bye

És akkor most elvonulok egy hétre. Mobil, net, kötelességek és idegeskedések nélkül. Egy hét szabadság. Majd jövök!

hallelujah

VÉGE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

és a végeredmény:
Szociológia (áltműv): 5
Képregény-történet (áltműv): 5
Dokumentumfilm (speckoll): 5
Dokumentumfil elélet (speckoll): 5
Szigorlat (komm): 3
Jogi alapismereketk 2. (bűntetőjog&társasági jog): 4
Gazdaság föci: 2 (csodák azért nincsenek:-)
Televíziós ismeretek: 3
Médiaelmélet (még nem tom, ma derül ki elvileg ha bence nem hagyja el a dolgozatokat)
Kommunikáció és politika: 5
Intézményi kommunikáció gyakorlat IV.: 5
Magyarok Latin-Amerikában: 5
XIX-XX sz-i spanyol irodalom: 5
Latin-Amirika irodalma kezdteketől: 5
Spanyol fordítás és stílgyak: 5
spanyol nyelvtöri: 4 (mégiscsak vannak csodák:-)
Spanyol üzleti nyelv: 3

sztem rég volt ilyen jó félévem... tudom tudom, stréber:-)

error in the system

Asszem sürgősen ideje lenne elkezdenem magán és érzelmi életet élnem, ugyanis múlt héten Verocs és pasiügyeiről álmodtam, tegnap meg Nézsi-Dé-Csás körről. Aggasztó... kell már az a poroszló...

???

A minap olyan tapasztalat ért, amit muszáj megosztanom a publikummal, mert egyszerűen valami frenetikus. Médiaelmélet vizsga kötelző olvasmányai között egy gyöngyszem:

"A deterritorizáló mozgások és a területeket újrarendező reterritorizáló eljárások hogy is ne lennének relatívak, hogy is ne lennének folyton elágazásban, egyik a másikban. Az orchidea képet hoz létre, egy darázsmásolatot, miközben önmagát deterritorizálja; de a darázs e kép alapján önmagát újra territóriumba rendezi, reterritorizálja. A darázs, miközben az orchidea reprodukciós készülékének részévé vált, mégiscsak deterritorizálódik; ugyanakkor reterritorizálja az orchideát, mivel szállítja annak pollenjét. A darázs az orchideával rizómát alkot, lévén heterogének. Azt mondhatnók, az orchidea imitálja, s annak képét jelentő módon megalkotja (mimesis, utánzás, ámítás stb.)."
Részlet Gilles Deleuze és Félix Guattari Rizóma című írásából

Azt álmodtam, h 1500 ft volt a buszjegy. Remélem nem vagyok jövőbelátó...

summertime

Szeretem ezt az időszakot annak ellenére h elég kimerítő: utolsó hetek, görcs a hasban, h hamaroson vége és jöhet a szabad lazítás, a pihi, család, barátok, buli, egy kis kellemes izgulás h hamarosan itt a tábor, jár az agyam h mit vigyek, és mibe menjek és hogy milyen lesz, és várom a csütörtöki a38okat, meg írországot, meg egy hét olasz wellness-t aztán meg a spontán augusztust, a sok lustálkodást, napozást, sorozatokat, semmittevést, rendszeres hajnal 5ös hazaérkezést, a papucsban bulizást meg mezítlábjárkálást.
Just one week...

:-|

Most nagyon szenved.... Én nem elég h önmagától a tanulástól szenvedek, de még szenevedő főhősök nyavajgásairól is kell olvasnom??? Legyen már vége please....

Betépve c. film után

Eddig töretlenül hittem h a jó emberek megkapják jutalmukat, amit kiérdemeltek, és csak azoknak siklik ki az életük, akik megérdemlik. De ez kamu. Ezt nem lehet így kettéválasztani. Igenis vannak emberek, akik magányosan és összetörten végzik, akármennyire is igazságtalan. És ha valóban léteznek, akkor miért ne lehetne h én is így végzem, vagy bármelyik szerettem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy innentől kezdve pesszimista leszek, hanem h nem ülhetek keresztbe tett kezekkel, várva h szuperül alakuljon az életem, hanem igenis keményen meg kell érte dolgoznom. És nem csak azért, hogy olyan életvitelt és munkát találjak amit tényleg élvezek, hanem az összes kapcsolatért, legyen az barátság vagy párkapcsolat. Tündérmese a „ne aggódj, mert úgyis minden jól fog alakulni”. Hihetetlen könnyen megvan az esélye, h ne így legyen. De ugyanakkor megfordul az ember fejében mindezek mellett a kérdés, hogy egyáltalán alakíthatom én ezeket a dolgokat? Előre megírt, alakítható vagy teljesen véletlen? De igazából nem is fontos, egyszerűen csak el kell indulnom valami felé, tényleg menni akarok, nem csak álldogálni és néha-néha sprintelni egy minimálisat. Már csak azt kéne kitalálnom, h mi felé induljak el. Addig is maradnak a rövidebb távú célkitűzések.

Eléggé jó ám így ez az együttlakásos dolog....

EviTábi

Tudod miért vágyom már nagyon Poroszlóra? Mert ott nincsenek gondjaim. Ott nincs semmi a hétköznapi életemből. Nincsenek álomos szenvedéssel töltött óráka a Tikben, nincsenek telefonhívások, internet, és senki nincs ott a mindennapi életemből. Ott más a múltam, nem szégyellem mert nem bántottam meg senkit. Ott egy másik Szilvi van, aki Nád a sok Sás közt, aki egy hétig leveti a gátlásait és nem érdekli semmi más, minthogy jól érzi magát mindenki. Sokat nevet, sokat lelkizik, a természetben van, esténként csillagokat néz a betonon fekve, és igen, sokat iszik. Szabadság ez, és ilyen formában csak ez az egy hét tudja ezt megadni. A bádogzuhanyzó, a matracok, a nagytúra közbeni fröccsök, a tiszafüredi rántotthús. Az összenézések, apró titkok, pletykálás és nevetés, Áki, Gyapi, Kicsi, Szabópeti, Bradpitt, Alter és a többiek. Ez csak a miénk, egy hét, Poroszló.

the colour of my life

Kiegyensúlyozott lelkiállapotban vagyok. A semmi nem tud sok vizet felkavarni….

Diadalív árnyékában

A kíváncsiságom legyőzte a félelmemet, és megnéztem a Diadalív árnyékában-t filmen. Félelmem nagyrészt beigazolódott, de ez nem meglepő, szerintem nincs az a rendező vagy színész aki azt vissza tudja adni ami bennem él 8szori olvasás után. Sok karaktert kihagytak belőle, és sok témát nem fejtettek ki eléggé. Abszolút elveszett, hogy Ravicnak mit jelent az operálás, és ha valaki nem olvasta előtte a könyvet, akkor nem látja át igazán, hogy milyen érzelmi utat jár be Joan megismerése után. Joan személyének sem érezzük a kettősségét, a belső rettegést és a kifelé sugárzó magabiztos végzet asszonyát. Az utóbbit egész tűrhetően alakítja a színésznő, de az előbbit nagyon nem találta el. Hangsúlyozom, számomra. Az én általam elképzelt Boris és a filmbéli között egyetlen hasonlóság a bajusz volt, semmi más. Hiányzott, hogy Joan nem kapcsolja le a villanyt, h ne sötét lakásba érkezzen haza, hiányoztak Boris és Ravic beszélgetései az élet nagy dolgairól, és kimondottan zavart, hogy a szállót máshogy hívták, és hogy egy lépcsőn leeső néninek segített Ravic, és nem egy építkezésen. Sosem értetem egy adaptációban sem, hogy miért kell fölöslegesen megváltoztatni konkrét történéseket. A legnagyobb hibája, hogy Joan halálának a jelenetét nagyon nem értették meg, vagy csak nem akarták, mert így biztos hatásosabbnak gondolták. Egy igazán méltóságos, higgadt, belül fájó és mély elbúcsúzásból, lett egy zokogó, jajjveszékelő, és halott Joant ölelő Ravic, számomra érthetetlen módon. Egyedüli valódi jó pont Anthony Hopkinsnak jár, aki nagyjából elkapta Ravic karakterét, a hideg érzelemdús racionális embert, akinél kevés szentimentálisabb főhős van. Hangsúlyozom: számomra.

mosolygós reggel

Olyan álmom volt, hogy az már túl jó!!! Amiután mikor felébredsz vissza akarsz aludni, hátha visszakerülsz abba a világba. Ha tovább fejtegetjük zsuzsi blogján történő fejtegetéseket a lehetséges világokról, és feltételezzük h az a a valódi életünk amikor álmodunk, akkor én ott most nagyon boldog vagyok. Olyan pasival randizgatok aki jóformán tökéletes, és tényleg akar engem, a Sziget területén borfesztivál van, és Lakatos Géza engem hív fel h segítsek megszervezni az új lakópark építését támogatásokból. Zsuzsi is ott volt, meg Márkkal is találkoztam, és feltűnt mégegy pasi a színen, de hát én csak azt az első pasit akartam. Mert ő olyan volt, akiről nem hiszem el h tényleg kellenék neki, merthát egy olyan valaki miért akarna engem. Ezért nem is írok neki, próbálok óvatos lenni, de ez nem számít mert ír nekem magától, és pedig nem is akármilyet. Jó volt minden, pont olyan mint amilyet el tudnék képzelni, és nagyon rossz volt felébredni..... Aztán még a reggeli smarnimat is kidobták:-(

Filmekből

"Szeretem a finom árnyékát annak, aminek ő akar látni engem."

"Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának."

"Az év legrémisztőbb éjszakáján csak egy gondolat kísért: hogy mi van, ha sosem találkozunk."

"Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon."

"Don't ever be someone's slogan, because you are poetry."

"...szerelmesen civakodtam a világgal"

"Erezni az érintést... Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk csakhogy érezzünk vmit."

Így most hirtelenjében, de majd folyt. köv.

