcában kortyolgatom a teám, nézem a mailjeimet és várom, hogy zuhanyozhassak, hogy aztán elvihessem Vt meglepi kirándulásra és Zorba kedvencét enni. És még az idő is nagyon szép!

Szeretem így kezdeni a napot. Magamtól ébredek, email írok, reggelit és teát csinálok, msnezek, nézsi jó zenéket rak be és szép kényelmesen készülődök...

Bár nehezen állok át az öltözködésben ha időváltozás van és elvem, hogy november előtt az ember nem hord télikabátot, de azt hiszem ma este felveszem a hosszú és vastag télikabátomat és akkor talán három nap óta először nem fogok fázni.

09. 10. 13.

Ma egy negyed órára TTK-sok lettünk, részt vettünk egy Guiness rekordban és megnéztük a Bohémélet egy nyilvános próbáját. Jó kis nap volt!

Tovább is van, mondjam még?

Szeretem a gumicukrot, és méginkább a nagyon savanyú gumicukrot. Szeretem Stockholmot napsütésben és még esőben is. Szeretem az őszi tájat, főleg Ausztriában de szintén szeretek télen, napsütésben, friss hóban sétálni kibontott hajjal. Szeretek reggel az ágyban lustálkodni órákat és szeretek reggeli után visszabújni az ágyba teli hassal. Szeretem a karácsonyi égőket a szekrényemen és szeretem ha Nézsi mosolyogva sétál felém az utcán. Szeretem az új samponomat és szeretek néha kiöltözni elegáns ruhába és magassarkúba mert olyankor kicsit másnak érzem magam. Szeretem behúzni a kézfejemet a pulcsim ujjába és szeretem az esti kilátást a várból. Szeretem Barcelonát és a melegszendvicset. Szeretem tolni a kocsit (nem kosarat!) a nagy bevásárlóközpontokban és közben szórakozni a zajból kiszűrődő zenére. Szeretek üveges sörrel a kezemben táncolni és szeretek őrülten és gátlások nélkül is táncolni. Szeretem az elegáns éttermeket és egy padon ülve péksütit enni, szigorúan kézzel, nem harapva. Szeretem a sorozatokat. Szeretem a borok személyiségét és mégjobban szeretek hallgatni vagy beszélni róluk. És te mit szeretsz?

2006. október 23.

"Segít, hogy erősebb legyek, mert mellette nem érzem, hogy színlelnem kell, és ez erőt ad. Nem tanácsokkal, és ’mindig számíthatsz rám’ jelszavakkal állunk egymás mellett (bár így is), egyszerűen azzal segítjük egymást, akik vagyunk. Én őt, ő engem."

Így kezdődött és így van azóta is.

STOP

Jó megállni egy pillanatra.
Ismerkedsz, iszol, beszélgetsz, bulizol, figyeled a társaságot. Aztán egyszer csak jön egy dal és kikapcsolsz. Csak ülsz, nézed a tüzet, nem figyelsz a sztorizásokra és belemerülsz a zenébe. Nincs semmi más csak a tűz, a zene és te.

Tegnap f3 elindultunk Cellből. Náthás voltam (vagyok), totál bedugult orral, fejjel és fájó lábbal kezdtem neki az útnak. T. vezet csepelig, gond nélkül haladunk. Aztán kezdődik a kaland. Rossz irányba megyünk vissza a nullásra, de természetesen ezt csak a végén vesszük észre. Aztán még egy párszor rossz helyen kanyarodok el, mire végre visszaérünk az M0-ra, ahol is az első táblán egy szeretetteljes üzenet fogad minket: 7km-es torlódás baleset miatt. Fasza. Hát akkor állunk és feladjuk, hogy valaha is leérjünk szegedre. Amikor meglátjuk az M5 Szeged kiírást, már el sem hisszük, hogy igaz. Az autópálya igaz volt, valóban leértünk szegedre, de 150km után észrevettük, hogy nem ég a féklámpám. Egyik sem. Újabb félóra szarakodás a benzinkútnál, hátha a kedves segítőkész benzinkutas fiú (tényleg az volt), tud valamit segíteni. Hát nem. Tovább indultunk, ott mégsem éjszakázhatunk, vészvillogó is megteszi a féklámpa helyett. Hazaértünk. Nincs net. Nagy sóhajtás, csak legyen vége a napnak. Aludni nem igen sikerült, mert hogy a nagy közfelháborodásnak köszönhetően, hogy ne legyenek gyógyszerek a kutaknál, nem tudtam sehol orrcseppet venni. Nem baj, keljünk fel f7-kor, menjünk be a fantasztikusan felesleges, unalmas és kiakasztó reggel 8as Válságkommunikáció órámra, mert úgyis szeretem fáradtan és bedugult orral kezdeni a napom. És ugyebár nem mehettem kocsival, merthogy még mindig nincs féklámpám. Mikor hazaértem, felhoztam a kocsiból a tegnap lent felejtett 2 liter bort, de hogy még fantörpikusabb legyen a történet, kicsúszott a kezemből és a konyhánk sági borban úszott. Remélem neki ízlett ha már mi nem ihattunk belőle. Most várom a Citroen Assistance-es embereket, hogy bevigyenek a szervizbe a kocsimmal együtt, de figyelmeztettek, hogy ha mégsem garanciális a meghibásodás akkor a fuvar költségeit is állnom kell, ami 12000 ft. Remélem ma megfordul az eddigi formám, és jó híreket fogok kapni a szervizben. Mondjuk azzal megelégednék, "jaaaa hát ez semmiség, gyorsan kicserélem és már mehet is, 5p az egész...." Na jó még a 15tel is kiegyeznék...

"Ez az egész posztmodernezés is már totál retró"

by battabé (Társadalmi kommunikáció óra)

ma megismertem egy különleges embert

Tegnap este egy csomó mindent akartam írni... Olyat, hogy sunshine happiness van, meg hogy mennyi mindent szeretek, például a gyógytorna labdámat. De este mindig lusta vagyok felkelni, villanyt kapcsolni és lejegyezni a gondolataimat, így mára csak ennyi jutott.

room with a view

Eddig 7 szobám volt életem során. Volt külföldön kettő, volt otthon gyerekszoba, volt lepukkant házban lepukkant szoba, volt barátnővel megosztott szoba és van saját szoba. Mindegyiket imádtam még akkor is, ha magát a helyet utáltam, vagy nem éreztem ott jól magamat. Egy ágy mindig a saját kuckódat jelenti, a fényképek a falon mindig mutatják, hogy nem vagy egyedül de ha becsukod magad mögött az ajtót, akkor az csak a te világod. Oda nem lát be senki, nincsen álmosoly, álarc, kompromisszum, türelem, odafigyelés. Csak én és a párnám, a gépem, a könyveim a plakátjaim, a képeim. Amiben most ülök, az egyik kedvencem. Sok okból kifolyólag, de maradjunk meg magánál a szobánál. Kedvenceim az ágy melletti szekrényfalra felragasztott karácsonyi égősor (éjjeli lámba funkcióval), a gyapiéktól kapott óra, a könyvespolc teteje és még sorolhatnám... Egyetlen egy baja van. Annyira hangulatos, kényelmes és nagy az ágyam, hogy sokszor már túl nagy is egy embernek...

I just can't go back...

fruit

Ma megettem életem eddigi legfinomabb grapefruitját. De komolyan, eszméletlenül jó volt!!

általánosságban, hallomások innen onnan

Szóval vannak olyan emberek, akiket nem értek. Pontosabban a legtöbb ember ilyen, de most egy bizonyos csoportjukról beszélek. A barátnők, akik megsértődnek, nem értenek vagy még csak meg sem próbálnak elfogadni bizonyos dolgokat. Ha szarul vagyok, akkor magára veszi, hogy miért nem beszélek hozzá, vagy miért viselkedem így vele. Ha valamiről nem akarok beszélni, bele sem gondol hogy esetleg ennek valami oka van, egyből bevágja a durcát, hogy miért titkolózom előtte. Ha nem tudok elmenni, rögtön azt hiszi, hogy azért nem megyek mert nem akarok. Sok ilyen lány van, én is ismerek néhányat. Mindezek ellenére szeretem őket, bármikor bármit megtennék értük, de az az igazság, hogy már én is ki tudom azt mondani, hogy van egy határ. Hogy sajnálom, de nem. Csak annyi, hogy ha azt mondom, hogy nem tudok menni, akkor ne keltsen bennem lelkiismeret furdalást. Ha tudja, hogy nem vagyok jól és főleg, hogy miért nem vagyok jól, akkor ne gondolja, hogy ő áll a probléma hátterében, hanem adjon időt és várja meg amíg én fordulok felé. Ha elmondom, hogy minek mi az oka, akkor bízzon bennem - mert ismer és tudja ki vagyok - és ne sértődjön meg. Ennyi. Bizalom.

Már elég régóta nem vagy gyerek, ideje lenni felelősséget vállalni a tetteidért. Tudnod kéne, hogy annak, amit mondasz súlya van. Ha azt mondod, hogy igazán különleges barátod vagyok, akkor az azt jelenti, hogy bízhatok benned. De mégsem. Ha azt mondod, hogy te mindig őszinte vagy, akkor elvileg mindenkinek nyíltan megmondod, amit gondolsz és nyílt lapokkal játszol. De te még önmagad előtt sem vagy őszinte. Vajon miért van az, hogy hullanak mellőled a barátok? Vajon miért van az, hogy bármikor beszélgetek rólad valakivel mindig elhagyja a számat, hogy "nem értem miért lepődsz meg rajta, hiszen tudod, hogy ilyen..." Én szeretlek és tudom, hogy fontos vagyok neked, de ha így folytatod felégetsz magad körül mindent és egyedül maradsz. Képes leszel valaha szembe nézni önmagaddal és azt mondani, hogy "bocs, ezt elbasztam, én vagyok a hibás"?

ETR the best #2

rájöttem mi az előnye a reggel 6os kurzusfelvételnek: az álmosságtól túl fáradt vagy kiakadni az órarendeden, azon, hogy kidob, hogy nem rakják fel az időpontokat és hogy milyen átkozottul kevés kreditet adnak egy nehéz óráért...

na megyek vissza aludni

ETR the best #1

Én még mindig nem értem miért kell reggel 6ra rakni a kurzusfelvételt.... és holnap reggel 6kor még kevésbé fogom érteni félálomban, pálcikákkal kitámasztott szemekkel...

Érzékletes kifejezés a "szívszorító". Tényleg olyan, mintha valami szorítaná a szívemet...

rosszul bekötött áramkörök

Mélyebb nyomott hagyott bennem egy 19 éves tapasztalatlan, félénk, bizonytalan fiú egy-egy érintésével és ölelésével, mint egy 31es határozott, megfelelő típusú és kisugárzású pasi, akivel lefeküdtem. És, hogy miért? Mert ez így szép ahogy van...:-)

Most múlik pontosan

ez olyan mint amitől az ember szíve megszakad...

