?

"Hogy vagy?" Csak egy kérdés, semmi több. De mennyi minden tud jelenteni ha felteszik néha-néha, a megfelelő időben, a megfelelő emberek. Vagy menniyre sokatmondó éppen a hiánya. Én vajon eleget kérdezem? ...

Vicces dolog a vasárnapi nyugis kis tanulás közben megtudni, h a keddig vizsgám, amire ugyebár lenne még másfél napom, igazából hétfőn lesz. Asszem a nyugis tempóról átváltunk az aktív tanulásra....

decemberi életkép

Kedd este van, a szobámban három halvány kis fényforrás adja az össz világosságot: az asztali lámpám, egy gyertya és egy karácsonyi sárga égősor a falon. Én beadandót írok csikósra, miközben már egy teljes A4-es oldalt telefirkáltam a laptopom mellett a gondolatok hiányában. A szomszéd szobából, nyitott ajtónál, üvölt a No te ames, miköben Nézsi teljes átéléssel énekli, kiélvezve minden drámaiságát a dalnak, csak úgy, szimplán önmagának. És a legszebb, hogy ez teljesen normális, és észre sem veszem, ha éppen nem koncentrálok minden másra a beadandómon kívül.... Szeretem ezeket a délutánokat, még akkor is, ha a hátam közepére sem kívánom a tanulást!

6647

Még 11ezer karakter van hátra a mai éjszakára.... és nem kevés olvasnivaló h meg is tudjam írni... na, mennyire esélyes szerintetek?:-)
Mjad holnap update-elek!

"to find someone you love, you gotta be someone you love"

(köszönjük zsuzsi jelenlegi alter korszakának:-)

vejnemöjnen

Nagyon mókás dolog ha az ember újraolvassa a blogját. Mivel 2006 okt. 23-a óta ugyanazt a blogot írom, ez nem kis feladat, nem is jutottam a végére, de bevallom nem bánom... Az már nagyon régen volt. Röpke 1 óra alatt szembesültem az elmúlt 2 évemmel. Hogy mikről írtam, és amikor nem írtam, akkor miért nem... Miket éreztem, kiket szerettem, kikre voltam mérges, kiket bántottam és kik bántottak meg. Mikben változtam, hogy néha milyen buta voltam, néha meg meglepően értelmes gondolatok születtek. 2007 nyarán majdnem új blogot kezdtem, de végül nem tudtam rászánni magam h ott hagyjam a vejnemöjnent. Hozzám nőtt. Örülök h nem tettem meg, különben most nem fogott volna el így a nosztalgia!

sweet shiny snow

Valami hihetetlen, hogy mennyire esik a hó!!!! Azt kívánom bárcsak hirtelen túlesnék a következő három hetemen, és holnap lenne 23-a, Karácsony előnapja. Tudom, hogy az emberek nagy százaléka nem szereti a Karácsonyt, de én imádom. Itthon vagyok, segítek a konyhában, fát díszítünk, és pezsgőzünk. Azt év egyetlen hete, amikor mind a négyen itthon vagyunk, nem megyünk esténként bulizni, nem külföldön vaguynk, hanem itthon, együtt. És most esik a hó, és leszámítva h két óra múlva megyek szegedre, olyan jó hangulatot csinál.... Nagyon drukkolok, h így legyen karácsonykor is!!! Ki épít majd velem hóembert?:-)

back in stockholm with vera

Több szempontból is nagyon-nagyon jó volt. Kezdjük azzal, hogy Verocsot mentem ki meglátogatni, szóval ha a legrosszabb helyre is mentem volna, akkor is iszonyat boldog lettem volna tőle. Amikor én voltam erasmuson, akkor nagyon sokat beszéltünk neten, mindig mindenről napra kész infót szolgáltattunk a másiknak, de most ezt nem tudtuk folyatatni, tekintve h 2hónapot vártam itthon a netre… Szükségem volt arra, hogy beszélgessünk, úgy igazán, ne csak gyorsan elhadarjuk h éppen mi van velünk. Sok minden történt velem/bennem, amikről emailben vagy msnen nem lehetett igazán beszélni. Szval nem lepődtünk meg amikor kedden, miután n12re sikerült megérkeznem Stockholmba, nem bírtunk lefeküdni 3 előtt. És ez így ment 3napon keresztül. Érdekes, hogy annak ellenére, mennyire rég találkoztunk, mindketten azt éreztük h milyen természetes az h ott vagyok, és együtt vagyunk. De kihasználtuk az időnket (na jó, a csütörtök talán egy kicsit hasztalanul telt, és sok mindent csináltunk.
Aztán nagyon-nagyon jó volt, mert két évvel ezelőtt másfél nap alatt beleszerettem a városba, és kíváncsi voltam, h milyen lesz megint ott lenni. Hogy akkor vajon csak a napsütés adott neki olyan varázst, vagy valóban maga a város kerített hatalmába. És bebizonyosodott, hogy nem tévedtem akkor, nem csak külcsín volt, valóban olyan varázslatos mint ahogy emlékeztem rá. Imádom, hogy annyi víz (ki tudja épp tenger-e v tó) van a városban, főleg éjszaka, amikor tükröződik rajta az egész város, és különleges érzést ad, hogy a régi épületek, és paloták nincsenek elkerítve a várostól, hanem a mindennapi élet részei. Szval, a szerelem még mindig tart.
A következő, amiért annyira jó volt, hogy megismertem azokat az embereket akivel nap mint nap van Vera. Először is, most hogy már találkoztam Pascallal, egészen nyugodt vagyok, h jó kezekben van. Tényleg jó volt boldognak és felszabadultnak látni, és azt h ennek mindenki örül. Meg a többiek, mindenki nyitott, kommunikatív, nem kezeltek idegenként. Rám tört egy kis nosztalgia, mert olyan volt a hangulat az emberek között, mint akkor egy éve. Örülök, hogy ott van Dávid, mert tudja kezelni verát, és remélem nem fogják egymást elhanyagolni, sztem mindkettőjüknek szüksége van a másikra. És egy kis hab a tortán: egy spontán kis kaland, egy nagyon jó este, sok beszélgetés, egy kis összebújás.
Buliztunk, járkáltunk sokat, voltam bent az egyetemen, haldokoltunk másnaposságtól, ittunk meggyes vodkát és vera óvta a Rézangyalt. Volt zajos gumimatrac v mi, egy csodálatos új sál, egy kis shopping, barbapapa és mummin, harisnyás pippi keresés, és bátyámnak lazac vásárlás, city hall, 2,5%os sör, éjszakai élet, trükkös csapolt sör, fincsi kechupos-mézes csirke, és soksok ölelés. Volt nagyon sok minden jó, mert nagyon nagyon jó volt!!

back in stockholm

hamarosan jön a beszámoló is, mert van miről, de addig is pár kép:-)

csodát szeretnék

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

M4

Aki ismer közelebbről, az tudja, hogy én nagy Megasztár rajongó voltam. Az a csöndes fajta, smsek nélkül, de mindig néztem. Sztem a 3 volt a top. Novák igényesen formálta át a világát, színesítette zeneileg, és egy valóban színvonalas szintet hozott, igazi énekesekkel. Ezek után tudtam h a 4dik széria valamenniyre csalódás lesz, na de hogy ennyire??? Olyan, mintha az előző 3 nem is létezett volna, mintha egy gagyi, pofátlanul kereskedelmi selejtje lenne a vetélkedő műsoroknak. Én igyekszem pozitív részt találni benne, de eddig még nem sikerült. Az énekesek. Az imént néztem ahogy végig pásztáz rajtuk a kamera, és az jutott eszembe, h olyanok, mint akik az előző szériákban kiestek az elődöntők alatt. Elképzelhetetelen volt, hogy az eddigi zsűri tovább engedjen egy 13 és 14 éves lányt, mert egyértelmű, hogy abnormális ez a közeg egy gyereknek. Az a zsűri pofán röhögött volna egy pink hajú, mű-punk gyenge hangú gennygombócot, aki az első adásban könnyes szemekkel színtvall a mély sebeiről. Attól a zsűritől lehetett olyan mondatokat hallani, h nem volt tiszta a hangod, vagy hogy szakmailag nem volt sehol az előadás. Mégcsak gondolatilag sem merült fel, h olyan dalokkal versenyezzek, mint az Umbrella és még sorolhatnám. Sztem a műsor egész eddigi szellemét tapossák meg, és bevallom én ezen nagyon felháborodok. És szerintem elfogadhatatlan, hogy már az éneklések előtt lehet szavazni. Ezzel nyíltan felvállalják, hogy nem az ének, és a színpadi teljesítmény a lényeg, hanem az image, és a média által felépített kép botrányossága. Olyan szinten lépett át a bulvár szférába az egész műsor, hogy sztem kritikán aluli.

:-D

és íme itthonról, a szegedi lakásból jelentkezem!!! Van netünk!!!!!!!!!!!!!! csupán 2hónapos várakozás után, ma megtörtént a csoda!!!:-D

és most neki kezdünk a halloween jelmez elkészítéséhez.... kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle:-D

TT

Kerestem a képeket a wiwre, és a Thanksgiving at my place mappában rábukkantam pár videóra. Bevallom szeptember óta valahogy nem szeretek arról az időszakról nosztalgiázni, de ez most valahogy nagyon megérintett. Akkor, ott, mindenki ott volt. Az igazi felállásában volt a csapat. Párok együtt, barátok együtt, senki közt nem volt érezhető feszültség, olyan igazi nagy társaság volt. Amikor tudtam, h ha van egy félóra szünetem akkor ott van pár ember (nem csak 1 v 2) akiket bármikor felhívhatok. Nem mindenkit ismertem egyformán, sőt, a legtöbbjüket akkor még igazán nem ismertem, de azt tudtam biztosra h ott vannak. Béke volt, meg sok nevetés, sok őszinte és nyílt beszélgetés. Egész estéket töltöttünk el tulajdonképpen a semmivel, de mégis a legjobb estéim közé sorolom őket. Igaz volt? Bevallom, azóta nem könnyű elgondolkozás és kétely nélkül kijelentenem, de mégis, akkor az igaz volt. Amit én éreztem az biztos h az volt. Az egy másik dolog, h utána mik történtek, hogy ki hogyan változott meg, ki kit bántott meg. Kiváncsi lennék, hogy bennük hogy él annak az időszaknak az emléke. Vajon ők képesek túllépni az azóta történt sérelmeken, és tisztán visszagondolni azokra az estékre? És arra mégjobban kiváncsi vagyok, h elfog-e valaha jönni annak az ideje, h erről őszintén beszélgessünk bármelyikőjükkel.

Rám lett parancsolva h nagyon gyorsan kezdjek el újra blogolni és h cseréljem le a wiw képeimet mert már unalmasak:-)

at night

Éjszaka teremnek a világmegváltó gondolatok. Igazából marhára el vagyok telve azzal h jajj milyen szar nekem, szegény én, egyedül vagyok, szükségem van erre, arra, bla bla bla... Ez annyira nem vezet sehova, h az már hihetetlen. Elegem van, unom magamat. Unom azt mondogatni, h Köszi, megvagyok. Nem ígérek semmit, mert a nagy fogadalmakban nem vagyok jó, de igyekszem. Például, h kevesebb olyan dolgot tegyek, amit aztán nem tudok elszámolni önmagammal, így az őszinteségem is csorbul valaki felé. Igyekszem jobban figyelni a világra, a körlüttem lévő emberekre. Szeretnék újra közelíteni aféle, aki akarok lenni, és nem csak ülni, bámulni, és hagyni h legyen a nagy semmi. Kár h az ember nem tudja valóban seggbe rúgni saját magát!

apró momentumok

Érdekes, hogy milyen dolgok esnek igazán jól az embernek. Egy lementett bejegyzés, figyelem és kedvesség két, tul.képpen idegen tanártól, egy hirtelen ölelés, hogy minden kedden tesi után találkozom lacival és pontosan tudja az akkori rutinomat, és végül egy mondat: "de mi mindneképpen találkozzunk!!" Ezekre gondolok, és máris moslyogok...

igyekszem

Írni kéne.... történtek dolgok.

Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá h az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság.