(Ps.: Melyik miből van? a nagy részét tuti tudjátok)

Amikor elolvasod, és azt mondod: Tökéletes

"Fel kell mérni, hogy mi számít egy emberi életben, s a döntésnek súlya van. Igen, tettem kitérőket. Igen, kötöttem kompromisszumot. Igen, én is. Mert azt hittem, ez az út. Aztán megállsz egy pillanatra. Jó esetben. És jön a döntés fojtogató kényszere, mikor felteszed a kérdést magadnak, úgy, hogy ne hallja senki, csak te. De te igen. Mi számít igazán egy emberi életben. Pénz, púder? Vagy önazonosság? Nehéz kérdés? Elméletileg vagy gyakorlatilag, kívülről vagy belülről nézve az? És ha te teszed fel magadnak, megvan a válaszod? És ha a válaszod igen, a bátorságod is hozzá? És ha a bátorságod igen, az erőd is? És ha elhatározod, meg is teszed? Hány életünk van? Hányszor szúrhatjuk el? Honnan származik a félelem? A bizonytalanság? Belőlünk vagy a világ adja? És mit tehetünk? Végül hát szabad az akarat? ... Márpedig az akaratnak szabadnak kell lenni. Az út viszont eleve elrendelt. Van másik választás. és mégsincs másik. Így a két tétel egyszerre. Mert amit választhatsz, az számodra az egyetlen lehetséges. Sors, karma, Isten. Amiben hiszel."

/Tisza Kata: Magyar Pszicho - részlet/

Szerinted? Van hát szabad akarat? Hányszor szúrhatjuk el?

"ha utánuk indulok, mondjuk bárhová"

Kicsit elakadtam. Valahogy nem jönnek a gondolatok. Ez hazugság. A gondolatok jönnek, csak vagy nem tudom megfogalmazni, vagy nem írhatom ide le őket. Kéne egy tabula rasa. Vagy mégsem. Egy tisztogatás kéne. Jó alapos söprögetés az életemben. A fölöttem/fölöttünk lebegő szelemekből, bevallom, már elegem van. Ott vannak nap mint nap, a sok 'nem kellett volna', 'miért így volt?'-ok... már unom. Kéne egy ember, egy fiú, aki senkihez nem kötődik az életemben. Csak hozzám. Aki azt ismeri aki most vagyok, és nem azt aki voltam, és amit tettem. Türelmesen várok rá.

bye bye

Azért kíváncsi lettem volna h mi lehetett volna belőle. Hogy egy olyan ember mint ő, olyan intelligenciával és érdeklődési körrel, vajon mennyire illik hozzám. Amikor valaki szellemi kihívás, és nem arról szólt volna a dolog Én Neki mit, hanem aról, h egymásnak mit. Én neki és Ő nekem. Kíváncsi lettem volna. De mind1. Ez a vonat elment.
Majd jön másik.

borfeszt!!!!

...és mától elkezdjük hagyományos rítusunkat; törzsi táncot járva, alkoholmámoros bódultságban áldozunk a Bor istene előtt.

..how guilty it made me feel

vers11

Varró Dániel - Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod, szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megynyugszol, akkor veszted el.

Imádom, h mennyire nőőők tudunk lenni néha (sokszor) verával!!!!!:-D 3/4 óra arra, h hipotéziseket állítunk fel, h miért csinálja ezt meg azt A pasi, majd megjegyezzük h "dehát úgysem tudhatjuk h mi a valóság szval nincs értelme találgatni" és utána nyilván folytatjuk az események részletes kielemzését.... Női lét szépségei:-P

komm&pol

Tudjátok mit kéne? Azt mondani az országnak, hogy most egy évig nincsen tv és bulvársajtó. Akkor talán nem a napi népszerűség irányítaná a politikusokat, a kormány politikai döntéseit nem aszerint hoznák meg, hogy mi eladható vagy sem. Végig nézve, hogy az elmúlt pár évben milyen változások mentek végbe irdatlan iramban a média és politika viszonyában, komolyan aggasztó a jövőkép.

Szeretek erről tanulni. Végre valami ami nem hagy hidegen az egyetemi tanulmányaiból.

Bolond világ

"Én nem bánom a zajt,
mert annyi csendet eltakar."

Még gyerek vagyok. Az Ő gyerekük.

Tegnap volt papámmal életem egyik legelgondolkodtatóbb beszélgetése. (...) Igazából azért volt ennyire mélyen ható az egész, mert sztem nagyjából először beszélt hozzám úgy papám, mint egy ember, és nem úgy, mint egy apa. Egyrészről nagyon jó volt érezni, hogy így megbízik bennem, és olyan dolgokról beszél, amikről talán senkinek, vagy csak mamámnak, másrészről viszont ezt nagyon nehezen tudom feldolgozni. Mérhetetlen aggódás töltött el, előjött az összes rossz élmény, amit más szülőknél és családoknál láttam, és nagyon félek. Ahhoz, hogy ne merüljek el ebben a félelemben, muszáj bíznom bennük, hogy megoldanak mindent, mint ahogy eddig is. Fényderült egy igen utált tulajdonságom eredetére is. Mértéktelenség. Mikor ki akarsz szabadulni az elvárások alól, elszabadul a pokol egy estére, nincs megállás, és másnap mikor felébredsz nem az a legrosszabb, h konkrétan miket csináltál, hanem hogy azt érzed, hogy nem voltál önmagad. De ugyanakkor meg mégis, hiszen te törtél ki önmagadból. A kérdés: látva azt, hogy ez 55 évesen is így tud működni egy emberben, mit mutat? Azt hogy az által h én 21 évesen rájöttem erre, van módom ezen változtatni, és ne 55 évesen kelljen ezzel megküzdenem, és még csak a veszélye se legyen meg annak, hogy ezzel elrontsak egy életet, vagy inkább az, hogy ez nem változik 30 év alatt sem. Rég éreztem olyan félelmet, vagy inkább zavartságot, mint tegnap délután. Egy gyereknek kell ennyit tudnia a szüleiről? Jó, ha ismerem a belső énjüket? Úgy érzem, gyerek vagyok még hozzá.

Ilyenkor kéne egy társ. Nagyon. Akit felhívhatok csak úgy, hogy halljam a hangját és érezzem h nem vagyok egyedül. Akit nem tud pótolni a világ legtámogatóbb barátnője sem. Van ilyen barátnőm, és azt hiszem szerencsésebb vagyok a nagy átlagnál mert nekem kettő is van. De egy barátnak, akármennyire is megosztjuk egymással az életünket, lakjunk akár együtt, vagy beszéljünk akár naponta, akkor is külön élete van. Nem vállalhatok felelősséget az életéért, és ő sem az enyémért. Egy társsal közös az életünk. És igen, ez nagyon idillien hangzik, és ritka az ilyen társ, de ha az ember csak egyszer megtapasztalt egy ilyet, onnantól kezdve tudja mire vágyik, és így még nehezebb ennek a hiánya. Nem sex és egy akármilyen kapcsolat kell. Egy Ő kell.

az 5 hónap

Bekapcsolt a képernyővédőm és elindult a diavetítés. Nem tudtam levenni a szemem a képekről, pedig olvasnom kellett volna. Szinte az összes fotó alicantei volt. Hirtelen elöntött a nosztalgia, és csak szép emlék volt. Holger is, az összes este, a kezdeti botellónok, a bulik a kikötőben, séták Alteában és a városban, az egyetemi napozások a füvön, és végül a végeérhetetlen bulik a cs-esekkel. Bevallom, hiányzik. Már rég gondoltam rá igazán vissza, túlzottan belefeledkeztem a jelenlegi dolgaimba. És most írhatnám akár egy oldalon keresztül is, hogy mik jutnak eszembe. Minden. Nem felejtettem el egyetlen percét sem. De vannak dolgok, amik az elsők között vannak. Pl a tengerpart. Dominique. Kruopával az esték Desdenben. Hogy több időt töltsünk együtt Jocival. Egy társaság, és pár barát. Önfeledt táncok. Csütörtöki jamboree. A spontán bulik és az ismerkedés új emberekkel. Előttem van az egész. Hiányzik.

zöldpólós

Van az a zöldpólós srác a TIKben. Tavaly volt kb egy hónap, amikor minden nap, mindimum 5x láttam. Bejött reggel 8-9 között a TIKbe, lerakta a cuccait egy asztalhoz, kezébe vette a cigijét és a pénztárcáját, és lement a a TIK elé rágyújtani. Ezt körübelül 20percenként megismételte, és mindig ugyanoda ült le cigizni. Már hiányzott mikor nem láttam egy darabig. De múlt héten megint felbukkant!! És ma megint végig nézhettem a szokásos procedúráját. Közeledik a vizsgaidőszak, gyűlnek a TIK-lakók, és az idegen sorstársak.

P

Utálom és rossz érzés h nem bízik bennem. Igaza van, hajlamos vagyok rá, h elnyomjanak, de nem tudja, h mikben változtam az utóbbi hetekben, hónapokban. Ezen már túl vagyok, sokat tanultam a tavalyi évből és spanyolországból, többet tudok magamról és róla, és igenis tudom h képes leszek ezt normálisan kezelni, és ő is az lesz. Csak bánt, h Ő nem bízik bennem...

róna

Lakótárs lettem. Mégpedig elég bizakodó lakótárs:-) Csak egy plusz nap kéne a hétbe h normálisan elpakolhassunk...

Olyat akarok.

Olyan heves, nagy szerelmet akarok. Ami nagyon tud fájni, éget, de mikor jó akkor minden porcikádban jó. Mikor megcsókolod a másikat, akkor tényleg beleolvadnál az egész testébe, és a sex nem vagy rossz vagy elmegy és nem mondok utána olyat, h "azon gondolkoztam közben...". Amikor tényleg fontosabb a másik magadnál, és természetesen jön, hogy odafigyelj minden egyes mozdulatára, és ne kelljen erőlködnöm és ne essen nehezemre, hogy igazán figyelmes és gondoskodó legyek. Olyan szerelmet akarok, amitől megint egyensúlyban leszek, de nem egyhangú, hanem végre izgalmas, néha veszekszünk, néha csak összebújunk, de egy percig sem szűnök meg érezni, hogy szeretem. Olyan filmbélit. Olyan igazit akarok.

Kérdezz Felelek

Egy rózsaszín, lelkemnek nagyon kedves blogon olvastam egy postot, és a postban pár kérdést. Elgondolkodtattak. Íme:

Mi az, ami lelkesít?
Mi az, ami untat/idegesít?
Mi az, ami megvéd?
Mi az, ami fenyeget?

Minek örülne az apukád?