(meg amitől két lánynak egy nagyon felhőtlen balatoni nyárestés nyaralás jut eszébe:-)

Nagyon fúj a szél és nagyon félek.

Immár itthon, kicsit barnábban, kicsit jobban fájó lábakkal. Kitanultam a fröccs készítés minden részletét (ha eddig nem tudtam volna), okosodtam (?) sok szexuális információval Alternek köszönhetően és végül sikerült úgy innom 3literes kannából fröccsöt, mozgó kenuban, hogy nem ittam le magam. Jó tábor volt, mint mindig. De most a nyaram következő részét nagyon várom: Balcsit veroccsal aztán nézsivel, Belgiumot eSZPével, Krétát alizzal és a maradák időt itthon bulikkal meg minden jóval:-)

11.

Reszkess sweet home poroszló, jövünk!!!:-)

Pattanásaim számából ítélve vagy második serdülőkoromat élem vagy kezd nagyon aggasztó lenni a szexuális életem hiánya...

Nem sajnálni magam és nem mártírkodni. Nem játszmákat játszani, hanem beszélgetni. Nem menekülni, hanem szembenézni. Nem azt mondogatni, hogy mindjárt, hanem felállni és elkezdeni. Nem arra várni, hogy egyszer valaki észrevegyen, hanem úgy élni és viselkedni, hogy legyen oka annak hogy észrevegyen. Nem elbújni a szobámba, hanem kinyitni az ajtókat. Ezt kéne.

csak egy kis semmiség

követem pillit, csak mert unatkozom:

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.
telefon, Brookliny balgaságok, tv irányító (ami amúgy távirányító:-), a zöld nagy táskám, hupikék törpikékből Tréfi törp
2. Hogyan hordod a hajad?
kiengedve (vasalva vagy természetesen) hajmosás után egy napig aztán kontyba összefogva hajgumival (szinte mindig)
3. Mit viselsz most?
szürke otthon háromnegyedes melegítőt és egy otthoni piros, nagykivágású bő pólót
4. Mi a foglalkozásod?
tanuló
5. Sokat alszol?
ha van á módom, igen. Nagyon.
6. Milyen volt életed legjobb csókja?
Nem tudom, hogy ez volt-e a legjobb, de az egyik biztos. Nem is maga a csók volt a legjobb, hanem ahogy, amikor, akivel. Hogy végre ott voltunk, hogy éreztem mennyire izgul és ver a szíve, hogy remegett a keze ahogy magához szorított és hogy ő volt (még mindig az) talán az egyetlen pasi aki nem értem mit látott bennem, hogy annyira szeressen.
7. Mi az aktuális fandomod/mániád/szenvedélyed?
Az elnök emberei, itthon lenni a házban
8. Mit ettél ma legutóbb?
őszibarackot joghurttal
9. Mi volt az utolsó SMS, amit kaptál?
Nézsi:"27ezer a júniusi rezsi fele. Meg kérdés:-): nyáron hogy rezsizünk?" Romantikus mi?:-)
10. Melyik weboldalakat látogatod meg mindig, ha fellépsz az internetre?
freemail, iwiw, blogok
11. Mit vettél legutóbb?
hmm...azt hiszem két papucsot. (de közvetlen előtte sok zöldséget, sok gyümölcsöt és sok kozmetikai szert nyárra)
12. Mit hallgatsz most?
a tvt, mert úgy maradt a Dr. House után
13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt?
egy jó éjt mesére (=pasira)
14. Milyen CD-t vettél utoljára?
elképzelésem sincs... az tuti, hogy üres írható cdt, de gondolom nem erre gondolt a kérdés...
15. Milyen a kedvenc időjárásod és miért?
tavasz kezdet vagy ősz kezdet, amikor süt a nap és elég egy vékony blézer. Vagy amikor nyáron hajnalban 6kor hazaérek Hűvösvölgybe. Semmi sem fogható a hajnali levegőhöz, a madárcsicsergéshez és az enyhén hűvös első napsugarakhoz.
16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?
akusztikus gitár
17. Hogy vagy?
10perce gondolkodom ezen az egyszerű kis kérdésen...
18. Van-e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek?
Mamámnak, hogy hagyjon itthon pénzt reggel az evezőstáborra meg a rezsire ha tud. (de már alszik)

produktív vagy mi

Felkeltem, reggeli közben olvastam Brooklyni balgaságokat, aztán mostam, vasaltam, teregettem, pakoltam, szoba-bicikliztem, kerestem egészséges recepteket a jövőre nézve, ettem salátát husival, gyógytornáztam mamám vezénylésével, ami meglepő módon nagyon jól esett, majd kerestem édességet a pénteki vacsihoz. Ezek mellett felhívtam majdnem mindenkit, akit akartam, lebeszéltem több találkozót, szőrtelenítettem és most egy kis borszaklap olvasgatás után lefekszem aludni. Jó napot zártunk.

De a legjobb, hogy holnaptól nem lesz punyi, hanem azt hiszem beindul a nyaram!

Nyárkezdet

Amúgy csomó jó dolog történt velem a héten, gondoljunk inkább ezekre. Kezdjük ott, hogy az elmúlt héten alig tettem ki a lábam a lakásból. Nem hívtam szinte senkit, alig néztem netet és nem válaszoltam az smsekre. Viszont rendet raktam a szobámban, tavaszi nagytakarítást tartottam (így nyáron), kiszortíroztam a ruhákat, majd minden egyéb kacatot is és az utolsó kis szögletről is letöröltem a port. Közben megnéztem Az elnök emberei második évadát és sok más filmet is. Pihentem és aludtam sokat, beszélgettem szülőkkel, bátyámmal, és a fejemben is takarítottam. Szombaton csak hogy egy kis természetes fényhez is jusson a bőröm (amiből inkább csak eső lett) lementünk balcsira családdal, hiszen ki kell használni a füredi bor és hal napokat. A bor részét kellőképpen sikerült is kihasználni, az utóbbit már kevésbé, de helyette voltunk iszonyat jó kávézóban, ettem Zorba kedvencét (süti), ami az évszázad eddigi legjobb sütije számomra és kóstoltam finom Légli Géza Merlot válogatást. De az est legnagyobb eredménye, hogy megsimertem egy srácot aki tud segíteni a szakdolgozatom elkezdésében és még az is előfordulhat ha ügyes vagyok, hogy majd segédkezhetek az új borgalériájukban. A teraszon lelkiztünk bátyámmal meg papámmal, aminek az eredményét újra és újra a fejembe kell vernem, hogy ne legyek lusta megtenni azt, amit kell és amit akarok.
A lényeg, hogy nagyon jó hét volt, igazi jó kis nyárkezdet!!

ma este elcsöndesedtem kicsit... vagy megijedtem. Vagy mindkettő.

"A jakuzzi az új puncimágnes"

Sosem titkoltam, hogy milyen környékről származom. Az anyagi és társadalmi helyzetem biztos sokat segít a fentebb idézet mondat megértésében, hiszen jelentsük ki: ez az igazság. Az én puncimat is marhára vonzza egy nagy jakuzzi meleg, bugyborékoló vízzel, a kérdés inkább az, hogy ki vár a vízben. Mert ha egy jóképű 25-30as, (sok pénzzel, jó kocsival) érdekes munkával és egészséges életképpel, akkor még szép hogy "bizsereg a nunim" (csak, hogy klasszikust idézzek), de sajna a valóság visszabasz a földre a képzelgéseimből. Mert ha van is ilyen, biztos, hogy a kormány egy titkos szervezete bezárta egy üvegbúrába és mutogatja a nyugati nagyhatalmaknak, hogy bibibe nekünk van ilyen példányunk, vagy egyszerűen elbújnak a jakuzziukba, hogy meg ne rohanja őket egy női méhraj. Ha meg nem egy emberileg elfogadható pasi vár a jakuzziban, akkor maga a morajló kád tényleg puncit vonz, de a nő egyébb részeit - amik nem tartalmaznak szilikont - tuti nem.

"Optimistább lett a japán jegybank"

Hát igen, az optimizmus nagyon jó dolog. Főleg a japánoknak, bár az senkinek sem árt. Pláne ha a jegybank optimista. Az csomó boldogabb brókert (ők dolgoznak ott?) eredményez, így az ő feleségeik is boldogabbak lesznek és a gyerekeik is és már kész is van az optimista, mosolygós társadalom. Mi is kijelenthetnénk, hogy optimistább lett mondjuk a BKV. Az egy hasonló menetű ok-oksági következtetésben nagyon sok ember boldogságát jelentené.

"A gettóban is lehet egy szép napod"

"Szegregáció ellen küzdő rapperek és beatboxoló ötévesek a Mátyás téren" fel-le járkálnak, csak küzdenek és beatboxolnak. Ez is a "kiállunk a jogainkért" egyik formája, és híven vallják, hogy bár a gettó és puttó szavak nem véletlenül hasonlítanak oly nagyon egymásra hangalakban, ők akkor is szépen és békésen éldegélnek sanyarú életkörülményeik közt. Hisz az ég kék (már amikor), a nap süt (ha éppen nem esik), a Mátyás téren van hely bőven a békét hirdető sportot gyakorolni és még az igényesebbnél igényesebb rap zenére is nagy a kereslet. Egy szép naphoz egyéb nem is kell.

(és amúgy ne ijedjetek meg, minden rendben a fejemmel:-)

"Az automaták nem kajálják az új 200-ast"

Szval a tegnapi naptól bevezették új, gyönyörű 200asunkat, hogy ha esetleg valakinek olyan könnyű lenne a pénztárcája a gazdasági válság miatt, akkor az újonnan kinyomott fémtömegek majd biztos jól beválnak nehezéknek. Amúgy szerintem szép lett (bár még közelebbről nem vizsgáltam meg) csak egyetlen baja, hogy így kétszer olyan hosszú lesz minden kasszánál a sor, mert a nénik igen nehezen fogják tudni megkülönböztetni a 100asoktól, de sebaj, mert majd jól át is lehet őket vágni vele. A fő, hogy lehet miről írni a sajtóban.

csak úgy

Az első mondanivalóm, hogy nagyon súlyos a klímaváltozás északi-sarkot érintő hatása (vagy mi), és ez igen érzékenyen érinti a természetbarát lelkemet, és szívesen megmenteném a kis eszkimókat és jegesmacikat, így a mai napon ünnepélyesen bejelentem, hogy megkezdem környezetvédő életmódomat (de előbb még beülök a klímás kocsiba és elpufogunk a vadasparkig) De ezt mind csakis nézsi kedvéért:-)

Amúgy meg éppen nézsivel ülünk a TIKben, egymás mellett netezünk és velünk szemben az a srác ül, akivel kb 1 hónapja elhitettük a jatéban, hogy testi-lelki kapcsolatban élünk és amúgy is egy orgiatanya a lakásunk.

09. 05. 17.

