Azért az jó dolog, hogy miközben otthon vasalom a ruha halmot arra gondolok, hogy milyen jó lenne nála, az ő ingeit vasalni...

lista

Bár nem vagyok linkelve Thiánál, azért én is megírom a listámat. Szóval a 10+1 karácsonyi ajándék, amit szeretnék:

1. egy negatív leletet az amerika úti klinikán

2. egy békés hetet a családdal karácsonykor nagyobb feszültségek nélkül

3. olyan könyveket hozzám közel állóktól, amikről úgy gondolják hogy ott a helye a polcomon

4. nagy nagy havat december közepétől legalább január közepéig

5. sok ruhát, táskát, kiegészítőt, bármit

6. a nap 24 órájához még +4órát minden nap, amikor genetikailag kódolva van, hogy csak a szakdolgozatommal foglalkozzak (mert szívesen megírom én őket, csak még egy kis plusz idő kéne)

7. álmaim estélyi ruháját és egy alkalmat amikor felvehetem

8. mínusz 10-15 kilót

9. egy működő varázspálcát és egy láthatatlanná tévő köpenyt

10. személyes, a barátságunkról szóló meglepetést bárkitől, aki szeret és akit szeretek

10+1. egy hetet amikor semmi más dolgom nincs csak h filmeket és sorozatokat nézzek (lehet h nem lenne elég egy hét...)

őszi szünet kezdete

Most épp a Kunigunda utcában kortyolgatom a teám, nézem a mailjeimet és várom, hogy zuhanyozhassak, hogy aztán elvihessem Vt meglepi kirándulásra és Zorba kedvencét enni. És még az idő is nagyon szép!

Szeretem így kezdeni a napot. Magamtól ébredek, email írok, reggelit és teát csinálok, msnezek, nézsi jó zenéket rak be és szép kényelmesen készülődök...

Bár nehezen állok át az öltözködésben ha időváltozás van és elvem, hogy november előtt az ember nem hord télikabátot, de azt hiszem ma este felveszem a hosszú és vastag télikabátomat és akkor talán három nap óta először nem fogok fázni.

09. 10. 13.

Ma egy negyed órára TTK-sok lettünk, részt vettünk egy Guiness rekordban és megnéztük a Bohémélet egy nyilvános próbáját. Jó kis nap volt!

Tovább is van, mondjam még?

Szeretem a gumicukrot, és méginkább a nagyon savanyú gumicukrot. Szeretem Stockholmot napsütésben és még esőben is. Szeretem az őszi tájat, főleg Ausztriában de szintén szeretek télen, napsütésben, friss hóban sétálni kibontott hajjal. Szeretek reggel az ágyban lustálkodni órákat és szeretek reggeli után visszabújni az ágyba teli hassal. Szeretem a karácsonyi égőket a szekrényemen és szeretem ha Nézsi mosolyogva sétál felém az utcán. Szeretem az új samponomat és szeretek néha kiöltözni elegáns ruhába és magassarkúba mert olyankor kicsit másnak érzem magam. Szeretem behúzni a kézfejemet a pulcsim ujjába és szeretem az esti kilátást a várból. Szeretem Barcelonát és a melegszendvicset. Szeretem tolni a kocsit (nem kosarat!) a nagy bevásárlóközpontokban és közben szórakozni a zajból kiszűrődő zenére. Szeretek üveges sörrel a kezemben táncolni és szeretek őrülten és gátlások nélkül is táncolni. Szeretem az elegáns éttermeket és egy padon ülve péksütit enni, szigorúan kézzel, nem harapva. Szeretem a sorozatokat. Szeretem a borok személyiségét és mégjobban szeretek hallgatni vagy beszélni róluk. És te mit szeretsz?

2006. október 23.

"Segít, hogy erősebb legyek, mert mellette nem érzem, hogy színlelnem kell, és ez erőt ad. Nem tanácsokkal, és ’mindig számíthatsz rám’ jelszavakkal állunk egymás mellett (bár így is), egyszerűen azzal segítjük egymást, akik vagyunk. Én őt, ő engem."

Így kezdődött és így van azóta is.

STOP

Jó megállni egy pillanatra.
Ismerkedsz, iszol, beszélgetsz, bulizol, figyeled a társaságot. Aztán egyszer csak jön egy dal és kikapcsolsz. Csak ülsz, nézed a tüzet, nem figyelsz a sztorizásokra és belemerülsz a zenébe. Nincs semmi más csak a tűz, a zene és te.

