emlékek

25 évig éltem egyedül. Még amikor párkapcsolatom volt, valljuk be, akkor is egyedül, szabad voltam. 25 év emlékgyűjtés. Emlékek érzelmekről, testekről, érintésekről. Emlékszem egy ember mellkasára, a bőrének érintésére, a pontos ívére, ahogy végig simítottam a kezem a tetőtéri szobájában. Emlékszem egy érintés érzésére, a lopott éjszakára, a közös, édes bűntudatra és az érthetetlenség izgalmára. Emlékszem a meg nem történt gondolatokra, a „milettvolnákra” és az elmulasztott döntésekre. Ezekre mindig is emlékezni fogok. Mindig úgy, mint amikor ott voltam. Már csak emlékek, fájdalom, nehézség vagy sóhajok nélkül, de a szó legnemesebb értelmében, éles emlékek. 

?

Majdnem az összes romantikus film vagy sorozat a szerelembe esésről szól. A nagy érzelmekről, a tűzről, a könnyekről, a pillangóról a gyomorban. Mert az izgalmas. Az első érintés, az első csók, az első szex. Ez valóban mindenki számára izgalmas, örökké vágyott érzelem. De az a romantika, ami sok év után van, amikor több év után is ugyanannyira szereted, mint az első fél évben, és mikor ez beléd nyilal időről-időre, az is szép. Különleges és ritka. 

kedvenc versek kedvenc sorai

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya

/Radnóti Miklós: Nem tudhatom.../

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde:
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

/Reviczky Gyula - Magamról/

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

...

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtük róla: "Hol volt..",

majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."

/Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd/

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,

nincs semmi tilos;

mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,

se jó, se rossz.

/Szabó Lőrinc: Az Egy álmai/

...Ki volt neki Ady?

Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?

Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?

"Az nem lehet, hogy annyi szív..." Maradj nyugodt. Lehet.

...

Hát, így. Keep smiling. És ne kérkedj senkitől: miért?

Vagy: "Rosszabb voltam mint ezek?..." Magyar voltál, ezért.

És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess.

/Márai Sándor: Halotti beszéd/

Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk,
Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:
Valaki útravált belőlünk
S nem veszi észre senki más,
Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,
Szemünknek és szivünknek sorsa,
Mert asszony-részünk elhagyott.

/Ady Endre: Valaki útravált belőlünk/

Képzelt képzeleteddel képzelem
- mint valaha - , hogy együtt vagy velem;
de szörnyeteg játék ez, kedvesem:
vacog a “Van-Nincs”, hisz gúny, jéghideg-zord,
tűz a “Ha lenne”, lángpallosú mennybolt
a “Lehetett volna”, s pokol a “Megvolt!”

/Szabó Lőrinc: Szörnyeteg játék/

Élsz, kedves! Tudod? Élsz! Élsz! Százezerszer
hívtalak, mennyet s poklot: nem a hit,
a végső kétségbeesés segít,
a tűrhetetlen! Síri türelemmel
agyam sírjából ébresztettelek fel:
az őrzött! Őrűlt, mondják rám; pedig
a halál az: én látlak, szemeid
rám sütnek, s kezed már sosem ereszt el.
Élsz. Így döntöttem! Nappal húsodat
frissíti bennem minden gondolat;
s éjjel már nemcsak agyam titka vagy:
hozzám bújsz, véred régi tüze jár át,
s úgy alszom el, hogy mint csiga a házát,
hátamon érzem szived dobogását.

/Szabó Lőrinc: Így döntöttem/

S hajnalban ha kél e táj,
Holdas fátyla égre száll,
Száll a széllel, mintha szállna
Albatroszok sárga szárnya...

/Edgar Allan Poe: Tündérország/

Miért, hogy lent is, fönt is
csak úgy van értelme, ha
ketten vagytok, ha mindketten
nekifeszültök, ha fölfogjátok,
hogy egymás hangja, tekintete,
szándéka, szárnya nélkül
senkik vagytok? Fönt is, lent is.

/Bertók László: Ki kérdez?/

Nem foghatod rám: túlhabzó vagyok.

Inkább ez áll: habzásom fékezett,

mert habozok, habár akadna ok

(számos, nyomód) emelni szót, kezet.