Szeretek így tanulni. Nyitott ablaknál, mezítláb, átjárja az egész lakást a levegő és a jobbnál jobb zenék, itt van Nézsi és még haladok is rendesen az anyaggal. Este meg borfeszt. Jó kis nap ez...

játék

x choose a singer/band/group that you like
x answer using ONLY titles of songs by that singer/band/group
x tag 6 more people (and let them know they've been tagged)

Az enyém a U2 lesz

1. Are you male or female?
Lady With The Spinning Head

2. Describe yourself.
Love And Peace Or Else
Desire
Tryin' To Throw Your Arms Around The World
Daddy's Gonna Pay For Your Crashed Car

3. What do people feel when they're around you?
Hallelujah, Here She Comes :-D
I Have Confidence

4. How would you describe your previous relationship
But Not For Me
Another Time, Another Place

5. Describe your current relationship.
I Still Haven't Found What I'm Looking For
Stuck In A Moment You Can't Get Out Of

6. Where would you want to be now?
City of blindig lights


7. How do you feel about love?
Love Rescue Me
Miracle Drug
Two Hearts Beat As One


8. What's your life like?
Running To Stand Still
Dancing Barefoot

9. What would you ask for if you had only one wish?
Beautiful day

10. Say something wise.
The Saints Are Coming

exhibicionizmusom azt hiszem kissé szünetel...

"nem új, perwollal mosva"

Ha az én táskámban is van mindig egy Perwollos flakon, akkor majd hozzám is hozzám szól egy olyan pasi mint a reklámban? Mert ha igen, akkor komolyan átgondolom a táskám tartalmát és a mosási szokásaimat...

fucking turist

8 nap telefon nélkül, egy másik kultúrában. Jó lesz nagyon:-), majd jövök...

nem értem...

Sokat sírok mostanában. Bármikor, bárhol. Síelésen, buliban, otthon, az ágyban, egy film közben, ha mások veszekednek, ha csúnyán néznek rám, ha én nézek valakire csúnyán, ha a szüleim veszekednek, ha a bátyám nincs jól, vagy ha leszakad a gomb a kabátomról. Csak úgy, elkezd folyni, én nincs megállás. Mindig elbújok valahova, tartom az álláspontomat, h ha lehet akkor senki ne lásson sírni. De akkor sem értem, hogy miért pont most... Sokkal felszabadultabbnak érzem magam, mint az elmúlt évben bármikor. Egyszerűen idióta a szervezetem, vagy anniyra jól hazudok, hogy még én sem veszem észre, hogy mi nincs rendben....

back

Most már aztán elég a némaságból, ideje írni valamit...

Nézzük csak... volt egy szakest. Egy frenetikus szakest, utána egy nagyon jó bulival. Tökéletesen sikerült minden, sokkal többen jöttek el mint gondoltuk volna, olyan tanárok is ott voltak, akikre aztán tényleg nem számítottunk. Mindenkitől elképesztően pozitív visszajelzéseket kaptunk, és asszem jövőre is ránk fog hárulni ennek a megszervezése. Élveztem, hogy túlpöröghetek, hogy nézsi röhög rajtam, hogy mindenki izgul, és hogy fogalmunk sincs hogy hogyan is fogják fogadni az ötleteinket. És minden bejött, úgy ahogy terveztük. És tudom, hogy egy szakest megszervezése nem egy hatalmas teljesítmény, főleg ilyen segítségekkel, de akkor is jó érzés, hogy végre valamit jól csináltam.
Utána a buli is elég sikeresen alakult, több szempontból is. Egyrészt, jellemfejlődésem egy nagy állomásához érkeztem: nemet tudtam mondani, úgyis hogy kellő mennyiségű alkohol befolyása alatt voltam. Ráadásul egy olyan valakinek, akivel azért el tudtam volna képzelni, hogy történjen egy-két dolog. De tényleg csak egy-két, nagy jövőt nem jósoltam a dolognak, így okos kislány módjára határozottan kijelentettem, hogy NEM. Nagyon büszkén tértem haza:-) Jó volt még, hogy olyan csoporttársaimmal is beszélgettem, akik mindig is érdekeltek, de valahogy sohasem jött ki a lépés, hogy beszélgessünk. Most sikerült, és nagyon jót beszélgettem, több emberrel is.
Amennyire frenetikus volt az este, annyira szívtam ezt meg másnap, ugyanis életfunkcióim minimál szinten működtek csak a másnaposságtól... De abszolút megérte!!

Akkor, volt tegnap egy Giccs Party estylonál. El kell, hogy mondjam, hogy gépelés közben épp a csillámló magenta-rózsaszín körmeimet nézem, és ez igen zavaró látvány, asszem ahogy befejezem ezt a beszámolót, az első dolgom lesz, hogy lemosom. Szval, a csillámló magenta körömlakk a frenetikus giccs-stílusom kiegészítőjeként szolgált. Az az igazság, hogy nem tudom szavakkal leírni, hogy pontosan milyen esztétikai katasztrófát hoztunk létre tegnap nézsivel... igazán gyönyörűek voltunk, és szerintem életemben nem volt rajtam még ennyi rózsaszín és műanyag ruha, nyilvánvalóan mértéktelen menniységű fölösleges, csillogó és igen esztétikus kiegészítőkkel. Szval zseni volt. És a buli is. Jókat beszélgettünk, röhögcséltünk, és hatalmas duhajkodásunkban még a rendőröket is kihívták ránk, amit nem igzaán tudtunk mire vélni... Játszottunk "Mi lenne ha"-t, ittunk finom borokat, és egyesek rózsaszínben vagy kékben látták a világot pár óráig:-)

Élménybeszámolókból egyelőre ennyi elég, de remélhetőleg nem némulok újra el:-)

Most úgy írnék egy kicsit... Hogy milyen volt a hetem, a kedd esti koncert, meg a hétköznapok, de mivel annyira fáradt vagyok, h a buszon hazafele még rágózni is lusta voltam, ezért inkább holnapra halasztom ezt a bejegyzés dolgot...

a week off

Akkor most elvonulok egy hétre a hegyek közé, csak hó, síelés és szülők. Majd jövök!!!:-)

Dühítő, amikor a héten végre először fél7 helyett kelhetnék 8kor, de mégis kipattan a szemem 7kor, és már egy picit sem érzem magam álmosnak... De azért nyilván ágyban maradtam, és sikerült még egy kicsit visszaszenderülnöm:-) Sőt, még mindig ágyban vagyok, pedig fél óra múlva elvileg indulnom kéne....

mosolygós szösszenetek

Sok apró szösszenet van mostanában, amiktől úgy egész jó a kedvem. Például van minden héten angolom nézsivel, ahol minden easey-peasey-japanesey:-) és bár a szókincsem nagyobb része tartozik a passzív tartományba, mint kéne, de sztem egész jól megy. Tervezem a nyaramat, és ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor elég rendhagyó nyár lesz, és nem is olyan pihis. Elég sokat fogok utazni a következő 3 hónapban, olyan helyekre, amiktől aztán végképp fülig ér a szám. Jönnek majd a képek és beszámolók:-) Most szombaton megyek síelni egy hétre, amire nagyon vágyom. Nem is a síelés miatt (de mondjuk az sem elhanyagolható része), hanem hogy szülőkkel legyek végre kicsit több időt mint egy-egy nap. Ma végre felkerült a falra a Gyapitól és Nánditól kapott óra, így egyre jobban tetszik a szobám. Már csak egy fal van, amihez ihletet kéne kapnom, de már-már tökéletes a hangulat!! Járok ping-pongozni Nézsivel, meg teniszezni is, ami segít, hogy a fölös energiáimat ne az embereken vezessem le, hanem a teniszlabdán. (na meg néha az edzőn ha véletlenül eltalálom:-) Megint itthon van Verocs, hívhatom, amikor csak akarom, mehetünk bulizni és remélem hamarosan valami reggae bulit is kerítünk!! Van nekem egy Gyapim (és vele együtt egy Nándim is), akikkel nagyon szeretek időt tölteni, mert igazán jó emberek és valamiért ők is szeretnek engem:-) Szervezünk szakestet (komm.) és ha mindent sikerül úgy megcsinálnunk, ahogy tervezzük, akkor jó kis este lesz, az tuti!! Hab a tortán a márciusi Riddim és Ladánybene koncert jatéban, remélhetőleg sok jó baráttal, és cseresznye a habban (bár amúgy azt nem szeretem) a tokaji és Jásdi borkóstoló (az utóbbi Valival). Szval ezek most ilyen jó dolgok:-)

<3

Nos, szerelmes lettem. A szívemet egy Columbia síruha rabolta el. Bordó nagyrág, nagyon sötét méregzöld felső, tökéletes vonalak, és jó sok zseb. Nem volt szerelem első látásra, de végül ő lett a választott. Gyönyörű, puha, kényelmes belebújni és jól áll. Már nem is kell pasi:-)

25 things

Van Facebookon ez a 25 things... Arra gondoltam, inkább ide írom és inkább magyarul.

1. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy azt tanulok az egyetemen, amit elterveztem és, amivel valóban fogok tudni kezdeni valamit, ha elég kitartó és céltudatos vagyok. Azt hiszem ez elég nagy szerencse, és nem kéne figyelmen kívül hagynom...

2. Ha őszinte akarok lenni, elég nagy kudarcnak élem meg, hogy nem táncolok semmit sport szerűen, még akkor is, ha megvannak az okai.

3. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan családom van, amilyen. Azt hallani többektől is, hogy "a te szüleiddel példálózom mindenkinek, hogy egy házasság 25év után is jó lehet" az egyik legcsodálatosabb dolog.

4. Barátokért mindig, mindent. És ha valamiért ezt megszegem, akkor azt nagyon nehezen bocsátom meg magamnak.

5. Lusta vagyok. De annyira, hogy félek, hogy emaitt nem lesz olyan munkám és életem amilyen lehetne.

6. Imádok olvasni. Az érzést, amikor belekerülök egy regény világába, és látom magam előtt az embereket és a helyeket. Épp ezért, most komolyan eldöntöttem, hogy sokkal többet akarok olvasni.

7. Nagyon tudom élvezni, az apró csodákat. Szép őszi tájat, napfelkeltét, egy mások számára észrevétlen mosolyt, ha egy idegen ember kezében hozzám közelálló könyv van, ha apró közös múltbéli momentumokat fedezünk fel egy közös barátommal, egy dal részletet ami hozzám szól, és még sorolhatnám...

8. Ha úgy igazán táncolok, akkor senki ne akarjon korlátozni. Akkor megszűnik a világ, elszabadul a pokol, és nincs az a jó pasi, aki akkor érdekelne. Zsigerből jön, teljes erőböl és igazán mélyről. Másik univerzumba kerülök. Aki látott már olynakor, az tudja, hogy miről beszélek.

9. Nagyon kötődöm a gyűrűmhöz. A gimi alatt a fekete-fehér gyűrű a nagyujjamon, és most a Dublinban vett ezüst gyűrű a mutatóujjamon. Nagyon nagyon rossz érzés, ha véletlenül nincs rajtam, és ugyanez a helyzet az órámmal. Ez a kettő elengedhetetlen az elinduláshoz.

