az 5 hónap

Bekapcsolt a képernyővédőm és elindult a diavetítés. Nem tudtam levenni a szemem a képekről, pedig olvasnom kellett volna. Szinte az összes fotó alicantei volt. Hirtelen elöntött a nosztalgia, és csak szép emlék volt. Holger is, az összes este, a kezdeti botellónok, a bulik a kikötőben, séták Alteában és a városban, az egyetemi napozások a füvön, és végül a végeérhetetlen bulik a cs-esekkel. Bevallom, hiányzik. Már rég gondoltam rá igazán vissza, túlzottan belefeledkeztem a jelenlegi dolgaimba. És most írhatnám akár egy oldalon keresztül is, hogy mik jutnak eszembe. Minden. Nem felejtettem el egyetlen percét sem. De vannak dolgok, amik az elsők között vannak. Pl a tengerpart. Dominique. Kruopával az esték Desdenben. Hogy több időt töltsünk együtt Jocival. Egy társaság, és pár barát. Önfeledt táncok. Csütörtöki jamboree. A spontán bulik és az ismerkedés új emberekkel. Előttem van az egész. Hiányzik.

zöldpólós

Van az a zöldpólós srác a TIKben. Tavaly volt kb egy hónap, amikor minden nap, mindimum 5x láttam. Bejött reggel 8-9 között a TIKbe, lerakta a cuccait egy asztalhoz, kezébe vette a cigijét és a pénztárcáját, és lement a a TIK elé rágyújtani. Ezt körübelül 20percenként megismételte, és mindig ugyanoda ült le cigizni. Már hiányzott mikor nem láttam egy darabig. De múlt héten megint felbukkant!! És ma megint végig nézhettem a szokásos procedúráját. Közeledik a vizsgaidőszak, gyűlnek a TIK-lakók, és az idegen sorstársak.

P

Utálom és rossz érzés h nem bízik bennem. Igaza van, hajlamos vagyok rá, h elnyomjanak, de nem tudja, h mikben változtam az utóbbi hetekben, hónapokban. Ezen már túl vagyok, sokat tanultam a tavalyi évből és spanyolországból, többet tudok magamról és róla, és igenis tudom h képes leszek ezt normálisan kezelni, és ő is az lesz. Csak bánt, h Ő nem bízik bennem...

róna

Lakótárs lettem. Mégpedig elég bizakodó lakótárs:-) Csak egy plusz nap kéne a hétbe h normálisan elpakolhassunk...

Olyat akarok.

Olyan heves, nagy szerelmet akarok. Ami nagyon tud fájni, éget, de mikor jó akkor minden porcikádban jó. Mikor megcsókolod a másikat, akkor tényleg beleolvadnál az egész testébe, és a sex nem vagy rossz vagy elmegy és nem mondok utána olyat, h "azon gondolkoztam közben...". Amikor tényleg fontosabb a másik magadnál, és természetesen jön, hogy odafigyelj minden egyes mozdulatára, és ne kelljen erőlködnöm és ne essen nehezemre, hogy igazán figyelmes és gondoskodó legyek. Olyan szerelmet akarok, amitől megint egyensúlyban leszek, de nem egyhangú, hanem végre izgalmas, néha veszekszünk, néha csak összebújunk, de egy percig sem szűnök meg érezni, hogy szeretem. Olyan filmbélit. Olyan igazit akarok.

Kérdezz Felelek

Egy rózsaszín, lelkemnek nagyon kedves blogon olvastam egy postot, és a postban pár kérdést. Elgondolkodtattak. Íme:

Mi az, ami lelkesít?
Mi az, ami untat/idegesít?
Mi az, ami megvéd?
Mi az, ami fenyeget?

Minek örülne az apukád?


Ha úgy érzem , hogy valamiben megmutathatom magam, és a többi ember valóban meglát belőlem valamit, akárcsak egy kis részemet. Tánc, beszélgetések, Felelsz vagy Mersz, blog írás. Ha örömet szerezhetek egy számomra fontos embernek, legyen szó akár egy mosolyról, vagy akár egy nagyobb dologról. Nem kell, hogy az illető nagyon jó barátom legyen, csak az kell, hogy azt érezzem, hogy nyomot akarok hagyni az életében. Egy levél, egy hímes tojás, egy szalvéta, egy idézetes füzetecske, egy válogatás cd, egy starbucksos cukor, egy cikk, egy piros ferrari matchbox. Ha elveszhetek egy aprólékos munkában: kikapcsol, megnyugtat, türelemre és precizitásra tanít és olyankor semmi nem tud kihozni a sodromból.

Az igazságtalanság, főlem ha engem vagy szeretteimet éri, ha valaki ésszerűtlenül és szimpla butaságból bántja a barátaimat, még akkor is, h már sajnos én is tettem ilyet valószínüleg, ha egy felnőtt ember nem képes felnőttek módjára kommunikálni és viselkedni, ha valaki kérdez de nem hallja meg a választ és hogy megutáltatták velem az irodalomi elemzéseket.