Egy lehetőség elveszett. Igen, lelkes voltam az elején, olyan pont jól. Igazán szívből adtam volna egy esélyt a dolognak, elég erősnek éreztem magam ahhoz h megkűzdjek a nem túl optimális szituációval (szeged-békéscsaba-pest), kis gombóc a gyomorban, és sok türelem, h hátha csak idő kell a dolognak. Hát nem. Egyszerűen az ő részéről is ilyen hozzá állás kellett volna, ami nem volt meg. De tőle legalább kaptam egy smst, amiben kifejtette szépen és tisztességesen h köszi mégsem. Igaz, nem személyesen közölte, de az eltűnésnél ez is jobb. Minden csak viszonyítás kérdése. Sajnálom, de igazából nem lettem tőle különösebben rosszul, most úgy stagnálás van.

Össze kéne kapnom magam. Erőt venni magamon, olvasni, beadandót írni, órára járni, és nem hagyni h elengedjem magam. Feltöltődni türelemmel, figyelni az emberekre. (És ismét le kell szoknom a száj rágásról....)

De vannak ám jó dolgok is. Nagyon jók. Ott van a colour of the wonderful world (alias nézsi), akivel - különösebb érzelgősség nélkül:-) - nagyon jó és nagyon fontos, vera boldog, és hamarosan látom, valit egyre jobban imádom, és rájöttem h nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra és holnap még borozós szülinapra is megyünk. Öröm táncot most épp nem tudok járni, morcos lettem vmiért írás közben, de ha jól belegondolok, akkor nem nagyon panaszkodhatok semmiért... Csak fel kéne magam pofoznom az álomvilágból.

Ja, és immár biztos: terápiás hatással van rám a reggae buli. Kénytelen vagyok többet járni, kizárólag az egészségem és lelki egyensúlyom miatt. Orvosilag ajánlott, nem tehetek róla...

butterfly

Ha nem lesz belőle semmi akkor is megérte, mert végre érzem másnap a gombócot a hasamban!!

Hello Gagarin

Annyira jól elterveztem az elmúlt két nap alatt h miket fogok postolni. Hogy végre kiírom magamból az utálatot, a semmilyenséget, a kedvtelenséget, az egyhangúságot, és a vágyat a változásra. Egyet meg is írtam mert az nem változott és sajnos egy darabig még nem is nagyon fog. Nos, a többivel már gondban vagyok. A tegnap este után asszem nem nagyon van jogom (sem életerőm) lázadozni életem szürkesége ellen. Tökéletesen frenetikus este volt. Nagyon nagyon jó volt a koncert, végre Nézsivel, nagyon jó volt olyan zenére táncolni (PASO), és iszonyat jó volt végre emberek közt lenni. És még hab is volt a tortán, nem is kevés. Nem álltam még teljesen vissza, nem lettem jól egyik napról a másikra, de az biztos h kizökkentett abból az elég mély gödörből, amiben eddig voltam. Szval a nihilli, világfajdalomtól teli bejegyzéseket későbbre hagyom.

...én nem akarok korrekt lenni...

Nem akartam erről írni. De muszáj leírnom, kiküldenem a világba, egy csöppnyi reménnyel hátha elolvassa, mert különben csak őrlöm magamban, egyre jobban haraggá alakul, márpedig ezt tényleg nem akarom. Mert igazságtalan volt. Fél évig kapcsolat, igazi mély őszinte kapcsolat, aztán csúnya szakítás, sok-sok hiba és bántás, majd ismét barátság, helyre állt a béke. Vagy mégsem? „Külön utakra tévedtünk, ez már nem az a barátság, mint volt”. Az után az 1 óra után, amit utoljára töltöttünk egymás társaságában, azt kell h mondjam h ez már semmilyen barátság sem. Szép magyarázatok, h miért is, meg h ő nem akar megbántani, és a jelmondat: „én csak korrekt akarok lenni”. És ezzel ő köszöni szépen, tiszta lelkiismerettel távozna az életemből. Márpedig ez így nem fair. Az elmúlt egy évben mindig ott voltam, ahogy ő is nekem, bármiről tudtunk beszélni, és beszéltünk is. „Nem állt helyre a bizalom tavaly óta”. Ez az a mondat, ami a leginkább fáj. Mert vagy nem igaz, és csak kifogásként használta, vagy egy éven keresztül elég jól álcázta, h nem bízik bennem. És egyik variáció sem esik túl jól. Tudom, h ismerem, tudom h olyan dolgokról beszélt nekem, amikről keveseknek. És mi a helyzet az én bizalmammal? Mert hogy egy éven keresztül én bíztam benne, h bármit elmondhatok neki, és h ő is nyíltan és őszintén van benne ebben a barátságban. De mint már tudjuk, buta módon tévedtem. Az h ezt felhozta kifogásnak, az egész elmúlt egy évünket kérdőjelezte meg és ezt nagyon nehezen viselem. Nehezen viselem, h szánalmasnak éreztem magam, h én hülye mit próbálkoztam két hétig, h találkozzunk, nehezen viselem, h egy ember, aki 2éve elég erőteljesen benne van az életemben egyszer csak azt mondja, h bocsi, már nem tartok igényt a barátságodra, és végképp nehezen viselem, h ennyire mélyen érint a dolog. Én úgy álltam fel, h nem akarok rá haraggal gondolni, nem akarom semmissé tenni ezt az egy évet, de elég nehéz nem így hárítani. És utálom, h akárhányszor meglátom görcsbe rándul a gyomrom és szar kedvem lesz. Utálom, mert nem érdemli meg. Utálom h kimozdított a mederből, és végképp utálom h egy időre elvette az idealizmusomat. Kell idő h ne legyen bennem harag és sértettség. Nem akarok korrekt lenni, jogom van egy kicsit felháborodni.

which way?

Szval a nagy kérdés: inkább legyen az ember boldog egy rövid ideig tudván h utána nagyon rossz lesz, vagy hárítsa el a nagy érzelmeket elkerülvén a könnyeket. Nagyon sokat elmond sztem egy emberről h melyik utat választja. Én eddig bármikor azonnal tudtam h számomra melyik a helyes út. Mindig hittem abban, h a nagyon jó és aztán a nagyon rossz sokkal jobb mint a semmilyen. Gondolkodás nélkül, őszintén hittem benne. De ma beszélgettem Veroccsal, és ráébredtem, h jelenleg messze nem érzem én ezt ilyen biztosnak... Hol van az idealizmusom? Hol van a vágy a nagy érzelmekre? Akik megbántottak az elmúlt időszakban túl kevesek ahhoz h elvegyék tőlem, nem érdemlik meg. Nagyon nem. Csak vissza kell zökkenem? Nem hagyom magam, nem fog győzni a szürkeség, a nincs válasz, a már nem kellesz. Vissza az első útra.

!?#@!!

ööööööhhmmmmmmizéééééööööö csupacsupa móka és kacagás.....

esik az eső és szürke minden... ma délutánra én is beszürkültem, pedig eddig próbáltam ellenállni.

csak mert ez nagyon megtetszett

Kedvenc:

-Étel: nagyon sokminden.... mamám főztje, és gumicukor bármikor
-Ital: amit éppen megkívánok, de a favoritok a jéghideg víz, narancslé, barackors-dinnyás cappy és a gyömbér -Alkohol:bor, gintonic, sör
-Szín: bevallom, nincs kedvenc... de az élénk színeket nagyon szeretem
-Együttes: sok... és egyik sem kiemelkedően kedvenc... hangulat és korszak függő
-Színész: jhonny depp, joaquin phoenix, tom hanks, gabriel macht
-Színésznő: marion cotillard, most hirtelen nem jut eszembe pedig van még..
-Film: top5-ot sem tudnék összeírni... ami először az eszembe jut halálsoron, az össezs táncos film és még nagyon sokminden más
-Szám: most épp dido: here with me, amúgy 6

Hiszel-e:

-Horoszkópban: Az asztrológiai jegyekben van igazság, de mélyebben nem hiszek benne
-Istenben: nem
-Túlvilágban: néha nehéz elhinni h nincs semmi az élet után
-Földön kívüliekben: az ufókban nem, de h van-e élet akárcsak sejt szinten (v hogy mondják) más bolygókon azt nem tartom elképzelhetetlennek
-Magadban: legtöbbször nem, de jó időszakokban képes vagyok rá

Mit gondolsz róla?

-Álmok: nem véletlenül álmodjuk, azt amit álmodunk
-Szerelem: ritka és jelenleg elérhetetlennek tűnik
-Élet: majd a halálos ágyamon megmodnom mit gondolok róla
-Halál: igyekszem nem gondolni rá
-Dohányzás: sajnos szeretem, de a következményeitől jobban félek mint gondolnád
-Káromkodás: néha rettenetesen jól esik és nagyon kifejező tud lenni sajnos

Egyik-másik:

-Vanília-csoki: a kettőt eggyüt csavaros fagyiban
-Sör-bor: bor a szerelmem, a sört imádom
-Szárazföld-tenger: szárazföldi vagyok, de időről-időre szükségem van a tengerre
-Fekete-fehér: fekete
-Hideg-meleg: a hideget imádom ha süt a nap, jól fel vagyok öltözve, ki van engedve a hajam, és hó vesz körül. Amúgy meleg párti vagyok.
-Nap-Hold: A nap feltölt. a hold semleges. Akkor már inkább csillagok.
-Állat - ember: Állatokhoz nem értek. Az emberekhez sem, de igyekszem tanulni.
-Rend - rendetlenség: Áltlában rendetlenségben élek, de ha rendet rakok, akkor mindenhol. De csak akkor ha nekem van kedvem rendet rakni...

Közösség:

-Szeretsz vásárolni?: imádok. bármit. sajnos.
-Szeretsz emberekkel találkozni?: ha kedvem van, akkor nagyon
-Szeretsz otthon lenni?: mindig imádok
-Hogy jössz ki a környezeteddel?: általában sztem jó, de hangulattól függ
-Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat?: nem tudnék egyet mondani.
-Szeretsz középpontban lenni?: szeretek, de nem célom
-Szereted, ha boldog emberek vesznek körül?: igen, energiát adnak
-És ha szomorúak?: nem, de jobban szeretek mások problémáival foglalkozni mint a sajátommal
-Milyennek tartanak a többiek?: kérdezd őket. de vannak akik sokkal jobbnak mint amilyen vagyok, és vannak akik sokkal rosszabbnak.

Előfordult már, hogy:

-Ültél már repülőn?: igen
-Voltál külföldön?: igen
-Sírtál mások előtt?: igen, de nem szeretek, igyekszem elkerülni a szituációt
-Másztál fára?: erdő melett laktam 11 évig.... nem volt nap fáramászás nélkül
-Találkoztál már híres emberrel?: asszem nem...
-Eltört egy csontod?: nem, csak egyszer megrepedt a könyököm, meg az állammal is valam hasonló történt
-Be kellett feküdnöd kórházba?: még soha
-Telefonbetyárkodtál?: az az emlékezetes borfesztes éjszaka....
-Lógtál az iskolából?: csak amenniyre bármelyik átlagos tini
-Úsztál tengerben?: nem rég győztem le félelmemet, szval immár a válaszom igen
-Voltál templomban?: igen, de sosem hitből
-Fent maradtál egész éjszaka?: még szép
-Táborban voltál?: hm.... asszem elég annyit modnanom h Poroszló és gólyatábor
-Gondolatban megöltél valakit?: előfordult már
-Volt autóbaleseted?: nem még

Egyéb:

-Jobb, vagy balkezes vagy?: jobb (a bal nagyon ügyetlen)
-Mi van az egérpadodon?: nincs egérpadom
-Mi van az ágyad alatt?: ágyneműtartóban pokrócok és a dunyhám
-Mitől félsz a legjobban?: h lusta vagyok elérni a céljaimat
-Mi jár most a fejedben?: csépeti és a borfeszt
-Vannak háziállataid?: nincsenek

Múlt:

-Akit a legjobban hiányolsz: janka
-Amit a legjobban hiányolsz: bátyámmal beszélgetni
-Életed legszebb időszaka: TT, szeged nagyon sokszor, minden évben júl első hete
-Életed legrosszabb időszaka: 2007 jan-aug
-Ha visszamehetnél az időben, hova mennél?: nem vágyom másik korba
-Egy dolog, amit megbántál: szívesen mondanám h nem bántam meg semmit mert tanultam belőle, egy valami van amit mégis..
-Egy dolog, amit elfelejtenél: semmi
-Mi akartál lenni, ha nagy leszel?: akartam én lenni sokminden... táncos, kidobónő, tengerész gyalogos
-Jövő: under process
-Állás: nagy hiányosságom h eddig még egy sem... de reményeimben egy borkereskedés marketing osztályán
-Házasság: idealistához híven, a nagy Ő-vel, 1év együtt élés után
-Gyerekek: 2
-Fiad neve: nem tudom
-Lányod neve: vannak amik nagyon tetszenek, de nincs konkrét
-Hol fogsz lakni?: budapest. család előtt lakásban a városban, aztán gyerekekkel ha majd megtehetjük kertes házban
-Mit fogsz csinálni 20 év múlva?: rem azt ami kielégít, szellemileg és anyagilag is, hazamegyek a házunkba, veszekszem a gyerekekkel h pakolják el a szennyest és egy pohár bor mellett pihenek.