Tegnap f3 elindultunk Cellből. Náthás voltam (vagyok), totál bedugult orral, fejjel és fájó lábbal kezdtem neki az útnak. T. vezet csepelig, gond nélkül haladunk. Aztán kezdődik a kaland. Rossz irányba megyünk vissza a nullásra, de természetesen ezt csak a végén vesszük észre. Aztán még egy párszor rossz helyen kanyarodok el, mire végre visszaérünk az M0-ra, ahol is az első táblán egy szeretetteljes üzenet fogad minket: 7km-es torlódás baleset miatt. Fasza. Hát akkor állunk és feladjuk, hogy valaha is leérjünk szegedre. Amikor meglátjuk az M5 Szeged kiírást, már el sem hisszük, hogy igaz. Az autópálya igaz volt, valóban leértünk szegedre, de 150km után észrevettük, hogy nem ég a féklámpám. Egyik sem. Újabb félóra szarakodás a benzinkútnál, hátha a kedves segítőkész benzinkutas fiú (tényleg az volt), tud valamit segíteni. Hát nem. Tovább indultunk, ott mégsem éjszakázhatunk, vészvillogó is megteszi a féklámpa helyett. Hazaértünk. Nincs net. Nagy sóhajtás, csak legyen vége a napnak. Aludni nem igen sikerült, mert hogy a nagy közfelháborodásnak köszönhetően, hogy ne legyenek gyógyszerek a kutaknál, nem tudtam sehol orrcseppet venni. Nem baj, keljünk fel f7-kor, menjünk be a fantasztikusan felesleges, unalmas és kiakasztó reggel 8as Válságkommunikáció órámra, mert úgyis szeretem fáradtan és bedugult orral kezdeni a napom. És ugyebár nem mehettem kocsival, merthogy még mindig nincs féklámpám. Mikor hazaértem, felhoztam a kocsiból a tegnap lent felejtett 2 liter bort, de hogy még fantörpikusabb legyen a történet, kicsúszott a kezemből és a konyhánk sági borban úszott. Remélem neki ízlett ha már mi nem ihattunk belőle. Most várom a Citroen Assistance-es embereket, hogy bevigyenek a szervizbe a kocsimmal együtt, de figyelmeztettek, hogy ha mégsem garanciális a meghibásodás akkor a fuvar költségeit is állnom kell, ami 12000 ft. Remélem ma megfordul az eddigi formám, és jó híreket fogok kapni a szervizben. Mondjuk azzal megelégednék, "jaaaa hát ez semmiség, gyorsan kicserélem és már mehet is, 5p az egész...." Na jó még a 15tel is kiegyeznék...

"Ez az egész posztmodernezés is már totál retró"

by battabé (Társadalmi kommunikáció óra)

ma megismertem egy különleges embert

Tegnap este egy csomó mindent akartam írni... Olyat, hogy sunshine happiness van, meg hogy mennyi mindent szeretek, például a gyógytorna labdámat. De este mindig lusta vagyok felkelni, villanyt kapcsolni és lejegyezni a gondolataimat, így mára csak ennyi jutott.

room with a view

Eddig 7 szobám volt életem során. Volt külföldön kettő, volt otthon gyerekszoba, volt lepukkant házban lepukkant szoba, volt barátnővel megosztott szoba és van saját szoba. Mindegyiket imádtam még akkor is, ha magát a helyet utáltam, vagy nem éreztem ott jól magamat. Egy ágy mindig a saját kuckódat jelenti, a fényképek a falon mindig mutatják, hogy nem vagy egyedül de ha becsukod magad mögött az ajtót, akkor az csak a te világod. Oda nem lát be senki, nincsen álmosoly, álarc, kompromisszum, türelem, odafigyelés. Csak én és a párnám, a gépem, a könyveim a plakátjaim, a képeim. Amiben most ülök, az egyik kedvencem. Sok okból kifolyólag, de maradjunk meg magánál a szobánál. Kedvenceim az ágy melletti szekrényfalra felragasztott karácsonyi égősor (éjjeli lámba funkcióval), a gyapiéktól kapott óra, a könyvespolc teteje és még sorolhatnám... Egyetlen egy baja van. Annyira hangulatos, kényelmes és nagy az ágyam, hogy sokszor már túl nagy is egy embernek...

I just can't go back...

fruit

Ma megettem életem eddigi legfinomabb grapefruitját. De komolyan, eszméletlenül jó volt!!