10. A borokkal akarok foglalkozni. Igazából bármilyen formában. Külön világuk van, és minél többet tudok róluk, anál jobban a része akarok lenni.

11. Jó lenne találni valakit. Vagy ha valaki rám találna.

12. A köldököm felett van egy anyajegy, amit imádok.

13. Néha csak úgy eltűnnék egy kicsit. Elbújni egy láthatatlanná tévő köpeny alá, hogy pár napig ne létezzek a világnak. Csak néha.

14. Szeretem az ajándékokat, az apró meglepetéseket. Ugyanannyira kapni, mint csinálni és adni. Az a típus vagyok, aki szereti az ünnepeket, hogy ajándékozhasson, és kapjon, de az év bármely napján számíthattok meglepire.

15. Az egyetem előtt szerelmes voltam a spanyol nyelvbe és kultúrába. Már nem.

16. Imádok aprólékos, pepecselő, precíz hülyeségeket csinálni. Kis rajzok, gyöngyfűzés vagy bármi, csak aprólékos legyen és kikapcsolja a gondolataimat.

17. Ha meglátok valakit, az arca után a cipője az első amit megnézek.

18. Hiányzik Alicante. A város, hogy lesétáljak a Mercadohoz vagy a partra, a szokásos útvonalak, a szokásos helyek, a napsütés, a szabadság és az abszolút felhőtlenség. Ezek miatt érzem azt, hogy még valamikor akarok Spanyolországban élni. Leginkább a tenger mellett, délen valahol.

19. El kéne engednem a múltam szellemeit. A rossz szellemeket. Nagyon nehezen tudok túllépni a hibákon, bántásokon, akár én tettem valami rosszat, akár velem tették. Újra és újra átrágom, hogy mi volt a hiba, mit nem kellett volna, vagy máshogy kellett volna és ez belül, egy kis részemet folyamatosan emészti...

20. Az elmúlt másfél évben jöttem rá, hogy milyen eszméletlen szerencsés életem van. Az igazán komoly problémákat csak másokon keresztül, közvetettem tapasztalom és képzeletben jól felpofozom magam, ha ezt netán elfelejteném.

21. Két terápia van, amitől tuti, hogy jobban leszek: a vásárlás és a reggae buli. Nincs az a pénz amit ne tudnék elkölteni felhőtlen boldogsággal, és nincs az a rossz kedv, hogy ne tudjak élvezni egy jó reggae bulit. Utána: mintha kicseréltek volna.

22. Sohasem törtem-zúztam még idegességemben vagy fájdalmamban. Mindig visszafogtam magam. Pedig egyszer nagyon szeretnék... Üssek, vágjak, törjek, zúzzak, tépjek, dobáljak gondolkodás nélkül. Csak egyszer.

23. Az egyik vállamon a kisördög, a másikon a kisanyga és birkóznak. Néha ez győz, néha az.

24. Ahogy hazaérek, azonnal át kell öltöznöm itthoni ruhába. Ez az első: ruha, melltartó ledob, mackó nadrág és XL-es póló felvesz.

25. Néha van egy kis gondom az önértékeléssel... főleg mostanában.

életkép (kicsit máshogy...)

Vizsgáknak vége. Fekszem az ágyamon, laptop előttem. Bal kezemmel támasztom a fejem, jobb kezemmel semmit teszek a neten. Egy üveg sör az ágy mellett, a tv szól és a macinacimban vagyok. Legnagyobb örömöm, hogy a fodrász után illatos és sima a hajam, emellett a legnagoybb problémám, hogy kimenjek-e pisilni, vagy adjak-e még a lustaságomnak egy kis időt. És egy cseppnyi lelkiismeret-furdalásom (köszi, nézsi:-) sincs, hogy ilyen nagy dolgokkal kűzdök ebben a pillanatokban. Vajon youtubon nézzek baromságokat, vagy a tv-t kapcsolgassam?

1/2

Érdekes. Mindennél jobban vágyom egy társra, akivel igazán megoszthatom az életem. Az apró, buta momentumokat, hangulatos helyeket, zenéket, emlékeket, filmeket, gondolatokat, érzéseket, mindent, ami hozzám tartozik. Odaadnám az egyik felemet. És itt van egy blog, ahol megoszthatom mindezen dolgok nagyrészét, sok emberrel. Tudom, nem úgy, mintha egy konkrét személy lenne, de nekem ez a blog mindig is azt jelentette h nem vagyok egyedül. Hogy van kint valaki, több valaki, aki itt van, és megoszhatok vele bármit. Most mindezek ellenére bezárkóztam előle. Sokszor jutnak eszembe, amiket leírhatnék, de valamiért nem teszem. Azt hiszem egy valaki kell, aki öleléssel is jár, meg tekintettel, meg érintéssel és hanggal. Biztonsággal.

"Szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni."

Szerintetek?

Szerintem azért meg lehet próbálni...

életkép

Az élet nem igazságos. Ez néha kifejezetten dühítő, néha csak szomorú, de mindenképp bele kell törtődni. Nem mindig az gyógyít meg, ami az egyértelmű lenne. Nem mindig a közeli barát az, aki a segítséget nyújthatja. Pedig ő mindig ott van, nyújtaná is, de valamiért nem ő a megfelelő. Néha valaki olyan kell aki felborít, aki új, aki kiszakít abból, amiben nap mint nap benne vagy, és amiből ha belehalsz sem tudsz egyedül kimászni. Olyan mint, amikor egy hatalmas sártócsában vagy, először megpróbálsz kisétálni, de lehúz. Aztán négykézláb próbálkozol és végül már a földön kúszol, de nem haladsz előre. Ott állnak körülötted a segítő arcok, bíztatnak, őszintén szeretnék, h sikerüljön, és nyényleg bármit megtennének, de hirtelen megjelenik egy kéz, ki tudja miért pont az és hogy miér épp ő, de megfogod a kezét és szép lassan kihúz a masszából. A kéz igazából fel sem fogja, hogy mit tett, és hogy öntudatlanul is hős lett. Akit megmentett, az egyszerűen csak boldog, hogy végre meglátta azt akinek megfoghatja a kezét, és hogy elindult kifelé. És aki a körben áll, nem érti, hogy ő miért nem tudta megmenteni, hogy mit tehetett volna még, valahogy máshogy. Egy percre elszomorodik, hogy kevés volt hozzá, de aztán ráeszmél, hogy a lényeg, hogy már senki sincs a sárkupacban. A kérdés, hogy kinek mikor melyik szerep jut.

düh

Olyan düh, ami hosszú idő alatt folyamatosan ott él benned, valahol mélyen. Néha elfelejted, egy idő után abszolút nem kéne, hogy éljen, de mégis, ha valami felidézi, eszméletlen erővel tör fel, és kikiáltanád az egész világnak, hogy NEM ÉR!!!!! Az évek vagy hónapok alatt megfogalmazott mondatok a fejedben, a tekintet amit a másik megérdemelne, az érvek amiket sosem mondtál el, mert a pillanat, amikor alkalmad lett volna rá, lesokkolt. Már nem a mindennapjaid része, de héha olyan élénk mintha csak tegnap történt volna minden. A legelején megpróbálsz józanul és higgadtan gondolkozni, nem haragudni a másikra, hiszen jó érzés nem haraggal elválni. Aztán gondolkozol. És csak gondolkozol. Eljön a fázis, amikor valahogy hárítanod kell, valahogy el kell magadtól távolítani a problémát, különben visszavonhatatlanul beléd ég. Ilyenkor kezdődik az irracionális düh. Amikor arra vágysz, hogy csak egyszer, csak egyetlen egyszer üljön le veled szembe, te belenézhess a szemébe, és elmondhass mindent amit gondolsz róla, jót, rosszat, mérget, dühöt, szeretetet, mindent amit érzel. Aztán évek múlva, már nincs benned méreg, vagy sértettség, csak egy kis lappangó düh, egy higgadtam formában, főleg az iránt, hogy soha nem mondhattad el neki, mit érzetél és gondoltál akkor régen.

2008

Szval eltelt egy év. Olyan gyorsan, mint eddig még soha. Nagyon sok helyen voltam és elég sok minden történt. Nézzük csak...

...volt egy nagyon rossz vizsgaidőszakom, aztán egy nagyon rövid szorgalmi időszakom, és aztán meg egy elég sikeres júniusom, aminek köszönhetően jó sok pénzt kaptam azóta az egyetemtől, és újra éreztem, h képes vagyok teljesíteni ha valóban akarok.

...Alicantéban kezdtem az évet, ami egy elég jó évkezdésnek számított. Mindig a részem lesz és élesen él bennem minden egyes részlete.

...volt egy nyaram, amikor összesen három hetet töltöttem itthon, a többiben utazgattam és sok mindent láttam: É-Olaszország, Írország, Athén, Stockholm(már novemberben)

...belekukkantottam Nézsi múltjába pár nap erejéig, és ez csak keveseknek adatik meg!!

...megvolt a 10dik evezőstáborom, ami még mindig nem változott semmit. Különleges volt, közel kerültem Gyapihoz, ami azóta is tart, sokat beszélgettem Ákossal, láttam megnyílni három év után egy zárkózótt embert, és mint mindig, sokat tanultam az ügyes-bajos, kusza kapcsolataimból.

...letisztáztam pár letisztázatlan viszonyt, és sikerült konfliktus és nagyobb veszteség nélkül kijönnünk belőlük.

...létrejött a "Nándi-buli" fogalom, főleg Holdudvarban, és eszméletlen nagyokat táncoltam Gyapival. Kevés olyan buli van, ami olyan intenzív emlékként él bennem, de az a pár buli, mindenképpen közéjük tartozik!

...elég sok emberrel ismerkedtem meg az év alatt, hol jó tapasztakat, hol nem túl jó, de egy biztos: nincs jogom azt mondani h velem nem történik semmi, és hogy senkinek sem kellek.

...összeköltöztem a zseniális Zsongó-dongóval, amitől az elején - valljuk be - kicsit tartottam, mert a tapasztalataim e téren nem túl jók, de jobban nem is sülhetett volna el. Imádom őt, imádom a lakást, és imádom a szobámat. (bár most ismét üresek a falak, de ez nem sokáig lesz így)

...a saját bőrömön tapsztaltam, h az ember mindig okozhat meglepetéseket. Egy szeptemberi délután, két kávé a Nyugiban, és egy barátság vége. Nem beszéltem róla egy darabig, aztán talán túl sokat is, de túllépni még nem sikerült, csak ott mélyen belül emészt szép fokozatosan.

...amit a legjobban bánok: sok meg nem írt email és üzenet a kintieknek, hogy tudják, nem felejtettem el őket, hogy nincs hét, h ne jutnának eszembe.

