újra itthon

Hát itthon vagyok. Magyarországon, már egy jóideje. Épp elég időm volt ahhoz h jó sok féle érzés végig menjen rajtam. Az első 3 nap borzalmas v olt. Üres voltam. Nem szomorú, nem elkeseredett, nem örültem h itthon vagyok, de nem is hiányoztak a kintiek, egyszerűen üres voltam. Az 5 hónap hagyott egy hatalmas űrt bennem, amit soha nem fog betölteni semmi, idővel egyre mélyebbre kerül majd, de az űr az mindig ott lesz, és ez nem is baj. Az csak az övék.
Aztán lementem Szegedre. Gyomorgörcs. Az első napon nagyon nagyon idegen volt minden, az emberek, a helyek és az egész egyetemi közeg, jóformán Zsuzsin kívül mindenki is minden az volt. Aztán az első JATE buli kicsit segített ezen, volt egy nagyon felszabadult esténk, nagyon sok pozitív csalódás ért (amit álmomban sem reméltem volna), és egy nagyon jót buliztunk. Utána már nem volt annyira idegen a város. Szép lassan elkezdtem várni h összefussak az ismerősökkel, hogy bemenjek órákra, h elkezdjem intézni a dolgaimat, és beinduljon újra az életem. Hát most kellően beindult. Tipikus vizsgaidőszak, mikor képtelen vagyok minden és mindenki másra figyelni, jóformán csak az egyetemi dolgok járnak a fejemben. Hogy hány vizsgám van még, mikor hogy kell beosztanom az időmet ahhoz h mindent meg tudjak csinálni, és h mindezek mellett megpróbáljam beilleszteni azokat is amik szórakoztatnak, kikapcsolnak. Egy-egy este szegeden tanulás nélkül, jól esne már egy szabadtéri semmittevés zsuzsival, néhány este veroccsal, és akkor ezek csak legalapabbak. Olyanokról szó sem esett még, h sport, többi barát és mindenki akit szeretnék látni. De majd ennek is eljön az ideje, csak most előbb le kell tudnom néhány dolgot. De annak ellenére h nagyon lefáraszt és mindenkinek szenvedek h nincs kedvem tanulni, azért egyrészről jó is. Lefoglalja a gondolataimat, nincs módom sokat agyalni, és azon gondolkodni h egyedül érzem-e magam vagy sem. Néha mintha egy kicsit gép lennék (azért nem olyan durva értelemben), teszem amit kitűztem aznapra, a gép néha leáll és akkor jön a párperces alvás a Tik asztalon, vagy a 10-15perces büfé szünet, vagy egy GG rész. És ez így most nem is olyan rossz. Márameddig bírom, aztán mégjobban fogok szenvedni:-) De én akartam, és már csak 3-4hét.

Igazam volt még pár hete kint, sok minden letisztult azzal h hazajöttem. Főleg olyanok h kikre van igazán szükségem, és h kivel hogy állok. Azt hiszem tiszta h ki iránt mit érzek h és kitől mit akarok, és ez nagyon jó. Egyszerűbb, nekem. A hónap örömteli meglepetése címét megkapta Zsolti, a hónap nyugodt bizonyosságát Zsuzsi, és a hónap újdonságát és eseményét Vera (olyan értelemben h végre rendszeresen tudunk találkozni és ezt nagyon élvezem:-)

A plátói szerelmek korzsakát élem. Nyitott szemmel járok az utcán, keresem a lehetőségeket, de nem is akarok görcsösen egy kapcsolatot. Azt érzem h már képes vagyok vmi újra, lezártam a 2007es évet, voltam egyedül, egy icipicit össze is tört a szívem (de nem nagyon:-) és íme, itt vagyok, készen egy akár életképes kapcsolatra. Már csak a megfelelő jelentkezőt kéne megtalálni. Rég volt olyan h a környezetben nem volt senki akiben látnék lehetőséget vmire és ez még csak nem is zavar. Általában ez mindig frusztrált (:-P), de most vhogy olyan nyugis minden. Stagnálok. Egyelőre. Aztán majd csak kileng az a mutató.
Vannak amik még nem voltak meg mióta hazajöttem: pl nagyon érzem h bennem van egy jóadag sírás. Ki kéne egyszer törnie de eddig még nem sikerült neki (egyszer majdnem, de a TIK nem volt hozzá megfelelő helyszín). Hál istennek holnap megyek teniszezni így a mozgás ki lesz pipálva, már csak vmi rendzsereset kéne kerítenem de sztem ez már csak április elejére marad.
Várom h beköltözzek az új szobámba, hogy feldíszíthessem a falam, h hivathassak elő képeket, h kirakhassam a szokásos dolgaimat amiket még spanyolországba is vittem magammal (pl Happybox). Kicsit olyan lesz mint kint. Saját szoba, saját életritmus. Vmiért most erre van szükségem. Ez sokszor egyedüllétet jelent, és nem tudom miért, de ez most nem zavar. Lehet h egyszercsak majd rájövök, h elég volt az egyedüllétből, és remélem h addig nem teszek kárt egy kapcsolatomban sem. El kéne fogadnom h a vizsgaidőszak nem lehet kifogás mindenre, erőt kéne vennem magamon h kicsit figyelmesebb legyek, ígérem igyekszem.

