in memoriam...

Milyen furfangos az élet... Olyanokból lesznek "legjobb-örök" barátnők, akik egy évvel ezelőtt gyűlölték egymást, és olyanok vesztek össze vagy távolodtak el, akik különleges és értékes dolgokat éltek át együtt és akkor úgy érezték h ez vmi örök. Sok olyan ember van, aki valamilyen értelemben a felszínes életet választja. Túl nehéz megkűzdeni az erős személyiségekel, szembenézni a gyengeségeikkel és a kérdéssel, hogy tulajdonképpen kik ő valójában. Az ő választásuk egy könnyebb, sokszor boldogabb élet, legjobb barátokkal, és sok örömteli de nem mély pillanattal. Nem azt mondom, hogy nincs szép, és boldog életük. Csak a könnyebbik módot választották, elbújtak a valódi nehézségek és problémák elől. Ismertető jelük, hogy olyan régi barátaik vesztek el, tűntek el, hagyták őket el, akik valóban ismerték és szerették őket, és nem voltak hajlandóak eltűrni, hogy ne azok legyenek akik valójában tudnának lenni...

és néhány kép ami kimaradt...

ha nem látnátok ott van a háttérben Will, piros kabátban, aki csak ránk vár...:-P

ilyen gyönyörű színű volt a szibánk a hostelben....

ezt muszáj volt zsuzsinak lefényképezni...:-)

Verocs alicantéban is hódít...

perfect

Szval itt volt Verocs. Elég nehéz róla írni, mert erről a 4 napról nem szabad csak úgy, egy semmmilyen, élménybeszámolós postot írni...
Sikerült nagyjából mindent megmutatnom neki amit akartam, és ezen kívül sokkal többmindenben részünk volt, mint terveztem. Voltunk jamboreeban, eltöltöttünk egy napot négyesben és nagyon jó volt, sétálgattunk campuson, joci főzött nekünk fincsi currys csirkét, kibuszoztunk a reptérre h átvegyük a kocsit. Este sétáltunk az explanadan, a tengerparton, és a reggae bárban beszélgettünk egy nagyot. Verocs is megtapasztalta a puerto éjszakai életét, táncoltunk nagyot, sergio bejött vera miatt alicantéba, majd fél7re haza is vitt minket kocsival. 3óra alvás után fölmetünk a várba, csináltunk soksok nagyon jó képet, egy nagyon jó kocsiút red hot-tal meg kulcstartóval, megérkezés valenciába, parkoló keresés, séta, majd megint parkolókeresés, hogy részt vehessünk a fantasztikus vega fesztiválon. Kapuerások, kis tánci, megfagyás után ismét parkoló keresés, szenvedés, punnyadás, majd az első couchsurfing. A legkényelmesebb ágy az elmúlt 2hónapban, reggel horchata, metrózás, és az utolsó nap kettesben veroccsal. Hostel keresés, séta, ebédre tapas, siesta, majd este séta, ismerkedés (Will:-), és buli keresés. Cuki hosteles fiú, soksok fáradt nevetés, automatának örülés, wiw nézegetés, taxi, reptér, és búcsú....

Szval ezeket csináltuk. De a legjobb az volt, hogy együtt voltunk. Akkor beszélgethettünk amikor csak akartunk, nem kellett arra várni h mindketten fent legyünk msnen és legyen időnk. Valóban belekóstolt kicsit abba ahogyan élek itt, és már nem csak fényképeken látta a helyeket meg az embereket, hanem személyes élménye is van róluk. Örülök, hogy mégtöbb időt töltött zsuzsival, mert régóta szeretném h megismerjék egymást, és hogy jocival is találkozott, mert azért az itteni létem elsősorban hozzájuk fűződik. Nagyon sokat nevettünk, és ez mindkettőnknek nagyon kellett már. Jó volt csak úgy beszélgetni. Nem megbeszélni az adott problémát, meg az elmúlt eseményeket, hanem csak úgy általánosan, bármiről, spontánul. Megnyugtató hallani, hogy egyre pozitívabban tudja felfogni a dolgokat, és egyre jobban kezdi kezelni az életét. Nagyon jó volt megint röhögő görcsöt kapni vele, miközben a cuki hosteles pasi vszinű abszolút hülyének nézett minket és ezen csak mégjobban nevettünk. Az a kép a fejemben, amikor megláttuk az automatát, és mintha az életünket mentette volna meg, simogattuk és ölelkezve fényképezkedtünk vele (hajnal 4 volt, semmi bolt, semmi kajánk, semmi innivalónk, ezért örültünk neki anniyra). Sexisten hasonmás, Will, aki columbiai és a hülye nem tudta h még ott kellett volna maradnia, meg a pasi a hostelből aki szegény nagyon próbálkozott összeismerkedni velünk, na meg Picadili és az elviselhetetlen zene meg emberek, és a kihalt vasárnap esti valenciában való bojongás.
Nagyon kikapcsolt és nagyon sokat segített... Perfect volt:-)

