Szeretnék többet találkozni. Többet beszélgetni. Szeretném azt érezni, hogy kezdesz látni, engem, hogy ki vagyok, és nem azt akit akarsz látni. Nem akarom, hogy rózsaszín köd legyen a szemed előtt, mert attól elindulok a másik irányba. És azt is szeretném, hogy tudd, ezt miért teszem. Nem azt akarom, hogy kitaláld a gondolataimat, hanem hogy kérdezz. Tőlem kérdezned kell, különben nem mesélek. Ha olyanról van szó, ami számít.
Várom, hogy ne zavarodban mosolyogj mikor meglátsz, hanem megölelj és sóhajts egy nagyot. Na meg, hogy lássalak praliné készítés közben.

Last night

Két nő, két férfi, egy éjszaka. Kimondatlan érzelmek, tekintetek, vágyak, szerelmek, kételyek. Érezni akarom, amit ők. Hogy úgy nézzek valakire ahogy A. nézett J.re. Minden kis mozdulat a kettőnk titkos beszéde legyen.
A film első felében beleszerettem A.ba és a szemeibe. Abba, ahogyan nézett és amit érzett. Alig mondott pár szót, csak mosolygott és nézett. Aztán elhangzott J. férjének a neve és a szemei megváltoztak. Onnantól végig sírtam a filmet. A pajkos szerelmi hév átcsapott fájdalomba. A lehetetlenség érzésébe. Ott van mellette, amit szeretne, ami már egyszer az övé volt, és most nem lehet. Igazán szeretnék szereteni valakit. Aztán ott van a másik fele. A nő. Akinek a szemeiben ugyanezek az érzelmek vannak, de van még egy: mi lesz ha vége lesz az estének és a férjem szemébe kell nézni? És a biztos tudat, hogy nem akarja átlépni azt a határt. Szeretném megint biztosra tudni, hogy nem akarom megcsalni azt aki velem van. Érdekes tükröt mutat a film. A feleség, J. nem teszi meg. A férj, ugyanaznap este, hosszas vívódás után megteszi. És mikor reggel találkoznak, a férj rájön, hogy a felesége kell neki, a felesége rájön, hogy nem tudja, hogy kell-e a férje. Ennyit a hűségről. Nem fekete fehér, mint sok minden más. Sokszor mondom, hogy most jól vagyok kapcsolat nélkül. Sok a dolgom, alig vagyok egyedül. De ülök egy film előtt és megszakad a szívem. És zokogok. Tegnap este, amikor sétáltam haza egyedül, kétségbeesetten vágytam rá, hogy ne üres lakásba érkezzek. Hogy ott legyen valaki, akinek az ölébe fekhetek és simogat miközben filmet nézünk és én a fáradtságtól elaszom közben. Rájöttem, hogy míg V. mellett magányos voltam, B. mellett nem voltam az. Annak ellenére, hogy nem voltam szerelmes és nem engedem be az életem nagyon nagy részébe. ott volt mellettem. Ismert és én is ismertem őt. Reggel Balázs Fecó Maradj velem című számát hallgattam. Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem. Lehet, hogy nem segített a hangulatomon. Nem vágyok társaságra, de nem akarok egyedül lenni. Most valahogy így.. aztán lehet, hogy majd következő héten máshogy.

életem első szerelmeslevele

"Amikor ide jötem egyből beléd zúgtam

léci ne mutastd meg senkinek

MÁRKUS" (szívecske áthúzva)

az általános negyedikes fiúk bezzeg még merték kifejezni az érzelmeiket:-)

telefonbeszélgetés köztem és egy GSM boltos között:

- ööö... ez az a GSM bolt, ami a Mammut aljában, a földszinten van?
- igen.
- szuper! akkor azért kereslek, mert hogy csütörtökön jött a nagykerbe billentyűzet a telefonomhoz és azt mondtad, hogy rendelsz nekem, és szombaton hívjalak, merthogy voltam bent nálad, hogy hiányzik egy gomb a telefonomról.
- milyen telefonod van?
- .......nokia.....
(szilvi sietve megnyitja a böngészőt és beírja, hogy nokia termékek)
- hát így nehéz lesz megtalálni a rendelésed... nagy segítség lenne, ha tudnánk..
- tudom, tudom, bocsi, már nézem is neten... áá E52!
- Biztos? mert sokszor hasonlítanak egymásra, és csak kicsi eltérés van..
- Nem, tuti, hogy ilyen telefonom van, látom a képet!
...

éljen az összeszedettség és a kommunikációs képesség!:-)

miért nem bízik kicsit jobban bennem, hogy képes vagyok helyt állni? miért nem lát bennem többet mint én magamban? vagy ha lát akkor hogy csinálja h mindig elbizonytalanít? ezzel nem ösztönöz hanem elkeserít...

Azt akarom, hogy létezzen egy olyan része az életemnek, ami csak az enyém. Amit én ismerek, amiben nem befolyásolnak és amiben igazán magabiztosnak érzem magam...

Aztán azt is szeretném, hogy mikor valamit elrontok, mikor hibázok és közel járok ahhoz h elfelejtsek törődni másokkal, legyen aki mégis odajön hozzám, megölel vagy felpofoz és tudom h nem hagy el, bármit is teszek.

Biztonság kell.. Könnyen el tudom fedni a dolgokat. Jól vagyok, mert van valakim. Jól vagyok, mert sok emberre számíthatok. Jól vagyok mert végre van munkám és azt csinálhatom amit szerettem volna.

De inkább egyedül vagyok, úgy könnyebb. De mi van ha nem állok helyt a munkában, de miért érzem azt hogy nem kell a kapcsolat és miért érzem magam mégis sokszor magányosnak? ÉS miért nem tudok jól lenni azzal amim van? ÉS miért van még sokkal több kérdőjel bennem?

én azt mondom félek a kötődéstől és egy kapcsolattól, nezsi azt írja "Könnyebb azt érezni, hogy szükség van rád, mint azt, hogy szeretve vagy és viszontszeretsz."

vannak pillanatok, mikor őszintén megnyugszom mellette és eszembe se jut a sok kérdőjel, amiket én teremtettem, aztán vannak napok, amikor nem fejezem be a gondolatot, mert félek, hogy mi lenne a vége.

pólus és ellenpólus közt létezem mostanában, hol itt, hol ott. Ma egyedül, mikor azt érzem, hogy tényleg csak a család az, aki miatt nem vagyok magányos, holnap már várva a találkozókat, a beszélgetéseket, mosolyokat. Tőletek.

azt érzem bármire képes vagyok és várom a megmérettetéseket miközben rettegek és a csendes, megbúvó gyomorgörcs már megszokott érzéssé vált.

"Elhatároztam, hogy szabadon fogok élni, mint a férfiak, függetlenül, szilárdan, szélben, de úgy, hogy ennek nem tulajdonítok jelentőséget, az élet minden ajándékát, finomságát vagy gonosz tréfáját úgy fogadom el, mint ami nekem jár. Úrnő vagyok, életem főszereplője, így döntöttem." (Esterházy Péter)

oreo jajj de jóó

"May your coming year be filled with magic and dreams and good madness. I hope you read some fine books and kiss someone who thinks you’re wonderful, and don’t forget to make some art — write or draw or build or sing or live as only you can. And I hope, somewhere in the next year, you surprise yourself." Neil Gaiman

(http://30moreseconds.tumblr.com/page/2)