Kérdezz Felelek

Egy rózsaszín, lelkemnek nagyon kedves blogon olvastam egy postot, és a postban pár kérdést. Elgondolkodtattak. Íme:

Mi az, ami lelkesít?
Mi az, ami untat/idegesít?
Mi az, ami megvéd?
Mi az, ami fenyeget?

Minek örülne az apukád?


Ha úgy érzem , hogy valamiben megmutathatom magam, és a többi ember valóban meglát belőlem valamit, akárcsak egy kis részemet. Tánc, beszélgetések, Felelsz vagy Mersz, blog írás. Ha örömet szerezhetek egy számomra fontos embernek, legyen szó akár egy mosolyról, vagy akár egy nagyobb dologról. Nem kell, hogy az illető nagyon jó barátom legyen, csak az kell, hogy azt érezzem, hogy nyomot akarok hagyni az életében. Egy levél, egy hímes tojás, egy szalvéta, egy idézetes füzetecske, egy válogatás cd, egy starbucksos cukor, egy cikk, egy piros ferrari matchbox. Ha elveszhetek egy aprólékos munkában: kikapcsol, megnyugtat, türelemre és precizitásra tanít és olyankor semmi nem tud kihozni a sodromból.

Az igazságtalanság, főlem ha engem vagy szeretteimet éri, ha valaki ésszerűtlenül és szimpla butaságból bántja a barátaimat, még akkor is, h már sajnos én is tettem ilyet valószínüleg, ha egy felnőtt ember nem képes felnőttek módjára kommunikálni és viselkedni, ha valaki kérdez de nem hallja meg a választ és hogy megutáltatták velem az irodalomi elemzéseket.

Ha elrejtőzöm a világ elől, vagy ha találok egy társat akinek igazán megnyílhatok. Egy nagy sóhaj és hallgatás a fölösleges idegeskedés elkerülésére.

Az ha nem tudok segíteni egy baráton, ha valaki átlát a bájos ám de néha semmit mondó, álarcként szolgáló mosolyomon, a lustaságom és a gyávaságom.


Ha mindig tisztességesen élném az életemet, mindent megosztanék vele, soha nem késnék el sehonnan, mindent logikusan tennék, ha többet mosolyognék itthon és türelmesebb lennék velük, ha megtalálnám azt a munkát és élettársat akivel tényleg igazán boldog vagyok és ha nagyjából olyan maradnék mint most, ahogyan ő nevelt. Szerintem.


És neked mi az?