2008/2009 őszi félév

asszem ez nem a bulizós félévek egyike lesz....

de nem panaszkodom, mert sok olyan dolog összejött, amik hasznosak, és még nagyon élvezem is őket. Ott van a dokumentum film óra, amit kérdés nélkül élvezni fogok, több szempontból is, a képregény töri, amit azért szeretek, mert egy kis elkalandozás az egyetemen belül, a nemzetközi komm szakirány, ami arról szól amit igazán szeretek a kommunikáció szakban, és íme, a hab a tortán: az imént bementem a bortársasághoz venni egy üveg bort és új kártyát kérni. Az eladó pasi magától tudta h ki vagyok, és azt is h hogy írják a nevemet(!!!), és szólt h egy kávézóval összefogva indítanak egy borkostoló sorozatot, egy fix csapatnak, decemberig 3-4 kostolóval, és h nem érdekelne-e engem is, mert akkor még most gyorsan felír, amíg van hely. Kapva kaptam az alkalmon, mondtam h feltétlen számíthatnak rám... hát még szép!!!:-)
Szval ezekre összpontosítva jó kis félév lesz, csak kellőképpen kemény... kezdem egyetemistának érezni magam:-)

TIKbüfé

Egy hete van egyetem de a büfés néni már úgy köszön, h "A szokásosat?" Pedig sosem voltam az a nagy kávé fogyasztó... De lehet h annak a múltheti 3 "egy hosszú tejeskávét 2deci meleg tejjel"-nek köszönhető, félórán belül... (pedig nem is mind magamnak volt:-)

lesson

Hogy mit tanultam tőle? Hogy ha nincs mit mondanod, maradj csöndben. Hogy nem minden az, aminek látszik. Hogy akármennyire is ügyes színész legyél, ami benned van az akkor is létezik, ha még magad elől is elrejted. Hogy a világnak nem feltétlen kell belőled mindent látni, de ha ahhoz van kedved, hökkents meg embereket a nyílt őszinteséggel. Hogy ne akarj mindenkinek megfelelni, csak a fontos embereknek. Hogy igenis nézzek szembe önmagammal, még akkor is, ha elbaszott nehéz, mert ez különböztet meg másoktól. Hogy méltó vagyok jó emberek szeretetére, de ezért küzdeni kell. Hogy egy barátság nem csak nevetés, buli, lelkizés, hanem valami sokkal több, aminek nem csak napfényes oldala van. Hogy örüljek az életemnek, mert rettenetesen szerencsés vagyok, de ettől nem vagyok kevesebb. Hogy igenis a lelkiismeretem szerint próbáljak élni, és ne csak elméletben, hanem akkor is, amikor hibázok. Hogy az, ahogy téged látnak, és te látod önmagad, sohasem ugyanaz, és hogy az ember sokkal többet kibír, mint gondolná.

utolsó nyári hétvége

SZIN
Iszonyat jó volt. Az első oylan fesztiváli éjszakám, amikor tényleg minden koncerten ott voltam, amin akartam, sőt, még egy plusz blues koncert is becsúszott. Riddim koncert. Nem gondoltam volna, h így hiányzott már a reggae zene, főleg élő formában. Kicsit sajnáltam h kevés ismerős szám volt, és nem énekelhettem, h "maffiapasocolonytrafó", de az új számok is kifogástalanok, nagyon jót táncoltam, és találkoztam a Srácokkal. Átéltem egy kicsi a világ szindrómát, és belélegeztem egy szolíd por menniységet. PASO koncert. Az eddigi legjobb, több mint fergeteges!! Olyan hangulatot csináltak h beszarás... És ők leadták a Gagarint, utolsó számnak szval már nehezen bírtam szuflával, de garantálom h zsuzsi helyett is táncoltam:-) Zseniális volt. És belélegeztem a következő tetemes mennyiségű port. Meg az egész este. BEszélgettünk, táncoltunk, találkoztam ismerősökkel, és mostmár tuti h jövőre is ott a helyem!!!

PULCSI-BULCSI
(a nevet zsuzsitól loptam, hétköznapi nyelven: Pulay buli)
Jövőre, veletek, ugyanitt. Kihagyhatatlna estéje az augusztusnak. És immár második éve térek úgy haza a buliból, hogy nem csináltam semmi szégyelni valót, nem fogom a fejem és ismételgetem h "ezt nem kellett volna...". Nagyon örültek nekem, mindenkivel beszélgettem, és nem csak felszínes dolgokról, hanem úgy igazán. Nem változtak semmit, ugyanakkora az arcuk és ugyanolyan imádnivalók. Szekivel hosszú idő óta emberien beszélgettem, Petrással, Dusival és Zozóval felemlegettük a múltat (ezek egy szót sem felejtenek sajna...) és nagyon sokat nevettem. Azt hiszem az sokat elmond h fél7re értem haza....

dolgok, amikre vágyom...

...Bulizni egy igazán felhőtlenül jót. Hagyni h átjárjon a zene és ész nélkül táncolni. Sétálni este a Tabánban. Nézsivel infantilisen punnyadni egy napot bármilyen cél nélkül, koncertet adni, unpluggedolni és zenét hallgatni. Verával végig járni a szokásos helyeket és egész este beszélgetni. Többet beszélgetni a bátyámmal. Találni a tömegben egy tekintetet, amibe beleborzongok. Megtalálni a helyem egy ölelésben.

SZIN

Végre SZIN. Éppen ideje, most hogy harmadik éve tanulok Szegeden... Szval holnap délutántól megtaláltok Riddim és PASO konverten, valamint egy szimpatikus sörsátor árnyékában!!:-)

imaginárius tekintetek

Szval távol levő személyek imaginárius tekintetétől kísérve élünk. Pontosabban csak páran, az álmodozók. Először elgondolkodtam rajta, amikor egy wiwen olvastam, aztán, amikor egy bizonyos vkinek ez volt a kedvenc könyve. Aztán eltűnt, és elfelejtettem. Most végre elolvastam a könyvet, és ismét elgondolkodtam rajta, hogy pontosan mit is jelent. Három oldalról nézhetjük: hogy másnak mit jelent; nekem mit jelent, és hogy Kundera mit akart mondani. Bevallom az utolsó érdekel a legkevésbé, hisz azt úgysem deríthetjük ki. De vajon nektek mit jelent? Egy ideált, egy elképzelt „égi tekintetet”, vagy azt h talán így sosem vagyunk egyedül? Röstellem, de be kell vallanom, hogy nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy számomra mit mond ez a Kundera által besorolt negyedik csoport. Talán h van a fejünkben egy kép, egy ideál vagy egy személy, ami/aki súlya alatt élünk, és próbálunk úgy dönteni és cselekedni h annak megfeleljünk. Cseppet sem számít, hogy ez valós kép-e vagy sem, a lényeg h bennünk az. Vagy félreértem? Szerintetek?

Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

válaszra várva

Miért vágyom tiszta lapra, ha nem megy ez nekem? Nem tudom mire számíthatok, jó-e ha írok, és jó-e amit írok, mi az ami neki kell, és én kellek-e neki... Nincs bizalom, nincs nyitottság, félelem és kérdés viszont annál több. Ez régen is így zajlott? Vagy akkor könnyedebben vettem az ilyen akadályokat? Biztosabb lettem volna önmagamban? Az egyik oldalam azt mondja, hogy tényleg szeretném megpróbálni, mert megfogott. Azt éreztem a hét elején, amit kell, kis pillangó, kis izgalom, és jó várakozás. De ott a másik oldalam, aki azt érzi, h minek erőltetni ezt a dolgot? Így is kevés időm van a dolgaimra, mindjárt egyetem, kevés idő pesten, meghát egyáltalán illünk egymáshoz? A legrosszabb megoldás az, amire most a legtöbb esély van: ő dönt úgy h nem kellek...

Esély

Van, aki szeretne egy esélyt, de nem kap.
Van, aki kaphatna egy esélyt, de úgy néz ki nem szeretne.

Van, aki mindig kap egy új esélyt, ha eljátszotta az előzőt.
Van, akinek egy esélye van és nem több.

És van, akinél nem kell esélyekről beszélnünk, mert nem tudja eljátszani őket.

hát elég sok elmaradásom van... sokminden történt, és sok mesélnivalóm van. De most megint eltűnök pár napra, és aztán bepótolok mindent.

Egy tökéletesen felszabadult hatalmas este és egy tökéletesen elbaszott reggel. Gazdagabb lettem egy görcsölő combbal, egy nem működő sim-kártyával és rövidebb lettem egy pénztárcával. Ja, és hab a tortán h megjött. Ez a bosszú, amiért annyira jót buliztam tegnap.

butterfly

Vajon létezik még az a bizonyos bizsergés? A pillangó. Ha megismerkedem egy sráccal, de utána nem érzek olyan igazi bizsergést, akkor már nem is érdemes egy lehetőségre? Pár hónapja egy mély tekintet és 3 semmitmondó mondat ezerszer jobban felkavart mint most egy egész estés buli, beszélgetés és csókolózás egy sráccal. Vagy már csak az én ideál világomban elvárás, h felkavarjon az a srác akitől tényleg szeretnék valamit? Valóban létezik első ismerkedés után pillangó a gyomorban?

...

Egy kis követekezetesség, semmi más. Ez a titka drága, h ne égess fel magad után mindent. Ha beszélni akarsz, akkor beszélj, ha meg nem, akkor meg ne mondd. Ha Xet akarod, akkor Xet akard, és ne az ABC összes többi betűjével együtt. Dönts, h jobbra indulsz vagy balra, és előttem ne sunyulj mert ismerlek.

Saving Private Ryan

Még egy film, amin a torkomban a sírás. Még egy, ami után nem tudok megszólalni, és nem értem h más miért tud. Hogy tud utána felállni, bepakolni a mosogatóba, megsértődni h nem akarok még beszélni a filmről, és tovább pakolni a bőröndbe. Minden érzést kivált, amit egy ilyen film kiválthat. Különböző pontok voltak: volt h majdnem felálltam és kimentem, mert nem bírtam befogadni több feszültséget és rettegést. Volt h hangosan felkiálltottam, h "menjél már!!", majd eljött a sírás is. A borzalom minden fázisa megvolt, érthetetlenségtől kezdve haragig, h ilyen miért volt. Szívesen fogadok minden véleményt aki összefügggően tud értelmesen beszélni a filmről, mert én egyelőre képtelen vagyok megfogalmazni bármit is. És mit mondok ha megkérdezik h hogy tetszett a film? Olyan semmit mondó rá minden szó: jó, tökéletes, megrázó, durva, kemény. Főleg azt nem fejezik ki amit most érzek. Beitta magát a bőröm alá. És biztos h ma este nem fogok könnyen szabadulni tőle.