Ha elrejtőzöm a világ elől, vagy ha találok egy társat akinek igazán megnyílhatok. Egy nagy sóhaj és hallgatás a fölösleges idegeskedés elkerülésére.

Az ha nem tudok segíteni egy baráton, ha valaki átlát a bájos ám de néha semmit mondó, álarcként szolgáló mosolyomon, a lustaságom és a gyávaságom.


Ha mindig tisztességesen élném az életemet, mindent megosztanék vele, soha nem késnék el sehonnan, mindent logikusan tennék, ha többet mosolyognék itthon és türelmesebb lennék velük, ha megtalálnám azt a munkát és élettársat akivel tényleg igazán boldog vagyok és ha nagyjából olyan maradnék mint most, ahogyan ő nevelt. Szerintem.


És neked mi az?

ismerkedés

- Hogyan vesztetted el a szüzességed?
- 3 dolog amit nem szeretsz magadban?
- Első csók? Akit a legjobban tisztelsz?
- A legjobb orgazmus? Hol képzelem el magam 10 év múlva?
- Az a könyv ami a legnagyobb hatással volt rád? A legextrémebb beteljesült szexuális képzelgésed?
- Életed legtökéletesebb pillanata? Amivel a legjobban fel lehet izgatni?
- Mit tudsz adni egy lánynak? Feküdtél le valaha barát volt/jelenlegi nőjével?
- Legnagyobb testi fájdalom? Legnagyobb megkönnyebbülés?
- Legspontánabb cselekedet? Legnagyobb fordulat az életedben?
...

kezdem unni ezt a mókát... fájdalomcsillapító 3óránként, jegelés félóránként, evés hangyányi falatokat, és a véletlen arcon kapások, amik igen kellemetlenek... pici hiszti, félek h nem fog elmúlni hétfőre... most szundi, aztán holnap úgy lekezelem az arcom hogy csak na!!
most olyan jó lenne valaki, aki itt van mellettem, hozzá bújhatok, nyugalom van a karjai közt, simogatja a fejem és elhiteti, hogy már csak picit kell kibírni, és el is fog múlni... Hol vagy te Valaki?

-1 a 4ből

Sokmindent kéne írnom a hétről, és majd fogok is, de jelenleg csak az arcomban érzett tompa fájdalmat tudom leírni. De amúgy nem is volt olyan szörnyű, mint amennyire féltem tőle... Kevesebb lettem egy bölcsességgel, de legalább rájöttem strapabíró vagyok én ha akarok. 3 órát töltöttem a fogászati székben, ebből az első 1 óra, még mókás is volt. Nevetgéltünk, viccelődtünk, röhögtem magamban, hogy milyen vicces érzés a zsibbadt arc és nyelv, és hogy olyan mintha légkalapáccsal fúrták volna az agyam. Olyan jó fénykép lett volna, ahogy össz 4 kéz matat a számban, és két fej bámul a számba. Aztán a köv két órát már annyira nem élveztem, lekűzdöttem 2 majdnem sírást és hisztirohamot, gondoltam 21 évesen, mégse kéne itt hisztiznem csakmert fáj egy kicsit (najó, olyan volt mintha ki akarná tépni az álkapcsolmat a helyéről) Szval, ma büszkék vagyunk Heszire, és még nevethetünk is rajta, mert nagyon viccesen motyogok hörcsög pofával:-)

mindentbele éjszaka

Azt hiszem a tegnapi buliról meg kell emlékezni, még akkor is ha nem igazán vagyok olyan állapotban, hogy értelmes dolgokat préseljek ki az agyamból. Stílusgyakorlat 2005: nem okozott csalódást, a név megőrizte méltóságát, és végre igazi vörösboros pohárból ittunk. Aztán Kezs lakás, meg Casablanca. Pillanatok, amikor olyan mint régen Egy nagyon jó vita igazi dolgokról, világról, médiáról, történelemről és még sok másról. JATE, beszélgetés, ari Peti, és olyan tánc amilyenre már nagyon nagyon rágóta vágytam. Maximálisan kitáncoltam magamból mindent. Nem tudom, hogy ez mások számára hogy nézett ki, de volt egy érdekes jelenet: odajött egy srác h táncolna velem. Mondtam, hogy nem. Próbálkozott egy kicsit, mondtam megint h nem. Erre:
- Részeg vagy? - kérdezi tőlem.
- Nem.
- De az vagy.
- Mondom nem vagyok részeg. - és nézek rá furcsán, kb 'te hülye vagy??' fejjel.
- Akkor be vagy drogozva. - erre már röhögök
- Nem vagyok. - válaszoltam határozottan.
- De biztos.
- Mondom neeem!!
- Pedig biztos, hogy részeg vagy vagy be vagy drogozva... - és elment.
Mókás volt, de nem nagyon zavarta meg a lendületemet.
Aztán durva beszélgetések, elgondolkodás, fejmosás, és séta haza.
Minden volt benne amitől jó lesz az este, és a reggel 6os hazaérkezésemmel megdöntöttem a szegedi rekordomat.