őszi szünet kezdete

Most épp a Kunigunda utcában kortyolgatom a teám, nézem a mailjeimet és várom, hogy zuhanyozhassak, hogy aztán elvihessem Vt meglepi kirándulásra és Zorba kedvencét enni. És még az idő is nagyon szép!

Szeretem így kezdeni a napot. Magamtól ébredek, email írok, reggelit és teát csinálok, msnezek, nézsi jó zenéket rak be és szép kényelmesen készülődök...

Bár nehezen állok át az öltözködésben ha időváltozás van és elvem, hogy november előtt az ember nem hord télikabátot, de azt hiszem ma este felveszem a hosszú és vastag télikabátomat és akkor talán három nap óta először nem fogok fázni.

09. 10. 13.

Ma egy negyed órára TTK-sok lettünk, részt vettünk egy Guiness rekordban és megnéztük a Bohémélet egy nyilvános próbáját. Jó kis nap volt!

Tovább is van, mondjam még?

Szeretem a gumicukrot, és méginkább a nagyon savanyú gumicukrot. Szeretem Stockholmot napsütésben és még esőben is. Szeretem az őszi tájat, főleg Ausztriában de szintén szeretek télen, napsütésben, friss hóban sétálni kibontott hajjal. Szeretek reggel az ágyban lustálkodni órákat és szeretek reggeli után visszabújni az ágyba teli hassal. Szeretem a karácsonyi égőket a szekrényemen és szeretem ha Nézsi mosolyogva sétál felém az utcán. Szeretem az új samponomat és szeretek néha kiöltözni elegáns ruhába és magassarkúba mert olyankor kicsit másnak érzem magam. Szeretem behúzni a kézfejemet a pulcsim ujjába és szeretem az esti kilátást a várból. Szeretem Barcelonát és a melegszendvicset. Szeretem tolni a kocsit (nem kosarat!) a nagy bevásárlóközpontokban és közben szórakozni a zajból kiszűrődő zenére. Szeretek üveges sörrel a kezemben táncolni és szeretek őrülten és gátlások nélkül is táncolni. Szeretem az elegáns éttermeket és egy padon ülve péksütit enni, szigorúan kézzel, nem harapva. Szeretem a sorozatokat. Szeretem a borok személyiségét és mégjobban szeretek hallgatni vagy beszélni róluk. És te mit szeretsz?

2006. október 23.

"Segít, hogy erősebb legyek, mert mellette nem érzem, hogy színlelnem kell, és ez erőt ad. Nem tanácsokkal, és ’mindig számíthatsz rám’ jelszavakkal állunk egymás mellett (bár így is), egyszerűen azzal segítjük egymást, akik vagyunk. Én őt, ő engem."

Így kezdődött és így van azóta is.

STOP

Jó megállni egy pillanatra.
Ismerkedsz, iszol, beszélgetsz, bulizol, figyeled a társaságot. Aztán egyszer csak jön egy dal és kikapcsolsz. Csak ülsz, nézed a tüzet, nem figyelsz a sztorizásokra és belemerülsz a zenébe. Nincs semmi más csak a tűz, a zene és te.

Tegnap f3 elindultunk Cellből. Náthás voltam (vagyok), totál bedugult orral, fejjel és fájó lábbal kezdtem neki az útnak. T. vezet csepelig, gond nélkül haladunk. Aztán kezdődik a kaland. Rossz irányba megyünk vissza a nullásra, de természetesen ezt csak a végén vesszük észre. Aztán még egy párszor rossz helyen kanyarodok el, mire végre visszaérünk az M0-ra, ahol is az első táblán egy szeretetteljes üzenet fogad minket: 7km-es torlódás baleset miatt. Fasza. Hát akkor állunk és feladjuk, hogy valaha is leérjünk szegedre. Amikor meglátjuk az M5 Szeged kiírást, már el sem hisszük, hogy igaz. Az autópálya igaz volt, valóban leértünk szegedre, de 150km után észrevettük, hogy nem ég a féklámpám. Egyik sem. Újabb félóra szarakodás a benzinkútnál, hátha a kedves segítőkész benzinkutas fiú (tényleg az volt), tud valamit segíteni. Hát nem. Tovább indultunk, ott mégsem éjszakázhatunk, vészvillogó is megteszi a féklámpa helyett. Hazaértünk. Nincs net. Nagy sóhajtás, csak legyen vége a napnak. Aludni nem igen sikerült, mert hogy a nagy közfelháborodásnak köszönhetően, hogy ne legyenek gyógyszerek a kutaknál, nem tudtam sehol orrcseppet venni. Nem baj, keljünk fel f7-kor, menjünk be a fantasztikusan felesleges, unalmas és kiakasztó reggel 8as Válságkommunikáció órámra, mert úgyis szeretem fáradtan és bedugult orral kezdeni a napom. És ugyebár nem mehettem kocsival, merthogy még mindig nincs féklámpám. Mikor hazaértem, felhoztam a kocsiból a tegnap lent felejtett 2 liter bort, de hogy még fantörpikusabb legyen a történet, kicsúszott a kezemből és a konyhánk sági borban úszott. Remélem neki ízlett ha már mi nem ihattunk belőle. Most várom a Citroen Assistance-es embereket, hogy bevigyenek a szervizbe a kocsimmal együtt, de figyelmeztettek, hogy ha mégsem garanciális a meghibásodás akkor a fuvar költségeit is állnom kell, ami 12000 ft. Remélem ma megfordul az eddigi formám, és jó híreket fogok kapni a szervizben. Mondjuk azzal megelégednék, "jaaaa hát ez semmiség, gyorsan kicserélem és már mehet is, 5p az egész...." Na jó még a 15tel is kiegyeznék...

"Ez az egész posztmodernezés is már totál retró"

by battabé (Társadalmi kommunikáció óra)