...hosszú idó óta az első olyan év amikor nem voltam kapcsolatban senkivel. Asszem jó sok fázison mentem keresztül, a szánalmasan vágyakozótól a nyugodt beletörődésig, de majd jön, amikor jönnie kell.

...emberek elvesztek, vagy mebántottak, vagy éppenséggel jöttek és mosolyt hoztak, és vannak páran (csak kevesen) akik mindig ott vannak. Egy aki most beteg, egy akinek ma van a szülinapja, egy aki most boldog, egy egri csapat, egy örök fiú, egy elkötelezett fiú, és egy "tanár bácsi".

Így zártam a 2008-at és léptem át 2009-be. Fura volt ez az év. Nincs okom azt mondani, h nem volt jó év, de mégsem érzem azt h jó volt. Sűrű volt. Hullámvölgyekkel teli és mozgalmas. Kíváncsian várom mit hoz a 9es szám.

welcome back

Visszatértem a világháló körforgásába! Laptopom mintha új lenne, töltője tökéletes, és még ki is tisztították!! Már csak a januárt kell túlélnem!!:-)

?

"Hogy vagy?" Csak egy kérdés, semmi több. De mennyi minden tud jelenteni ha felteszik néha-néha, a megfelelő időben, a megfelelő emberek. Vagy menniyre sokatmondó éppen a hiánya. Én vajon eleget kérdezem? ...

Vicces dolog a vasárnapi nyugis kis tanulás közben megtudni, h a keddig vizsgám, amire ugyebár lenne még másfél napom, igazából hétfőn lesz. Asszem a nyugis tempóról átváltunk az aktív tanulásra....

decemberi életkép

Kedd este van, a szobámban három halvány kis fényforrás adja az össz világosságot: az asztali lámpám, egy gyertya és egy karácsonyi sárga égősor a falon. Én beadandót írok csikósra, miközben már egy teljes A4-es oldalt telefirkáltam a laptopom mellett a gondolatok hiányában. A szomszéd szobából, nyitott ajtónál, üvölt a No te ames, miköben Nézsi teljes átéléssel énekli, kiélvezve minden drámaiságát a dalnak, csak úgy, szimplán önmagának. És a legszebb, hogy ez teljesen normális, és észre sem veszem, ha éppen nem koncentrálok minden másra a beadandómon kívül.... Szeretem ezeket a délutánokat, még akkor is, ha a hátam közepére sem kívánom a tanulást!

6647

Még 11ezer karakter van hátra a mai éjszakára.... és nem kevés olvasnivaló h meg is tudjam írni... na, mennyire esélyes szerintetek?:-)
Mjad holnap update-elek!

"to find someone you love, you gotta be someone you love"

(köszönjük zsuzsi jelenlegi alter korszakának:-)

vejnemöjnen

Nagyon mókás dolog ha az ember újraolvassa a blogját. Mivel 2006 okt. 23-a óta ugyanazt a blogot írom, ez nem kis feladat, nem is jutottam a végére, de bevallom nem bánom... Az már nagyon régen volt. Röpke 1 óra alatt szembesültem az elmúlt 2 évemmel. Hogy mikről írtam, és amikor nem írtam, akkor miért nem... Miket éreztem, kiket szerettem, kikre voltam mérges, kiket bántottam és kik bántottak meg. Mikben változtam, hogy néha milyen buta voltam, néha meg meglepően értelmes gondolatok születtek. 2007 nyarán majdnem új blogot kezdtem, de végül nem tudtam rászánni magam h ott hagyjam a vejnemöjnent. Hozzám nőtt. Örülök h nem tettem meg, különben most nem fogott volna el így a nosztalgia!

sweet shiny snow

Valami hihetetlen, hogy mennyire esik a hó!!!! Azt kívánom bárcsak hirtelen túlesnék a következő három hetemen, és holnap lenne 23-a, Karácsony előnapja. Tudom, hogy az emberek nagy százaléka nem szereti a Karácsonyt, de én imádom. Itthon vagyok, segítek a konyhában, fát díszítünk, és pezsgőzünk. Azt év egyetlen hete, amikor mind a négyen itthon vagyunk, nem megyünk esténként bulizni, nem külföldön vaguynk, hanem itthon, együtt. És most esik a hó, és leszámítva h két óra múlva megyek szegedre, olyan jó hangulatot csinál.... Nagyon drukkolok, h így legyen karácsonykor is!!! Ki épít majd velem hóembert?:-)

back in stockholm with vera

Több szempontból is nagyon-nagyon jó volt. Kezdjük azzal, hogy Verocsot mentem ki meglátogatni, szóval ha a legrosszabb helyre is mentem volna, akkor is iszonyat boldog lettem volna tőle. Amikor én voltam erasmuson, akkor nagyon sokat beszéltünk neten, mindig mindenről napra kész infót szolgáltattunk a másiknak, de most ezt nem tudtuk folyatatni, tekintve h 2hónapot vártam itthon a netre… Szükségem volt arra, hogy beszélgessünk, úgy igazán, ne csak gyorsan elhadarjuk h éppen mi van velünk. Sok minden történt velem/bennem, amikről emailben vagy msnen nem lehetett igazán beszélni. Szval nem lepődtünk meg amikor kedden, miután n12re sikerült megérkeznem Stockholmba, nem bírtunk lefeküdni 3 előtt. És ez így ment 3napon keresztül. Érdekes, hogy annak ellenére, mennyire rég találkoztunk, mindketten azt éreztük h milyen természetes az h ott vagyok, és együtt vagyunk. De kihasználtuk az időnket (na jó, a csütörtök talán egy kicsit hasztalanul telt, és sok mindent csináltunk.
Aztán nagyon-nagyon jó volt, mert két évvel ezelőtt másfél nap alatt beleszerettem a városba, és kíváncsi voltam, h milyen lesz megint ott lenni. Hogy akkor vajon csak a napsütés adott neki olyan varázst, vagy valóban maga a város kerített hatalmába. És bebizonyosodott, hogy nem tévedtem akkor, nem csak külcsín volt, valóban olyan varázslatos mint ahogy emlékeztem rá. Imádom, hogy annyi víz (ki tudja épp tenger-e v tó) van a városban, főleg éjszaka, amikor tükröződik rajta az egész város, és különleges érzést ad, hogy a régi épületek, és paloták nincsenek elkerítve a várostól, hanem a mindennapi élet részei. Szval, a szerelem még mindig tart.
A következő, amiért annyira jó volt, hogy megismertem azokat az embereket akivel nap mint nap van Vera. Először is, most hogy már találkoztam Pascallal, egészen nyugodt vagyok, h jó kezekben van. Tényleg jó volt boldognak és felszabadultnak látni, és azt h ennek mindenki örül. Meg a többiek, mindenki nyitott, kommunikatív, nem kezeltek idegenként. Rám tört egy kis nosztalgia, mert olyan volt a hangulat az emberek között, mint akkor egy éve. Örülök, hogy ott van Dávid, mert tudja kezelni verát, és remélem nem fogják egymást elhanyagolni, sztem mindkettőjüknek szüksége van a másikra. És egy kis hab a tortán: egy spontán kis kaland, egy nagyon jó este, sok beszélgetés, egy kis összebújás.
Buliztunk, járkáltunk sokat, voltam bent az egyetemen, haldokoltunk másnaposságtól, ittunk meggyes vodkát és vera óvta a Rézangyalt. Volt zajos gumimatrac v mi, egy csodálatos új sál, egy kis shopping, barbapapa és mummin, harisnyás pippi keresés, és bátyámnak lazac vásárlás, city hall, 2,5%os sör, éjszakai élet, trükkös csapolt sör, fincsi kechupos-mézes csirke, és soksok ölelés. Volt nagyon sok minden jó, mert nagyon nagyon jó volt!!

back in stockholm

hamarosan jön a beszámoló is, mert van miről, de addig is pár kép:-)

csodát szeretnék

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

M4

Aki ismer közelebbről, az tudja, hogy én nagy Megasztár rajongó voltam. Az a csöndes fajta, smsek nélkül, de mindig néztem. Sztem a 3 volt a top. Novák igényesen formálta át a világát, színesítette zeneileg, és egy valóban színvonalas szintet hozott, igazi énekesekkel. Ezek után tudtam h a 4dik széria valamenniyre csalódás lesz, na de hogy ennyire??? Olyan, mintha az előző 3 nem is létezett volna, mintha egy gagyi, pofátlanul kereskedelmi selejtje lenne a vetélkedő műsoroknak. Én igyekszem pozitív részt találni benne, de eddig még nem sikerült. Az énekesek. Az imént néztem ahogy végig pásztáz rajtuk a kamera, és az jutott eszembe, h olyanok, mint akik az előző szériákban kiestek az elődöntők alatt. Elképzelhetetelen volt, hogy az eddigi zsűri tovább engedjen egy 13 és 14 éves lányt, mert egyértelmű, hogy abnormális ez a közeg egy gyereknek. Az a zsűri pofán röhögött volna egy pink hajú, mű-punk gyenge hangú gennygombócot, aki az első adásban könnyes szemekkel színtvall a mély sebeiről. Attól a zsűritől lehetett olyan mondatokat hallani, h nem volt tiszta a hangod, vagy hogy szakmailag nem volt sehol az előadás. Mégcsak gondolatilag sem merült fel, h olyan dalokkal versenyezzek, mint az Umbrella és még sorolhatnám. Sztem a műsor egész eddigi szellemét tapossák meg, és bevallom én ezen nagyon felháborodok. És szerintem elfogadhatatlan, hogy már az éneklések előtt lehet szavazni. Ezzel nyíltan felvállalják, hogy nem az ének, és a színpadi teljesítmény a lényeg, hanem az image, és a média által felépített kép botrányossága. Olyan szinten lépett át a bulvár szférába az egész műsor, hogy sztem kritikán aluli.

:-D

és íme itthonról, a szegedi lakásból jelentkezem!!! Van netünk!!!!!!!!!!!!!! csupán 2hónapos várakozás után, ma megtörtént a csoda!!!:-D

és most neki kezdünk a halloween jelmez elkészítéséhez.... kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle:-D

TT

Kerestem a képeket a wiwre, és a Thanksgiving at my place mappában rábukkantam pár videóra. Bevallom szeptember óta valahogy nem szeretek arról az időszakról nosztalgiázni, de ez most valahogy nagyon megérintett. Akkor, ott, mindenki ott volt. Az igazi felállásában volt a csapat. Párok együtt, barátok együtt, senki közt nem volt érezhető feszültség, olyan igazi nagy társaság volt. Amikor tudtam, h ha van egy félóra szünetem akkor ott van pár ember (nem csak 1 v 2) akiket bármikor felhívhatok. Nem mindenkit ismertem egyformán, sőt, a legtöbbjüket akkor még igazán nem ismertem, de azt tudtam biztosra h ott vannak. Béke volt, meg sok nevetés, sok őszinte és nyílt beszélgetés. Egész estéket töltöttünk el tulajdonképpen a semmivel, de mégis a legjobb estéim közé sorolom őket. Igaz volt? Bevallom, azóta nem könnyű elgondolkozás és kétely nélkül kijelentenem, de mégis, akkor az igaz volt. Amit én éreztem az biztos h az volt. Az egy másik dolog, h utána mik történtek, hogy ki hogyan változott meg, ki kit bántott meg. Kiváncsi lennék, hogy bennük hogy él annak az időszaknak az emléke. Vajon ők képesek túllépni az azóta történt sérelmeken, és tisztán visszagondolni azokra az estékre? És arra mégjobban kiváncsi vagyok, h elfog-e valaha jönni annak az ideje, h erről őszintén beszélgessünk bármelyikőjükkel.