3 pasi 3 kérdés

1.- Mikor az embernek szüksége van közelségre, vágyik egy kapcsolatra, gyengédségre, figyelemre, akkor nagyon nehezen utasítja azt vissza, még akkor is ha nem tudja viszonozni és tudja h az egész csak önzőség. Játszik a másik érzelmeivel. Ugyan szolídan, igyekszik kordában tartani, de akkor is csak játék. Hogy legalább egy-egy este erejéig érezzen egy ölelést, és h kell valakinek. Az ember hülye. Mondjuk ki, hülye vagyok. Itt van egy srác, aki korrekt, megbízható, vicces, jófej, kedves, gondoskodó, van benne egy kis őrültség és kihívás, és mégsem kell. Nincs meg az a szikra, vagy hogy szokták ezt mondani. Miért nem kell az ami egyszerű, elérhető és jó? Nem szabad egy picit sem adnom alá a lovat, nincs több együtt alvás, közös sziget és meglepi szendvicsek. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

2.- Az örök kérdés. Hol húzzuk meg a vonalat a barátság és a szerelem között. A viszony két barát között micsoda? De barát az, aki nem bírja nézni, ha a másik valaki mással is jól érzi magát? Majdnem egy éve kezdődött. És ismét hülye vagyok, mert már az elején sem tudtam a dolgot irányítani. Csak nem éreztem ezt súlyosnak, mert azt hittem én nem sérülhetek. Noot. Érdekes foldulatot vett idén nyáron ez a dolog. Már nem csak arról van szó, h ő sérülhet, hanem az is felmerült, h én sem akarok sérülni. Vannak dolgok amik nekem sem esnek ám jól, holott pontosan ismerem, tudom h mit kell komolyan venni és mit nem, és ezeket még mindig tudom, nincs komoly veszély, de nem éri meg a kockázatot. Egyetlen dologtól félek igazán. Nem akarok kiesni az élketéből, nem akarom h elfeljtse h valójában kicsoda és h mire képes. Nem akarom h irányt vesztsen, és h elfelejtse a lelkiismertét. De okos leszek, és megtaláljuk a megfelelő megodlást, csak meg kell húzni a határt. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

3.- Van olyan ember az életetekben aki nem behatárolható eg kapcsolati kategóriába sem? Nekem van egy. Sokat írtam róla az elmúlt egy évben, sokszor rosszakat, mert nem volt problémamentes a kapcsolatunk tavaly nyár óta. De egy hete történt valami. Egy vonatút, és valmai a helyére került. Hosszú ideje, most először láttam a szemében ugyanazt az embert aki mindig is volt. Igen, megváltozott nagyon, nem tévedtem, de nagyon jó volt hallani, h ezzel ő is tisztában van. Érzi h ez nem ő, hogy valami nincs rendben az életével. Csak a kiutat nem látja még. Nem vonok vissza semmit, amit mondtam az elmúlt egy évben róla, rólunk, magamról, de örülök h most az egész letisztult. Ő még mindig Ő az életemben, nem barát, nem szerelem, nem szerető, csak Ő. És kész vagyok arra h újra bele lássak, h megint bízzak abban h ismerem és h ő is engem. Egy apró bökkenő: megint szilvit akarok korszakát éli, pont most amikor ráébredtem h én ezt nem akarom előről kezdeni. Nem róla van szó, egyszerűen csak többet nem akarom megszívni h átlépem a határokat. Már háromszor is kiderült, h nem tudom én az ilyen kapcsolatokat irányítani, se gyakorlatban, se magamban. És a legjobb, h ezt végre volt erőm meg is mondani. Őszintén, mint régen. Mert biztos vagyok benne h mit akarok, és abban nincs szex semmilyen baráttal. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

nyaralás alatt#2 Júl. 20. 21:53

Nem azért kell két nyaralás közben otthon lennem egy kicsit h kipihenjem magam, hanem, hogy egy kicsit alkalmazkodás nélkül legyek. Akkor feküdjek, kelljek, egyek, zuhanyozzak, amikor csak én akarok, hogy aztán képes legyek ismét alkalmazkodni. Vizsgaidőszak óta (ami szintén nem szabadságról szól) 3dik hete valakikkel vagyok, ami alkalmazkodást jelent. És eszemben sincs nyavalyogni, mert rettenetesen jó dolgom van, iszonyatosan szerencsés vagyok h megtehetem, de valljuk be, hosszú lesz ez a hét… Szülőkhöz pláne nehezen vagyok képes igazodni, mert vmiért nehezen viselem h még mindig nevelni akarnak, holott ez természetes, csak mellettük egy kicsit elengedem magam (mivel a családom) így türelmetlenem, nyűgösebb és ingerlékenyebb leszek. Pedig pont velük nem kéne. De igyekszem magamba táplálni, hogy ők a szüleim, csak jót akarnak, az ő éltükben én mindig csak egy kislány leszek, és h ezen ésszel felül tudok kerekedni. Csak türelem, és sokkal jobban fogom élvezni a hetet. De az biztos h ha hazamegyek, akkor tartunk 2 napot amíg a lábamat sem teszem ki a házból… Addig meg irány a medence, napozás, masszázs, és olvasás.

nyaralás alatt#1 júl. 21., 21:53

Vajon van jó és rossz? Jó emberek és rossz emberek? A Halálsoront néztem, és óhatatlanul ez jutott eszembe. Olyan illúzió már nincs bennem h a rossz megkapja büntetését és a jó elnyeri méltó jutalmát, ez tündérmese, nem más. De vajon melyiknek jobb? Számít, ha az ember jó, és mindig törekszik ezt képviselni? Könnyű azoknak, akik hisznek a túlvilágban: jók a mennyországba mennek jutalmul, a rosszak a pokolban szenvedik el büntetésüket. De én miben higgyek? Eddig határozottan hittem benne, h végül mindig kiütközik h ki az, aki megérdemli a „boldogságot” és ki az aki nem. Istenem, hányszor mondtam bíztatásképpen embereknek, h ne aggódj, végül úgyis úgy lesz, ahogy jó, mert megérdemled. Vajon most már miért tűnik ez olyan hihetetlennek? Bevallom, irigylem a vallásosokat. Könnyebb, ha az ember hisz valamiben. De mi van akkor, ha ez a hit meginog? Vagy nem tudod miben higgyél.

back at home

Na, itthon vagyok, most egy pár hétig biztos. Sok lemaradásom van, sokat gondolkodtam és írtam a héten és még egy írországi beszámolóval is tartozok. Hamarosan behozom magam, de most előbb megyek mosni és vasalni...

zsongódubicsek

Egy sms. Többet jelent mint bármilyen nagyszavas megnyilvánulás. Tudja, h ki vagyok, mi vagyok. Sokat jelent, én neki és ő nekem.

run

Hát itthon... Fergeteges egy hét volt, az élménybeszámoló kicsit később.
Most pár óra alvás, aztán balcsi, nézsi, majd ismét el egy hétre. Tudom, h kurva jó dolgom van, de ez az olszroszág most nagyon rosszul jön. Pontosabban nyilván jó lesz, de nagyon nagyon itthon maradnék most. Csak azért h itt lehessek mellette, hogy bármikor találkozhassunk amikor csak akarunk, hogy tudjuk beszélni, hogy egy kicsit talán enyhíthessem... csak be there for her. De aztán már csak egy hét és itthon. Egy kis nyugi, meg spontán barátnőzés, meg minden mi szem szájnak ingere. És még szép barna is leszek terveim szerint. N amjd írok még ha kicsit összeszedtem magam.

Ja és csak egy kis apróság az útról: végre találtam magamnak gyűrűt!!!!!!!:-D

bye#2

2 nap itthonlét után én akkor most le is lépnék Írországba egy hétre!!Kocsmák, rétek, bocik, vigyázat jövünk!!!

békávé

Ha mondjuk úgy beszélnének velem mint egy emberrel, és nem mint egy velejéig bűnös pénztárcával, akkor talán én se utálnám őket ennyire. Mínusz 6000 ft, csak azért mert olvastam és elfelejtettem lyukasztani, pedig tegnap direkt vettem gyűjtőjegyet erre a buzi két napra....

kósza gondolatok 2 sör és a tábor után

Az miért van, hogy az ember nehezen választja szét hogy mi az amire csak zsigerből vágyik, vagy igazán szüksége van rá? Miért nem tudom biztosra, hogy valaki iránt csak vonzódom mert ő olyan pasi én meg ilyen nő vagyok, vagy tényleg van benne lehetőség? Miért mosódik néha össze a barátság, vonzalom, kapcsolat közötti határvonal? Ha az ember kapcsolatra vágyik, miért kezd el hirtelen minden érzelmet, vágyat és vonzalmat felnagyítani és kapkodni? Ha a dolgok igazából egyszerűek, miért nem tudnak az ember lelkében és gondolataiban is azok lenni?

10edik

2008. Érdekes tábor volt az idei. Nem tudom, most érdemes róla írni, még mikor nagyon friss (és fáradt) vagy majd később mikor minden lenyugszik.

Kezdjük ott h nagyon kevesen voltak. Féltem tőle, h mennyire fognak vajon hiányozni a megszokott emberek, de bevallom így is tökéletes volt a tábor. Egy részről, mivel kevesen voltunk, nagyon nyugis volt a hét, sok alvás, sok nádas, és sztem az eddigi legtöbb nevetés. Másrészről elég sűrű egy hetünk volt. Nem egy és nem kis dolgok történtek, de csak szűk körön belül, nem volt semmiféle kollektív pletyka, utálkozás, vagy balhé. Szép csendben zajlott a vihar. Gyapi történéseiről nem írok, hisz az nem az én feladatom. De ne aggódjatok, méltó voltam saját magamhoz és alkottam elég szépen.

Kezdjük ott h a nagy fogadalmam, miszerint én Vele Ott biztos h nem, laza 2 napig állt. Aztán sikerült elcsábulni. Jó este volt nagyon, és egyre biztosabb vagyok benne, h ezeket a dolgokat igenis meg kell egyszer beszélnünk. A lényeg h Kicsi nehezen viseli ha más is kiszemel magának. Bejött a képbe egy másik fiú. Rendes, aranyos, vicces, de nem. Mert csak nem, és igyekeztem nem belegyalogolni a lelkébe, és magamhoz képest viszonylag sikerült is megtartanom egy elfogadható szintet. De nagyon jókat viccelődtünk, és lesz egy szigetÜNK, na meg császárné vagyok és anyagias. Örülök, h kicsit jobban megnyílt idén, mindig is érdekelt h milyen ember lehet. Szval ez eléggé baszta Kicsi agyát, de azért őt sem kell sajnálni, nem fiú aludt ám mellette. Aztán eljött a szombat. Koncert + hatvaniak + fekete pólós Híróm + alkohol = hibák halmozása. Szarul jött ki a szitu. Nekem okosabbnak kellett volna lennem, a Hírómnak közeledőbbnek, kicsi befolyásolás, és buktam az estét. Híróm nem mentett meg pedig akart volna, és szarul éreztem magam az egész miatt. Reggel fél6tól a napon félálomban gondolkodtam, h vajon miért történtek úgy a dolgok ahogy történtek. Miért sajnálom annyira h félreértettük egymást és nem történt semmi, amikor nem is ismerem, egy éve láttam utoljára és akkor is csak egy estére. Túlzottan rákészültem lelkileg. Nem hallgattam az ösztöneimre. Nem tudom, csak azt h elbasztam, de tulajdonképpen nincs következménye, semmi rossz nem történt és mégis nagyon rossz. De amúgy nem is volt baj h kimaradt, tanulnom kell belőle. Meg könyörgöm, ez csak egy darab este, semmi több. És abszolút nem jöttem haza rossz szájízzel.

Egy táborban sem nevettem ennyit, Zsuzsival a pisiléseink, mert Imre mindenki Hírója, csináltunk csapat tetkót, akik aztán később szellem harcosok lettek, és a farkas baszás és az új poén, na meg a túros csusza-túrós bukta, és láttátok a john rambot? meg Ákos mondta már h milyen fasza az új fürdőgatyája és h vesz egy új fényképezőt? Na meg az új evezési módunk, amivel ugyan haladni nem lehet de nagyon vicces volt, a felelsz v merszezések, Newgirl, 50es sorozatok és a kukactestű Potter. A-B-C-D tervek, a kezdő vbk-ák, a retina-égető vaku, amit Szilvi szemrebbenés nélkül bír, Tölti&András love forever ajándék, a hallgatózó Juditka, és „sima tenyér a hátamhoz ér … valami véget ért, valami fáj”, az esti fogmosások, Brad Pitt, Idegölő-hajrázó Deni, mókák és vadságok.

Szombaton olyan hatalmasat tomboltam, amire már nagyon rég óta szükségem volt, 4órán keresztül megállás nélkül ugráltam rock zenére, nagyon-nagyon jót táncoltunk Gyapival, amit remélem nyáron még többször is meg fogunk ismételni, és igazán kiadtam minden feles energiát. Sokat beszélgettem Ákossal, azt hiszem valóban egyenrangúak lettünk, és Gyapival nagyon jól megértjük egymást. Ha visszaemlékezünk a tavalyira akkor beszélni kell Márkról is. Az első három nap kritikán alulian viselkedett…. Szánalmasra itta magát, idegesített ha megszólalt, és az ahogy tette az agyát. Aztán szerda délután kialudta kicsit az alkoholt, és szerintem rájött h túllépett egy határt, mert onnantól kezdve rettenetesen normális volt, és kicsit visszatért az aki volt régen is. És szeretnék vele nyáron többet találkozni és beszélgetni, mert a barátom, akármit is csinál. Kicsi meg asszem érdemel akár egy külön bejegyzést is, mert az már átlépte a tábor határait.