Ha úgy érzem , hogy valamiben megmutathatom magam, és a többi ember valóban meglát belőlem valamit, akárcsak egy kis részemet. Tánc, beszélgetések, Felelsz vagy Mersz, blog írás. Ha örömet szerezhetek egy számomra fontos embernek, legyen szó akár egy mosolyról, vagy akár egy nagyobb dologról. Nem kell, hogy az illető nagyon jó barátom legyen, csak az kell, hogy azt érezzem, hogy nyomot akarok hagyni az életében. Egy levél, egy hímes tojás, egy szalvéta, egy idézetes füzetecske, egy válogatás cd, egy starbucksos cukor, egy cikk, egy piros ferrari matchbox. Ha elveszhetek egy aprólékos munkában: kikapcsol, megnyugtat, türelemre és precizitásra tanít és olyankor semmi nem tud kihozni a sodromból.

Az igazságtalanság, főlem ha engem vagy szeretteimet éri, ha valaki ésszerűtlenül és szimpla butaságból bántja a barátaimat, még akkor is, h már sajnos én is tettem ilyet valószínüleg, ha egy felnőtt ember nem képes felnőttek módjára kommunikálni és viselkedni, ha valaki kérdez de nem hallja meg a választ és hogy megutáltatták velem az irodalomi elemzéseket.

Ha elrejtőzöm a világ elől, vagy ha találok egy társat akinek igazán megnyílhatok. Egy nagy sóhaj és hallgatás a fölösleges idegeskedés elkerülésére.

Az ha nem tudok segíteni egy baráton, ha valaki átlát a bájos ám de néha semmit mondó, álarcként szolgáló mosolyomon, a lustaságom és a gyávaságom.


Ha mindig tisztességesen élném az életemet, mindent megosztanék vele, soha nem késnék el sehonnan, mindent logikusan tennék, ha többet mosolyognék itthon és türelmesebb lennék velük, ha megtalálnám azt a munkát és élettársat akivel tényleg igazán boldog vagyok és ha nagyjából olyan maradnék mint most, ahogyan ő nevelt. Szerintem.


És neked mi az?

ismerkedés

- Hogyan vesztetted el a szüzességed?
- 3 dolog amit nem szeretsz magadban?
- Első csók? Akit a legjobban tisztelsz?
- A legjobb orgazmus? Hol képzelem el magam 10 év múlva?
- Az a könyv ami a legnagyobb hatással volt rád? A legextrémebb beteljesült szexuális képzelgésed?
- Életed legtökéletesebb pillanata? Amivel a legjobban fel lehet izgatni?
- Mit tudsz adni egy lánynak? Feküdtél le valaha barát volt/jelenlegi nőjével?
- Legnagyobb testi fájdalom? Legnagyobb megkönnyebbülés?
- Legspontánabb cselekedet? Legnagyobb fordulat az életedben?
...

kezdem unni ezt a mókát... fájdalomcsillapító 3óránként, jegelés félóránként, evés hangyányi falatokat, és a véletlen arcon kapások, amik igen kellemetlenek... pici hiszti, félek h nem fog elmúlni hétfőre... most szundi, aztán holnap úgy lekezelem az arcom hogy csak na!!
most olyan jó lenne valaki, aki itt van mellettem, hozzá bújhatok, nyugalom van a karjai közt, simogatja a fejem és elhiteti, hogy már csak picit kell kibírni, és el is fog múlni... Hol vagy te Valaki?

-1 a 4ből

Sokmindent kéne írnom a hétről, és majd fogok is, de jelenleg csak az arcomban érzett tompa fájdalmat tudom leírni. De amúgy nem is volt olyan szörnyű, mint amennyire féltem tőle... Kevesebb lettem egy bölcsességgel, de legalább rájöttem strapabíró vagyok én ha akarok. 3 órát töltöttem a fogászati székben, ebből az első 1 óra, még mókás is volt. Nevetgéltünk, viccelődtünk, röhögtem magamban, hogy milyen vicces érzés a zsibbadt arc és nyelv, és hogy olyan mintha légkalapáccsal fúrták volna az agyam. Olyan jó fénykép lett volna, ahogy össz 4 kéz matat a számban, és két fej bámul a számba. Aztán a köv két órát már annyira nem élveztem, lekűzdöttem 2 majdnem sírást és hisztirohamot, gondoltam 21 évesen, mégse kéne itt hisztiznem csakmert fáj egy kicsit (najó, olyan volt mintha ki akarná tépni az álkapcsolmat a helyéről) Szval, ma büszkék vagyunk Heszire, és még nevethetünk is rajta, mert nagyon viccesen motyogok hörcsög pofával:-)

mindentbele éjszaka

Azt hiszem a tegnapi buliról meg kell emlékezni, még akkor is ha nem igazán vagyok olyan állapotban, hogy értelmes dolgokat préseljek ki az agyamból. Stílusgyakorlat 2005: nem okozott csalódást, a név megőrizte méltóságát, és végre igazi vörösboros pohárból ittunk. Aztán Kezs lakás, meg Casablanca. Pillanatok, amikor olyan mint régen Egy nagyon jó vita igazi dolgokról, világról, médiáról, történelemről és még sok másról. JATE, beszélgetés, ari Peti, és olyan tánc amilyenre már nagyon nagyon rágóta vágytam. Maximálisan kitáncoltam magamból mindent. Nem tudom, hogy ez mások számára hogy nézett ki, de volt egy érdekes jelenet: odajött egy srác h táncolna velem. Mondtam, hogy nem. Próbálkozott egy kicsit, mondtam megint h nem. Erre:
- Részeg vagy? - kérdezi tőlem.
- Nem.
- De az vagy.
- Mondom nem vagyok részeg. - és nézek rá furcsán, kb 'te hülye vagy??' fejjel.
- Akkor be vagy drogozva. - erre már röhögök
- Nem vagyok. - válaszoltam határozottan.
- De biztos.
- Mondom neeem!!
- Pedig biztos, hogy részeg vagy vagy be vagy drogozva... - és elment.
Mókás volt, de nem nagyon zavarta meg a lendületemet.
Aztán durva beszélgetések, elgondolkodás, fejmosás, és séta haza.
Minden volt benne amitől jó lesz az este, és a reggel 6os hazaérkezésemmel megdöntöttem a szegedi rekordomat.

vers10

JEVGENYIJ JEVTUSENKO: A LELKED SZOBÁJA

Ki tud legyőzni téged,
tündérlányát a télnek?

Te bűvösen ragyogsz,
de hűvösen rajongsz!

Megfagyasztottad lelked:
mindenütt dér dereng.
Megszakasztod a lelket:
ki belép, didereg.

Parancsolod: legyen jég
s mindent fagyasszon át,
s telerakod - legyen még
díszesebb - mint szobát

csecsebecsékkel,
s lehet, mindegyik szép
csiszolt és drága ékszer -
nekem mindegyik: jég.

Nem moccan ott a lég.
Virág
nincs
ott.
Mint tömör, sima jég
a parkett csillog.

Valahol: utcalárma -
Parázs nap tündököl fenn.
Itt -
zongora szén-szárnya
s jég-higany a tükörben.
Itt égő nap sosem vakít.
Itt lámpa fénye csöppen.
Csillár
álmos jégcsapjai
csüngenek csöndben.

De én mást akarok: lármát,
emberek zsivaját.
E szörnyü jég-szoba árnyát
nem bírom ki tovább.

Fáradt ez a lélek, fázik,
s csak gyötri önmagát.
Kincsekkel rakva rogyásig
és csupa pusztaság.

vers9

Köszönet érte verának!!:-)

Alekszandr Blok: NE HÍVJ

Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.

Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.

Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud a lelkem a te nyelveden,
de engem már hiába unszolsz.

Puszta a föld, a hold ragyog -
ne hidd, hogy újra megigézel.
Szívembe fagyos csillagok
jég borzadálya, csendje fészkel.

terápiás tojástfestés

Azt már eddig is tudtam, hogy megnyugtat a gyöngyfűzés, és minden olyan kézimunka ami nagyon aprólékos, és komoly koncentrációt igényel. Mikor hétfőn jöttünk haza balcsiról, úgy döntöttem, hogy tojást fogok festeni. De olyan igazit, mint régen. Neki ültem, kifújtam három tajást (egyet sem törtem össze:-D), kettőt szépen kifestettem, és a harmadikon pedig kifejtettem minden elmebeteg sziszifuszi kreativitásomat, majd összetörtem (direkt), de csak mert nem lett szép. De sokat segített. És ma megint megszállt az ihlet, kifújtam mégegy tojást -már szinte rutinosan megy- és köv héten meg is csinálom, csak még nem tudom kinek. Januárban Paint volt, most tojásfestés:-)

Idilli család, belülről remegés.

Annyira írnék róla egy bejegyzést. Hogy mit érzek olyankor. Most vasárnap este, minden karácsonykor, minden síeléskor és nyaraláskor. Mindenki aki valóban ismeri a mindennapjaimat az tudja, hogy mit hoz ki belőlem. Írnék arról, hogy milyen feszültség van bennem, hogy milyen gyerekes félelem van bennem és hogy mennyire aggódom. De mikor leírtam és visszaolvastam, nem éreztem korrektnek, hogy ezt ide leírjam. Róla, Olyat, Ide nem írhatok.

Kaszás Attila emlékest

Hihetetlen mennyire megigéz Ákos hangja. Először akkor éreztem ezt, mikor a Revans végén énekelt. Nem igazán tudnám megmondani, hogy miért, és pontosan mi, de mikor látom énekelni (és csak akkor) egyszerűen a belsőmig hatol. Érzem a gombócot a hasamba, hogy akármeddig tudnám így hallgatni, és mikor vége van, akkor azt, hogy nyomot hagyott bennem. Vasárnap megint éreztem. Az az egy szám, igazi művészet. Vmitől soha nem fogom elfelejti, mint ahogy a Revans záró dalát se felejtettem el.