Hát vhogy így. De még sokminden csak elő kell őket bányásznom. Majd folyt.köv.

Kisképző

A Várfok utcai Pontom galériában láthatóak a Képzőművészeti Szakközép Iskola 5. évfolyamának pályamunkái. Sajnos csak hétfőig vannak kiállítva, de mindenkinek ajánlott aki tud rá szánni egy fél órát. Sok éven keresztül hallottam Lucától, hogy milyen szakok vannak a Kisképzőbek, könyv szak, textil szak, bőr szak, festők és fotósok, és most végre láttam is, hogy miken munkálkodnak 5 éve. Nagyon büszke vagyok a kis Dohanovszky Endre díjasomra, főleg h láttam hogy hogy jutott el idáig.

Az én kedvencem. (Luca nagymamája, papája, és ő)

Az én személyes kedvencem Kittinek a foto pályázata. Hihetetlen ötlet:

3 legalább 2x1,5m-es önarckép, 3 különböző arckifejezés, 3 különböző cím: Társam, Testem, Tárgyaim. 1x1cm-es pici fotókból van kirakva:

Társam:
képek róla és Lucáról


Testem:
Apró képek a testrészeiről, szem, száj, fül, nyelv, stb....


Tárgyaim:
kedvenc tárgyai, ételei

Nagyon örülök h elmentem...

"- Először furcsa volt magammal beszélgetnem. Mármint... érti... belenézni a szemembe és hallani a hangomat. Nem egy megszokott dolog. De aztán megnyugtatott annak a masinának az egyenletes pittyegése. Így már sokkal higgadtabban tudtam odamenni a többeikhez is. Mindig ideges vagyok, amikor el kell utazzak valahová...
- ...és nincs visszaút.
- ...és búcsúzkodnom kell. Tudja, kiskoromban sok ember ment el úgy, hogy nem láttam őket viszont. De hát azt mondták, hogy még találkozunk, úgyhogy biztosan úgy lesz. Olyan furcsán viselkednek a többiek. Miért bámulnak rám ilyen fényes szemekkel? Hiszen mi még...
- ...úgyis találkoztok.
- ...holnap is látjuk egymást. Mindig látjuk egymást. Furcsa dolog ez, tudja? Mindenki itt van, egyszerre. Nem sokszor láttam őket együtt. Olyan szépek. És tiszták. Tudja milyen színűek belülről az emberek? Fehérek! Mind felhőszín! Ők különösen. Ők az én felhőmbe öltöztek belül. Főleg most, amikor ők is rám gondolnak és én is rájuk. Világítunk egymásban. Szép dolog ez. Varázslat.
- George...
- Azt hiszem, ez olyan dolog, ami fennmarad. Akkor is, ha már csak a tudatban létezünk majd. Kicsit olyan ez, mint a...
- George!
- Mi ez? Mi ez a sípoló hang? Mi történik? Mi történik velük?? Velem??
- Indulnunk kell, George.
- Tudom. Csak hadd nézzem őket még egy percig."

http://tatjana.freeblog.hu/ - képzelt beszélgetések egy másik világból

Az lehet...?

Az lehet h a családom egy részemet abszolút nem ismeri? És még csak meg sem tudja érteni? Az lehet h néha ennyire más utakon járok mint ők? Ma megpróbáltam vmit elmondani ezekből nekik, de nem ment...

február 8

Mindenhol Alicante van. A bőröndök, amik kipakolásra várnak, a laptopom képernyővédőjén, a blogomon, a wiwem profil képein, és nem tudom mit kezdjek velük. Le kéne őket cserélnem? Hiszen már nem a jelenem. De mégis sokkal inkább érzem a sajátomnak mint most bármi mást. Meddig fog még körül venni mindenhol? És még mindig nem fogtam fel h nem lesz soha többet.... Mert ezt nem lehet felfogni. Egyszercsak majd jön egy pillanat, mikor belédnyilal, és akkor jön a görcs, a könny és a kétségbeesés.