Mindent egybe vetve, visszatért a tábornak az a szeretet hangulata ami tavaly nekem valahogy nem volt meg. Méltó volt 10edik alkalomnak. Jövőre, veletek, ugyanitt!

Ps.: Ma jöttem haza, 2 és fél órát aludtam, és józan sem voltam tegnap, szval ha néhol kissé zavaros, bocsátsátok meg nekem:-)

bye

És akkor most elvonulok egy hétre. Mobil, net, kötelességek és idegeskedések nélkül. Egy hét szabadság. Majd jövök!

hallelujah

VÉGE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

és a végeredmény:
Szociológia (áltműv): 5
Képregény-történet (áltműv): 5
Dokumentumfilm (speckoll): 5
Dokumentumfil elélet (speckoll): 5
Szigorlat (komm): 3
Jogi alapismereketk 2. (bűntetőjog&társasági jog): 4
Gazdaság föci: 2 (csodák azért nincsenek:-)
Televíziós ismeretek: 3
Médiaelmélet (még nem tom, ma derül ki elvileg ha bence nem hagyja el a dolgozatokat)
Kommunikáció és politika: 5
Intézményi kommunikáció gyakorlat IV.: 5
Magyarok Latin-Amerikában: 5
XIX-XX sz-i spanyol irodalom: 5
Latin-Amirika irodalma kezdteketől: 5
Spanyol fordítás és stílgyak: 5
spanyol nyelvtöri: 4 (mégiscsak vannak csodák:-)
Spanyol üzleti nyelv: 3

sztem rég volt ilyen jó félévem... tudom tudom, stréber:-)

error in the system

Asszem sürgősen ideje lenne elkezdenem magán és érzelmi életet élnem, ugyanis múlt héten Verocs és pasiügyeiről álmodtam, tegnap meg Nézsi-Dé-Csás körről. Aggasztó... kell már az a poroszló...

???

A minap olyan tapasztalat ért, amit muszáj megosztanom a publikummal, mert egyszerűen valami frenetikus. Médiaelmélet vizsga kötelző olvasmányai között egy gyöngyszem:

"A deterritorizáló mozgások és a területeket újrarendező reterritorizáló eljárások hogy is ne lennének relatívak, hogy is ne lennének folyton elágazásban, egyik a másikban. Az orchidea képet hoz létre, egy darázsmásolatot, miközben önmagát deterritorizálja; de a darázs e kép alapján önmagát újra territóriumba rendezi, reterritorizálja. A darázs, miközben az orchidea reprodukciós készülékének részévé vált, mégiscsak deterritorizálódik; ugyanakkor reterritorizálja az orchideát, mivel szállítja annak pollenjét. A darázs az orchideával rizómát alkot, lévén heterogének. Azt mondhatnók, az orchidea imitálja, s annak képét jelentő módon megalkotja (mimesis, utánzás, ámítás stb.)."
Részlet Gilles Deleuze és Félix Guattari Rizóma című írásából

Azt álmodtam, h 1500 ft volt a buszjegy. Remélem nem vagyok jövőbelátó...

summertime

Szeretem ezt az időszakot annak ellenére h elég kimerítő: utolsó hetek, görcs a hasban, h hamaroson vége és jöhet a szabad lazítás, a pihi, család, barátok, buli, egy kis kellemes izgulás h hamarosan itt a tábor, jár az agyam h mit vigyek, és mibe menjek és hogy milyen lesz, és várom a csütörtöki a38okat, meg írországot, meg egy hét olasz wellness-t aztán meg a spontán augusztust, a sok lustálkodást, napozást, sorozatokat, semmittevést, rendszeres hajnal 5ös hazaérkezést, a papucsban bulizást meg mezítlábjárkálást.
Just one week...

:-|

Most nagyon szenved.... Én nem elég h önmagától a tanulástól szenvedek, de még szenevedő főhősök nyavajgásairól is kell olvasnom??? Legyen már vége please....

Betépve c. film után

Eddig töretlenül hittem h a jó emberek megkapják jutalmukat, amit kiérdemeltek, és csak azoknak siklik ki az életük, akik megérdemlik. De ez kamu. Ezt nem lehet így kettéválasztani. Igenis vannak emberek, akik magányosan és összetörten végzik, akármennyire is igazságtalan. És ha valóban léteznek, akkor miért ne lehetne h én is így végzem, vagy bármelyik szerettem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy innentől kezdve pesszimista leszek, hanem h nem ülhetek keresztbe tett kezekkel, várva h szuperül alakuljon az életem, hanem igenis keményen meg kell érte dolgoznom. És nem csak azért, hogy olyan életvitelt és munkát találjak amit tényleg élvezek, hanem az összes kapcsolatért, legyen az barátság vagy párkapcsolat. Tündérmese a „ne aggódj, mert úgyis minden jól fog alakulni”. Hihetetlen könnyen megvan az esélye, h ne így legyen. De ugyanakkor megfordul az ember fejében mindezek mellett a kérdés, hogy egyáltalán alakíthatom én ezeket a dolgokat? Előre megírt, alakítható vagy teljesen véletlen? De igazából nem is fontos, egyszerűen csak el kell indulnom valami felé, tényleg menni akarok, nem csak álldogálni és néha-néha sprintelni egy minimálisat. Már csak azt kéne kitalálnom, h mi felé induljak el. Addig is maradnak a rövidebb távú célkitűzések.

Eléggé jó ám így ez az együttlakásos dolog....

EviTábi

Tudod miért vágyom már nagyon Poroszlóra? Mert ott nincsenek gondjaim. Ott nincs semmi a hétköznapi életemből. Nincsenek álomos szenvedéssel töltött óráka a Tikben, nincsenek telefonhívások, internet, és senki nincs ott a mindennapi életemből. Ott más a múltam, nem szégyellem mert nem bántottam meg senkit. Ott egy másik Szilvi van, aki Nád a sok Sás közt, aki egy hétig leveti a gátlásait és nem érdekli semmi más, minthogy jól érzi magát mindenki. Sokat nevet, sokat lelkizik, a természetben van, esténként csillagokat néz a betonon fekve, és igen, sokat iszik. Szabadság ez, és ilyen formában csak ez az egy hét tudja ezt megadni. A bádogzuhanyzó, a matracok, a nagytúra közbeni fröccsök, a tiszafüredi rántotthús. Az összenézések, apró titkok, pletykálás és nevetés, Áki, Gyapi, Kicsi, Szabópeti, Bradpitt, Alter és a többiek. Ez csak a miénk, egy hét, Poroszló.

the colour of my life

Kiegyensúlyozott lelkiállapotban vagyok. A semmi nem tud sok vizet felkavarni….

Diadalív árnyékában

A kíváncsiságom legyőzte a félelmemet, és megnéztem a Diadalív árnyékában-t filmen. Félelmem nagyrészt beigazolódott, de ez nem meglepő, szerintem nincs az a rendező vagy színész aki azt vissza tudja adni ami bennem él 8szori olvasás után. Sok karaktert kihagytak belőle, és sok témát nem fejtettek ki eléggé. Abszolút elveszett, hogy Ravicnak mit jelent az operálás, és ha valaki nem olvasta előtte a könyvet, akkor nem látja át igazán, hogy milyen érzelmi utat jár be Joan megismerése után. Joan személyének sem érezzük a kettősségét, a belső rettegést és a kifelé sugárzó magabiztos végzet asszonyát. Az utóbbit egész tűrhetően alakítja a színésznő, de az előbbit nagyon nem találta el. Hangsúlyozom, számomra. Az én általam elképzelt Boris és a filmbéli között egyetlen hasonlóság a bajusz volt, semmi más. Hiányzott, hogy Joan nem kapcsolja le a villanyt, h ne sötét lakásba érkezzen haza, hiányoztak Boris és Ravic beszélgetései az élet nagy dolgairól, és kimondottan zavart, hogy a szállót máshogy hívták, és hogy egy lépcsőn leeső néninek segített Ravic, és nem egy építkezésen. Sosem értetem egy adaptációban sem, hogy miért kell fölöslegesen megváltoztatni konkrét történéseket. A legnagyobb hibája, hogy Joan halálának a jelenetét nagyon nem értették meg, vagy csak nem akarták, mert így biztos hatásosabbnak gondolták. Egy igazán méltóságos, higgadt, belül fájó és mély elbúcsúzásból, lett egy zokogó, jajjveszékelő, és halott Joant ölelő Ravic, számomra érthetetlen módon. Egyedüli valódi jó pont Anthony Hopkinsnak jár, aki nagyjából elkapta Ravic karakterét, a hideg érzelemdús racionális embert, akinél kevés szentimentálisabb főhős van. Hangsúlyozom: számomra.

mosolygós reggel

Olyan álmom volt, hogy az már túl jó!!! Amiután mikor felébredsz vissza akarsz aludni, hátha visszakerülsz abba a világba. Ha tovább fejtegetjük zsuzsi blogján történő fejtegetéseket a lehetséges világokról, és feltételezzük h az a a valódi életünk amikor álmodunk, akkor én ott most nagyon boldog vagyok. Olyan pasival randizgatok aki jóformán tökéletes, és tényleg akar engem, a Sziget területén borfesztivál van, és Lakatos Géza engem hív fel h segítsek megszervezni az új lakópark építését támogatásokból. Zsuzsi is ott volt, meg Márkkal is találkoztam, és feltűnt mégegy pasi a színen, de hát én csak azt az első pasit akartam. Mert ő olyan volt, akiről nem hiszem el h tényleg kellenék neki, merthát egy olyan valaki miért akarna engem. Ezért nem is írok neki, próbálok óvatos lenni, de ez nem számít mert ír nekem magától, és pedig nem is akármilyet. Jó volt minden, pont olyan mint amilyet el tudnék képzelni, és nagyon rossz volt felébredni..... Aztán még a reggeli smarnimat is kidobták:-(

Filmekből

"Szeretem a finom árnyékát annak, aminek ő akar látni engem."

"Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának."

"Az év legrémisztőbb éjszakáján csak egy gondolat kísért: hogy mi van, ha sosem találkozunk."

"Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon."

"Don't ever be someone's slogan, because you are poetry."

"...szerelmesen civakodtam a világgal"

"Erezni az érintést... Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk csakhogy érezzünk vmit."

Így most hirtelenjében, de majd folyt. köv.

(Ps.: Melyik miből van? a nagy részét tuti tudjátok)

Amikor elolvasod, és azt mondod: Tökéletes

"Fel kell mérni, hogy mi számít egy emberi életben, s a döntésnek súlya van. Igen, tettem kitérőket. Igen, kötöttem kompromisszumot. Igen, én is. Mert azt hittem, ez az út. Aztán megállsz egy pillanatra. Jó esetben. És jön a döntés fojtogató kényszere, mikor felteszed a kérdést magadnak, úgy, hogy ne hallja senki, csak te. De te igen. Mi számít igazán egy emberi életben. Pénz, púder? Vagy önazonosság? Nehéz kérdés? Elméletileg vagy gyakorlatilag, kívülről vagy belülről nézve az? És ha te teszed fel magadnak, megvan a válaszod? És ha a válaszod igen, a bátorságod is hozzá? És ha a bátorságod igen, az erőd is? És ha elhatározod, meg is teszed? Hány életünk van? Hányszor szúrhatjuk el? Honnan származik a félelem? A bizonytalanság? Belőlünk vagy a világ adja? És mit tehetünk? Végül hát szabad az akarat? ... Márpedig az akaratnak szabadnak kell lenni. Az út viszont eleve elrendelt. Van másik választás. és mégsincs másik. Így a két tétel egyszerre. Mert amit választhatsz, az számodra az egyetlen lehetséges. Sors, karma, Isten. Amiben hiszel."

/Tisza Kata: Magyar Pszicho - részlet/

Szerinted? Van hát szabad akarat? Hányszor szúrhatjuk el?