Imádom, ahogy Alföldi felolvas, meg azt is ahogy beszél. Iszonyatosan leköt a hangneme, jóformán mindegy, hogy mit mond, de vasárnap még az is nagyon szép és odaillő volt amit felolvasott. És nem akart ő ott kiemelkedően szerepelni. Kiállt, megemlékezett, mint minden barát és kolléga, és aztán lement a színpadról.
Ráckevei Annna úgy szavalta el Szabó Lőrinctől a Nyitnikéket, ahogy azt még sosem hallottam. Zseniális volt, élt a vers, és olyan íve volt az egésznek, hogy sosem éreztem még ilyen jónak azt a verset.
Rájöttem, hogy Nagy-Kálózy Eszter hangja elképesztően bájos, bársonyos és elvarázsoló. Ez a hang tökéletes, hogy Shakespeare szöveget mondjon, de lehet, hogy ez csak nekem ilyen különleges, hiszen jóformán tudom minden során a általa szinkronizált film szövegének.
És jó volt h mindenki valóban azért volt ott, hogy megemlékezzen, és nem azért h szerepeljen és magára vonja a figyelmet. Szép volt nagyon.

az mennyire legalja és gusztustalan, h a fürdőszobában mindent haj borít mert az egyik srác hajat vágott vagy én nem tudom mit??!! Eddig nem akartam kis üzeneteket hagyni, de ez volt a határ... Ha a cetlimre nincs változás, megy a telefon a főbérlőnek, mert ezt már én nem fogom helyettük eltakarítani.....

singly

Most épp nem annyira élvezem a szingli létet... Hogy gondolkozzam, hogy mi valós lehetőség és mi nem, ismét szétválasztani, hogy csak a vágyam hajt-e vagy a valódi ember. Kezdődik a harc, hogy megismerjek valakit, és a legaggasztóbb az az, hogy nem tudom képest vagyok-e vkit igazán közel engedni magamhoz. Pedig nekem nem lenne különösebb okom hárítani és menekülni, de vhogy rég volt már az ilyen időszak és ez rémiszt...

Élet nagy problémái...

Tegnap biztossá vált egy jelenség: ha Vera kinéz magának egy helyes pasit, akkor annak 100%, hogy csúnya barátja van... Vera ez a te hibád!!:-) Tessék olyan pasik után kutatni mikor velem vagy, akinek legalább elfogadható szinten van a barátja!! Vagy tud táncolni:-)

najó, hisztirohamnak vége, engedetem a kísértésnek, de csak egy picit:-)

hisztoroham

Fúúúúúúúú most olyan igazi hisztiroham jött rám. Amikor mint egy kisgyerek a földrecsapnám magam, toporzékolnék, üvöltenék, bömbölnék, hogy én ezt nem akarom!!! hogy én is menni akarok, hogy ott akarok lenni!! Egész lelkem, testem, minden porcikám és sejtem vágyik egy BTKs bulira, és ezzel szemben: higgadtan és türelmesen ülök a polgárjog felett, és paszírozom az agyamba a tulajdonjog különböző aspektusait, mint egy igazi jó egyetemista. Hiszen egy szavam se lehet, 5 hónapig lazsáltam...

Most egy picit utálom a világot, de ne is figyeljetek rám.

postsecret.blogspot.com

2007 jan-júl

A héten megéreztem valamit, és tegnap egy beszélgetés során végleg rájöttem. Túlléptem az elmúlt egy éven. Nem mondom, hogy teljesen feldolgoztam, mert vannak részei amiket sosem fogok (amiket én tettem), de lezártam magamban. Nem érzem értelmét annak, h ezt azzal a pár emberrel megbeszéljem, akikkel még erről nem beszéltem, és még pár hónapja komolyan terveztem h megteszem, de már nem. Én tudom, hogy mit miért tettem, hogy mit nem bántam meg, és mi az amit ha lehetne rögtön visszacsinálnék, mindenki más is tudja, hogy miben hibázott és miben nem, nem kell ezt megbeszélni és túlragozni. Akivel ez számított, akkor, szeptemberben tisztáztam. Azóta eltelt egy fél év. Mindenki, kivétel nélkül élte a maga életét, egymástól függetlenül. Ehhez kellett, az h mi Zsuzsival kimenjünk, és ha ezt nézem akkor tökéletes időzítés volt. Ha megfigyeled minden egyes TT tagnak meglett a maga élete, egyes kapcsolatok megmaradtak, de ami nem volt mély az elveszett. Ez a dolgok rendje, és nem látom értelmét, h olyan dolgot rágjunk újra és újra át, amit már mindenki lezárt magában. Vannak dolgok, amiket nagyon komolyan elraktároztam magamban, és soha nem fogom elfelejteni, és vannak dolgok amikért már nincs értelme haragudni. Tanultam nagyon sokat, nagyon súlyos tanulópénzért. És most erősnek érzem magam. Erre vágytam volna szeptemberben? Hogy egy kapcsolat nélkül érezzem ezt? Lehet, de azért ne essünk túlzásokba, nem vagyok én ilyen magabiztos és stabil...:-)

szomszéd

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a szomszédom űrlény. Emberi fül ilyen zenét önszántából nem hallgat...

Félelem és Reszketés Las Vegasban

Kutatás az Amerikai Álom után az elme legmélyebb és legalsóbb bugyraiból. Két főhősünk valósága teljesen torzított mása a világnak, megbomlik a határ, de ámokfutásuk mégis közelebb áll hozzánk mint bármelyik 'tiszta' ember történeteik során. Az emberek akik elhiszik, hogy egy titkos rendőrségi csoport levágja a szektások fejét, mert máshogy nem lehet ellenük védekezni, vagy a takarítónő aki, miután folytogatja egy okádó szamojai elhiszi h ők tulajdonképpen egy titkos nyomozást végeznek, és nem is akarták bántani csak azt hitték h ellenség. Nincs drog ami ne bukkana fel a Vörös Cápában, és hangosan nevetsz a villamoson miközben olvasod. Nem nyomaszt mint a Rekviem egy álomért, de a könyv végére mégis garantált, hogy soha nem akarsz majd kezedbe venni semmiféle hallucinogént, komolyabb tudatmódosítót vagy vegyszert. Sajnálom, hogy a filmet láttam előbb, minthogy olvastam a könyvet, de az biztos, hogy számomra tökéletes volt a könyv képi megjelenítése. Egyetlen egy sort hiányoltam a könyvből: "Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon."

És a végére, pár idézet a könyvből:
"Á, ördögi az éter - az egész test narkója. Az agy a borzalomtól telten visszahőköl, képtelen kommunikálni a testtel. A kéz őrülten csapdos, nem tudja kivenni a pénzt a zsebből... erőltetett nevetés, harsány sziszegés... örökmosoly."

"Nem rokonszenvezek az ördöggel; ezt észben kell tartani. Vedd meg a jegyedet, pattanj kocsiba... és ha alkalmanként egy kicsit nehezebb, mint amire számítottál, akkor... nos, akkor addig gyaluld le az agyad, ameddig ki nem tágul a tudatod: hangolódj rá, borulj ki, veresd össze magad. Ez Ken Kesey Bibliájának tanítása... A Valóság Másik Oldala."

"Mire a reptéri épülethez értem, szakadt rólam a víz. Ez nálam nem szokatlan. Meleg éghajlatú helyeken erősen szoktam izzadni. Ruházatom pitymallattól szürkületig szívja magába az izzadságot. Ez először annyira aggasztott, hogy orvoshoz fordultam, de miután leírtam a napi átlagos alkohol-, kábítószer- és méregadagomat, azt mondta, hogy akkor jöjjek vissza, ha az izzadás elmarad."

Fura. Eddig azt hittem h ő soha nem csinálna ilyet. Tulajdonképpen nem tett nagy dolgot, de akkor sem korrekt. Azt hittem, h ő az aki tényleg soha egy lányt sem verne át. Megaváltozott volna? Csak fura.

Csuka utca

Első este az új szobámban. A ház elég tropa, nem tudnék itt élni hosszabb távon de pár hónapra tökéletes, és a szobám meg elég jó lett. Miután megebédeltünk mamámmal az ágyamon, úgy ítéltük meg h vmit kezdeni kéne ezzel az elrendezéssel. Az ágy a falhoz, az asztal az ablak alá és máris jobb lett. Már kipakoltam, nagyjából berendezkedtem és kidekoráltam a falakat!!:-) Sztem egész hangulatos lett, már otthonosabban érzem magam. Csak egy-két szigetelő panel, egy színes szőnyeg, egy pokróc és készen áll a szobám a következő hónapokra!

Remarque

Egy helyen az összes kedvenc a nagy kedvencből:

http://remarque-texts.blogspot.com/

levélváltás

Írtam neki még kintről egy levelet, és ma megkaptam a választ. Ezennel levelezünk. Csak úgy, a semmiről, a mindenről, magunkról, a világról. Olvasva a sorait olyan közel érzem magamhoz, mintha csak ott lenne a fejemben. És holnap megírom a választ is. Édes barátném!

csevi

Elindultam reggel 9kor teniszezni. Hát hoztam a szokásos formánkat:
1. Tenisztáskával a hátamon leszálltam a villamosról, és mikor mentem át a síneken, megbotlottam és belementem egy emberbe.
2. Bementem egy kis boltba h vegyek vmi reggelit, és egy fordulattal levertem egy zacskó kekszet a tenisztáskámmal, majd mikor megfordultam h megnézzem h mit vertem le, a másik oldalt levertem 5 doboz sört amik szanaszét gurultak. Majd nagy elnézések közepette, lesütött szemmel, vásárlás nélkül távoztam a boltból. Sztem ez a kis szösszenet utólérhetetlen, egyszerűen művészet.
3. Mentem át a zebrán a teniszpályához, és egy kocsi megállt h átengedjen, majd megbotlottam elötte a zebrán. Ez már csak ilyen kis apróság, hab a tortán.
Igazán tehetséges vagyok nem? Igazi csevi, még régi szavajárásunkat hazsnálva. Vagy mondhatnám h lúzer, szerencsétlen, tipikus, nem meglepő, egyzserűen én:-)
De a tenisz nagyon jól esett, és rémisztő h mennyire nincs kondim, de ezentúl dolgozunk ezen. Nagyon jó volt kiadni egy kis energiát, erőt, teljes erőbedobással futni h elérd a rövidítést, úgy eltalálni a labdát h tökéletes az ütés (ez sajna nem fordul elő túl sokszor), és teljesen kizárni a pályán kívüli világot, csak belefeldkezni a játékba.

