Home

Egy hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna ennyire haza akarok majd menni. Izgalommal tölt el h egy hét múlva ilyenkor az utolsó napomat fogom tölteni alicantéban, és holnaphoz egy hétre már otthon alszom. Várom, hogy elkezdődjön a félévem szegeden, hogy ne csak gondolkozzak azok, hogy mit hogyan kéne intéznem, hanem végre csinálhassam. Ebben benne vannak a vizsgák is, szeretnék rajtuk túl lenni, de ahhoz előbb el kéne őket kezdeni. El akarok kezdeni albérletet keresni, egy szobát ami csak az enyém. Esküszöm azt is várom h a TIKben tanulhassak, néha egy kis szünet, lemegyek a büfébe petivel, elmegyek ebédelni zsuzsival, összefutok emberekkel, és csöndben és nyugalomban tanulok. Végre dolgozni fog az agyam is. A legjobban arra vágyom he ne az msntől függjön, hogy mikor beszélhetek a barátaimmal. Csak egy telefon, vagy egy sms és találkozunk. Órás időkorlátok nélkül, úgy h közben még az arcukat is látom... Sok dolog fog hiányozni innen is (ez majd megérdemel egy külön bejegyzést) de elég volt 5hónap. Még két dolgot szeretnék itt csinálni mindenképpen, de amúgy akár holnap is haza mennék. Az eslő, hogy szeretnék elmenni zsuzsival még egyszer az Explanadara és a tengerpartra sétálni, úgy h nem kell utána tanulni, és haza rohanni. A másik, hogy fel akarok menni a Várba egyedül, végignézni egy naplementét és megírni egy levelet. Amióta itt voltak a szüleim arra vágyom, hogy egyszer felsétáljak, és bármilyen apropó nélkül, egyedül végig nézzem ahogy lemegy a nap. Jövő héten ezt mindenképpen.

jan30

Reggel 7kor indulás, még sötét volt mikor kiértünk az egyetemre. Fényképek, napfelkelte, hosszú várakozás a vizsgára, és rettenetesen sok röhögés. Az az igazi fáradt, leépült de mélyről jövő szakadás. Kevés vizsgát kezdtem úgy h röhögő görcsöt kaptam (hozzá teszem, nagyon régóta először). Mert hát tetszik tudni tanár úr, nálunk sok az erdő!:-D Aztán vizsga, reménykedés a lehetetlenben, és utána az ami otthon sosem lesz. Mikor kifekszel a fűbe, január 30án, egy blézerben, éget a nap és csak punnyadsz, beszélgetsz, fényképezgetsz (mert hát mikor nem, főleg egy napsütötte napon), és nagy nehezen végül ráveszed magad, hogy felkellj és újra elindulj. A péntek felé, amin már nagyon jó lesz túl lenni. Annak ellenére h 3óra alvás után történt mindez, és vizsgáztunk, nagyon nagyon jó nap volt!!:-)

(pedig mi csak fényképezünk:-)

confessions... 8 (a big one)

Annak ellenére h ma fizikailag konkrétan egy hulladék vagyok, jóformán az egész napom azzal telt h gondolkodtam. Megpróbáltam helyre rakni magamban a dolgokat, rájönni, hogy vajon mit miért csinálhatok. Igazából nem sokra jutottam, de azért valahogy mégis. Éshát nem tetszik a dolog.

Rettenetesen gyerek vagyok. A szó nem jó értelmében. Éretlen. Mintha szükségem lenne segítségre h eligazodjam magamban, ugyanakkor nem biztos h három embernél többet tudnék mondani akitől elfogadok útmutatást. Néha mármár görcsösen fel akarok nőni, azt akaram h ne egy álomvilágban éljek, homokba dugva a fejem. Mert sokszor ezt teszem. Az elmúlt 4hónapban érettebb emberekkel voltam körülvéve, és mellettük láttam igazán az éretlenségemet. Mi kell h felnőjjek? Idő?

Nem tanulok a hibáimból. Miért kell újra és újra rájönnöm egy dologra? Mikor először megértem akkor miért nem értem meg valóban, úgy hogy legközelebb már elkerüljem a hibát? Bebizonyított tény az életemben, h sokszor elkövetem ugyanazt a hibát. Okos ember a más kárán tanul, én még a sajátomon sem tudok. És ott vannak a nyomai az életemben, és nem fognak eltűnni. Ezen tényleg változtatnom kell mielőtt mégtöbb embert bántok meg és veszítek el.