"ha utánuk indulok, mondjuk bárhová"

Kicsit elakadtam. Valahogy nem jönnek a gondolatok. Ez hazugság. A gondolatok jönnek, csak vagy nem tudom megfogalmazni, vagy nem írhatom ide le őket. Kéne egy tabula rasa. Vagy mégsem. Egy tisztogatás kéne. Jó alapos söprögetés az életemben. A fölöttem/fölöttünk lebegő szelemekből, bevallom, már elegem van. Ott vannak nap mint nap, a sok 'nem kellett volna', 'miért így volt?'-ok... már unom. Kéne egy ember, egy fiú, aki senkihez nem kötődik az életemben. Csak hozzám. Aki azt ismeri aki most vagyok, és nem azt aki voltam, és amit tettem. Türelmesen várok rá.

bye bye

Azért kíváncsi lettem volna h mi lehetett volna belőle. Hogy egy olyan ember mint ő, olyan intelligenciával és érdeklődési körrel, vajon mennyire illik hozzám. Amikor valaki szellemi kihívás, és nem arról szólt volna a dolog Én Neki mit, hanem aról, h egymásnak mit. Én neki és Ő nekem. Kíváncsi lettem volna. De mind1. Ez a vonat elment.
Majd jön másik.

borfeszt!!!!

...és mától elkezdjük hagyományos rítusunkat; törzsi táncot járva, alkoholmámoros bódultságban áldozunk a Bor istene előtt.

..how guilty it made me feel

vers11

Varró Dániel - Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod, szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megynyugszol, akkor veszted el.

Imádom, h mennyire nőőők tudunk lenni néha (sokszor) verával!!!!!:-D 3/4 óra arra, h hipotéziseket állítunk fel, h miért csinálja ezt meg azt A pasi, majd megjegyezzük h "dehát úgysem tudhatjuk h mi a valóság szval nincs értelme találgatni" és utána nyilván folytatjuk az események részletes kielemzését.... Női lét szépségei:-P

komm&pol

Tudjátok mit kéne? Azt mondani az országnak, hogy most egy évig nincsen tv és bulvársajtó. Akkor talán nem a napi népszerűség irányítaná a politikusokat, a kormány politikai döntéseit nem aszerint hoznák meg, hogy mi eladható vagy sem. Végig nézve, hogy az elmúlt pár évben milyen változások mentek végbe irdatlan iramban a média és politika viszonyában, komolyan aggasztó a jövőkép.

Szeretek erről tanulni. Végre valami ami nem hagy hidegen az egyetemi tanulmányaiból.

Bolond világ

"Én nem bánom a zajt,
mert annyi csendet eltakar."

Még gyerek vagyok. Az Ő gyerekük.

Tegnap volt papámmal életem egyik legelgondolkodtatóbb beszélgetése. (...) Igazából azért volt ennyire mélyen ható az egész, mert sztem nagyjából először beszélt hozzám úgy papám, mint egy ember, és nem úgy, mint egy apa. Egyrészről nagyon jó volt érezni, hogy így megbízik bennem, és olyan dolgokról beszél, amikről talán senkinek, vagy csak mamámnak, másrészről viszont ezt nagyon nehezen tudom feldolgozni. Mérhetetlen aggódás töltött el, előjött az összes rossz élmény, amit más szülőknél és családoknál láttam, és nagyon félek. Ahhoz, hogy ne merüljek el ebben a félelemben, muszáj bíznom bennük, hogy megoldanak mindent, mint ahogy eddig is. Fényderült egy igen utált tulajdonságom eredetére is. Mértéktelenség. Mikor ki akarsz szabadulni az elvárások alól, elszabadul a pokol egy estére, nincs megállás, és másnap mikor felébredsz nem az a legrosszabb, h konkrétan miket csináltál, hanem hogy azt érzed, hogy nem voltál önmagad. De ugyanakkor meg mégis, hiszen te törtél ki önmagadból. A kérdés: látva azt, hogy ez 55 évesen is így tud működni egy emberben, mit mutat? Azt hogy az által h én 21 évesen rájöttem erre, van módom ezen változtatni, és ne 55 évesen kelljen ezzel megküzdenem, és még csak a veszélye se legyen meg annak, hogy ezzel elrontsak egy életet, vagy inkább az, hogy ez nem változik 30 év alatt sem. Rég éreztem olyan félelmet, vagy inkább zavartságot, mint tegnap délután. Egy gyereknek kell ennyit tudnia a szüleiről? Jó, ha ismerem a belső énjüket? Úgy érzem, gyerek vagyok még hozzá.

Ilyenkor kéne egy társ. Nagyon. Akit felhívhatok csak úgy, hogy halljam a hangját és érezzem h nem vagyok egyedül. Akit nem tud pótolni a világ legtámogatóbb barátnője sem. Van ilyen barátnőm, és azt hiszem szerencsésebb vagyok a nagy átlagnál mert nekem kettő is van. De egy barátnak, akármennyire is megosztjuk egymással az életünket, lakjunk akár együtt, vagy beszéljünk akár naponta, akkor is külön élete van. Nem vállalhatok felelősséget az életéért, és ő sem az enyémért. Egy társsal közös az életünk. És igen, ez nagyon idillien hangzik, és ritka az ilyen társ, de ha az ember csak egyszer megtapasztalt egy ilyet, onnantól kezdve tudja mire vágyik, és így még nehezebb ennek a hiánya. Nem sex és egy akármilyen kapcsolat kell. Egy Ő kell.

az 5 hónap

Bekapcsolt a képernyővédőm és elindult a diavetítés. Nem tudtam levenni a szemem a képekről, pedig olvasnom kellett volna. Szinte az összes fotó alicantei volt. Hirtelen elöntött a nosztalgia, és csak szép emlék volt. Holger is, az összes este, a kezdeti botellónok, a bulik a kikötőben, séták Alteában és a városban, az egyetemi napozások a füvön, és végül a végeérhetetlen bulik a cs-esekkel. Bevallom, hiányzik. Már rég gondoltam rá igazán vissza, túlzottan belefeledkeztem a jelenlegi dolgaimba. És most írhatnám akár egy oldalon keresztül is, hogy mik jutnak eszembe. Minden. Nem felejtettem el egyetlen percét sem. De vannak dolgok, amik az elsők között vannak. Pl a tengerpart. Dominique. Kruopával az esték Desdenben. Hogy több időt töltsünk együtt Jocival. Egy társaság, és pár barát. Önfeledt táncok. Csütörtöki jamboree. A spontán bulik és az ismerkedés új emberekkel. Előttem van az egész. Hiányzik.

zöldpólós

Van az a zöldpólós srác a TIKben. Tavaly volt kb egy hónap, amikor minden nap, mindimum 5x láttam. Bejött reggel 8-9 között a TIKbe, lerakta a cuccait egy asztalhoz, kezébe vette a cigijét és a pénztárcáját, és lement a a TIK elé rágyújtani. Ezt körübelül 20percenként megismételte, és mindig ugyanoda ült le cigizni. Már hiányzott mikor nem láttam egy darabig. De múlt héten megint felbukkant!! És ma megint végig nézhettem a szokásos procedúráját. Közeledik a vizsgaidőszak, gyűlnek a TIK-lakók, és az idegen sorstársak.

P

Utálom és rossz érzés h nem bízik bennem. Igaza van, hajlamos vagyok rá, h elnyomjanak, de nem tudja, h mikben változtam az utóbbi hetekben, hónapokban. Ezen már túl vagyok, sokat tanultam a tavalyi évből és spanyolországból, többet tudok magamról és róla, és igenis tudom h képes leszek ezt normálisan kezelni, és ő is az lesz. Csak bánt, h Ő nem bízik bennem...

róna

Lakótárs lettem. Mégpedig elég bizakodó lakótárs:-) Csak egy plusz nap kéne a hétbe h normálisan elpakolhassunk...

Olyat akarok.

Olyan heves, nagy szerelmet akarok. Ami nagyon tud fájni, éget, de mikor jó akkor minden porcikádban jó. Mikor megcsókolod a másikat, akkor tényleg beleolvadnál az egész testébe, és a sex nem vagy rossz vagy elmegy és nem mondok utána olyat, h "azon gondolkoztam közben...". Amikor tényleg fontosabb a másik magadnál, és természetesen jön, hogy odafigyelj minden egyes mozdulatára, és ne kelljen erőlködnöm és ne essen nehezemre, hogy igazán figyelmes és gondoskodó legyek. Olyan szerelmet akarok, amitől megint egyensúlyban leszek, de nem egyhangú, hanem végre izgalmas, néha veszekszünk, néha csak összebújunk, de egy percig sem szűnök meg érezni, hogy szeretem. Olyan filmbélit. Olyan igazit akarok.

Kérdezz Felelek

Egy rózsaszín, lelkemnek nagyon kedves blogon olvastam egy postot, és a postban pár kérdést. Elgondolkodtattak. Íme:

Mi az, ami lelkesít?
Mi az, ami untat/idegesít?
Mi az, ami megvéd?
Mi az, ami fenyeget?

Minek örülne az apukád?


Ha úgy érzem , hogy valamiben megmutathatom magam, és a többi ember valóban meglát belőlem valamit, akárcsak egy kis részemet. Tánc, beszélgetések, Felelsz vagy Mersz, blog írás. Ha örömet szerezhetek egy számomra fontos embernek, legyen szó akár egy mosolyról, vagy akár egy nagyobb dologról. Nem kell, hogy az illető nagyon jó barátom legyen, csak az kell, hogy azt érezzem, hogy nyomot akarok hagyni az életében. Egy levél, egy hímes tojás, egy szalvéta, egy idézetes füzetecske, egy válogatás cd, egy starbucksos cukor, egy cikk, egy piros ferrari matchbox. Ha elveszhetek egy aprólékos munkában: kikapcsol, megnyugtat, türelemre és precizitásra tanít és olyankor semmi nem tud kihozni a sodromból.

Az igazságtalanság, főlem ha engem vagy szeretteimet éri, ha valaki ésszerűtlenül és szimpla butaságból bántja a barátaimat, még akkor is, h már sajnos én is tettem ilyet valószínüleg, ha egy felnőtt ember nem képes felnőttek módjára kommunikálni és viselkedni, ha valaki kérdez de nem hallja meg a választ és hogy megutáltatták velem az irodalomi elemzéseket.

Ha elrejtőzöm a világ elől, vagy ha találok egy társat akinek igazán megnyílhatok. Egy nagy sóhaj és hallgatás a fölösleges idegeskedés elkerülésére.

Az ha nem tudok segíteni egy baráton, ha valaki átlát a bájos ám de néha semmit mondó, álarcként szolgáló mosolyomon, a lustaságom és a gyávaságom.


Ha mindig tisztességesen élném az életemet, mindent megosztanék vele, soha nem késnék el sehonnan, mindent logikusan tennék, ha többet mosolyognék itthon és türelmesebb lennék velük, ha megtalálnám azt a munkát és élettársat akivel tényleg igazán boldog vagyok és ha nagyjából olyan maradnék mint most, ahogyan ő nevelt. Szerintem.


És neked mi az?

ismerkedés

- Hogyan vesztetted el a szüzességed?
- 3 dolog amit nem szeretsz magadban?
- Első csók? Akit a legjobban tisztelsz?
- A legjobb orgazmus? Hol képzelem el magam 10 év múlva?
- Az a könyv ami a legnagyobb hatással volt rád? A legextrémebb beteljesült szexuális képzelgésed?
- Életed legtökéletesebb pillanata? Amivel a legjobban fel lehet izgatni?
- Mit tudsz adni egy lánynak? Feküdtél le valaha barát volt/jelenlegi nőjével?
- Legnagyobb testi fájdalom? Legnagyobb megkönnyebbülés?
- Legspontánabb cselekedet? Legnagyobb fordulat az életedben?
...

kezdem unni ezt a mókát... fájdalomcsillapító 3óránként, jegelés félóránként, evés hangyányi falatokat, és a véletlen arcon kapások, amik igen kellemetlenek... pici hiszti, félek h nem fog elmúlni hétfőre... most szundi, aztán holnap úgy lekezelem az arcom hogy csak na!!
most olyan jó lenne valaki, aki itt van mellettem, hozzá bújhatok, nyugalom van a karjai közt, simogatja a fejem és elhiteti, hogy már csak picit kell kibírni, és el is fog múlni... Hol vagy te Valaki?

