rosszban vagyok a tüszőimmel

három napja az ágyamban élek, sállal a nyakamon és teával a kezemben. tudom, hogy nem olyan nagy dolog, hisz csak a torkom fáj, de kicsit kezdem unni.... ja és tök vicces, amikor a nyelőreflex már nem reflex, hanem rá kell erőltetned a nyelőcsövedre, mert a tested nem akar magának fájdalmat okozni. már értem, h miért veszik ki annak a manduláját, akinek sokszor van ilyen.

Alig ismertük egymást mikor elkezdtünk randizni és csak egy kicsivel tudtunk a másikról többet mikor összejöttünk. Fél év alatt kiismerte a napi rutinomat, tudta, hogy éppen melyik sorozatért vagyok oda, tudta, hogy milyen könyvet olvasok, hogy mikor, kivel és hol találkozom. Nagyon sok apró részletet tudott a mindennapi életemről, a barátaimról, a kapcsolataimról. De mikor a karjaiban sírtam, hogy nézsi miért nem akar velem beszélni, azt nem értette igazán. Nem tudta, hogy igazán mit adott az életemhez alicante vagy, hogy miért féltek attól ha valakinek igazán én kellek. Nem tudta, hogy mit jelentett a TT és fogalma sem volt róla, hogy miktől rettegek.

Aztán jött valaki, akit nem vettem komolyan. Egy plüss kutyának indult, akit jó volt átölelni és elaludni mellette, de semmiképpen sem többnek. Körülbelül 6éve ismerjük egymást de az életem csak egy szeletét látta eddig. Nem tudja, hogyan viselkedem a családommal, nem tudja kik a barátaim, hogy miket csinálok nap mint nap, hogyan telt az elmúlt 5 évem és hogy ki voltam, mikor megismerkedtünk akkor régen. De az elmúlt pár hétben közelebb éreztem magamhoz, mint azt, akivel fél évig együtt voltam, valaha.

Ki mondja meg mik a kapcsolat szabályai? Vagy, hogy egyáltalán meg kell-e határozni szavakban a két ember közti viszonyt? Szerintem elég annyi, hogy ez így most nagyon jó. Pont.