emlékek

25 évig éltem egyedül. Még amikor párkapcsolatom volt, valljuk be, akkor is egyedül, szabad voltam. 25 év emlékgyűjtés. Emlékek érzelmekről, testekről, érintésekről. Emlékszem egy ember mellkasára, a bőrének érintésére, a pontos ívére, ahogy végig simítottam a kezem a tetőtéri szobájában. Emlékszem egy érintés érzésére, a lopott éjszakára, a közös, édes bűntudatra és az érthetetlenség izgalmára. Emlékszem a meg nem történt gondolatokra, a „milettvolnákra” és az elmulasztott döntésekre. Ezekre mindig is emlékezni fogok. Mindig úgy, mint amikor ott voltam. Már csak emlékek, fájdalom, nehézség vagy sóhajok nélkül, de a szó legnemesebb értelmében, éles emlékek. 

?

Majdnem az összes romantikus film vagy sorozat a szerelembe esésről szól. A nagy érzelmekről, a tűzről, a könnyekről, a pillangóról a gyomorban. Mert az izgalmas. Az első érintés, az első csók, az első szex. Ez valóban mindenki számára izgalmas, örökké vágyott érzelem. De az a romantika, ami sok év után van, amikor több év után is ugyanannyira szereted, mint az első fél évben, és mikor ez beléd nyilal időről-időre, az is szép. Különleges és ritka.