-1 a 4ből

Sokmindent kéne írnom a hétről, és majd fogok is, de jelenleg csak az arcomban érzett tompa fájdalmat tudom leírni. De amúgy nem is volt olyan szörnyű, mint amennyire féltem tőle... Kevesebb lettem egy bölcsességgel, de legalább rájöttem strapabíró vagyok én ha akarok. 3 órát töltöttem a fogászati székben, ebből az első 1 óra, még mókás is volt. Nevetgéltünk, viccelődtünk, röhögtem magamban, hogy milyen vicces érzés a zsibbadt arc és nyelv, és hogy olyan mintha légkalapáccsal fúrták volna az agyam. Olyan jó fénykép lett volna, ahogy össz 4 kéz matat a számban, és két fej bámul a számba. Aztán a köv két órát már annyira nem élveztem, lekűzdöttem 2 majdnem sírást és hisztirohamot, gondoltam 21 évesen, mégse kéne itt hisztiznem csakmert fáj egy kicsit (najó, olyan volt mintha ki akarná tépni az álkapcsolmat a helyéről) Szval, ma büszkék vagyunk Heszire, és még nevethetünk is rajta, mert nagyon viccesen motyogok hörcsög pofával:-)

mindentbele éjszaka

Azt hiszem a tegnapi buliról meg kell emlékezni, még akkor is ha nem igazán vagyok olyan állapotban, hogy értelmes dolgokat préseljek ki az agyamból. Stílusgyakorlat 2005: nem okozott csalódást, a név megőrizte méltóságát, és végre igazi vörösboros pohárból ittunk. Aztán Kezs lakás, meg Casablanca. Pillanatok, amikor olyan mint régen Egy nagyon jó vita igazi dolgokról, világról, médiáról, történelemről és még sok másról. JATE, beszélgetés, ari Peti, és olyan tánc amilyenre már nagyon nagyon rágóta vágytam. Maximálisan kitáncoltam magamból mindent. Nem tudom, hogy ez mások számára hogy nézett ki, de volt egy érdekes jelenet: odajött egy srác h táncolna velem. Mondtam, hogy nem. Próbálkozott egy kicsit, mondtam megint h nem. Erre:
- Részeg vagy? - kérdezi tőlem.
- Nem.
- De az vagy.
- Mondom nem vagyok részeg. - és nézek rá furcsán, kb 'te hülye vagy??' fejjel.
- Akkor be vagy drogozva. - erre már röhögök
- Nem vagyok. - válaszoltam határozottan.
- De biztos.
- Mondom neeem!!
- Pedig biztos, hogy részeg vagy vagy be vagy drogozva... - és elment.
Mókás volt, de nem nagyon zavarta meg a lendületemet.
Aztán durva beszélgetések, elgondolkodás, fejmosás, és séta haza.
Minden volt benne amitől jó lesz az este, és a reggel 6os hazaérkezésemmel megdöntöttem a szegedi rekordomat.

vers10

JEVGENYIJ JEVTUSENKO: A LELKED SZOBÁJA

Ki tud legyőzni téged,
tündérlányát a télnek?

Te bűvösen ragyogsz,
de hűvösen rajongsz!

Megfagyasztottad lelked:
mindenütt dér dereng.
Megszakasztod a lelket:
ki belép, didereg.

Parancsolod: legyen jég
s mindent fagyasszon át,
s telerakod - legyen még
díszesebb - mint szobát

csecsebecsékkel,
s lehet, mindegyik szép
csiszolt és drága ékszer -
nekem mindegyik: jég.

Nem moccan ott a lég.
Virág
nincs
ott.
Mint tömör, sima jég
a parkett csillog.

Valahol: utcalárma -
Parázs nap tündököl fenn.
Itt -
zongora szén-szárnya
s jég-higany a tükörben.
Itt égő nap sosem vakít.
Itt lámpa fénye csöppen.
Csillár
álmos jégcsapjai
csüngenek csöndben.

De én mást akarok: lármát,
emberek zsivaját.
E szörnyü jég-szoba árnyát
nem bírom ki tovább.

Fáradt ez a lélek, fázik,
s csak gyötri önmagát.
Kincsekkel rakva rogyásig
és csupa pusztaság.

vers9

Köszönet érte verának!!:-)

Alekszandr Blok: NE HÍVJ

Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.

Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.

Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud a lelkem a te nyelveden,
de engem már hiába unszolsz.

Puszta a föld, a hold ragyog -
ne hidd, hogy újra megigézel.
Szívembe fagyos csillagok
jég borzadálya, csendje fészkel.

terápiás tojástfestés

Azt már eddig is tudtam, hogy megnyugtat a gyöngyfűzés, és minden olyan kézimunka ami nagyon aprólékos, és komoly koncentrációt igényel. Mikor hétfőn jöttünk haza balcsiról, úgy döntöttem, hogy tojást fogok festeni. De olyan igazit, mint régen. Neki ültem, kifújtam három tajást (egyet sem törtem össze:-D), kettőt szépen kifestettem, és a harmadikon pedig kifejtettem minden elmebeteg sziszifuszi kreativitásomat, majd összetörtem (direkt), de csak mert nem lett szép. De sokat segített. És ma megint megszállt az ihlet, kifújtam mégegy tojást -már szinte rutinosan megy- és köv héten meg is csinálom, csak még nem tudom kinek. Januárban Paint volt, most tojásfestés:-)

Idilli család, belülről remegés.

Annyira írnék róla egy bejegyzést. Hogy mit érzek olyankor. Most vasárnap este, minden karácsonykor, minden síeléskor és nyaraláskor. Mindenki aki valóban ismeri a mindennapjaimat az tudja, hogy mit hoz ki belőlem. Írnék arról, hogy milyen feszültség van bennem, hogy milyen gyerekes félelem van bennem és hogy mennyire aggódom. De mikor leírtam és visszaolvastam, nem éreztem korrektnek, hogy ezt ide leírjam. Róla, Olyat, Ide nem írhatok.

Kaszás Attila emlékest

Hihetetlen mennyire megigéz Ákos hangja. Először akkor éreztem ezt, mikor a Revans végén énekelt. Nem igazán tudnám megmondani, hogy miért, és pontosan mi, de mikor látom énekelni (és csak akkor) egyszerűen a belsőmig hatol. Érzem a gombócot a hasamba, hogy akármeddig tudnám így hallgatni, és mikor vége van, akkor azt, hogy nyomot hagyott bennem. Vasárnap megint éreztem. Az az egy szám, igazi művészet. Vmitől soha nem fogom elfelejti, mint ahogy a Revans záró dalát se felejtettem el.

Imádom, ahogy Alföldi felolvas, meg azt is ahogy beszél. Iszonyatosan leköt a hangneme, jóformán mindegy, hogy mit mond, de vasárnap még az is nagyon szép és odaillő volt amit felolvasott. És nem akart ő ott kiemelkedően szerepelni. Kiállt, megemlékezett, mint minden barát és kolléga, és aztán lement a színpadról.
Ráckevei Annna úgy szavalta el Szabó Lőrinctől a Nyitnikéket, ahogy azt még sosem hallottam. Zseniális volt, élt a vers, és olyan íve volt az egésznek, hogy sosem éreztem még ilyen jónak azt a verset.
Rájöttem, hogy Nagy-Kálózy Eszter hangja elképesztően bájos, bársonyos és elvarázsoló. Ez a hang tökéletes, hogy Shakespeare szöveget mondjon, de lehet, hogy ez csak nekem ilyen különleges, hiszen jóformán tudom minden során a általa szinkronizált film szövegének.
És jó volt h mindenki valóban azért volt ott, hogy megemlékezzen, és nem azért h szerepeljen és magára vonja a figyelmet. Szép volt nagyon.

az mennyire legalja és gusztustalan, h a fürdőszobában mindent haj borít mert az egyik srác hajat vágott vagy én nem tudom mit??!! Eddig nem akartam kis üzeneteket hagyni, de ez volt a határ... Ha a cetlimre nincs változás, megy a telefon a főbérlőnek, mert ezt már én nem fogom helyettük eltakarítani.....

singly

Most épp nem annyira élvezem a szingli létet... Hogy gondolkozzam, hogy mi valós lehetőség és mi nem, ismét szétválasztani, hogy csak a vágyam hajt-e vagy a valódi ember. Kezdődik a harc, hogy megismerjek valakit, és a legaggasztóbb az az, hogy nem tudom képest vagyok-e vkit igazán közel engedni magamhoz. Pedig nekem nem lenne különösebb okom hárítani és menekülni, de vhogy rég volt már az ilyen időszak és ez rémiszt...

Élet nagy problémái...

Tegnap biztossá vált egy jelenség: ha Vera kinéz magának egy helyes pasit, akkor annak 100%, hogy csúnya barátja van... Vera ez a te hibád!!:-) Tessék olyan pasik után kutatni mikor velem vagy, akinek legalább elfogadható szinten van a barátja!! Vagy tud táncolni:-)

najó, hisztirohamnak vége, engedetem a kísértésnek, de csak egy picit:-)

hisztoroham

Fúúúúúúúú most olyan igazi hisztiroham jött rám. Amikor mint egy kisgyerek a földrecsapnám magam, toporzékolnék, üvöltenék, bömbölnék, hogy én ezt nem akarom!!! hogy én is menni akarok, hogy ott akarok lenni!! Egész lelkem, testem, minden porcikám és sejtem vágyik egy BTKs bulira, és ezzel szemben: higgadtan és türelmesen ülök a polgárjog felett, és paszírozom az agyamba a tulajdonjog különböző aspektusait, mint egy igazi jó egyetemista. Hiszen egy szavam se lehet, 5 hónapig lazsáltam...

Most egy picit utálom a világot, de ne is figyeljetek rám.

postsecret.blogspot.com

2007 jan-júl

A héten megéreztem valamit, és tegnap egy beszélgetés során végleg rájöttem. Túlléptem az elmúlt egy éven. Nem mondom, hogy teljesen feldolgoztam, mert vannak részei amiket sosem fogok (amiket én tettem), de lezártam magamban. Nem érzem értelmét annak, h ezt azzal a pár emberrel megbeszéljem, akikkel még erről nem beszéltem, és még pár hónapja komolyan terveztem h megteszem, de már nem. Én tudom, hogy mit miért tettem, hogy mit nem bántam meg, és mi az amit ha lehetne rögtön visszacsinálnék, mindenki más is tudja, hogy miben hibázott és miben nem, nem kell ezt megbeszélni és túlragozni. Akivel ez számított, akkor, szeptemberben tisztáztam. Azóta eltelt egy fél év. Mindenki, kivétel nélkül élte a maga életét, egymástól függetlenül. Ehhez kellett, az h mi Zsuzsival kimenjünk, és ha ezt nézem akkor tökéletes időzítés volt. Ha megfigyeled minden egyes TT tagnak meglett a maga élete, egyes kapcsolatok megmaradtak, de ami nem volt mély az elveszett. Ez a dolgok rendje, és nem látom értelmét, h olyan dolgot rágjunk újra és újra át, amit már mindenki lezárt magában. Vannak dolgok, amiket nagyon komolyan elraktároztam magamban, és soha nem fogom elfelejteni, és vannak dolgok amikért már nincs értelme haragudni. Tanultam nagyon sokat, nagyon súlyos tanulópénzért. És most erősnek érzem magam. Erre vágytam volna szeptemberben? Hogy egy kapcsolat nélkül érezzem ezt? Lehet, de azért ne essünk túlzásokba, nem vagyok én ilyen magabiztos és stabil...:-)

szomszéd

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a szomszédom űrlény. Emberi fül ilyen zenét önszántából nem hallgat...

Félelem és Reszketés Las Vegasban

Kutatás az Amerikai Álom után az elme legmélyebb és legalsóbb bugyraiból. Két főhősünk valósága teljesen torzított mása a világnak, megbomlik a határ, de ámokfutásuk mégis közelebb áll hozzánk mint bármelyik 'tiszta' ember történeteik során. Az emberek akik elhiszik, hogy egy titkos rendőrségi csoport levágja a szektások fejét, mert máshogy nem lehet ellenük védekezni, vagy a takarítónő aki, miután folytogatja egy okádó szamojai elhiszi h ők tulajdonképpen egy titkos nyomozást végeznek, és nem is akarták bántani csak azt hitték h ellenség. Nincs drog ami ne bukkana fel a Vörös Cápában, és hangosan nevetsz a villamoson miközben olvasod. Nem nyomaszt mint a Rekviem egy álomért, de a könyv végére mégis garantált, hogy soha nem akarsz majd kezedbe venni semmiféle hallucinogént, komolyabb tudatmódosítót vagy vegyszert. Sajnálom, hogy a filmet láttam előbb, minthogy olvastam a könyvet, de az biztos, hogy számomra tökéletes volt a könyv képi megjelenítése. Egyetlen egy sort hiányoltam a könyvből: "Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon."