újra itthon

Hát itthon vagyok. Magyarországon, már egy jóideje. Épp elég időm volt ahhoz h jó sok féle érzés végig menjen rajtam. Az első 3 nap borzalmas v olt. Üres voltam. Nem szomorú, nem elkeseredett, nem örültem h itthon vagyok, de nem is hiányoztak a kintiek, egyszerűen üres voltam. Az 5 hónap hagyott egy hatalmas űrt bennem, amit soha nem fog betölteni semmi, idővel egyre mélyebbre kerül majd, de az űr az mindig ott lesz, és ez nem is baj. Az csak az övék.
Aztán lementem Szegedre. Gyomorgörcs. Az első napon nagyon nagyon idegen volt minden, az emberek, a helyek és az egész egyetemi közeg, jóformán Zsuzsin kívül mindenki is minden az volt. Aztán az első JATE buli kicsit segített ezen, volt egy nagyon felszabadult esténk, nagyon sok pozitív csalódás ért (amit álmomban sem reméltem volna), és egy nagyon jót buliztunk. Utána már nem volt annyira idegen a város. Szép lassan elkezdtem várni h összefussak az ismerősökkel, hogy bemenjek órákra, h elkezdjem intézni a dolgaimat, és beinduljon újra az életem. Hát most kellően beindult. Tipikus vizsgaidőszak, mikor képtelen vagyok minden és mindenki másra figyelni, jóformán csak az egyetemi dolgok járnak a fejemben. Hogy hány vizsgám van még, mikor hogy kell beosztanom az időmet ahhoz h mindent meg tudjak csinálni, és h mindezek mellett megpróbáljam beilleszteni azokat is amik szórakoztatnak, kikapcsolnak. Egy-egy este szegeden tanulás nélkül, jól esne már egy szabadtéri semmittevés zsuzsival, néhány este veroccsal, és akkor ezek csak legalapabbak. Olyanokról szó sem esett még, h sport, többi barát és mindenki akit szeretnék látni. De majd ennek is eljön az ideje, csak most előbb le kell tudnom néhány dolgot. De annak ellenére h nagyon lefáraszt és mindenkinek szenvedek h nincs kedvem tanulni, azért egyrészről jó is. Lefoglalja a gondolataimat, nincs módom sokat agyalni, és azon gondolkodni h egyedül érzem-e magam vagy sem. Néha mintha egy kicsit gép lennék (azért nem olyan durva értelemben), teszem amit kitűztem aznapra, a gép néha leáll és akkor jön a párperces alvás a Tik asztalon, vagy a 10-15perces büfé szünet, vagy egy GG rész. És ez így most nem is olyan rossz. Márameddig bírom, aztán mégjobban fogok szenvedni:-) De én akartam, és már csak 3-4hét.

Igazam volt még pár hete kint, sok minden letisztult azzal h hazajöttem. Főleg olyanok h kikre van igazán szükségem, és h kivel hogy állok. Azt hiszem tiszta h ki iránt mit érzek h és kitől mit akarok, és ez nagyon jó. Egyszerűbb, nekem. A hónap örömteli meglepetése címét megkapta Zsolti, a hónap nyugodt bizonyosságát Zsuzsi, és a hónap újdonságát és eseményét Vera (olyan értelemben h végre rendszeresen tudunk találkozni és ezt nagyon élvezem:-)

A plátói szerelmek korzsakát élem. Nyitott szemmel járok az utcán, keresem a lehetőségeket, de nem is akarok görcsösen egy kapcsolatot. Azt érzem h már képes vagyok vmi újra, lezártam a 2007es évet, voltam egyedül, egy icipicit össze is tört a szívem (de nem nagyon:-) és íme, itt vagyok, készen egy akár életképes kapcsolatra. Már csak a megfelelő jelentkezőt kéne megtalálni. Rég volt olyan h a környezetben nem volt senki akiben látnék lehetőséget vmire és ez még csak nem is zavar. Általában ez mindig frusztrált (:-P), de most vhogy olyan nyugis minden. Stagnálok. Egyelőre. Aztán majd csak kileng az a mutató.
Vannak amik még nem voltak meg mióta hazajöttem: pl nagyon érzem h bennem van egy jóadag sírás. Ki kéne egyszer törnie de eddig még nem sikerült neki (egyszer majdnem, de a TIK nem volt hozzá megfelelő helyszín). Hál istennek holnap megyek teniszezni így a mozgás ki lesz pipálva, már csak vmi rendzsereset kéne kerítenem de sztem ez már csak április elejére marad.
Várom h beköltözzek az új szobámba, hogy feldíszíthessem a falam, h hivathassak elő képeket, h kirakhassam a szokásos dolgaimat amiket még spanyolországba is vittem magammal (pl Happybox). Kicsit olyan lesz mint kint. Saját szoba, saját életritmus. Vmiért most erre van szükségem. Ez sokszor egyedüllétet jelent, és nem tudom miért, de ez most nem zavar. Lehet h egyszercsak majd rájövök, h elég volt az egyedüllétből, és remélem h addig nem teszek kárt egy kapcsolatomban sem. El kéne fogadnom h a vizsgaidőszak nem lehet kifogás mindenre, erőt kéne vennem magamon h kicsit figyelmesebb legyek, ígérem igyekszem.

Hát vhogy így. De még sokminden csak elő kell őket bányásznom. Majd folyt.köv.

Kisképző

A Várfok utcai Pontom galériában láthatóak a Képzőművészeti Szakközép Iskola 5. évfolyamának pályamunkái. Sajnos csak hétfőig vannak kiállítva, de mindenkinek ajánlott aki tud rá szánni egy fél órát. Sok éven keresztül hallottam Lucától, hogy milyen szakok vannak a Kisképzőbek, könyv szak, textil szak, bőr szak, festők és fotósok, és most végre láttam is, hogy miken munkálkodnak 5 éve. Nagyon büszke vagyok a kis Dohanovszky Endre díjasomra, főleg h láttam hogy hogy jutott el idáig.

Az én kedvencem. (Luca nagymamája, papája, és ő)

Az én személyes kedvencem Kittinek a foto pályázata. Hihetetlen ötlet:

3 legalább 2x1,5m-es önarckép, 3 különböző arckifejezés, 3 különböző cím: Társam, Testem, Tárgyaim. 1x1cm-es pici fotókból van kirakva:

Társam:
képek róla és Lucáról


Testem:
Apró képek a testrészeiről, szem, száj, fül, nyelv, stb....


Tárgyaim:
kedvenc tárgyai, ételei

Nagyon örülök h elmentem...

"- Először furcsa volt magammal beszélgetnem. Mármint... érti... belenézni a szemembe és hallani a hangomat. Nem egy megszokott dolog. De aztán megnyugtatott annak a masinának az egyenletes pittyegése. Így már sokkal higgadtabban tudtam odamenni a többeikhez is. Mindig ideges vagyok, amikor el kell utazzak valahová...
- ...és nincs visszaút.
- ...és búcsúzkodnom kell. Tudja, kiskoromban sok ember ment el úgy, hogy nem láttam őket viszont. De hát azt mondták, hogy még találkozunk, úgyhogy biztosan úgy lesz. Olyan furcsán viselkednek a többiek. Miért bámulnak rám ilyen fényes szemekkel? Hiszen mi még...
- ...úgyis találkoztok.
- ...holnap is látjuk egymást. Mindig látjuk egymást. Furcsa dolog ez, tudja? Mindenki itt van, egyszerre. Nem sokszor láttam őket együtt. Olyan szépek. És tiszták. Tudja milyen színűek belülről az emberek? Fehérek! Mind felhőszín! Ők különösen. Ők az én felhőmbe öltöztek belül. Főleg most, amikor ők is rám gondolnak és én is rájuk. Világítunk egymásban. Szép dolog ez. Varázslat.
- George...
- Azt hiszem, ez olyan dolog, ami fennmarad. Akkor is, ha már csak a tudatban létezünk majd. Kicsit olyan ez, mint a...
- George!
- Mi ez? Mi ez a sípoló hang? Mi történik? Mi történik velük?? Velem??
- Indulnunk kell, George.
- Tudom. Csak hadd nézzem őket még egy percig."

http://tatjana.freeblog.hu/ - képzelt beszélgetések egy másik világból

Az lehet...?

Az lehet h a családom egy részemet abszolút nem ismeri? És még csak meg sem tudja érteni? Az lehet h néha ennyire más utakon járok mint ők? Ma megpróbáltam vmit elmondani ezekből nekik, de nem ment...

február 8

Mindenhol Alicante van. A bőröndök, amik kipakolásra várnak, a laptopom képernyővédőjén, a blogomon, a wiwem profil képein, és nem tudom mit kezdjek velük. Le kéne őket cserélnem? Hiszen már nem a jelenem. De mégis sokkal inkább érzem a sajátomnak mint most bármi mást. Meddig fog még körül venni mindenhol? És még mindig nem fogtam fel h nem lesz soha többet.... Mert ezt nem lehet felfogni. Egyszercsak majd jön egy pillanat, mikor belédnyilal, és akkor jön a görcs, a könny és a kétségbeesés.

Home

Egy hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna ennyire haza akarok majd menni. Izgalommal tölt el h egy hét múlva ilyenkor az utolsó napomat fogom tölteni alicantéban, és holnaphoz egy hétre már otthon alszom. Várom, hogy elkezdődjön a félévem szegeden, hogy ne csak gondolkozzak azok, hogy mit hogyan kéne intéznem, hanem végre csinálhassam. Ebben benne vannak a vizsgák is, szeretnék rajtuk túl lenni, de ahhoz előbb el kéne őket kezdeni. El akarok kezdeni albérletet keresni, egy szobát ami csak az enyém. Esküszöm azt is várom h a TIKben tanulhassak, néha egy kis szünet, lemegyek a büfébe petivel, elmegyek ebédelni zsuzsival, összefutok emberekkel, és csöndben és nyugalomban tanulok. Végre dolgozni fog az agyam is. A legjobban arra vágyom he ne az msntől függjön, hogy mikor beszélhetek a barátaimmal. Csak egy telefon, vagy egy sms és találkozunk. Órás időkorlátok nélkül, úgy h közben még az arcukat is látom... Sok dolog fog hiányozni innen is (ez majd megérdemel egy külön bejegyzést) de elég volt 5hónap. Még két dolgot szeretnék itt csinálni mindenképpen, de amúgy akár holnap is haza mennék. Az eslő, hogy szeretnék elmenni zsuzsival még egyszer az Explanadara és a tengerpartra sétálni, úgy h nem kell utána tanulni, és haza rohanni. A másik, hogy fel akarok menni a Várba egyedül, végignézni egy naplementét és megírni egy levelet. Amióta itt voltak a szüleim arra vágyom, hogy egyszer felsétáljak, és bármilyen apropó nélkül, egyedül végig nézzem ahogy lemegy a nap. Jövő héten ezt mindenképpen.