Ideje lenne ketté választanom azt aki vagyok, és egy idealizált vkit akivé mindig is válni akartam. Sokban megegyezik ez a kettő, de lassan el kéne fogadnom, hogy nem mindenben, és ez nem baj. Azokon amiken lehet változtassak, azokat amiken nem lehet elfogadjam. De honnan tudjam h min vagyok képes változtatni és min nem?

Rettenetesen tudok függni más emberektől. Lelkem minden egyes pontja függésbe tud kerülni, és mint tudjuk a függők sokszor buta és értelmetlen dolgokat tudnak csinálni.

Valószínüleg mindegyik abból jön hogy gyerek vagyok. De ez után hátha változik vmi bennem. Talán előre tudok lépni pár lépést. És hogy mit szeretnék? Bátrabb lenni. Sokkal bátrabb.

- Mit csinálsz?
- Félálomban fekszem az ágyban, és gondolkodom.
- Miről?
- Magamról. Hogy mennyire gyenge tudok lenni.
- De te erős vagy. Ezt mindenki tudja.
- Csak nem ismernek igazán. De ő igen. Ő tudja, hogy ki vagyok, hogy sajnos néha nevetségesen, és kártékonyan gyenge vagyok. Olyannyira hogy szégyellem magam érte.
- Kártékonyan?
- Az ember gyávaságában nagyon tud rombolni. Öntudatlanul. Mert hiszen ez csak önmagáról szól és észre sem veszi, hogy azt veszélyezteti ami erőt ad neki. És mikor rájön már lerombolt valamit.
- De beszéddel újra lehet építeni, nem?
- Néha beszéddel, néha tettel. De nem jó tanulópénz...

Tatyó

Zsuzsi kérdése, h, lányok, mi van a táskátokban? Két táskát használok, egyiket egyetemre, másikat meg bármikor máskor. Mostanában az egyetemi táskám van előnyben részesítve, szóval lássuk:

Megszámlálhatatlan használt zsepi
Telicsomag tiszta zsepi
Lucky Strike
Kinder Tejszelet üres papírja
Sok összahajtogatott itteni buszjegy
A kinyitható kis tükrös fésüm
Kis tűzőgép
USB
Neutrogena szőlőzsír
telicsomag rágó
Nagyon nagyon sok üres rágós papír, vagy olyan amiben még van pár szem, de az ember már nem szívesen bontaná ki
Nagyon nagyon sok elszórt rágódrazsé
Universidad de Alicante-i kulcstartó
Összehajtogatott könyvtáros zacskó
NOA parfüm
A Verától kapott kis bárányos füzetem
Egy összahjtogatott papír amire a tegnapi vizsgakérdésekről jegyzeteltem
Szemüveg
Pénztárca
Bicska
Egy betét
A kék mappám, amiben minden itteni papir benne van
Irodalom jegyzet
A táska alján elszórva pár magyar apró (az eurokat már kivettem)
Egy toll (ami meglepő mert otthon min 5toll szokott nálam lenni)
Rózsaszín kiemelő
Spanyol kulcs
Kézkrém
És végül szemét: kis papirok, alufólia maradván, cigis papir maradvány és stb...

Egy kis kiegészítés képpen, amik mindig nálam vannak de nem a táskámban:
magyar ill spanyol mobilom, pót hajgumi, mp3, öngyújtó.

Vera, a kedvemért leírnád kommentbe h mi van a táskádban, amit épp ma használtál? Nagyon kíváncsi lennék!!:-) És terméstesen minden lányéra!!!!

egy szám - egy ember - egy emlék

Bryan Adam: Everything i do
Kansas: Dust in the wind
Pussycat dolls: Dontcha
Louis Armstrong: What a wonderful world
Ephemera: If i'm still your girl
Pussycat dolls: I dont need a man
Lynyrd Skynyrd: Sweet home Alabama
Isreal Kamakawiwo Ole: Somewhere ove the rainbow
Lovetank
Gnarls Barkley: Crazy
Pink: Pill

Ezek azok amik kitörölhetetlenül egy-egy emberre fognak emlékeztetni...

