az 5 hónap

Bekapcsolt a képernyővédőm és elindult a diavetítés. Nem tudtam levenni a szemem a képekről, pedig olvasnom kellett volna. Szinte az összes fotó alicantei volt. Hirtelen elöntött a nosztalgia, és csak szép emlék volt. Holger is, az összes este, a kezdeti botellónok, a bulik a kikötőben, séták Alteában és a városban, az egyetemi napozások a füvön, és végül a végeérhetetlen bulik a cs-esekkel. Bevallom, hiányzik. Már rég gondoltam rá igazán vissza, túlzottan belefeledkeztem a jelenlegi dolgaimba. És most írhatnám akár egy oldalon keresztül is, hogy mik jutnak eszembe. Minden. Nem felejtettem el egyetlen percét sem. De vannak dolgok, amik az elsők között vannak. Pl a tengerpart. Dominique. Kruopával az esték Desdenben. Hogy több időt töltsünk együtt Jocival. Egy társaság, és pár barát. Önfeledt táncok. Csütörtöki jamboree. A spontán bulik és az ismerkedés új emberekkel. Előttem van az egész. Hiányzik.