És a végére, pár idézet a könyvből:
"Á, ördögi az éter - az egész test narkója. Az agy a borzalomtól telten visszahőköl, képtelen kommunikálni a testtel. A kéz őrülten csapdos, nem tudja kivenni a pénzt a zsebből... erőltetett nevetés, harsány sziszegés... örökmosoly."

"Nem rokonszenvezek az ördöggel; ezt észben kell tartani. Vedd meg a jegyedet, pattanj kocsiba... és ha alkalmanként egy kicsit nehezebb, mint amire számítottál, akkor... nos, akkor addig gyaluld le az agyad, ameddig ki nem tágul a tudatod: hangolódj rá, borulj ki, veresd össze magad. Ez Ken Kesey Bibliájának tanítása... A Valóság Másik Oldala."

"Mire a reptéri épülethez értem, szakadt rólam a víz. Ez nálam nem szokatlan. Meleg éghajlatú helyeken erősen szoktam izzadni. Ruházatom pitymallattól szürkületig szívja magába az izzadságot. Ez először annyira aggasztott, hogy orvoshoz fordultam, de miután leírtam a napi átlagos alkohol-, kábítószer- és méregadagomat, azt mondta, hogy akkor jöjjek vissza, ha az izzadás elmarad."

Fura. Eddig azt hittem h ő soha nem csinálna ilyet. Tulajdonképpen nem tett nagy dolgot, de akkor sem korrekt. Azt hittem, h ő az aki tényleg soha egy lányt sem verne át. Megaváltozott volna? Csak fura.

Csuka utca

Első este az új szobámban. A ház elég tropa, nem tudnék itt élni hosszabb távon de pár hónapra tökéletes, és a szobám meg elég jó lett. Miután megebédeltünk mamámmal az ágyamon, úgy ítéltük meg h vmit kezdeni kéne ezzel az elrendezéssel. Az ágy a falhoz, az asztal az ablak alá és máris jobb lett. Már kipakoltam, nagyjából berendezkedtem és kidekoráltam a falakat!!:-) Sztem egész hangulatos lett, már otthonosabban érzem magam. Csak egy-két szigetelő panel, egy színes szőnyeg, egy pokróc és készen áll a szobám a következő hónapokra!

Remarque

Egy helyen az összes kedvenc a nagy kedvencből:

http://remarque-texts.blogspot.com/

levélváltás

Írtam neki még kintről egy levelet, és ma megkaptam a választ. Ezennel levelezünk. Csak úgy, a semmiről, a mindenről, magunkról, a világról. Olvasva a sorait olyan közel érzem magamhoz, mintha csak ott lenne a fejemben. És holnap megírom a választ is. Édes barátném!

csevi

Elindultam reggel 9kor teniszezni. Hát hoztam a szokásos formánkat:
1. Tenisztáskával a hátamon leszálltam a villamosról, és mikor mentem át a síneken, megbotlottam és belementem egy emberbe.
2. Bementem egy kis boltba h vegyek vmi reggelit, és egy fordulattal levertem egy zacskó kekszet a tenisztáskámmal, majd mikor megfordultam h megnézzem h mit vertem le, a másik oldalt levertem 5 doboz sört amik szanaszét gurultak. Majd nagy elnézések közepette, lesütött szemmel, vásárlás nélkül távoztam a boltból. Sztem ez a kis szösszenet utólérhetetlen, egyszerűen művészet.
3. Mentem át a zebrán a teniszpályához, és egy kocsi megállt h átengedjen, majd megbotlottam elötte a zebrán. Ez már csak ilyen kis apróság, hab a tortán.
Igazán tehetséges vagyok nem? Igazi csevi, még régi szavajárásunkat hazsnálva. Vagy mondhatnám h lúzer, szerencsétlen, tipikus, nem meglepő, egyzserűen én:-)
De a tenisz nagyon jól esett, és rémisztő h mennyire nincs kondim, de ezentúl dolgozunk ezen. Nagyon jó volt kiadni egy kis energiát, erőt, teljes erőbedobással futni h elérd a rövidítést, úgy eltalálni a labdát h tökéletes az ütés (ez sajna nem fordul elő túl sokszor), és teljesen kizárni a pályán kívüli világot, csak belefeldkezni a játékba.

újra itthon

Hát itthon vagyok. Magyarországon, már egy jóideje. Épp elég időm volt ahhoz h jó sok féle érzés végig menjen rajtam. Az első 3 nap borzalmas v olt. Üres voltam. Nem szomorú, nem elkeseredett, nem örültem h itthon vagyok, de nem is hiányoztak a kintiek, egyszerűen üres voltam. Az 5 hónap hagyott egy hatalmas űrt bennem, amit soha nem fog betölteni semmi, idővel egyre mélyebbre kerül majd, de az űr az mindig ott lesz, és ez nem is baj. Az csak az övék.
Aztán lementem Szegedre. Gyomorgörcs. Az első napon nagyon nagyon idegen volt minden, az emberek, a helyek és az egész egyetemi közeg, jóformán Zsuzsin kívül mindenki is minden az volt. Aztán az első JATE buli kicsit segített ezen, volt egy nagyon felszabadult esténk, nagyon sok pozitív csalódás ért (amit álmomban sem reméltem volna), és egy nagyon jót buliztunk. Utána már nem volt annyira idegen a város. Szép lassan elkezdtem várni h összefussak az ismerősökkel, hogy bemenjek órákra, h elkezdjem intézni a dolgaimat, és beinduljon újra az életem. Hát most kellően beindult. Tipikus vizsgaidőszak, mikor képtelen vagyok minden és mindenki másra figyelni, jóformán csak az egyetemi dolgok járnak a fejemben. Hogy hány vizsgám van még, mikor hogy kell beosztanom az időmet ahhoz h mindent meg tudjak csinálni, és h mindezek mellett megpróbáljam beilleszteni azokat is amik szórakoztatnak, kikapcsolnak. Egy-egy este szegeden tanulás nélkül, jól esne már egy szabadtéri semmittevés zsuzsival, néhány este veroccsal, és akkor ezek csak legalapabbak. Olyanokról szó sem esett még, h sport, többi barát és mindenki akit szeretnék látni. De majd ennek is eljön az ideje, csak most előbb le kell tudnom néhány dolgot. De annak ellenére h nagyon lefáraszt és mindenkinek szenvedek h nincs kedvem tanulni, azért egyrészről jó is. Lefoglalja a gondolataimat, nincs módom sokat agyalni, és azon gondolkodni h egyedül érzem-e magam vagy sem. Néha mintha egy kicsit gép lennék (azért nem olyan durva értelemben), teszem amit kitűztem aznapra, a gép néha leáll és akkor jön a párperces alvás a Tik asztalon, vagy a 10-15perces büfé szünet, vagy egy GG rész. És ez így most nem is olyan rossz. Márameddig bírom, aztán mégjobban fogok szenvedni:-) De én akartam, és már csak 3-4hét.

Igazam volt még pár hete kint, sok minden letisztult azzal h hazajöttem. Főleg olyanok h kikre van igazán szükségem, és h kivel hogy állok. Azt hiszem tiszta h ki iránt mit érzek h és kitől mit akarok, és ez nagyon jó. Egyszerűbb, nekem. A hónap örömteli meglepetése címét megkapta Zsolti, a hónap nyugodt bizonyosságát Zsuzsi, és a hónap újdonságát és eseményét Vera (olyan értelemben h végre rendszeresen tudunk találkozni és ezt nagyon élvezem:-)

A plátói szerelmek korzsakát élem. Nyitott szemmel járok az utcán, keresem a lehetőségeket, de nem is akarok görcsösen egy kapcsolatot. Azt érzem h már képes vagyok vmi újra, lezártam a 2007es évet, voltam egyedül, egy icipicit össze is tört a szívem (de nem nagyon:-) és íme, itt vagyok, készen egy akár életképes kapcsolatra. Már csak a megfelelő jelentkezőt kéne megtalálni. Rég volt olyan h a környezetben nem volt senki akiben látnék lehetőséget vmire és ez még csak nem is zavar. Általában ez mindig frusztrált (:-P), de most vhogy olyan nyugis minden. Stagnálok. Egyelőre. Aztán majd csak kileng az a mutató.
Vannak amik még nem voltak meg mióta hazajöttem: pl nagyon érzem h bennem van egy jóadag sírás. Ki kéne egyszer törnie de eddig még nem sikerült neki (egyszer majdnem, de a TIK nem volt hozzá megfelelő helyszín). Hál istennek holnap megyek teniszezni így a mozgás ki lesz pipálva, már csak vmi rendzsereset kéne kerítenem de sztem ez már csak április elejére marad.
Várom h beköltözzek az új szobámba, hogy feldíszíthessem a falam, h hivathassak elő képeket, h kirakhassam a szokásos dolgaimat amiket még spanyolországba is vittem magammal (pl Happybox). Kicsit olyan lesz mint kint. Saját szoba, saját életritmus. Vmiért most erre van szükségem. Ez sokszor egyedüllétet jelent, és nem tudom miért, de ez most nem zavar. Lehet h egyszercsak majd rájövök, h elég volt az egyedüllétből, és remélem h addig nem teszek kárt egy kapcsolatomban sem. El kéne fogadnom h a vizsgaidőszak nem lehet kifogás mindenre, erőt kéne vennem magamon h kicsit figyelmesebb legyek, ígérem igyekszem.

Hát vhogy így. De még sokminden csak elő kell őket bányásznom. Majd folyt.köv.

Kisképző

A Várfok utcai Pontom galériában láthatóak a Képzőművészeti Szakközép Iskola 5. évfolyamának pályamunkái. Sajnos csak hétfőig vannak kiállítva, de mindenkinek ajánlott aki tud rá szánni egy fél órát. Sok éven keresztül hallottam Lucától, hogy milyen szakok vannak a Kisképzőbek, könyv szak, textil szak, bőr szak, festők és fotósok, és most végre láttam is, hogy miken munkálkodnak 5 éve. Nagyon büszke vagyok a kis Dohanovszky Endre díjasomra, főleg h láttam hogy hogy jutott el idáig.

Az én kedvencem. (Luca nagymamája, papája, és ő)

Az én személyes kedvencem Kittinek a foto pályázata. Hihetetlen ötlet:

3 legalább 2x1,5m-es önarckép, 3 különböző arckifejezés, 3 különböző cím: Társam, Testem, Tárgyaim. 1x1cm-es pici fotókból van kirakva:

Társam:
képek róla és Lucáról


Testem:
Apró képek a testrészeiről, szem, száj, fül, nyelv, stb....


Tárgyaim:
kedvenc tárgyai, ételei

Nagyon örülök h elmentem...

"- Először furcsa volt magammal beszélgetnem. Mármint... érti... belenézni a szemembe és hallani a hangomat. Nem egy megszokott dolog. De aztán megnyugtatott annak a masinának az egyenletes pittyegése. Így már sokkal higgadtabban tudtam odamenni a többeikhez is. Mindig ideges vagyok, amikor el kell utazzak valahová...
- ...és nincs visszaút.
- ...és búcsúzkodnom kell. Tudja, kiskoromban sok ember ment el úgy, hogy nem láttam őket viszont. De hát azt mondták, hogy még találkozunk, úgyhogy biztosan úgy lesz. Olyan furcsán viselkednek a többiek. Miért bámulnak rám ilyen fényes szemekkel? Hiszen mi még...
- ...úgyis találkoztok.
- ...holnap is látjuk egymást. Mindig látjuk egymást. Furcsa dolog ez, tudja? Mindenki itt van, egyszerre. Nem sokszor láttam őket együtt. Olyan szépek. És tiszták. Tudja milyen színűek belülről az emberek? Fehérek! Mind felhőszín! Ők különösen. Ők az én felhőmbe öltöztek belül. Főleg most, amikor ők is rám gondolnak és én is rájuk. Világítunk egymásban. Szép dolog ez. Varázslat.
- George...
- Azt hiszem, ez olyan dolog, ami fennmarad. Akkor is, ha már csak a tudatban létezünk majd. Kicsit olyan ez, mint a...
- George!
- Mi ez? Mi ez a sípoló hang? Mi történik? Mi történik velük?? Velem??
- Indulnunk kell, George.
- Tudom. Csak hadd nézzem őket még egy percig."

http://tatjana.freeblog.hu/ - képzelt beszélgetések egy másik világból

Az lehet...?

Az lehet h a családom egy részemet abszolút nem ismeri? És még csak meg sem tudja érteni? Az lehet h néha ennyire más utakon járok mint ők? Ma megpróbáltam vmit elmondani ezekből nekik, de nem ment...