ΛV

Egy másik blogon arról folyik a vita h létezhet-e fiú és lány közötti barátság. Szerintem erre, ebben a formában nincs válasz. Mindenki életében mást jelent a 'barátság' fogalma, máshogy definiálom én, te vagy ő. Így én is csak aszerint tudok vélemény alkotni h nekem milyen tapasztalataim voltak, és hogy mit láttam a kapcsolatok során. Sokan azt mondják, hogy azért nincs mert ha egy fiú és egy lány közel kerül egymáshoz, mindig elindul a vonzalom valamelyik fél oldaláról. Ez szerintem is így van. De ez nem mindig akadálya a barátságnak. Igen, ha belegondolok, sokszor a vonzalom nélkül már nem is létezett a kettősünk, de ez nem törvényszerű. A barátságban azt érzem, hogy az illető mellettem áll. Számíthatok rá, segít megtalálni az utamat és önmagamat. Ez létezhet úgyis h van köztünk valamiféle vonzalom. Szerintetek nem?Persze, ehhez be kell tartani bizonyos játékszabályokat, értem ezalatt h tiszteld a másikat, és vedd észre ha a vonzalom túllépte a barátság határait, és már nem hozzáad hanem elvesz. Semmi sem fekete-fehér. Igazából ha végig gondolom az ilyen kapcsolataimat, káosz van a fejemben. Kikre mondtam valaha azt h a barátom? Márk, Ákos, Bejgli, Peti, Zsolti, Potter (akik határozottan átlépték a haveri vonalat, és a közelmúltamhoz taltoznak) Eltűnt, megvan, haragszik, eltűnt. A dolgok megváltoztávak sokszor helyesbíthetném a múltat, és mondhatnám azt h nem is volt a barátom. De minek? Ha 20év múlva megkérdezik bármelyikről h ki ő, kétely nélkül azt fogommondani h a barátom volt (reméljük múltidő nélkül). És most valamiért, ezen érzem nagyon a hangsúlyt. Ha akkor azt éreztem h a barátom, és valóban éreztem, akkor miért akarnám ezt megmásítani? Igen, lehet belőle tanulni, és lehet h legközelebb már nem fogom kijelenti olyan könnyelműen h a barátom hanem várok és elgondolkozom. De nem az a lényeg amit akkor éreztem? És ez nem csak a régi barátságokkal van így. Bármivel. Volt kapcsolatok, barátok, barátnők. Persze, néha egy-egy dolog napvilágra kerülése megváltoztatja az egész kapcsolatról alkotott képet, de szerintem magamat fosztom meg valamitől, ha hetekkel-hónapokkal-évekkel később azt mondom, h ő nem volt a barátom. Ő nem szeretett igazán. És még sorolhatnám a hasonló a -már megtörtént és megváltozhatatlan múltra vonatkozó kijelentéseket. Én is mondtam ilyeneket, és ahogy magamat ismerem még fogok is jópárszor. Ember vagyok, és az ember ilyen.


(...mostanában azt vettem magamon észre h aggasztóan szentimentális vagyok néha...)

....

Nem szeretem magam mikor nem alszom.... Képes lennék elbőgni magam a könyvtár kellős közepén csak azért mert nem találok egy normális elemzést Nietzscheről. Ilyenkor hú de mennyire tudok nyafogni.... bocsi mindenkitől akinek ilyen állpotban a múltban-jelenbe-jövőben panaszkodok, ne is hederítsetek rám!

hajnali részegség#2

Elindultam az egyetemre, 4hónapja először korán reggel. Még sötét volt, az emberek indultak munkába, ásítoztak és dörzsölték a szemüket. Fülemben a szeretett MP3 és megszólalt az In the arms of an angel. Nem hallottam az utca zaját csak a zongorát és a nő hihetetlen nyugodt, melankólikus és tiszta hangját. Mintha el lettem volna zárva a világtól, csak kívülről néztem, valahol máshol jártam mint ők. Nem az volt bennem, hogy most megyek valahova, egy uticélhoz,hanem csak sétáltam, belemélyedve a zenébe, mintha egészen hazáig tudnék sétálni. És rég láttam ilyen szép hajnali eget, ez nagyon fog hiányozni innen. Féltem h a shuffle vmi hangulatban nagyon nem odaillő számot fog választani és a varázs megtörik. De nem: a következő dal a Perfect picture volt. És tényleg tökéletes volt. Márcsak ezért is megérte fentmaradni egész éjszaka és bemenni a reggeli órára. A campust vhogy még soha nem láttam ilyen szépnek. Lila és narancssárga volt az ég a napfelkeltétől, senki nem rohant órára, nem volt zsivaj a büfében, egyedül ültem kint, és kávéztam. Tökéletes napkezdet volt.