általánosságban, hallomások innen onnan

Szóval vannak olyan emberek, akiket nem értek. Pontosabban a legtöbb ember ilyen, de most egy bizonyos csoportjukról beszélek. A barátnők, akik megsértődnek, nem értenek vagy még csak meg sem próbálnak elfogadni bizonyos dolgokat. Ha szarul vagyok, akkor magára veszi, hogy miért nem beszélek hozzá, vagy miért viselkedem így vele. Ha valamiről nem akarok beszélni, bele sem gondol hogy esetleg ennek valami oka van, egyből bevágja a durcát, hogy miért titkolózom előtte. Ha nem tudok elmenni, rögtön azt hiszi, hogy azért nem megyek mert nem akarok. Sok ilyen lány van, én is ismerek néhányat. Mindezek ellenére szeretem őket, bármikor bármit megtennék értük, de az az igazság, hogy már én is ki tudom azt mondani, hogy van egy határ. Hogy sajnálom, de nem. Csak annyi, hogy ha azt mondom, hogy nem tudok menni, akkor ne keltsen bennem lelkiismeret furdalást. Ha tudja, hogy nem vagyok jól és főleg, hogy miért nem vagyok jól, akkor ne gondolja, hogy ő áll a probléma hátterében, hanem adjon időt és várja meg amíg én fordulok felé. Ha elmondom, hogy minek mi az oka, akkor bízzon bennem - mert ismer és tudja ki vagyok - és ne sértődjön meg. Ennyi. Bizalom.

Már elég régóta nem vagy gyerek, ideje lenni felelősséget vállalni a tetteidért. Tudnod kéne, hogy annak, amit mondasz súlya van. Ha azt mondod, hogy igazán különleges barátod vagyok, akkor az azt jelenti, hogy bízhatok benned. De mégsem. Ha azt mondod, hogy te mindig őszinte vagy, akkor elvileg mindenkinek nyíltan megmondod, amit gondolsz és nyílt lapokkal játszol. De te még önmagad előtt sem vagy őszinte. Vajon miért van az, hogy hullanak mellőled a barátok? Vajon miért van az, hogy bármikor beszélgetek rólad valakivel mindig elhagyja a számat, hogy "nem értem miért lepődsz meg rajta, hiszen tudod, hogy ilyen..." Én szeretlek és tudom, hogy fontos vagyok neked, de ha így folytatod felégetsz magad körül mindent és egyedül maradsz. Képes leszel valaha szembe nézni önmagaddal és azt mondani, hogy "bocs, ezt elbasztam, én vagyok a hibás"?

ETR the best #2

rájöttem mi az előnye a reggel 6os kurzusfelvételnek: az álmosságtól túl fáradt vagy kiakadni az órarendeden, azon, hogy kidob, hogy nem rakják fel az időpontokat és hogy milyen átkozottul kevés kreditet adnak egy nehéz óráért...

na megyek vissza aludni

ETR the best #1

Én még mindig nem értem miért kell reggel 6ra rakni a kurzusfelvételt.... és holnap reggel 6kor még kevésbé fogom érteni félálomban, pálcikákkal kitámasztott szemekkel...

Érzékletes kifejezés a "szívszorító". Tényleg olyan, mintha valami szorítaná a szívemet...

rosszul bekötött áramkörök

Mélyebb nyomott hagyott bennem egy 19 éves tapasztalatlan, félénk, bizonytalan fiú egy-egy érintésével és ölelésével, mint egy 31es határozott, megfelelő típusú és kisugárzású pasi, akivel lefeküdtem. És, hogy miért? Mert ez így szép ahogy van...:-)

Most múlik pontosan

ez olyan mint amitől az ember szíve megszakad...

(meg amitől két lánynak egy nagyon felhőtlen balatoni nyárestés nyaralás jut eszébe:-)

Nagyon fúj a szél és nagyon félek.

Immár itthon, kicsit barnábban, kicsit jobban fájó lábakkal. Kitanultam a fröccs készítés minden részletét (ha eddig nem tudtam volna), okosodtam (?) sok szexuális információval Alternek köszönhetően és végül sikerült úgy innom 3literes kannából fröccsöt, mozgó kenuban, hogy nem ittam le magam. Jó tábor volt, mint mindig. De most a nyaram következő részét nagyon várom: Balcsit veroccsal aztán nézsivel, Belgiumot eSZPével, Krétát alizzal és a maradák időt itthon bulikkal meg minden jóval:-)

11.

Reszkess sweet home poroszló, jövünk!!!:-)

Pattanásaim számából ítélve vagy második serdülőkoromat élem vagy kezd nagyon aggasztó lenni a szexuális életem hiánya...

