club can't handle me

erre egyszerűen nem tudok nem mosolyogni és felpörögni... van néhány dal, amit bármikor és bárhol hallok, fizikailag érzem, hogy feltöltődök energiával, elkezdek vigyorogni és bár kívülről nem mindig látszik, de még a sejtjeim is táncolnak...

Sok éven keresztül táncoltam és sokszor próbáltam egylábas dupla forgást (már el is felejtettem hogy hívják...) megcsinálni stabil megállással és sohasem ment. Nem volt meg a középpontom hozzá vagy a lendületem vagy egyszerűen csak a technikám. Majd abbahagytam a táncolást, így a próbálkozást is. Aztán a héten a nappaliban egy hirtelen kedvtől vezérelve megpróbáltam és sikerült. Megálltam a végén abban a pozicióban, amiben kell és meg volt a dupla fordulat. Annyira meglepődtem, hogy el sem hittem hogy tényleg két fordulat volt így gondoltam megcsinálom mégegyszer. És mégegyszer sikerült. Mint mikor az ember sokáig próbálkozik megjavítani vagy megcsinálni valamit de az istennek sem akar sikerülni és miután félrerakta egy időre hirtelen sikerül, mintha a sok próbálkozás leüleopedett tapasztalatai hirtelen összeállnának tudatalatt. Nagyon jó volt...

ja, és október 11ig előre is elnézést kérek mindenkitől, akire esetleg rázúdítanám nyavajgásom, hisztijeim és éhségem okozta feszültségemet...

ma megcsináltam életem első kőrözöttjét és rakott karfiolját (szigorúan diétás recept alapján) és egészen jók lettek... mi mindenre jó a fogyókúra!

vajon hogyan tudták a maják vázákon ábrázolni a szifiliszt?

bárcsak így...

...because dance can change things

Egy másik életben egyszerre tanultam volna meg járni és táncolni, lényem legalapvetőbb pillére lenne a tánc. Most is az, de abban az életben, az lenne a szenvedélyem, a hobbim, a munkám, a megélhetésem. Képes lennék kifejezni a testemmel azt, amire most nem vagyok képes. Uralnám a színpadot, többfajta műfajban lennék otthon, mert a kisugárzás és szenvedély nem a műfajtól függ. Abban a másik életben nem boldogabb vagy jobb lennék, csak táncos lennék.

kezd kibillenni a mérleg...