Miért nem látja hogy mennyire szükségem lenne most rá? Írom, hogy össze vagyok zavarodva, hogy nem tudom mit akarok, hogy nem látok tisztán ez elmúlt egy év után és nem kérdez. Nem kérdezi, hogy mi van bennem, hogy mit érzek igazán, hogy mi a baj... Vagy bármi, csak egy kérdés, hogy tudjam hogy nem csak úgy leírom a dolgaimat hanem hogy el is olvassa. És nem valaki, hanem ő... Fogalma sincs, hogy az elmúlt egy évben milyen változáson mentem keresztül, úgy érzem már nem lát belém. Nem tudom, hol romlott meg, vagyh egyáltalán megromlott-e. Lehet, hogy csak megváltoztunk, most mindkettőnknek másra van szüksége, de most először éreztem, hogy nem fordulhatok hozzá. A jelszavaink -visszajelzések nélkül, biztos hely, igazi béke- lehet hogy túl nagy biztonságot adtak és nem figyeltünk eléggé a másikra. Úgy érzem, most én nem tudok többet tenni, és lehet h önzőség de úgy gondolom, hogy most nem rajtam múlik... És ha ezt nem látja, akkor meg minek mondjam neki.