/Csengery Kristóf: Habrend/

Örömapa

Kedves Násznép, kedves barátaink, tisztelt – leendő és jelenlegi – rokonaink, de legfőképpen: kedves Ifjú Pár, édes Szilvikém, kedves Gergőm!

Én sohasem szerettem a nyilvános szereplést, de az alkalom fontossága, ünnepélyessége és egy jóbarátom tavalyi, emlékezetes példája arra késztet, hogy néhány gondolattal köszöntselek Benneteket. Hogy aztán milyen okos, megfontolandó, pláne új dolgot tudnék mondani nektek, az erősen kérdéses. Én pontosan tudom, hogy Ti mindketten okos, értelmes emberek vagytok – remélem, együtt még okosabbak lesztek! - azt meg, hogy nagyon szeretitek egymást, - messziről lehet látni.

Az idők kezdeténél nem voltunk ott, és ezért aztán, egyszer csak úgy megtudtuk, hogy 2011. decemberében elindult egy új szerelem. Azt azonban már láttuk, amikor a legény – mindenki számára valódi meglepetésként - egyszer csak előkapott a ”síruhájából” egy jegygyűrűt és megkérte a leány kezét - és azt is láttuk, amikor ez a leány ugyan könnyek közt, de azonnal igent mondott. Segítettünk a közös életetek alapjait lerakni, és azóta is – ki távolról, ki közelebbről – de örömmel és büszkeséggel követtük, ahogy és amennyire sok szeretettel Ti erre az esküvőre készültetek.

Azt remélem, hogy szándékotok elérte célját - és itt, ebben a teremben, mindenki szeret titeket és mindenki igaz szívvel drukkol a közös jövőtökért. Azt tanácsolom, becsüljétek és őrizzétek a barátok és rokonok szeretetét, mert az ember társas lény – és egyedül, még ha ketten is vagytok,  tényleg nehezebb és együtt,  sok baráttal együtt, valóban könnyebb az élet.

Azt mondtam, hogy az ember társas lény, - azonban ez a kifejezés szerintem nem csak és nem is elsősorban a fentieket jelenti, hanem kifejezetten arról szól, hogy az embernek társa – kell, hogy legyen, társa, párja.

A szerencséseknek több is jut egy életben, - de az igazán szerencséseknek csak egy.

Úgy érzem, azt remélem, Ti ilyen „igazán szerencsések” vagytok. Szerelem az első látásra, ami „már” két és fél éve tart … ez persze még nem 32 év, de jól indul. És ha valakit a sors, az Istenek, vagy a szerencse, de megajándékozott azzal, hogy rátaláljon a saját gyémántjára, annak muszáj vigyáznia erre az érzésre. Nem csak akkor, amikor tavasz van és süt a Nap, hanem majd akkor is, ha az idők vihara rángatja kapcsolatotokat, ha majd  egyszer öregek és ráncosak lesztek, - mert-  remélem lesztek, és együtt lesztek. Majd akkor is gyémántot lássatok egymásban, egyszeri, megismételhetetlen, de örök szerelmet.

Nem ismerem az ide vonatkozó pontos terveiteket, de azt remélem, hogy minél előbb és minél számosabb apró gyémánttal veszitek körül magatokat. Tudom, többször mondtam, hogy én még nem érzem magam felkészülve a nagypapa szerepre, de abban biztosak lehettek, ha jönnek az unokák, mi készen állunk azonnal nagyszülőkké válni.  És már most azt szeretném kérni, hogy majd tanítsátok meg nekik – és nem csak könyvekből, netről, hanem elsősorban a saját életetekkel - azt, amit talán mi is szerettünk volna átadni nektek: hogy két ember kapcsolatához alapvetően hozzátartoznak olyan értékek, melyek hangosan kimondva ugyan talán érzelgősnek hatnak, de ettől még örök érvényűek. Olyan értékek: mint a - szerelem, szeretet, tisztesség, őszinteség, egymás elfogadása, az összetartozás, a család elsődlegessége, béke és barátság.

Ha majd a Ti unokáitok is látni és érteni fogják ezeket az értékeket, akkor már mi sem éltünk hiába.

