Filmekből

"Szeretem a finom árnyékát annak, aminek ő akar látni engem."

"Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának."

"Az év legrémisztőbb éjszakáján csak egy gondolat kísért: hogy mi van, ha sosem találkozunk."

"Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon."

"Don't ever be someone's slogan, because you are poetry."

"...szerelmesen civakodtam a világgal"

"Erezni az érintést... Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk csakhogy érezzünk vmit."

Így most hirtelenjében, de majd folyt. köv.

(Ps.: Melyik miből van? a nagy részét tuti tudjátok)

Amikor elolvasod, és azt mondod: Tökéletes

"Fel kell mérni, hogy mi számít egy emberi életben, s a döntésnek súlya van. Igen, tettem kitérőket. Igen, kötöttem kompromisszumot. Igen, én is. Mert azt hittem, ez az út. Aztán megállsz egy pillanatra. Jó esetben. És jön a döntés fojtogató kényszere, mikor felteszed a kérdést magadnak, úgy, hogy ne hallja senki, csak te. De te igen. Mi számít igazán egy emberi életben. Pénz, púder? Vagy önazonosság? Nehéz kérdés? Elméletileg vagy gyakorlatilag, kívülről vagy belülről nézve az? És ha te teszed fel magadnak, megvan a válaszod? És ha a válaszod igen, a bátorságod is hozzá? És ha a bátorságod igen, az erőd is? És ha elhatározod, meg is teszed? Hány életünk van? Hányszor szúrhatjuk el? Honnan származik a félelem? A bizonytalanság? Belőlünk vagy a világ adja? És mit tehetünk? Végül hát szabad az akarat? ... Márpedig az akaratnak szabadnak kell lenni. Az út viszont eleve elrendelt. Van másik választás. és mégsincs másik. Így a két tétel egyszerre. Mert amit választhatsz, az számodra az egyetlen lehetséges. Sors, karma, Isten. Amiben hiszel."

/Tisza Kata: Magyar Pszicho - részlet/

Szerinted? Van hát szabad akarat? Hányszor szúrhatjuk el?

"ha utánuk indulok, mondjuk bárhová"

Kicsit elakadtam. Valahogy nem jönnek a gondolatok. Ez hazugság. A gondolatok jönnek, csak vagy nem tudom megfogalmazni, vagy nem írhatom ide le őket. Kéne egy tabula rasa. Vagy mégsem. Egy tisztogatás kéne. Jó alapos söprögetés az életemben. A fölöttem/fölöttünk lebegő szelemekből, bevallom, már elegem van. Ott vannak nap mint nap, a sok 'nem kellett volna', 'miért így volt?'-ok... már unom. Kéne egy ember, egy fiú, aki senkihez nem kötődik az életemben. Csak hozzám. Aki azt ismeri aki most vagyok, és nem azt aki voltam, és amit tettem. Türelmesen várok rá.

bye bye

Azért kíváncsi lettem volna h mi lehetett volna belőle. Hogy egy olyan ember mint ő, olyan intelligenciával és érdeklődési körrel, vajon mennyire illik hozzám. Amikor valaki szellemi kihívás, és nem arról szólt volna a dolog Én Neki mit, hanem aról, h egymásnak mit. Én neki és Ő nekem. Kíváncsi lettem volna. De mind1. Ez a vonat elment.
Majd jön másik.

borfeszt!!!!

...és mától elkezdjük hagyományos rítusunkat; törzsi táncot járva, alkoholmámoros bódultságban áldozunk a Bor istene előtt.

..how guilty it made me feel

vers11

Varró Dániel - Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod, szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megynyugszol, akkor veszted el.

Imádom, h mennyire nőőők tudunk lenni néha (sokszor) verával!!!!!:-D 3/4 óra arra, h hipotéziseket állítunk fel, h miért csinálja ezt meg azt A pasi, majd megjegyezzük h "dehát úgysem tudhatjuk h mi a valóság szval nincs értelme találgatni" és utána nyilván folytatjuk az események részletes kielemzését.... Női lét szépségei:-P

komm&pol

Tudjátok mit kéne? Azt mondani az országnak, hogy most egy évig nincsen tv és bulvársajtó. Akkor talán nem a napi népszerűség irányítaná a politikusokat, a kormány politikai döntéseit nem aszerint hoznák meg, hogy mi eladható vagy sem. Végig nézve, hogy az elmúlt pár évben milyen változások mentek végbe irdatlan iramban a média és politika viszonyában, komolyan aggasztó a jövőkép.

Szeretek erről tanulni. Végre valami ami nem hagy hidegen az egyetemi tanulmányaiból.

Bolond világ

"Én nem bánom a zajt,
mert annyi csendet eltakar."

Még gyerek vagyok. Az Ő gyerekük.

Tegnap volt papámmal életem egyik legelgondolkodtatóbb beszélgetése. (...) Igazából azért volt ennyire mélyen ható az egész, mert sztem nagyjából először beszélt hozzám úgy papám, mint egy ember, és nem úgy, mint egy apa. Egyrészről nagyon jó volt érezni, hogy így megbízik bennem, és olyan dolgokról beszél, amikről talán senkinek, vagy csak mamámnak, másrészről viszont ezt nagyon nehezen tudom feldolgozni. Mérhetetlen aggódás töltött el, előjött az összes rossz élmény, amit más szülőknél és családoknál láttam, és nagyon félek. Ahhoz, hogy ne merüljek el ebben a félelemben, muszáj bíznom bennük, hogy megoldanak mindent, mint ahogy eddig is. Fényderült egy igen utált tulajdonságom eredetére is. Mértéktelenség. Mikor ki akarsz szabadulni az elvárások alól, elszabadul a pokol egy estére, nincs megállás, és másnap mikor felébredsz nem az a legrosszabb, h konkrétan miket csináltál, hanem hogy azt érzed, hogy nem voltál önmagad. De ugyanakkor meg mégis, hiszen te törtél ki önmagadból. A kérdés: látva azt, hogy ez 55 évesen is így tud működni egy emberben, mit mutat? Azt hogy az által h én 21 évesen rájöttem erre, van módom ezen változtatni, és ne 55 évesen kelljen ezzel megküzdenem, és még csak a veszélye se legyen meg annak, hogy ezzel elrontsak egy életet, vagy inkább az, hogy ez nem változik 30 év alatt sem. Rég éreztem olyan félelmet, vagy inkább zavartságot, mint tegnap délután. Egy gyereknek kell ennyit tudnia a szüleiről? Jó, ha ismerem a belső énjüket? Úgy érzem, gyerek vagyok még hozzá.

Ilyenkor kéne egy társ. Nagyon. Akit felhívhatok csak úgy, hogy halljam a hangját és érezzem h nem vagyok egyedül. Akit nem tud pótolni a világ legtámogatóbb barátnője sem. Van ilyen barátnőm, és azt hiszem szerencsésebb vagyok a nagy átlagnál mert nekem kettő is van. De egy barátnak, akármennyire is megosztjuk egymással az életünket, lakjunk akár együtt, vagy beszéljünk akár naponta, akkor is külön élete van. Nem vállalhatok felelősséget az életéért, és ő sem az enyémért. Egy társsal közös az életünk. És igen, ez nagyon idillien hangzik, és ritka az ilyen társ, de ha az ember csak egyszer megtapasztalt egy ilyet, onnantól kezdve tudja mire vágyik, és így még nehezebb ennek a hiánya. Nem sex és egy akármilyen kapcsolat kell. Egy Ő kell.