jan30

Reggel 7kor indulás, még sötét volt mikor kiértünk az egyetemre. Fényképek, napfelkelte, hosszú várakozás a vizsgára, és rettenetesen sok röhögés. Az az igazi fáradt, leépült de mélyről jövő szakadás. Kevés vizsgát kezdtem úgy h röhögő görcsöt kaptam (hozzá teszem, nagyon régóta először). Mert hát tetszik tudni tanár úr, nálunk sok az erdő!:-D Aztán vizsga, reménykedés a lehetetlenben, és utána az ami otthon sosem lesz. Mikor kifekszel a fűbe, január 30án, egy blézerben, éget a nap és csak punnyadsz, beszélgetsz, fényképezgetsz (mert hát mikor nem, főleg egy napsütötte napon), és nagy nehezen végül ráveszed magad, hogy felkellj és újra elindulj. A péntek felé, amin már nagyon jó lesz túl lenni. Annak ellenére h 3óra alvás után történt mindez, és vizsgáztunk, nagyon nagyon jó nap volt!!:-)

(pedig mi csak fényképezünk:-)

confessions... 8 (a big one)

Annak ellenére h ma fizikailag konkrétan egy hulladék vagyok, jóformán az egész napom azzal telt h gondolkodtam. Megpróbáltam helyre rakni magamban a dolgokat, rájönni, hogy vajon mit miért csinálhatok. Igazából nem sokra jutottam, de azért valahogy mégis. Éshát nem tetszik a dolog.

Rettenetesen gyerek vagyok. A szó nem jó értelmében. Éretlen. Mintha szükségem lenne segítségre h eligazodjam magamban, ugyanakkor nem biztos h három embernél többet tudnék mondani akitől elfogadok útmutatást. Néha mármár görcsösen fel akarok nőni, azt akaram h ne egy álomvilágban éljek, homokba dugva a fejem. Mert sokszor ezt teszem. Az elmúlt 4hónapban érettebb emberekkel voltam körülvéve, és mellettük láttam igazán az éretlenségemet. Mi kell h felnőjjek? Idő?

Nem tanulok a hibáimból. Miért kell újra és újra rájönnöm egy dologra? Mikor először megértem akkor miért nem értem meg valóban, úgy hogy legközelebb már elkerüljem a hibát? Bebizonyított tény az életemben, h sokszor elkövetem ugyanazt a hibát. Okos ember a más kárán tanul, én még a sajátomon sem tudok. És ott vannak a nyomai az életemben, és nem fognak eltűnni. Ezen tényleg változtatnom kell mielőtt mégtöbb embert bántok meg és veszítek el.

Ideje lenne ketté választanom azt aki vagyok, és egy idealizált vkit akivé mindig is válni akartam. Sokban megegyezik ez a kettő, de lassan el kéne fogadnom, hogy nem mindenben, és ez nem baj. Azokon amiken lehet változtassak, azokat amiken nem lehet elfogadjam. De honnan tudjam h min vagyok képes változtatni és min nem?

Rettenetesen tudok függni más emberektől. Lelkem minden egyes pontja függésbe tud kerülni, és mint tudjuk a függők sokszor buta és értelmetlen dolgokat tudnak csinálni.

Valószínüleg mindegyik abból jön hogy gyerek vagyok. De ez után hátha változik vmi bennem. Talán előre tudok lépni pár lépést. És hogy mit szeretnék? Bátrabb lenni. Sokkal bátrabb.

- Mit csinálsz?
- Félálomban fekszem az ágyban, és gondolkodom.
- Miről?
- Magamról. Hogy mennyire gyenge tudok lenni.
- De te erős vagy. Ezt mindenki tudja.
- Csak nem ismernek igazán. De ő igen. Ő tudja, hogy ki vagyok, hogy sajnos néha nevetségesen, és kártékonyan gyenge vagyok. Olyannyira hogy szégyellem magam érte.
- Kártékonyan?
- Az ember gyávaságában nagyon tud rombolni. Öntudatlanul. Mert hiszen ez csak önmagáról szól és észre sem veszi, hogy azt veszélyezteti ami erőt ad neki. És mikor rájön már lerombolt valamit.
- De beszéddel újra lehet építeni, nem?
- Néha beszéddel, néha tettel. De nem jó tanulópénz...

Tatyó

Zsuzsi kérdése, h, lányok, mi van a táskátokban? Két táskát használok, egyiket egyetemre, másikat meg bármikor máskor. Mostanában az egyetemi táskám van előnyben részesítve, szóval lássuk:

Megszámlálhatatlan használt zsepi
Telicsomag tiszta zsepi
Lucky Strike
Kinder Tejszelet üres papírja
Sok összahajtogatott itteni buszjegy
A kinyitható kis tükrös fésüm
Kis tűzőgép
USB
Neutrogena szőlőzsír
telicsomag rágó
Nagyon nagyon sok üres rágós papír, vagy olyan amiben még van pár szem, de az ember már nem szívesen bontaná ki
Nagyon nagyon sok elszórt rágódrazsé
Universidad de Alicante-i kulcstartó
Összehajtogatott könyvtáros zacskó
NOA parfüm
A Verától kapott kis bárányos füzetem
Egy összahjtogatott papír amire a tegnapi vizsgakérdésekről jegyzeteltem
Szemüveg
Pénztárca
Bicska
Egy betét
A kék mappám, amiben minden itteni papir benne van
Irodalom jegyzet
A táska alján elszórva pár magyar apró (az eurokat már kivettem)
Egy toll (ami meglepő mert otthon min 5toll szokott nálam lenni)
Rózsaszín kiemelő
Spanyol kulcs
Kézkrém
És végül szemét: kis papirok, alufólia maradván, cigis papir maradvány és stb...

Egy kis kiegészítés képpen, amik mindig nálam vannak de nem a táskámban:
magyar ill spanyol mobilom, pót hajgumi, mp3, öngyújtó.

Vera, a kedvemért leírnád kommentbe h mi van a táskádban, amit épp ma használtál? Nagyon kíváncsi lennék!!:-) És terméstesen minden lányéra!!!!

egy szám - egy ember - egy emlék

Bryan Adam: Everything i do
Kansas: Dust in the wind
Pussycat dolls: Dontcha
Louis Armstrong: What a wonderful world
Ephemera: If i'm still your girl
Pussycat dolls: I dont need a man
Lynyrd Skynyrd: Sweet home Alabama
Isreal Kamakawiwo Ole: Somewhere ove the rainbow
Lovetank
Gnarls Barkley: Crazy
Pink: Pill

Ezek azok amik kitörölhetetlenül egy-egy emberre fognak emlékeztetni...

ΛV

Egy másik blogon arról folyik a vita h létezhet-e fiú és lány közötti barátság. Szerintem erre, ebben a formában nincs válasz. Mindenki életében mást jelent a 'barátság' fogalma, máshogy definiálom én, te vagy ő. Így én is csak aszerint tudok vélemény alkotni h nekem milyen tapasztalataim voltak, és hogy mit láttam a kapcsolatok során. Sokan azt mondják, hogy azért nincs mert ha egy fiú és egy lány közel kerül egymáshoz, mindig elindul a vonzalom valamelyik fél oldaláról. Ez szerintem is így van. De ez nem mindig akadálya a barátságnak. Igen, ha belegondolok, sokszor a vonzalom nélkül már nem is létezett a kettősünk, de ez nem törvényszerű. A barátságban azt érzem, hogy az illető mellettem áll. Számíthatok rá, segít megtalálni az utamat és önmagamat. Ez létezhet úgyis h van köztünk valamiféle vonzalom. Szerintetek nem?Persze, ehhez be kell tartani bizonyos játékszabályokat, értem ezalatt h tiszteld a másikat, és vedd észre ha a vonzalom túllépte a barátság határait, és már nem hozzáad hanem elvesz. Semmi sem fekete-fehér. Igazából ha végig gondolom az ilyen kapcsolataimat, káosz van a fejemben. Kikre mondtam valaha azt h a barátom? Márk, Ákos, Bejgli, Peti, Zsolti, Potter (akik határozottan átlépték a haveri vonalat, és a közelmúltamhoz taltoznak) Eltűnt, megvan, haragszik, eltűnt. A dolgok megváltoztávak sokszor helyesbíthetném a múltat, és mondhatnám azt h nem is volt a barátom. De minek? Ha 20év múlva megkérdezik bármelyikről h ki ő, kétely nélkül azt fogommondani h a barátom volt (reméljük múltidő nélkül). És most valamiért, ezen érzem nagyon a hangsúlyt. Ha akkor azt éreztem h a barátom, és valóban éreztem, akkor miért akarnám ezt megmásítani? Igen, lehet belőle tanulni, és lehet h legközelebb már nem fogom kijelenti olyan könnyelműen h a barátom hanem várok és elgondolkozom. De nem az a lényeg amit akkor éreztem? És ez nem csak a régi barátságokkal van így. Bármivel. Volt kapcsolatok, barátok, barátnők. Persze, néha egy-egy dolog napvilágra kerülése megváltoztatja az egész kapcsolatról alkotott képet, de szerintem magamat fosztom meg valamitől, ha hetekkel-hónapokkal-évekkel később azt mondom, h ő nem volt a barátom. Ő nem szeretett igazán. És még sorolhatnám a hasonló a -már megtörtént és megváltozhatatlan múltra vonatkozó kijelentéseket. Én is mondtam ilyeneket, és ahogy magamat ismerem még fogok is jópárszor. Ember vagyok, és az ember ilyen.


(...mostanában azt vettem magamon észre h aggasztóan szentimentális vagyok néha...)

....