hajnali részegség

Egy felemelő éjszaka Emili Pardo Bazán-nal.... Kevés lett, és rendezetlen, de megírtam, kész , nem érdekel, egy 2est csak ad rá... De most aztán annyira nagyon nagyon aludnék egyet, hogy csak na, de félóra múlva indulok az egyetemre. És még sötét van. Nem szeretem mikor reggel sötétben kell elindulnom. Legalább hozzászokom, mert asszem otthon többször lesz részem ilyenben... Csak egy gondolat jár a fejemben: hazajövök 4kor az egyetemről, és lendületből bedőlök az ágyba... Najó nem lendületből, mert akkor eltörik a hátam a deszkákon de az biztos h nem fogok sokat forgolódni.. És most hallgatunk egy kis petőfi rádiót készülődés közben!

LIFE

Favoritok. És hogy miért? Egyik a zenéje miatt, másik a technikája miatt. Van amelyik azért mert soha nem tudnám eltáncolni, pedig mit meg nem adnék érte, vagy épp azért mert el tudnám képzelni, hogy a színpadon én táncolom a jelenetet. Van olyan, ami egyszerűen klasszikus, és nem véletlenül vált azzá, vagy akár csak számomra klasszikus, mert beleszerettem. Sok video azért, mert minden egyes mozdulatát kívülről tudjuk fejben, tudjuk h melyik ritmusra hogy mozdulnak és milyen az arcuk. Az egyikben az fogott meg, hogy anatómiailag képtelen dolgokat művelnek a testükkel, a másikban, hogy surgázik az arcukról a tánc és az energia. Az egyik videoban sztem a tánc maga az erotika, nem, helyesbítek, maga a férfi-nő kettőse és az igazi vonzalom, a vágy. Vagy egyszerűen azért, mert valóban művészet, és megalkotnak egy világot a koreográfiával, nem csak egy showt csinálnak. De ami mindegyikben közös, hogy egyszerűen megmozdul tőlük a lelkem, libabőrös leszek, és minden porcikámmal táncolni akarok miközben nézem.
Na lássuk:

Center Stage


Honey


Step Up


Save the last dance


Dirty Dancing


Dirty Dancing-Havana nights


You got served


Staying Alive







(tudom h az összes többiből csak egyet raktam be, pedig azokból is lett volna még sokkal több, de ezeket nem bírtam kihagyni)

múlt szelleme 1

Mikor Karácsonykor otthon voltam, megtaláltam a közös képeinket Baluval, mikor Németorszárgban nyaraltunk. Hihetetlen h mennyire nem volt boldogság a szemeimben. Tudom, hogy ezerszer elmondtam már újra és újra mindenkinek, hogy milyen volt a kapcsolatom Baluval, de csak nemrégóta tudok rá visszagondolni harag nélkül. Ha végig gondolom azt az 5hónapot, nem látom magam. Vagy csak nem emlékszem a 2004es önmagamra. Amellett, hogy egy cseppnyi megértést nem tanusított az irányomba, és folyton önigazolást keresett bennem, én is nagyon sok hibát elkövettem. Látom, h néha mennyire nem voltam figyelmes, és sok olyan dolgot csináltam, amit egy normális kapcsolatban nem engednék meg magamnak. Nem szerettem Balut, azt szerettem, hogy van egy pasim, aki nyitott a külvilágra, nem kell féltenem semmilyen társaságban, és az egész kettősünk kifelé tökéletes volt. És a hangsúly a kifelén van, belül nem volt semmi ami táplálja a kapcsolatot. És ez nem az ő hibája, sem az enyém, egyszerűen mind a ketten az első benyomásba szerettünk bele, és ez volt a legnagyobb tévedésünk. Ezért veszekedtünk órákat, ezért végződött minden találkozásunk sírással, és ezért csinálam meg vele olyanokat, amit egy mostani valóban jól működő kapcsolatomban el sem tudnék képzelni. Volt olyan korszak mikor gyűlöltem és mindenért őt hibáztattam, volt amikor magamat hibáztattam (temészetesen vele együtt), de most, több mint 3 év után sikerült kimondanom h nem hibáztatom egyikünket sem, egyszerűen csak tanulnom kell belőle, és nem újra elkövetni ezt a hibát. Hát nem ment gyorsan, de csak eljött ez a nap is....

