Örömapa

Kedves Násznép, kedves barátaink, tisztelt – leendő és jelenlegi – rokonaink, de legfőképpen: kedves Ifjú Pár, édes Szilvikém, kedves Gergőm!

Én sohasem szerettem a nyilvános szereplést, de az alkalom fontossága, ünnepélyessége és egy jóbarátom tavalyi, emlékezetes példája arra késztet, hogy néhány gondolattal köszöntselek Benneteket. Hogy aztán milyen okos, megfontolandó, pláne új dolgot tudnék mondani nektek, az erősen kérdéses. Én pontosan tudom, hogy Ti mindketten okos, értelmes emberek vagytok – remélem, együtt még okosabbak lesztek! - azt meg, hogy nagyon szeretitek egymást, - messziről lehet látni.

Az idők kezdeténél nem voltunk ott, és ezért aztán, egyszer csak úgy megtudtuk, hogy 2011. decemberében elindult egy új szerelem. Azt azonban már láttuk, amikor a legény – mindenki számára valódi meglepetésként - egyszer csak előkapott a ”síruhájából” egy jegygyűrűt és megkérte a leány kezét - és azt is láttuk, amikor ez a leány ugyan könnyek közt, de azonnal igent mondott. Segítettünk a közös életetek alapjait lerakni, és azóta is – ki távolról, ki közelebbről – de örömmel és büszkeséggel követtük, ahogy és amennyire sok szeretettel Ti erre az esküvőre készültetek.

Azt remélem, hogy szándékotok elérte célját - és itt, ebben a teremben, mindenki szeret titeket és mindenki igaz szívvel drukkol a közös jövőtökért. Azt tanácsolom, becsüljétek és őrizzétek a barátok és rokonok szeretetét, mert az ember társas lény – és egyedül, még ha ketten is vagytok,  tényleg nehezebb és együtt,  sok baráttal együtt, valóban könnyebb az élet.

Azt mondtam, hogy az ember társas lény, - azonban ez a kifejezés szerintem nem csak és nem is elsősorban a fentieket jelenti, hanem kifejezetten arról szól, hogy az embernek társa – kell, hogy legyen, társa, párja.

A szerencséseknek több is jut egy életben, - de az igazán szerencséseknek csak egy.

Úgy érzem, azt remélem, Ti ilyen „igazán szerencsések” vagytok. Szerelem az első látásra, ami „már” két és fél éve tart … ez persze még nem 32 év, de jól indul. És ha valakit a sors, az Istenek, vagy a szerencse, de megajándékozott azzal, hogy rátaláljon a saját gyémántjára, annak muszáj vigyáznia erre az érzésre. Nem csak akkor, amikor tavasz van és süt a Nap, hanem majd akkor is, ha az idők vihara rángatja kapcsolatotokat, ha majd  egyszer öregek és ráncosak lesztek, - mert-  remélem lesztek, és együtt lesztek. Majd akkor is gyémántot lássatok egymásban, egyszeri, megismételhetetlen, de örök szerelmet.

Nem ismerem az ide vonatkozó pontos terveiteket, de azt remélem, hogy minél előbb és minél számosabb apró gyémánttal veszitek körül magatokat. Tudom, többször mondtam, hogy én még nem érzem magam felkészülve a nagypapa szerepre, de abban biztosak lehettek, ha jönnek az unokák, mi készen állunk azonnal nagyszülőkké válni.  És már most azt szeretném kérni, hogy majd tanítsátok meg nekik – és nem csak könyvekből, netről, hanem elsősorban a saját életetekkel - azt, amit talán mi is szerettünk volna átadni nektek: hogy két ember kapcsolatához alapvetően hozzátartoznak olyan értékek, melyek hangosan kimondva ugyan talán érzelgősnek hatnak, de ettől még örök érvényűek. Olyan értékek: mint a - szerelem, szeretet, tisztesség, őszinteség, egymás elfogadása, az összetartozás, a család elsődlegessége, béke és barátság.

Ha majd a Ti unokáitok is látni és érteni fogják ezeket az értékeket, akkor már mi sem éltünk hiába.

Arra emelem a poharamat, hogy legyen elég eszetek, legyen elég érzelem bennetek és legyen elég szerencsétek ahhoz, hogy sok-sok év múltán is elmondhassátok egymásnak azt, amit egy klasszikus így fogalmazott meg:

az vagy nekem, mint földnek az ég, mint égnek a kék, mint télnek a hó, mint csendnek  ------  a szó.