Nem szeretem magam mikor nem alszom.... Képes lennék elbőgni magam a könyvtár kellős közepén csak azért mert nem találok egy normális elemzést Nietzscheről. Ilyenkor hú de mennyire tudok nyafogni.... bocsi mindenkitől akinek ilyen állpotban a múltban-jelenbe-jövőben panaszkodok, ne is hederítsetek rám!

hajnali részegség#2

Elindultam az egyetemre, 4hónapja először korán reggel. Még sötét volt, az emberek indultak munkába, ásítoztak és dörzsölték a szemüket. Fülemben a szeretett MP3 és megszólalt az In the arms of an angel. Nem hallottam az utca zaját csak a zongorát és a nő hihetetlen nyugodt, melankólikus és tiszta hangját. Mintha el lettem volna zárva a világtól, csak kívülről néztem, valahol máshol jártam mint ők. Nem az volt bennem, hogy most megyek valahova, egy uticélhoz,hanem csak sétáltam, belemélyedve a zenébe, mintha egészen hazáig tudnék sétálni. És rég láttam ilyen szép hajnali eget, ez nagyon fog hiányozni innen. Féltem h a shuffle vmi hangulatban nagyon nem odaillő számot fog választani és a varázs megtörik. De nem: a következő dal a Perfect picture volt. És tényleg tökéletes volt. Márcsak ezért is megérte fentmaradni egész éjszaka és bemenni a reggeli órára. A campust vhogy még soha nem láttam ilyen szépnek. Lila és narancssárga volt az ég a napfelkeltétől, senki nem rohant órára, nem volt zsivaj a büfében, egyedül ültem kint, és kávéztam. Tökéletes napkezdet volt.

hajnali részegség

Egy felemelő éjszaka Emili Pardo Bazán-nal.... Kevés lett, és rendezetlen, de megírtam, kész , nem érdekel, egy 2est csak ad rá... De most aztán annyira nagyon nagyon aludnék egyet, hogy csak na, de félóra múlva indulok az egyetemre. És még sötét van. Nem szeretem mikor reggel sötétben kell elindulnom. Legalább hozzászokom, mert asszem otthon többször lesz részem ilyenben... Csak egy gondolat jár a fejemben: hazajövök 4kor az egyetemről, és lendületből bedőlök az ágyba... Najó nem lendületből, mert akkor eltörik a hátam a deszkákon de az biztos h nem fogok sokat forgolódni.. És most hallgatunk egy kis petőfi rádiót készülődés közben!

LIFE

Favoritok. És hogy miért? Egyik a zenéje miatt, másik a technikája miatt. Van amelyik azért mert soha nem tudnám eltáncolni, pedig mit meg nem adnék érte, vagy épp azért mert el tudnám képzelni, hogy a színpadon én táncolom a jelenetet. Van olyan, ami egyszerűen klasszikus, és nem véletlenül vált azzá, vagy akár csak számomra klasszikus, mert beleszerettem. Sok video azért, mert minden egyes mozdulatát kívülről tudjuk fejben, tudjuk h melyik ritmusra hogy mozdulnak és milyen az arcuk. Az egyikben az fogott meg, hogy anatómiailag képtelen dolgokat művelnek a testükkel, a másikban, hogy surgázik az arcukról a tánc és az energia. Az egyik videoban sztem a tánc maga az erotika, nem, helyesbítek, maga a férfi-nő kettőse és az igazi vonzalom, a vágy. Vagy egyszerűen azért, mert valóban művészet, és megalkotnak egy világot a koreográfiával, nem csak egy showt csinálnak. De ami mindegyikben közös, hogy egyszerűen megmozdul tőlük a lelkem, libabőrös leszek, és minden porcikámmal táncolni akarok miközben nézem.
Na lássuk:

Center Stage


Honey


Step Up


Save the last dance


Dirty Dancing


Dirty Dancing-Havana nights


You got served


Staying Alive







(tudom h az összes többiből csak egyet raktam be, pedig azokból is lett volna még sokkal több, de ezeket nem bírtam kihagyni)

múlt szelleme 1

Mikor Karácsonykor otthon voltam, megtaláltam a közös képeinket Baluval, mikor Németorszárgban nyaraltunk. Hihetetlen h mennyire nem volt boldogság a szemeimben. Tudom, hogy ezerszer elmondtam már újra és újra mindenkinek, hogy milyen volt a kapcsolatom Baluval, de csak nemrégóta tudok rá visszagondolni harag nélkül. Ha végig gondolom azt az 5hónapot, nem látom magam. Vagy csak nem emlékszem a 2004es önmagamra. Amellett, hogy egy cseppnyi megértést nem tanusított az irányomba, és folyton önigazolást keresett bennem, én is nagyon sok hibát elkövettem. Látom, h néha mennyire nem voltam figyelmes, és sok olyan dolgot csináltam, amit egy normális kapcsolatban nem engednék meg magamnak. Nem szerettem Balut, azt szerettem, hogy van egy pasim, aki nyitott a külvilágra, nem kell féltenem semmilyen társaságban, és az egész kettősünk kifelé tökéletes volt. És a hangsúly a kifelén van, belül nem volt semmi ami táplálja a kapcsolatot. És ez nem az ő hibája, sem az enyém, egyszerűen mind a ketten az első benyomásba szerettünk bele, és ez volt a legnagyobb tévedésünk. Ezért veszekedtünk órákat, ezért végződött minden találkozásunk sírással, és ezért csinálam meg vele olyanokat, amit egy mostani valóban jól működő kapcsolatomban el sem tudnék képzelni. Volt olyan korszak mikor gyűlöltem és mindenért őt hibáztattam, volt amikor magamat hibáztattam (temészetesen vele együtt), de most, több mint 3 év után sikerült kimondanom h nem hibáztatom egyikünket sem, egyszerűen csak tanulnom kell belőle, és nem újra elkövetni ezt a hibát. Hát nem ment gyorsan, de csak eljött ez a nap is....

Jamboree

Zsuzsinak köszönhetően végre rakhatok fel videót jamboreeról!!:-)



victor:




na szóval itt vagyunk csütörtökönként:-)

Na. Ideje lenne vmi értelmeset kipréselnem magamból. Eltelt egy év, nagyon gyorsan és nagyon zűrösen. Voltak igazán boldog időszakai, nem is egy, amikor valóban teljesnek éreztem magam, voltak olyan időszakai, amiért bármit megadnék ha visszacsinálhatnám, és olyan is volt, hogy nem voltam önmagam, elgyengültem, menekültem és homokba dugtam a fejem. Barátságok. Nos, igen.... Azt hiszem ezen a téren, olyan vihar volt 2007ben, h még végig gondolni is nehéz, kivel, mikor, hogy alakultak a dolgok. Az évet, egy olyan társasággal kezdtem, amiben még soha nem volt részem. Szerettem minden egyes pillanatát, és őszintén hittem h ez úgy meg is fog maradni (én kis naív), aztán szép lassan minden pontja széthullott, lépésről lépésre. Mindenki másfele ment, egyes barátságok megamaradtak, mások örökre elvesztek. Egy kapcsolat vhol megromlott, aztán még egy, és sok embert bántottam. Olyanokat akik, igen is fontosak nekem még mindig, akkor is ha nem beszélünk, vagy ha most sokkal többet és mélyebben beszélünk mint az elmúlt fél évben. Januártól júniusig sokminden megváltozott bennem, sok okból kifolyólag.
Aztán eljött a nyár, amit akkor már nagyon vártam, főleg azért h ott hagyhassam szegedet, de nem volt jó nyár. Volt egy sms amit sosem felejtek el (hál istennek, hisz így soha többet nem fogom megtenni), és volt egy este a tabánban amikor kicsit visszatértem önmagamhoz. Megvolt a szokásos balaton, kicsit más formátumban mint eddig, de tökéletes volt, akkor nagyon nagyon szükségem volt rá, és a nyaram egyik legjobb bulija is akkor történt (i dont need a man, umbrella:-). Egy embert nagyon megbántottam, ezzel megnehezítettem egy másik ember életét, és mindenki pontosan tudja, hogy gyűlölöm az egészet amit akkor tettem. Evezős tábort sem szabad kihagyni a sorból, idén az sem a megszokottra sikerült. Egyrész vhogy befurakodott a társaságba az ember rossz és gonosz oldala, másrészt egy barátságban vmi megtört. De volt jó része is: nagyon közel kerültek emberek hozzám, nagyon sokat nevettem, és megtanultam értékelni azt a békés, és az életünktől elzárt világot ami abban az egy hétben létezik/létezett, ez majd idén kiderül. Mint minden évben, a nyaram legjobb része az utolsó hetek voltak. Nagyon sok buli, egy hét pihi otthon, egyedül, nyugalomban, és készülődés Alicantéba.
Két hetet töltöttem szegeden, de abban a két hétben visszakaptam egy fontos barátot, többet voltam régiekkel, és úgy tudtam eljönni otthonról, hogy azt mondtam, egy-két dolgon kívül rendben hagyom itt az életem. Annak az egy-két dolognak meg idő kell, és őszintén remélem hogy legalább valamennyire helyre fognak rázódni.
Aztán megérkeztünk Alicantéba, és teljesen új fejezet kezdődött. Pár napja azt kérdezték tőlem, hogy mi fog innen a legjobban hiáynozni. Erre reflexből azt válaszoltam magamban, hogy az emberek, de nem így van. Az a teljes szabadság amiben itt élek. Nem tartozom senkinek felelősséggel, akkor megyek és oda amikor csak akarok, én döntöm el, hogy mit kezdek az időmmel, akkor vagyok egyedül, amikor én akarok, és akkor vagyok emberekkel, amikor ahhoz van kedvem. Nagyon nagy szabadságot tud adni, hogy nem lebeg felettem a múltam minden egyes nap, akárhova megyek, akárkivel találkozom. Természetesen nem felejtem el, hogy miket tettem, és mi vár otthon, de itt ha nem is 100%osan, de nagyjából tiszta lapot tudtam kezdeni, és ez nagyon megfogott. Most kezdtem el érezni, hogy ezt az életmódot amiben itt élek, nem tudnám hosszú távon csinálni, kezd bennem megfogalmazódni, hogy milyen problémával hogy fogok szembenézni, legyen ez egyetem vagy bármilyen kapcsolat. De az a szabadság amiben itt élek, nagyon fog hiányozni, még akkor is ha tudom, hogy hosszú távon nem működne.
Egyértelműen összehasonlíthatatlanul kezdődött 2007 és 2008. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy fog telni ez az év...

Asszem megint elkezdődött az időszak amikor sírok a sorozatokon... Éljen a szentimentalizmus:-)

sál sapka kesztyű

Nem gondoltam, h ennyire fog hiányozni a tél, és az otthoni karácsony előtti hangulat. Amikor olyan jó a tél, nem fázol m van jókis meleg kabátod, meg hatalmas sálad, fogod a forralt boros bögrét és kortyolgatod a karácsonyi vásárban.. Akár szegeden, akár a vörösmartyn. Lehet, hogy csak azért látom ilyen szépnek most a telet, mert itt nem igazán van benne részem, furák a karácsonyi utcai égők a pálmafák közt, 20-25 fokban. Nem akarok innen végleg hazamenni, nagyon nem, de erre a 10napra annál jobban vágyom minnél jobban közeledik...