Rám lett parancsolva h nagyon gyorsan kezdjek el újra blogolni és h cseréljem le a wiw képeimet mert már unalmasak:-)

at night

Éjszaka teremnek a világmegváltó gondolatok. Igazából marhára el vagyok telve azzal h jajj milyen szar nekem, szegény én, egyedül vagyok, szükségem van erre, arra, bla bla bla... Ez annyira nem vezet sehova, h az már hihetetlen. Elegem van, unom magamat. Unom azt mondogatni, h Köszi, megvagyok. Nem ígérek semmit, mert a nagy fogadalmakban nem vagyok jó, de igyekszem. Például, h kevesebb olyan dolgot tegyek, amit aztán nem tudok elszámolni önmagammal, így az őszinteségem is csorbul valaki felé. Igyekszem jobban figyelni a világra, a körlüttem lévő emberekre. Szeretnék újra közelíteni aféle, aki akarok lenni, és nem csak ülni, bámulni, és hagyni h legyen a nagy semmi. Kár h az ember nem tudja valóban seggbe rúgni saját magát!

apró momentumok

Érdekes, hogy milyen dolgok esnek igazán jól az embernek. Egy lementett bejegyzés, figyelem és kedvesség két, tul.képpen idegen tanártól, egy hirtelen ölelés, hogy minden kedden tesi után találkozom lacival és pontosan tudja az akkori rutinomat, és végül egy mondat: "de mi mindneképpen találkozzunk!!" Ezekre gondolok, és máris moslyogok...

igyekszem

Írni kéne.... történtek dolgok.

Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá h az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság.

Egy lehetőség elveszett. Igen, lelkes voltam az elején, olyan pont jól. Igazán szívből adtam volna egy esélyt a dolognak, elég erősnek éreztem magam ahhoz h megkűzdjek a nem túl optimális szituációval (szeged-békéscsaba-pest), kis gombóc a gyomorban, és sok türelem, h hátha csak idő kell a dolognak. Hát nem. Egyszerűen az ő részéről is ilyen hozzá állás kellett volna, ami nem volt meg. De tőle legalább kaptam egy smst, amiben kifejtette szépen és tisztességesen h köszi mégsem. Igaz, nem személyesen közölte, de az eltűnésnél ez is jobb. Minden csak viszonyítás kérdése. Sajnálom, de igazából nem lettem tőle különösebben rosszul, most úgy stagnálás van.

Össze kéne kapnom magam. Erőt venni magamon, olvasni, beadandót írni, órára járni, és nem hagyni h elengedjem magam. Feltöltődni türelemmel, figyelni az emberekre. (És ismét le kell szoknom a száj rágásról....)

De vannak ám jó dolgok is. Nagyon jók. Ott van a colour of the wonderful world (alias nézsi), akivel - különösebb érzelgősség nélkül:-) - nagyon jó és nagyon fontos, vera boldog, és hamarosan látom, valit egyre jobban imádom, és rájöttem h nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra és holnap még borozós szülinapra is megyünk. Öröm táncot most épp nem tudok járni, morcos lettem vmiért írás közben, de ha jól belegondolok, akkor nem nagyon panaszkodhatok semmiért... Csak fel kéne magam pofoznom az álomvilágból.

Ja, és immár biztos: terápiás hatással van rám a reggae buli. Kénytelen vagyok többet járni, kizárólag az egészségem és lelki egyensúlyom miatt. Orvosilag ajánlott, nem tehetek róla...

butterfly

Ha nem lesz belőle semmi akkor is megérte, mert végre érzem másnap a gombócot a hasamban!!

Hello Gagarin

Annyira jól elterveztem az elmúlt két nap alatt h miket fogok postolni. Hogy végre kiírom magamból az utálatot, a semmilyenséget, a kedvtelenséget, az egyhangúságot, és a vágyat a változásra. Egyet meg is írtam mert az nem változott és sajnos egy darabig még nem is nagyon fog. Nos, a többivel már gondban vagyok. A tegnap este után asszem nem nagyon van jogom (sem életerőm) lázadozni életem szürkesége ellen. Tökéletesen frenetikus este volt. Nagyon nagyon jó volt a koncert, végre Nézsivel, nagyon jó volt olyan zenére táncolni (PASO), és iszonyat jó volt végre emberek közt lenni. És még hab is volt a tortán, nem is kevés. Nem álltam még teljesen vissza, nem lettem jól egyik napról a másikra, de az biztos h kizökkentett abból az elég mély gödörből, amiben eddig voltam. Szval a nihilli, világfajdalomtól teli bejegyzéseket későbbre hagyom.

...én nem akarok korrekt lenni...

Nem akartam erről írni. De muszáj leírnom, kiküldenem a világba, egy csöppnyi reménnyel hátha elolvassa, mert különben csak őrlöm magamban, egyre jobban haraggá alakul, márpedig ezt tényleg nem akarom. Mert igazságtalan volt. Fél évig kapcsolat, igazi mély őszinte kapcsolat, aztán csúnya szakítás, sok-sok hiba és bántás, majd ismét barátság, helyre állt a béke. Vagy mégsem? „Külön utakra tévedtünk, ez már nem az a barátság, mint volt”. Az után az 1 óra után, amit utoljára töltöttünk egymás társaságában, azt kell h mondjam h ez már semmilyen barátság sem. Szép magyarázatok, h miért is, meg h ő nem akar megbántani, és a jelmondat: „én csak korrekt akarok lenni”. És ezzel ő köszöni szépen, tiszta lelkiismerettel távozna az életemből. Márpedig ez így nem fair. Az elmúlt egy évben mindig ott voltam, ahogy ő is nekem, bármiről tudtunk beszélni, és beszéltünk is. „Nem állt helyre a bizalom tavaly óta”. Ez az a mondat, ami a leginkább fáj. Mert vagy nem igaz, és csak kifogásként használta, vagy egy éven keresztül elég jól álcázta, h nem bízik bennem. És egyik variáció sem esik túl jól. Tudom, h ismerem, tudom h olyan dolgokról beszélt nekem, amikről keveseknek. És mi a helyzet az én bizalmammal? Mert hogy egy éven keresztül én bíztam benne, h bármit elmondhatok neki, és h ő is nyíltan és őszintén van benne ebben a barátságban. De mint már tudjuk, buta módon tévedtem. Az h ezt felhozta kifogásnak, az egész elmúlt egy évünket kérdőjelezte meg és ezt nagyon nehezen viselem. Nehezen viselem, h szánalmasnak éreztem magam, h én hülye mit próbálkoztam két hétig, h találkozzunk, nehezen viselem, h egy ember, aki 2éve elég erőteljesen benne van az életemben egyszer csak azt mondja, h bocsi, már nem tartok igényt a barátságodra, és végképp nehezen viselem, h ennyire mélyen érint a dolog. Én úgy álltam fel, h nem akarok rá haraggal gondolni, nem akarom semmissé tenni ezt az egy évet, de elég nehéz nem így hárítani. És utálom, h akárhányszor meglátom görcsbe rándul a gyomrom és szar kedvem lesz. Utálom, mert nem érdemli meg. Utálom h kimozdított a mederből, és végképp utálom h egy időre elvette az idealizmusomat. Kell idő h ne legyen bennem harag és sértettség. Nem akarok korrekt lenni, jogom van egy kicsit felháborodni.

which way?

Szval a nagy kérdés: inkább legyen az ember boldog egy rövid ideig tudván h utána nagyon rossz lesz, vagy hárítsa el a nagy érzelmeket elkerülvén a könnyeket. Nagyon sokat elmond sztem egy emberről h melyik utat választja. Én eddig bármikor azonnal tudtam h számomra melyik a helyes út. Mindig hittem abban, h a nagyon jó és aztán a nagyon rossz sokkal jobb mint a semmilyen. Gondolkodás nélkül, őszintén hittem benne. De ma beszélgettem Veroccsal, és ráébredtem, h jelenleg messze nem érzem én ezt ilyen biztosnak... Hol van az idealizmusom? Hol van a vágy a nagy érzelmekre? Akik megbántottak az elmúlt időszakban túl kevesek ahhoz h elvegyék tőlem, nem érdemlik meg. Nagyon nem. Csak vissza kell zökkenem? Nem hagyom magam, nem fog győzni a szürkeség, a nincs válasz, a már nem kellesz. Vissza az első útra.

!?#@!!

ööööööhhmmmmmmizéééééööööö csupacsupa móka és kacagás.....

esik az eső és szürke minden... ma délutánra én is beszürkültem, pedig eddig próbáltam ellenállni.

csak mert ez nagyon megtetszett

Kedvenc:

-Étel: nagyon sokminden.... mamám főztje, és gumicukor bármikor
-Ital: amit éppen megkívánok, de a favoritok a jéghideg víz, narancslé, barackors-dinnyás cappy és a gyömbér -Alkohol:bor, gintonic, sör
-Szín: bevallom, nincs kedvenc... de az élénk színeket nagyon szeretem
-Együttes: sok... és egyik sem kiemelkedően kedvenc... hangulat és korszak függő
-Színész: jhonny depp, joaquin phoenix, tom hanks, gabriel macht
-Színésznő: marion cotillard, most hirtelen nem jut eszembe pedig van még..
-Film: top5-ot sem tudnék összeírni... ami először az eszembe jut halálsoron, az össezs táncos film és még nagyon sokminden más
-Szám: most épp dido: here with me, amúgy 6

Hiszel-e:

-Horoszkópban: Az asztrológiai jegyekben van igazság, de mélyebben nem hiszek benne
-Istenben: nem
-Túlvilágban: néha nehéz elhinni h nincs semmi az élet után
-Földön kívüliekben: az ufókban nem, de h van-e élet akárcsak sejt szinten (v hogy mondják) más bolygókon azt nem tartom elképzelhetetlennek
-Magadban: legtöbbször nem, de jó időszakokban képes vagyok rá

Mit gondolsz róla?