Arra emelem a poharamat, hogy legyen elég eszetek, legyen elég érzelem bennetek és legyen elég szerencsétek ahhoz, hogy sok-sok év múltán is elmondhassátok egymásnak azt, amit egy klasszikus így fogalmazott meg:

az vagy nekem, mint földnek az ég, mint égnek a kék, mint télnek a hó, mint csendnek  ------  a szó.

mi lennék ha... (most és 3,5 évvel ezelőtt)

... hónap lennék: most december (régen detto)
... a hét napja lennék: péntek (régen vasárnap)
... a nap egy időpontja lennék: Kék óra a naplemente után közvetlenül (régen hajnal, napfelkelte előtt, már világos van, mikor csiripelnek a madarak)
... bolygó lennék: Pluto (régen detto)
... tengeri állat lennék: bohóchal (régen detto)
... berendezési tárgy lennék: kanapé (régen mindenképpen ágy)
... bűn lennék: torkosság (régen: torkosság és a lustaság vetekszik egymással)
... történelmi személy lennék: nem tudom és akkor sem tudtam...
... folyadék lennék: habzó rozé (régen citromos és narancsos jeges víz - nyár volt éppen...)
... drágakő lennék: nem tudom... (régen ametiszt)
... fa lennék: cseresznyefa (régen akác)
... madár lennék: nádiposzáta, passz... (régen tukán)
... szerszám lennék: kalapács (régen csavarhúzó)
... virág lennék: gyöngyvirág akkor és most is
... időjárás lennék: hó (régen szél)
... mesebeli lény lennék: ha számít a képregény akkor a Fekete özvegy (régen három kívánság tündér)
... hangszer lennék: zongora (régen gitár)
... állat lennék: passz (régen ezt írtam: passz... nádiposzáta)
... szín lennék: narancssárga (régen élénk narancssárga vagy mély bíborlila)
... érzelem lennék: vágyakozás (régen zavartság)
... zöldség lennék: kukorica (régen borsó)
... hang lennék: amikor a teli üveg borból elkezdek tölteni (régen az üveges cappy kupakjának pukkanó hangja)
... elem lennék: most is az jutott eszembe mint régen: nátrium (ne kérdezd, régen volt ennek vmi története...)
... dal lennék: beyonce i was here (ma pont ezt hallgattam) (régen: Mondd ki a szót (copy con))
... film lennék: Avangers :-D (régen ááá esélytelen h válasszak, talán Bor, mámor, Provance)
... könyv lennék: Neil Gaiman&Terry Pratchett: Elveszett próféciák (régen: Diadalív árnyékában Remarquetól)
... étel lennék: erre képtelen vagyok válaszolni.... (régen: rántott hús sültkrumplival és majonézzel)
... hely lennék: étterem (régen: osakai ikerépület kilátója)
... íz lennék: édes-sós (régen: savanyú édes)
... illat lennék: NOA (régen: Nivea barackos tusfürdője)
... hit lennék: hit magamban (régen: hit a változás lehetőségében)
... testrész lennék: szem (régen: haj)
... arckifejezés lennék: tekintet (régen: mosoly)
... tanóra lennék: bármi amit András tart:-) (régen: bármi amit bence tart)
... rajzfilm lennék: akkor és most is Eszeveszett birodalom
... mértani alakzat lennék: detto: kocka
... szám lennék: detto: 6
... ruhadarab lennék: otthoni nadrág, vagy magassarkú csizma (régen: tavaszi/őszi blézer)
... ékszer lennék: gyűrű (régen: óra)
... kiegészítő lennék: definitley táska (régen: öv vagy táska)
... szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés (régen: meglepetés)
... rovar lennék: az nem lennék... se most se régen
... gyümölcs lennék: görögdinnye (régen: finom érett de kicsit kemény őszibarack)
... smink lennék: most és akkor is szempillaspirál
... épület lennék: nagyon magas szép szálloda (régen:  luxus szálloda)

2013

Ez az év csak úgy megtörtént. Nagyon gyorsan eltelt és nagyon sok minden történt. Nagy dolgok, barátságban, párkapcsolatban, munkában, bennem.

Vegyük sorra. Magánélet. Már nem vagyok egyedül. Sok párkapcsolatom volt, de mindig egyedül voltam bennük, mert így akartam. Azt kívántam tavaly szilveszterkor, hogy megkérjék a kezemet. Nem a féltérdre ereszkedésre (bár így történt), vagy a sírásra vágytam (bár így történt), hanem, hogy kétely nélkül, őszintén érezzem, hogy vele akarom leélni az életemet és ő pedig velem akarja ugyan ezt. Mérhetetlenül várom a közös életet vele!