Jamboree

Zsuzsinak köszönhetően végre rakhatok fel videót jamboreeról!!:-)



victor:




na szóval itt vagyunk csütörtökönként:-)

Na. Ideje lenne vmi értelmeset kipréselnem magamból. Eltelt egy év, nagyon gyorsan és nagyon zűrösen. Voltak igazán boldog időszakai, nem is egy, amikor valóban teljesnek éreztem magam, voltak olyan időszakai, amiért bármit megadnék ha visszacsinálhatnám, és olyan is volt, hogy nem voltam önmagam, elgyengültem, menekültem és homokba dugtam a fejem. Barátságok. Nos, igen.... Azt hiszem ezen a téren, olyan vihar volt 2007ben, h még végig gondolni is nehéz, kivel, mikor, hogy alakultak a dolgok. Az évet, egy olyan társasággal kezdtem, amiben még soha nem volt részem. Szerettem minden egyes pillanatát, és őszintén hittem h ez úgy meg is fog maradni (én kis naív), aztán szép lassan minden pontja széthullott, lépésről lépésre. Mindenki másfele ment, egyes barátságok megamaradtak, mások örökre elvesztek. Egy kapcsolat vhol megromlott, aztán még egy, és sok embert bántottam. Olyanokat akik, igen is fontosak nekem még mindig, akkor is ha nem beszélünk, vagy ha most sokkal többet és mélyebben beszélünk mint az elmúlt fél évben. Januártól júniusig sokminden megváltozott bennem, sok okból kifolyólag.
Aztán eljött a nyár, amit akkor már nagyon vártam, főleg azért h ott hagyhassam szegedet, de nem volt jó nyár. Volt egy sms amit sosem felejtek el (hál istennek, hisz így soha többet nem fogom megtenni), és volt egy este a tabánban amikor kicsit visszatértem önmagamhoz. Megvolt a szokásos balaton, kicsit más formátumban mint eddig, de tökéletes volt, akkor nagyon nagyon szükségem volt rá, és a nyaram egyik legjobb bulija is akkor történt (i dont need a man, umbrella:-). Egy embert nagyon megbántottam, ezzel megnehezítettem egy másik ember életét, és mindenki pontosan tudja, hogy gyűlölöm az egészet amit akkor tettem. Evezős tábort sem szabad kihagyni a sorból, idén az sem a megszokottra sikerült. Egyrész vhogy befurakodott a társaságba az ember rossz és gonosz oldala, másrészt egy barátságban vmi megtört. De volt jó része is: nagyon közel kerültek emberek hozzám, nagyon sokat nevettem, és megtanultam értékelni azt a békés, és az életünktől elzárt világot ami abban az egy hétben létezik/létezett, ez majd idén kiderül. Mint minden évben, a nyaram legjobb része az utolsó hetek voltak. Nagyon sok buli, egy hét pihi otthon, egyedül, nyugalomban, és készülődés Alicantéba.
Két hetet töltöttem szegeden, de abban a két hétben visszakaptam egy fontos barátot, többet voltam régiekkel, és úgy tudtam eljönni otthonról, hogy azt mondtam, egy-két dolgon kívül rendben hagyom itt az életem. Annak az egy-két dolognak meg idő kell, és őszintén remélem hogy legalább valamennyire helyre fognak rázódni.
Aztán megérkeztünk Alicantéba, és teljesen új fejezet kezdődött. Pár napja azt kérdezték tőlem, hogy mi fog innen a legjobban hiáynozni. Erre reflexből azt válaszoltam magamban, hogy az emberek, de nem így van. Az a teljes szabadság amiben itt élek. Nem tartozom senkinek felelősséggel, akkor megyek és oda amikor csak akarok, én döntöm el, hogy mit kezdek az időmmel, akkor vagyok egyedül, amikor én akarok, és akkor vagyok emberekkel, amikor ahhoz van kedvem. Nagyon nagy szabadságot tud adni, hogy nem lebeg felettem a múltam minden egyes nap, akárhova megyek, akárkivel találkozom. Természetesen nem felejtem el, hogy miket tettem, és mi vár otthon, de itt ha nem is 100%osan, de nagyjából tiszta lapot tudtam kezdeni, és ez nagyon megfogott. Most kezdtem el érezni, hogy ezt az életmódot amiben itt élek, nem tudnám hosszú távon csinálni, kezd bennem megfogalmazódni, hogy milyen problémával hogy fogok szembenézni, legyen ez egyetem vagy bármilyen kapcsolat. De az a szabadság amiben itt élek, nagyon fog hiányozni, még akkor is ha tudom, hogy hosszú távon nem működne.
Egyértelműen összehasonlíthatatlanul kezdődött 2007 és 2008. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy fog telni ez az év...