Sunday, September 27, 2009

ma megismertem egy különleges embert

Wednesday, September 23, 2009

Tegnap este egy csomó mindent akartam írni... Olyat, hogy sunshine happiness van, meg hogy mennyi mindent szeretek, például a gyógytorna labdámat. De este mindig lusta vagyok felkelni, villanyt kapcsolni és lejegyezni a gondolataimat, így mára csak ennyi jutott.

Sunday, September 20, 2009

room with a view

Eddig 7 szobám volt életem során. Volt külföldön kettő, volt otthon gyerekszoba, volt lepukkant házban lepukkant szoba, volt barátnővel megosztott szoba és van saját szoba. Mindegyiket imádtam még akkor is, ha magát a helyet utáltam, vagy nem éreztem ott jól magamat. Egy ágy mindig a saját kuckódat jelenti, a fényképek a falon mindig mutatják, hogy nem vagy egyedül de ha becsukod magad mögött az ajtót, akkor az csak a te világod. Oda nem lát be senki, nincsen álmosoly, álarc, kompromisszum, türelem, odafigyelés. Csak én és a párnám, a gépem, a könyveim a plakátjaim, a képeim. Amiben most ülök, az egyik kedvencem. Sok okból kifolyólag, de maradjunk meg magánál a szobánál. Kedvenceim az ágy melletti szekrényfalra felragasztott karácsonyi égősor (éjjeli lámba funkcióval), a gyapiéktól kapott óra, a könyvespolc teteje és még sorolhatnám... Egyetlen egy baja van. Annyira hangulatos, kényelmes és nagy az ágyam, hogy sokszor már túl nagy is egy embernek...

Thursday, September 17, 2009

I just can't go back...

Tuesday, September 15, 2009

fruit

Ma megettem életem eddigi legfinomabb grapefruitját. De komolyan, eszméletlenül jó volt!!

általánosságban, hallomások innen onnan

Szóval vannak olyan emberek, akiket nem értek. Pontosabban a legtöbb ember ilyen, de most egy bizonyos csoportjukról beszélek. A barátnők, akik megsértődnek, nem értenek vagy még csak meg sem próbálnak elfogadni bizonyos dolgokat. Ha szarul vagyok, akkor magára veszi, hogy miért nem beszélek hozzá, vagy miért viselkedem így vele. Ha valamiről nem akarok beszélni, bele sem gondol hogy esetleg ennek valami oka van, egyből bevágja a durcát, hogy miért titkolózom előtte. Ha nem tudok elmenni, rögtön azt hiszi, hogy azért nem megyek mert nem akarok. Sok ilyen lány van, én is ismerek néhányat. Mindezek ellenére szeretem őket, bármikor bármit megtennék értük, de az az igazság, hogy már én is ki tudom azt mondani, hogy van egy határ. Hogy sajnálom, de nem. Csak annyi, hogy ha azt mondom, hogy nem tudok menni, akkor ne keltsen bennem lelkiismeret furdalást. Ha tudja, hogy nem vagyok jól és főleg, hogy miért nem vagyok jól, akkor ne gondolja, hogy ő áll a probléma hátterében, hanem adjon időt és várja meg amíg én fordulok felé. Ha elmondom, hogy minek mi az oka, akkor bízzon bennem - mert ismer és tudja ki vagyok - és ne sértődjön meg. Ennyi. Bizalom.