-Álmok: nem véletlenül álmodjuk, azt amit álmodunk
-Szerelem: ritka és jelenleg elérhetetlennek tűnik
-Élet: majd a halálos ágyamon megmodnom mit gondolok róla
-Halál: igyekszem nem gondolni rá
-Dohányzás: sajnos szeretem, de a következményeitől jobban félek mint gondolnád
-Káromkodás: néha rettenetesen jól esik és nagyon kifejező tud lenni sajnos

Egyik-másik:

-Vanília-csoki: a kettőt eggyüt csavaros fagyiban
-Sör-bor: bor a szerelmem, a sört imádom
-Szárazföld-tenger: szárazföldi vagyok, de időről-időre szükségem van a tengerre
-Fekete-fehér: fekete
-Hideg-meleg: a hideget imádom ha süt a nap, jól fel vagyok öltözve, ki van engedve a hajam, és hó vesz körül. Amúgy meleg párti vagyok.
-Nap-Hold: A nap feltölt. a hold semleges. Akkor már inkább csillagok.
-Állat - ember: Állatokhoz nem értek. Az emberekhez sem, de igyekszem tanulni.
-Rend - rendetlenség: Áltlában rendetlenségben élek, de ha rendet rakok, akkor mindenhol. De csak akkor ha nekem van kedvem rendet rakni...

Közösség:

-Szeretsz vásárolni?: imádok. bármit. sajnos.
-Szeretsz emberekkel találkozni?: ha kedvem van, akkor nagyon
-Szeretsz otthon lenni?: mindig imádok
-Hogy jössz ki a környezeteddel?: általában sztem jó, de hangulattól függ
-Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat?: nem tudnék egyet mondani.
-Szeretsz középpontban lenni?: szeretek, de nem célom
-Szereted, ha boldog emberek vesznek körül?: igen, energiát adnak
-És ha szomorúak?: nem, de jobban szeretek mások problémáival foglalkozni mint a sajátommal
-Milyennek tartanak a többiek?: kérdezd őket. de vannak akik sokkal jobbnak mint amilyen vagyok, és vannak akik sokkal rosszabbnak.

Előfordult már, hogy:

-Ültél már repülőn?: igen
-Voltál külföldön?: igen
-Sírtál mások előtt?: igen, de nem szeretek, igyekszem elkerülni a szituációt
-Másztál fára?: erdő melett laktam 11 évig.... nem volt nap fáramászás nélkül
-Találkoztál már híres emberrel?: asszem nem...
-Eltört egy csontod?: nem, csak egyszer megrepedt a könyököm, meg az állammal is valam hasonló történt
-Be kellett feküdnöd kórházba?: még soha
-Telefonbetyárkodtál?: az az emlékezetes borfesztes éjszaka....
-Lógtál az iskolából?: csak amenniyre bármelyik átlagos tini
-Úsztál tengerben?: nem rég győztem le félelmemet, szval immár a válaszom igen
-Voltál templomban?: igen, de sosem hitből
-Fent maradtál egész éjszaka?: még szép
-Táborban voltál?: hm.... asszem elég annyit modnanom h Poroszló és gólyatábor
-Gondolatban megöltél valakit?: előfordult már
-Volt autóbaleseted?: nem még

Egyéb:

-Jobb, vagy balkezes vagy?: jobb (a bal nagyon ügyetlen)
-Mi van az egérpadodon?: nincs egérpadom
-Mi van az ágyad alatt?: ágyneműtartóban pokrócok és a dunyhám
-Mitől félsz a legjobban?: h lusta vagyok elérni a céljaimat
-Mi jár most a fejedben?: csépeti és a borfeszt
-Vannak háziállataid?: nincsenek

Múlt:

-Akit a legjobban hiányolsz: janka
-Amit a legjobban hiányolsz: bátyámmal beszélgetni
-Életed legszebb időszaka: TT, szeged nagyon sokszor, minden évben júl első hete
-Életed legrosszabb időszaka: 2007 jan-aug
-Ha visszamehetnél az időben, hova mennél?: nem vágyom másik korba
-Egy dolog, amit megbántál: szívesen mondanám h nem bántam meg semmit mert tanultam belőle, egy valami van amit mégis..
-Egy dolog, amit elfelejtenél: semmi
-Mi akartál lenni, ha nagy leszel?: akartam én lenni sokminden... táncos, kidobónő, tengerész gyalogos
-Jövő: under process
-Állás: nagy hiányosságom h eddig még egy sem... de reményeimben egy borkereskedés marketing osztályán
-Házasság: idealistához híven, a nagy Ő-vel, 1év együtt élés után
-Gyerekek: 2
-Fiad neve: nem tudom
-Lányod neve: vannak amik nagyon tetszenek, de nincs konkrét
-Hol fogsz lakni?: budapest. család előtt lakásban a városban, aztán gyerekekkel ha majd megtehetjük kertes házban
-Mit fogsz csinálni 20 év múlva?: rem azt ami kielégít, szellemileg és anyagilag is, hazamegyek a házunkba, veszekszem a gyerekekkel h pakolják el a szennyest és egy pohár bor mellett pihenek.

2008/2009 őszi félév

asszem ez nem a bulizós félévek egyike lesz....

de nem panaszkodom, mert sok olyan dolog összejött, amik hasznosak, és még nagyon élvezem is őket. Ott van a dokumentum film óra, amit kérdés nélkül élvezni fogok, több szempontból is, a képregény töri, amit azért szeretek, mert egy kis elkalandozás az egyetemen belül, a nemzetközi komm szakirány, ami arról szól amit igazán szeretek a kommunikáció szakban, és íme, a hab a tortán: az imént bementem a bortársasághoz venni egy üveg bort és új kártyát kérni. Az eladó pasi magától tudta h ki vagyok, és azt is h hogy írják a nevemet(!!!), és szólt h egy kávézóval összefogva indítanak egy borkostoló sorozatot, egy fix csapatnak, decemberig 3-4 kostolóval, és h nem érdekelne-e engem is, mert akkor még most gyorsan felír, amíg van hely. Kapva kaptam az alkalmon, mondtam h feltétlen számíthatnak rám... hát még szép!!!:-)
Szval ezekre összpontosítva jó kis félév lesz, csak kellőképpen kemény... kezdem egyetemistának érezni magam:-)

TIKbüfé

Egy hete van egyetem de a büfés néni már úgy köszön, h "A szokásosat?" Pedig sosem voltam az a nagy kávé fogyasztó... De lehet h annak a múltheti 3 "egy hosszú tejeskávét 2deci meleg tejjel"-nek köszönhető, félórán belül... (pedig nem is mind magamnak volt:-)

lesson

Hogy mit tanultam tőle? Hogy ha nincs mit mondanod, maradj csöndben. Hogy nem minden az, aminek látszik. Hogy akármennyire is ügyes színész legyél, ami benned van az akkor is létezik, ha még magad elől is elrejted. Hogy a világnak nem feltétlen kell belőled mindent látni, de ha ahhoz van kedved, hökkents meg embereket a nyílt őszinteséggel. Hogy ne akarj mindenkinek megfelelni, csak a fontos embereknek. Hogy igenis nézzek szembe önmagammal, még akkor is, ha elbaszott nehéz, mert ez különböztet meg másoktól. Hogy méltó vagyok jó emberek szeretetére, de ezért küzdeni kell. Hogy egy barátság nem csak nevetés, buli, lelkizés, hanem valami sokkal több, aminek nem csak napfényes oldala van. Hogy örüljek az életemnek, mert rettenetesen szerencsés vagyok, de ettől nem vagyok kevesebb. Hogy igenis a lelkiismeretem szerint próbáljak élni, és ne csak elméletben, hanem akkor is, amikor hibázok. Hogy az, ahogy téged látnak, és te látod önmagad, sohasem ugyanaz, és hogy az ember sokkal többet kibír, mint gondolná.

utolsó nyári hétvége

SZIN
Iszonyat jó volt. Az első oylan fesztiváli éjszakám, amikor tényleg minden koncerten ott voltam, amin akartam, sőt, még egy plusz blues koncert is becsúszott. Riddim koncert. Nem gondoltam volna, h így hiányzott már a reggae zene, főleg élő formában. Kicsit sajnáltam h kevés ismerős szám volt, és nem énekelhettem, h "maffiapasocolonytrafó", de az új számok is kifogástalanok, nagyon jót táncoltam, és találkoztam a Srácokkal. Átéltem egy kicsi a világ szindrómát, és belélegeztem egy szolíd por menniységet. PASO koncert. Az eddigi legjobb, több mint fergeteges!! Olyan hangulatot csináltak h beszarás... És ők leadták a Gagarint, utolsó számnak szval már nehezen bírtam szuflával, de garantálom h zsuzsi helyett is táncoltam:-) Zseniális volt. És belélegeztem a következő tetemes mennyiségű port. Meg az egész este. BEszélgettünk, táncoltunk, találkoztam ismerősökkel, és mostmár tuti h jövőre is ott a helyem!!!

PULCSI-BULCSI
(a nevet zsuzsitól loptam, hétköznapi nyelven: Pulay buli)
Jövőre, veletek, ugyanitt. Kihagyhatatlna estéje az augusztusnak. És immár második éve térek úgy haza a buliból, hogy nem csináltam semmi szégyelni valót, nem fogom a fejem és ismételgetem h "ezt nem kellett volna...". Nagyon örültek nekem, mindenkivel beszélgettem, és nem csak felszínes dolgokról, hanem úgy igazán. Nem változtak semmit, ugyanakkora az arcuk és ugyanolyan imádnivalók. Szekivel hosszú idő óta emberien beszélgettem, Petrással, Dusival és Zozóval felemlegettük a múltat (ezek egy szót sem felejtenek sajna...) és nagyon sokat nevettem. Azt hiszem az sokat elmond h fél7re értem haza....

dolgok, amikre vágyom...

...Bulizni egy igazán felhőtlenül jót. Hagyni h átjárjon a zene és ész nélkül táncolni. Sétálni este a Tabánban. Nézsivel infantilisen punnyadni egy napot bármilyen cél nélkül, koncertet adni, unpluggedolni és zenét hallgatni. Verával végig járni a szokásos helyeket és egész este beszélgetni. Többet beszélgetni a bátyámmal. Találni a tömegben egy tekintetet, amibe beleborzongok. Megtalálni a helyem egy ölelésben.

SZIN

Végre SZIN. Éppen ideje, most hogy harmadik éve tanulok Szegeden... Szval holnap délutántól megtaláltok Riddim és PASO konverten, valamint egy szimpatikus sörsátor árnyékában!!:-)

imaginárius tekintetek

Szval távol levő személyek imaginárius tekintetétől kísérve élünk. Pontosabban csak páran, az álmodozók. Először elgondolkodtam rajta, amikor egy wiwen olvastam, aztán, amikor egy bizonyos vkinek ez volt a kedvenc könyve. Aztán eltűnt, és elfelejtettem. Most végre elolvastam a könyvet, és ismét elgondolkodtam rajta, hogy pontosan mit is jelent. Három oldalról nézhetjük: hogy másnak mit jelent; nekem mit jelent, és hogy Kundera mit akart mondani. Bevallom az utolsó érdekel a legkevésbé, hisz azt úgysem deríthetjük ki. De vajon nektek mit jelent? Egy ideált, egy elképzelt „égi tekintetet”, vagy azt h talán így sosem vagyunk egyedül? Röstellem, de be kell vallanom, hogy nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy számomra mit mond ez a Kundera által besorolt negyedik csoport. Talán h van a fejünkben egy kép, egy ideál vagy egy személy, ami/aki súlya alatt élünk, és próbálunk úgy dönteni és cselekedni h annak megfeleljünk. Cseppet sem számít, hogy ez valós kép-e vagy sem, a lényeg h bennünk az. Vagy félreértem? Szerintetek?

Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

válaszra várva

Miért vágyom tiszta lapra, ha nem megy ez nekem? Nem tudom mire számíthatok, jó-e ha írok, és jó-e amit írok, mi az ami neki kell, és én kellek-e neki... Nincs bizalom, nincs nyitottság, félelem és kérdés viszont annál több. Ez régen is így zajlott? Vagy akkor könnyedebben vettem az ilyen akadályokat? Biztosabb lettem volna önmagamban? Az egyik oldalam azt mondja, hogy tényleg szeretném megpróbálni, mert megfogott. Azt éreztem a hét elején, amit kell, kis pillangó, kis izgalom, és jó várakozás. De ott a másik oldalam, aki azt érzi, h minek erőltetni ezt a dolgot? Így is kevés időm van a dolgaimra, mindjárt egyetem, kevés idő pesten, meghát egyáltalán illünk egymáshoz? A legrosszabb megoldás az, amire most a legtöbb esély van: ő dönt úgy h nem kellek...

Esély

Van, aki szeretne egy esélyt, de nem kap.
Van, aki kaphatna egy esélyt, de úgy néz ki nem szeretne.

Van, aki mindig kap egy új esélyt, ha eljátszotta az előzőt.
Van, akinek egy esélye van és nem több.

És van, akinél nem kell esélyekről beszélnünk, mert nem tudja eljátszani őket.

hát elég sok elmaradásom van... sokminden történt, és sok mesélnivalóm van. De most megint eltűnök pár napra, és aztán bepótolok mindent.

Egy tökéletesen felszabadult hatalmas este és egy tökéletesen elbaszott reggel. Gazdagabb lettem egy görcsölő combbal, egy nem működő sim-kártyával és rövidebb lettem egy pénztárcával. Ja, és hab a tortán h megjött. Ez a bosszú, amiért annyira jót buliztam tegnap.

butterfly

Vajon létezik még az a bizonyos bizsergés? A pillangó. Ha megismerkedem egy sráccal, de utána nem érzek olyan igazi bizsergést, akkor már nem is érdemes egy lehetőségre? Pár hónapja egy mély tekintet és 3 semmitmondó mondat ezerszer jobban felkavart mint most egy egész estés buli, beszélgetés és csókolózás egy sráccal. Vagy már csak az én ideál világomban elvárás, h felkavarjon az a srác akitől tényleg szeretnék valamit? Valóban létezik első ismerkedés után pillangó a gyomorban?

...

Egy kis követekezetesség, semmi más. Ez a titka drága, h ne égess fel magad után mindent. Ha beszélni akarsz, akkor beszélj, ha meg nem, akkor meg ne mondd. Ha Xet akarod, akkor Xet akard, és ne az ABC összes többi betűjével együtt. Dönts, h jobbra indulsz vagy balra, és előttem ne sunyulj mert ismerlek.

Saving Private Ryan

Még egy film, amin a torkomban a sírás. Még egy, ami után nem tudok megszólalni, és nem értem h más miért tud. Hogy tud utána felállni, bepakolni a mosogatóba, megsértődni h nem akarok még beszélni a filmről, és tovább pakolni a bőröndbe. Minden érzést kivált, amit egy ilyen film kiválthat. Különböző pontok voltak: volt h majdnem felálltam és kimentem, mert nem bírtam befogadni több feszültséget és rettegést. Volt h hangosan felkiálltottam, h "menjél már!!", majd eljött a sírás is. A borzalom minden fázisa megvolt, érthetetlenségtől kezdve haragig, h ilyen miért volt. Szívesen fogadok minden véleményt aki összefügggően tud értelmesen beszélni a filmről, mert én egyelőre képtelen vagyok megfogalmazni bármit is. És mit mondok ha megkérdezik h hogy tetszett a film? Olyan semmit mondó rá minden szó: jó, tökéletes, megrázó, durva, kemény. Főleg azt nem fejezik ki amit most érzek. Beitta magát a bőröm alá. És biztos h ma este nem fogok könnyen szabadulni tőle.

3 pasi 3 kérdés

1.- Mikor az embernek szüksége van közelségre, vágyik egy kapcsolatra, gyengédségre, figyelemre, akkor nagyon nehezen utasítja azt vissza, még akkor is ha nem tudja viszonozni és tudja h az egész csak önzőség. Játszik a másik érzelmeivel. Ugyan szolídan, igyekszik kordában tartani, de akkor is csak játék. Hogy legalább egy-egy este erejéig érezzen egy ölelést, és h kell valakinek. Az ember hülye. Mondjuk ki, hülye vagyok. Itt van egy srác, aki korrekt, megbízható, vicces, jófej, kedves, gondoskodó, van benne egy kis őrültség és kihívás, és mégsem kell. Nincs meg az a szikra, vagy hogy szokták ezt mondani. Miért nem kell az ami egyszerű, elérhető és jó? Nem szabad egy picit sem adnom alá a lovat, nincs több együtt alvás, közös sziget és meglepi szendvicsek. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

2.- Az örök kérdés. Hol húzzuk meg a vonalat a barátság és a szerelem között. A viszony két barát között micsoda? De barát az, aki nem bírja nézni, ha a másik valaki mással is jól érzi magát? Majdnem egy éve kezdődött. És ismét hülye vagyok, mert már az elején sem tudtam a dolgot irányítani. Csak nem éreztem ezt súlyosnak, mert azt hittem én nem sérülhetek. Noot. Érdekes foldulatot vett idén nyáron ez a dolog. Már nem csak arról van szó, h ő sérülhet, hanem az is felmerült, h én sem akarok sérülni. Vannak dolgok amik nekem sem esnek ám jól, holott pontosan ismerem, tudom h mit kell komolyan venni és mit nem, és ezeket még mindig tudom, nincs komoly veszély, de nem éri meg a kockázatot. Egyetlen dologtól félek igazán. Nem akarok kiesni az élketéből, nem akarom h elfeljtse h valójában kicsoda és h mire képes. Nem akarom h irányt vesztsen, és h elfelejtse a lelkiismertét. De okos leszek, és megtaláljuk a megfelelő megodlást, csak meg kell húzni a határt. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

3.- Van olyan ember az életetekben aki nem behatárolható eg kapcsolati kategóriába sem? Nekem van egy. Sokat írtam róla az elmúlt egy évben, sokszor rosszakat, mert nem volt problémamentes a kapcsolatunk tavaly nyár óta. De egy hete történt valami. Egy vonatút, és valmai a helyére került. Hosszú ideje, most először láttam a szemében ugyanazt az embert aki mindig is volt. Igen, megváltozott nagyon, nem tévedtem, de nagyon jó volt hallani, h ezzel ő is tisztában van. Érzi h ez nem ő, hogy valami nincs rendben az életével. Csak a kiutat nem látja még. Nem vonok vissza semmit, amit mondtam az elmúlt egy évben róla, rólunk, magamról, de örülök h most az egész letisztult. Ő még mindig Ő az életemben, nem barát, nem szerelem, nem szerető, csak Ő. És kész vagyok arra h újra bele lássak, h megint bízzak abban h ismerem és h ő is engem. Egy apró bökkenő: megint szilvit akarok korszakát éli, pont most amikor ráébredtem h én ezt nem akarom előről kezdeni. Nem róla van szó, egyszerűen csak többet nem akarom megszívni h átlépem a határokat. Már háromszor is kiderült, h nem tudom én az ilyen kapcsolatokat irányítani, se gyakorlatban, se magamban. És a legjobb, h ezt végre volt erőm meg is mondani. Őszintén, mint régen. Mert biztos vagyok benne h mit akarok, és abban nincs szex semmilyen baráttal. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

nyaralás alatt#2 Júl. 20. 21:53

Nem azért kell két nyaralás közben otthon lennem egy kicsit h kipihenjem magam, hanem, hogy egy kicsit alkalmazkodás nélkül legyek. Akkor feküdjek, kelljek, egyek, zuhanyozzak, amikor csak én akarok, hogy aztán képes legyek ismét alkalmazkodni. Vizsgaidőszak óta (ami szintén nem szabadságról szól) 3dik hete valakikkel vagyok, ami alkalmazkodást jelent. És eszemben sincs nyavalyogni, mert rettenetesen jó dolgom van, iszonyatosan szerencsés vagyok h megtehetem, de valljuk be, hosszú lesz ez a hét… Szülőkhöz pláne nehezen vagyok képes igazodni, mert vmiért nehezen viselem h még mindig nevelni akarnak, holott ez természetes, csak mellettük egy kicsit elengedem magam (mivel a családom) így türelmetlenem, nyűgösebb és ingerlékenyebb leszek. Pedig pont velük nem kéne. De igyekszem magamba táplálni, hogy ők a szüleim, csak jót akarnak, az ő éltükben én mindig csak egy kislány leszek, és h ezen ésszel felül tudok kerekedni. Csak türelem, és sokkal jobban fogom élvezni a hetet. De az biztos h ha hazamegyek, akkor tartunk 2 napot amíg a lábamat sem teszem ki a házból… Addig meg irány a medence, napozás, masszázs, és olvasás.

nyaralás alatt#1 júl. 21., 21:53

Vajon van jó és rossz? Jó emberek és rossz emberek? A Halálsoront néztem, és óhatatlanul ez jutott eszembe. Olyan illúzió már nincs bennem h a rossz megkapja büntetését és a jó elnyeri méltó jutalmát, ez tündérmese, nem más. De vajon melyiknek jobb? Számít, ha az ember jó, és mindig törekszik ezt képviselni? Könnyű azoknak, akik hisznek a túlvilágban: jók a mennyországba mennek jutalmul, a rosszak a pokolban szenvedik el büntetésüket. De én miben higgyek? Eddig határozottan hittem benne, h végül mindig kiütközik h ki az, aki megérdemli a „boldogságot” és ki az aki nem. Istenem, hányszor mondtam bíztatásképpen embereknek, h ne aggódj, végül úgyis úgy lesz, ahogy jó, mert megérdemled. Vajon most már miért tűnik ez olyan hihetetlennek? Bevallom, irigylem a vallásosokat. Könnyebb, ha az ember hisz valamiben. De mi van akkor, ha ez a hit meginog? Vagy nem tudod miben higgyél.

back at home

Na, itthon vagyok, most egy pár hétig biztos. Sok lemaradásom van, sokat gondolkodtam és írtam a héten és még egy írországi beszámolóval is tartozok. Hamarosan behozom magam, de most előbb megyek mosni és vasalni...