:-S

Még mindig nagyon félek a viharoktól éjszaka... Regrosszabb kombináció: szél+eső+ablak+sötét+egyedül a szobában... ja, és tegyük hozzá a mozgó függönyt. Aki ismer, sztem tudja, hogy ma mennyire fogok nyugodtan aludni... Ilyenkor bármit megadnék h valaki itt legyen mellettem.. Utálom az ilyen éjszakákat..

...

Megváltoztatni a múltat? Bárcsak lehetne... Bocsánatot kérni? Ha enyhítené mást se tennék... Megbánni, és tanulni belőle? Ó, igen, ezerszer is....

Nádasdy Ádám: Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.

Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,

a megszeretés, a meggyűlölés.

A piacon a tanácstalan álldogálás,

hogy házigazdává átalakuljak;

amikor vendégeket hívtunk,

a vendégség után pedig a bútor,

mert vissza kell tolni a privátba..

Ezek nehezek. Amikor maradok,

az jó: az alvásnak a mestere vagyok,

és ébren lenni nagyon szeretek.

Boldog vagyok ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.

De átzuhanni egy beállításból

egy másikba, az mindig szomorú.

Maradni szeretnék, mindig maradni:

ha ébren vagyok, élesen figyelni,

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,

vagy élettársi szennyest kotorászni.

Átzuhanni: az fáj. A változás

szűk száján átcsúszni: az horzsolás.

Happy Happy Birthday

Ennél tökéletesebb három napot elképzelni sem tudtam volna. És nem azért mert szülinapom volt, és vszínüleg bármit csinálok velük, jól éreztem volna magam, hanem mert minden benne volt amit imádok Alicantéban, Spanyolországban, az itt létemben. Tényleg nem tudok rá más szót, mint hogy tökéletes három nap volt. Voltunk 5en Desdenben, ahol kaptam meglepi gyertyás sütit, amire tényleg nem számítottam. Egy nagyon rossz szerdai nap után, este mindent elfeledtettek velem, készültek a szülinapomra, Holgertől kaptam ajándékot, amin nagyon meglepődtem, de azt hiszem örök emlék marad erről a három napról. Csütörtökön találkoztam nagy csapatunk többi tagjával is, kaptam sok köszöntő smst, amik végleg mosolyt vittek a napomba, felbukkant Tomi, akivel kb 1-2éve nem is beszéltem, és nagyon jót dumáltunk msnen. Nagyon jól esett, hogy Jocitól kaptam ajándékot (m amúgy senkitől nem számítottam rá), főzött nekem nagyon fincsi vacsit, meg mamáék küldtek nekem virágot. De ami a legeslegjobb volt a csütörtökben, hogy olyat táncoltam mint már nagyon régen nem.... Kiadtam magamból mindent, nagyon jó zenére (tánc szempontjából), szabadon, teljes élvezettel és extázissal... el sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett. Aztán egy kis spontán meglepi, ami váratlanul jött, de tipikusan tökéletes színfolt volt, bármi bonyodalom nélkül. Aztán pénteken végre megjött zsuzsi, akivel mégtökéletesebb lett volna ez a két nap, nadehát a péntek.... hab a tortán. Kruopánál meglepi összejövetel, amire aztán valóban nem számítottam a szülinapom 3dik napján, még tortát is kaptam, meg ajándékokat. Zsuzsitól a happy box kiegészitését, egy kiló gumicukor személyében, ami azt hiszem lelkileg nagyon erőssé fog tenni, mert azt megállni, hogy csak akkor vegyek ki egyet mikor a happy boxból is.... kihívás:-) Aztán Jamboree ami nem hiányozhat a szülinapomból, nagyon jó zene, tánc, és még vmiért kaptam egy ingyen sört is a pultostól:-P Aztán (ezer köszönet Zsuzsi, h nem hagytad h rögtön hazamenjek) lementük a puertoba egy salsa bárba, olyan de olyan hihetetlenül jó volt, hogy az már..... Ott volt Victor is, meg sok igazán zsigerből táncoló ember, és végre én is táncoltam emberekkel ilyen zenére, nem csak egyedül. És hát mondanom sem kell, h menniyre élveztem, és hogy Victor menniyre jól táncol, bár megbeszéltük zsuzsival h egyelőre ehhez a tánchoz túl "öntörvényűen" táncolok (papám szavaival élve). De az utolsó tánc már elég jól ment, szval csak sokat kell odajárni és hozzászokom:-) Ez a hely már tényleg annyira hihetetlenné tette ezt a három napot, hogy álmodni se mertem volna róla...
Nagyon boldog voltam, hogy olyan emberek vettek körül akiket tényleg nagyon megszerettem, odafigyeltek rám, fontos volt nekik, hogy jól érezzem magam a szülinapomon, és nagyon különlegessé tették az egészet...
És ott vannak az otthoniak (olyanok is akikre tényleg nem számítottam), akik minden egyes smssel v emaillel mosolyt csaltak az arcomra, de olyan igazi szívből jövőt, amikor a szemem is mosolyog...
Tegnap (pontosabban ma)hajnalban sétáltam haza, és vigyorogtam, és táncoltam az utcán... és csak azt hajtogattam magamban hogy el sem hiszem.... és hogy tökéletes volt!!!!

in memoriam...

Milyen furfangos az élet... Olyanokból lesznek "legjobb-örök" barátnők, akik egy évvel ezelőtt gyűlölték egymást, és olyanok vesztek össze vagy távolodtak el, akik különleges és értékes dolgokat éltek át együtt és akkor úgy érezték h ez vmi örök. Sok olyan ember van, aki valamilyen értelemben a felszínes életet választja. Túl nehéz megkűzdeni az erős személyiségekel, szembenézni a gyengeségeikkel és a kérdéssel, hogy tulajdonképpen kik ő valójában. Az ő választásuk egy könnyebb, sokszor boldogabb élet, legjobb barátokkal, és sok örömteli de nem mély pillanattal. Nem azt mondom, hogy nincs szép, és boldog életük. Csak a könnyebbik módot választották, elbújtak a valódi nehézségek és problémák elől. Ismertető jelük, hogy olyan régi barátaik vesztek el, tűntek el, hagyták őket el, akik valóban ismerték és szerették őket, és nem voltak hajlandóak eltűrni, hogy ne azok legyenek akik valójában tudnának lenni...

és néhány kép ami kimaradt...

ha nem látnátok ott van a háttérben Will, piros kabátban, aki csak ránk vár...:-P

ilyen gyönyörű színű volt a szibánk a hostelben....

ezt muszáj volt zsuzsinak lefényképezni...:-)

Verocs alicantéban is hódít...

perfect

Szval itt volt Verocs. Elég nehéz róla írni, mert erről a 4 napról nem szabad csak úgy, egy semmmilyen, élménybeszámolós postot írni...
Sikerült nagyjából mindent megmutatnom neki amit akartam, és ezen kívül sokkal többmindenben részünk volt, mint terveztem. Voltunk jamboreeban, eltöltöttünk egy napot négyesben és nagyon jó volt, sétálgattunk campuson, joci főzött nekünk fincsi currys csirkét, kibuszoztunk a reptérre h átvegyük a kocsit. Este sétáltunk az explanadan, a tengerparton, és a reggae bárban beszélgettünk egy nagyot. Verocs is megtapasztalta a puerto éjszakai életét, táncoltunk nagyot, sergio bejött vera miatt alicantéba, majd fél7re haza is vitt minket kocsival. 3óra alvás után fölmetünk a várba, csináltunk soksok nagyon jó képet, egy nagyon jó kocsiút red hot-tal meg kulcstartóval, megérkezés valenciába, parkoló keresés, séta, majd megint parkolókeresés, hogy részt vehessünk a fantasztikus vega fesztiválon. Kapuerások, kis tánci, megfagyás után ismét parkoló keresés, szenvedés, punnyadás, majd az első couchsurfing. A legkényelmesebb ágy az elmúlt 2hónapban, reggel horchata, metrózás, és az utolsó nap kettesben veroccsal. Hostel keresés, séta, ebédre tapas, siesta, majd este séta, ismerkedés (Will:-), és buli keresés. Cuki hosteles fiú, soksok fáradt nevetés, automatának örülés, wiw nézegetés, taxi, reptér, és búcsú....

Szval ezeket csináltuk. De a legjobb az volt, hogy együtt voltunk. Akkor beszélgethettünk amikor csak akartunk, nem kellett arra várni h mindketten fent legyünk msnen és legyen időnk. Valóban belekóstolt kicsit abba ahogyan élek itt, és már nem csak fényképeken látta a helyeket meg az embereket, hanem személyes élménye is van róluk. Örülök, hogy mégtöbb időt töltött zsuzsival, mert régóta szeretném h megismerjék egymást, és hogy jocival is találkozott, mert azért az itteni létem elsősorban hozzájuk fűződik. Nagyon sokat nevettünk, és ez mindkettőnknek nagyon kellett már. Jó volt csak úgy beszélgetni. Nem megbeszélni az adott problémát, meg az elmúlt eseményeket, hanem csak úgy általánosan, bármiről, spontánul. Megnyugtató hallani, hogy egyre pozitívabban tudja felfogni a dolgokat, és egyre jobban kezdi kezelni az életét. Nagyon jó volt megint röhögő görcsöt kapni vele, miközben a cuki hosteles pasi vszinű abszolút hülyének nézett minket és ezen csak mégjobban nevettünk. Az a kép a fejemben, amikor megláttuk az automatát, és mintha az életünket mentette volna meg, simogattuk és ölelkezve fényképezkedtünk vele (hajnal 4 volt, semmi bolt, semmi kajánk, semmi innivalónk, ezért örültünk neki anniyra). Sexisten hasonmás, Will, aki columbiai és a hülye nem tudta h még ott kellett volna maradnia, meg a pasi a hostelből aki szegény nagyon próbálkozott összeismerkedni velünk, na meg Picadili és az elviselhetetlen zene meg emberek, és a kihalt vasárnap esti valenciában való bojongás.
Nagyon kikapcsolt és nagyon sokat segített... Perfect volt:-)