Mikor megtudtam, hogy vera egy nappal később jön, egyrészt szomorú voltam, másrészt elgondolkodtam, hogy vajon miért történt így... Ilyenkor mindig kiderül, hogy az ilyen dolgok nem véletlenül történnek, mint ahogy most sem. Tegnap este sokminden kiderült. Például az, hogy mégsem kezelem ezt a kis dolgot bajor barátunkkal oly tökéletesen mint ahogy gondoltam és terveztem. Eddig kétely nélkül (na jó, vhogy mélyen éreztem) hittem, hogy tökéletesen ura vagyok a helyzetnek, én sem akarok többet és ez így nagyon jó. De megint én voltam a hülye, mert pontosan tudtam, hogy ez veszélyes, nem hiába mondtam el mindig akárhányszor erről beszéltem, hogy jó ez így csak figyelnem kell magamra. Hát nem figyeltem eléggé... És valamiért az a legrosszabb h nem is ismer. Fogalma sincs arról, hogy ki vagyok és nem is akar megismerni. Így meg mi értelme van bárminek is köztünk. Szval asszem ezennel első kis kalandomnak vége.
De igazából nem is e miatt annyira fontos a tegnapi este. Nagyon köszönöm hogy ott voltál tegnap mellettem! És úgy ahogy kellett, és jó volt beszélni olyan dolgokról, szükségem volt rá nagyon. Leírhatnám mégegyszer h miért, de pontosan tudod. Néha kell. Szval egyszerűen köszönöm.
Meg rájöttem még valamire. Hogy hiányzik az olyan társaság ahol az emberek valóban ismerik egymást... Nem csak felszínesen, hogy ki mit csinál épp az életében, milyen kalandjai voltak már, és hogy mit mutat a világnak. Hanem amikor, ismered az embert... Ez itt nincs meg, és nagyon hiányzik. Ha belenéznek a szemembe, nem tudják mit látnak.

az elmúlt pár hétből:

voltunk hármasban Alteában, villamossal

fényképezkedtünk elég szép kilátás előtt

zsuzsi alkotott

volt egy kis piknik a tengerparton

csak hogy egyértelmű legyen az időpont, november 4dike van

pihentünk sokat a homokban

volt What a wonderful world-re nagy ölelkezés....

2hónap után sikerült egy normális közös képet is csinálni, méghozzá reggae bulin

itt volt kiscsaládom látogatóban

voltam sokat bátyussal...

Halloweent is kellő tisztelettel megtartottuk

Felfedeztük Sargantanat, buliztunk egy hatalmasat, és készültek nagyon jó képek

táncoltunk jó sokat

csak mert anniyra jó kép lenne ha nem lenne homályos

és bátyám is nagyon jól érezte magát

volt egy este, ami innen kihagyhatatlan...:)

jamboreet még mindig nagyon szeretjük, a zenét, a hangulatot és az ismerős arcokat

megalkottuk a hardcore chillout kifejezést

szerveztünk meglepi szülinapi bulit jocinak, egyedi tortával

végleg meghódítottuk joci szívét....;-)

élveztük az éjszakai kilátást holger lakásának tetejéről

volt egy tea délutánunk is

megismerkedtem az empanada gyönyöreivel

joci meg a többieket ismertette meg a gulyás gyönyöreivel

volt egy semmittevős délutánunk a tengerparton, gyönyörű idóben, október közepén (asszem)

és mindenek előtt nagyon sokat lustálkodtam:-)

Versek

Hihetetlen, hogy rátalálsz egy versre és mennyire meg tud fogni. Amikor igazán tetszik egy vers, annyira h kiírjam a füzetembe, onnan tudom, hogy érzek valamit a hasamban, az egész testemben, hogy ezen a versen nem tudok csak úgy átlépni.
Tökéletsen le tud írni egy pillanatot, egy érzést, az egyik ideádat vagy akár az egész életedet. Egy ember akit nem ismersz valójában, jó esetben tanultad az életét, a költészetét, rosszabb esetben még a nevét sem hallottad, hibátlanul leír belőled egy részt. Mintha a zsigereidbe látna, és van hogy magad sem tudod h benned van az az érzés, de elolvasod azt a pár sort és azt mondod: ez én vagyok.


Szabó Lőrinc: Különbéke
Márai Sándor: Halotti beszéd
Ady Endre: Valaki útravált belőlünk
Jevgenyij Jevtusenko: A lelked szobája
Bertók László: Ki kérdez?
Baranyi Ferenc: Fogadom
Szabbó Lőrinc: Kalibán
Háy János: Törés
Dsida Jenő: Hálaadás
Csengery Kristóf: Habrend
Karinthy Frigyes: Lecke
Csengery Kristóf: Egy nyúl visszatekint
Edgar Allan Poe: Tündérország
Reviczky Gyula: Magamról
Szabó Lőrinc: Az Egynek álmai

egyelőre ennyi....

Nem túl felemelő a 100dik post-om... Legalábbis nekem nagyon nem...

Miért nem látja hogy mennyire szükségem lenne most rá? Írom, hogy össze vagyok zavarodva, hogy nem tudom mit akarok, hogy nem látok tisztán ez elmúlt egy év után és nem kérdez. Nem kérdezi, hogy mi van bennem, hogy mit érzek igazán, hogy mi a baj... Vagy bármi, csak egy kérdés, hogy tudjam hogy nem csak úgy leírom a dolgaimat hanem hogy el is olvassa. És nem valaki, hanem ő... Fogalma sincs, hogy az elmúlt egy évben milyen változáson mentem keresztül, úgy érzem már nem lát belém. Nem tudom, hol romlott meg, vagyh egyáltalán megromlott-e. Lehet, hogy csak megváltoztunk, most mindkettőnknek másra van szüksége, de most először éreztem, hogy nem fordulhatok hozzá. A jelszavaink -visszajelzések nélkül, biztos hely, igazi béke- lehet hogy túl nagy biztonságot adtak és nem figyeltünk eléggé a másikra. Úgy érzem, most én nem tudok többet tenni, és lehet h önzőség de úgy gondolom, hogy most nem rajtam múlik... És ha ezt nem látja, akkor meg minek mondjam neki.

confessions... 7

Nem bízom az ösztöneimben. Nem merek gondolkozás nélkül, csak érzésből cselekedni, és nem is akarok... Nem akarok mégegyszer olyat hibázni ami másokra is hatással van.