Munka. Sokat tapasztaltam az elmúlt 1 évben, két munkahelyen is. Budakeszin rájöttem, hogy keményen tudok küzdeni azért, hogy meghallgassanak, és végül sikerült, meghallgattak. Most először éreztem, hogy nem ért meg a családom. Elvesztem a világ elől, mert bizonyítani akartam, elsősorban magamnak, hogy képes vagyok sokat dolgozni, és hogy végre lehet fontos az, amit csinálok. Aztán mikor ezt bizonyítottam, már elég volt. Eljöttem, mielőtt megutálhattam volna azt, amiért annyit dolgoztam. Az ott töltött egy év alatt mérhetetlen sok kreatív, vicces, szórakoztató és érzelmes momentumban volt részem, de még sosem tapasztaltam ilyen kiábrándultságot és dühöt ezzel együtt. Minden egyes porcikámmal megéltem az összes konfliktust és az összes problémát. Nem az enyém volt a hely, de úgy éltem és dolgoztam ott, mintha a sajátom lett volna. Vajon ezt látták ők? Még egy ideig nem akarom újra ezt érezni, meg kell tanulnom, hogy merülhetek el a munkámban anélkül, hogy felemésztene.
Két hónapot voltam munka nélkül, amiből az első pihenéssel és alvással telt, a második pedig enyhe pánikrohamokkal. Hirtelen üresek lettek a hétköznapjaim és kénytelen voltam szembe nézni azzal, hogy mit hanyagoltam egy évig Budakeszi miatt.
Majd jött a mostani. Ismét jókor voltam jó helyen, de emellett megdolgoztam azért, hogy most azt csinálhatom amit. Ez most talán ideális középút. Van, hogy elmerülök a munkában és élvezem, mert tudom, hogy csak ideig-óráig tart. Van eredménye annak amit csinálok, sokat tanulok másoktól, sok minden kihívás, de nem ijesztő. Most jó. Még nem gondolkodom azon, hogy vajon mi lesz ha innen majd tovább kell lépnem, mert tudom, hogy csak a munkám fog változni nem az életem, mint Budakeszi után.

Barátok. Budakeszitől kaptam 2 új barátot. Mikor felmondtam, nem tudtam, hogy működni fog-e a dolog utána is, de működik. És szeretem, hogy már az életem részei. Aztán egy társaságból talán egy kicsit kiestem. Nem hinném, hogy kevésbé vagyunk már egymásnak fontosak, csak valahogy kevés az együtt töltött idő. Hiányoznak. Lehet, hogy ez csak egy ilyen időszak. Vagy eltávolodtunk. Nem tudom. Egyszer majd biztosan kivesézzük a 10. fröccs után. De/Ezzel együtt vannak, akiknek visszavonhatatlan helyük van a lelkemben, már nagyon régóta.
És végül visszakaptam egy barátot. Ez az év mindkettőnkben sokat változtatott. Év elején még el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogunk egymáshoz visszatalálni, de tudtam hogy vízválasztó év lesz és tudtam, hogy ha nem lesz ott életem fontos momentumainál, akkor azt mindig is bánni fogom. Megoldottuk, hogy találkozzunk középen. És most az egész sokkal őszintébb. Őszintébb, mint valaha.

Sokszor éreztem idén értetlenséget, csodálatot, küzdeni akarást, még több értetlenséget, csalódottságot, szerelmet, félelmet, olyan rettegést, ami jó érzéssel tölt el, hiszen van mit veszítenem. 2013-ban sokkal többször álltam ki magamért mint előtte bármikor. Megtanultam, hogy érek valamit. Hogy ne becsüljem le magam, csak tudjam, hogy miben kell fejlődöm, és hol kell még tágítani a határaimat. Azért merek küzdeni és erősebb lenni, nem mindig kedvesnek lenni, mert van kire támaszkodnom. Már nem akarok mindenkinek a kedvére tenni, de azt sem szabad elfelejtenem, hogy vannak, akikre több figyelmet és időt szeretnék szánni, mert sokat gondolok rájuk. Még mindig félek a sorstól, hogy egyszer csak arcon röhög és felpofoz, de így legalább nem felejtem, hogy szerencsés vagyok. Talán egy picit úgy érzem, hogy jó úton járok.

Izgatottan várom 2014-et. "A mi évünk lesz"