Last night

Két nő, két férfi, egy éjszaka. Kimondatlan érzelmek, tekintetek, vágyak, szerelmek, kételyek. Érezni akarom, amit ők. Hogy úgy nézzek valakire ahogy A. nézett J.re. Minden kis mozdulat a kettőnk titkos beszéde legyen.
A film első felében beleszerettem A.ba és a szemeibe. Abba, ahogyan nézett és amit érzett. Alig mondott pár szót, csak mosolygott és nézett. Aztán elhangzott J. férjének a neve és a szemei megváltoztak. Onnantól végig sírtam a filmet. A pajkos szerelmi hév átcsapott fájdalomba. A lehetetlenség érzésébe. Ott van mellette, amit szeretne, ami már egyszer az övé volt, és most nem lehet. Igazán szeretnék szereteni valakit. Aztán ott van a másik fele. A nő. Akinek a szemeiben ugyanezek az érzelmek vannak, de van még egy: mi lesz ha vége lesz az estének és a férjem szemébe kell nézni? És a biztos tudat, hogy nem akarja átlépni azt a határt. Szeretném megint biztosra tudni, hogy nem akarom megcsalni azt aki velem van. Érdekes tükröt mutat a film. A feleség, J. nem teszi meg. A férj, ugyanaznap este, hosszas vívódás után megteszi. És mikor reggel találkoznak, a férj rájön, hogy a felesége kell neki, a felesége rájön, hogy nem tudja, hogy kell-e a férje. Ennyit a hűségről. Nem fekete fehér, mint sok minden más. Sokszor mondom, hogy most jól vagyok kapcsolat nélkül. Sok a dolgom, alig vagyok egyedül. De ülök egy film előtt és megszakad a szívem. És zokogok. Tegnap este, amikor sétáltam haza egyedül, kétségbeesetten vágytam rá, hogy ne üres lakásba érkezzek. Hogy ott legyen valaki, akinek az ölébe fekhetek és simogat miközben filmet nézünk és én a fáradtságtól elaszom közben. Rájöttem, hogy míg V. mellett magányos voltam, B. mellett nem voltam az. Annak ellenére, hogy nem voltam szerelmes és nem engedem be az életem nagyon nagy részébe. ott volt mellettem. Ismert és én is ismertem őt. Reggel Balázs Fecó Maradj velem című számát hallgattam. Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem. Lehet, hogy nem segített a hangulatomon. Nem vágyok társaságra, de nem akarok egyedül lenni. Most valahogy így.. aztán lehet, hogy majd következő héten máshogy.