Nem sajnálni magam és nem mártírkodni. Nem játszmákat játszani, hanem beszélgetni. Nem menekülni, hanem szembenézni. Nem azt mondogatni, hogy mindjárt, hanem felállni és elkezdeni. Nem arra várni, hogy egyszer valaki észrevegyen, hanem úgy élni és viselkedni, hogy legyen oka annak hogy észrevegyen. Nem elbújni a szobámba, hanem kinyitni az ajtókat. Ezt kéne.

csak egy kis semmiség

követem pillit, csak mert unatkozom:

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.
telefon, Brookliny balgaságok, tv irányító (ami amúgy távirányító:-), a zöld nagy táskám, hupikék törpikékből Tréfi törp
2. Hogyan hordod a hajad?
kiengedve (vasalva vagy természetesen) hajmosás után egy napig aztán kontyba összefogva hajgumival (szinte mindig)
3. Mit viselsz most?
szürke otthon háromnegyedes melegítőt és egy otthoni piros, nagykivágású bő pólót
4. Mi a foglalkozásod?
tanuló
5. Sokat alszol?
ha van á módom, igen. Nagyon.
6. Milyen volt életed legjobb csókja?
Nem tudom, hogy ez volt-e a legjobb, de az egyik biztos. Nem is maga a csók volt a legjobb, hanem ahogy, amikor, akivel. Hogy végre ott voltunk, hogy éreztem mennyire izgul és ver a szíve, hogy remegett a keze ahogy magához szorított és hogy ő volt (még mindig az) talán az egyetlen pasi aki nem értem mit látott bennem, hogy annyira szeressen.
7. Mi az aktuális fandomod/mániád/szenvedélyed?
Az elnök emberei, itthon lenni a házban
8. Mit ettél ma legutóbb?
őszibarackot joghurttal
9. Mi volt az utolsó SMS, amit kaptál?
Nézsi:"27ezer a júniusi rezsi fele. Meg kérdés:-): nyáron hogy rezsizünk?" Romantikus mi?:-)
10. Melyik weboldalakat látogatod meg mindig, ha fellépsz az internetre?
freemail, iwiw, blogok
11. Mit vettél legutóbb?
hmm...azt hiszem két papucsot. (de közvetlen előtte sok zöldséget, sok gyümölcsöt és sok kozmetikai szert nyárra)
12. Mit hallgatsz most?
a tvt, mert úgy maradt a Dr. House után
13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt?
egy jó éjt mesére (=pasira)
14. Milyen CD-t vettél utoljára?
elképzelésem sincs... az tuti, hogy üres írható cdt, de gondolom nem erre gondolt a kérdés...
15. Milyen a kedvenc időjárásod és miért?
tavasz kezdet vagy ősz kezdet, amikor süt a nap és elég egy vékony blézer. Vagy amikor nyáron hajnalban 6kor hazaérek Hűvösvölgybe. Semmi sem fogható a hajnali levegőhöz, a madárcsicsergéshez és az enyhén hűvös első napsugarakhoz.
16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?
akusztikus gitár
17. Hogy vagy?
10perce gondolkodom ezen az egyszerű kis kérdésen...
18. Van-e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek?
Mamámnak, hogy hagyjon itthon pénzt reggel az evezőstáborra meg a rezsire ha tud. (de már alszik)

produktív vagy mi

Felkeltem, reggeli közben olvastam Brooklyni balgaságokat, aztán mostam, vasaltam, teregettem, pakoltam, szoba-bicikliztem, kerestem egészséges recepteket a jövőre nézve, ettem salátát husival, gyógytornáztam mamám vezénylésével, ami meglepő módon nagyon jól esett, majd kerestem édességet a pénteki vacsihoz. Ezek mellett felhívtam majdnem mindenkit, akit akartam, lebeszéltem több találkozót, szőrtelenítettem és most egy kis borszaklap olvasgatás után lefekszem aludni. Jó napot zártunk.

De a legjobb, hogy holnaptól nem lesz punyi, hanem azt hiszem beindul a nyaram!

Nyárkezdet

Amúgy csomó jó dolog történt velem a héten, gondoljunk inkább ezekre. Kezdjük ott, hogy az elmúlt héten alig tettem ki a lábam a lakásból. Nem hívtam szinte senkit, alig néztem netet és nem válaszoltam az smsekre. Viszont rendet raktam a szobámban, tavaszi nagytakarítást tartottam (így nyáron), kiszortíroztam a ruhákat, majd minden egyéb kacatot is és az utolsó kis szögletről is letöröltem a port. Közben megnéztem Az elnök emberei második évadát és sok más filmet is. Pihentem és aludtam sokat, beszélgettem szülőkkel, bátyámmal, és a fejemben is takarítottam. Szombaton csak hogy egy kis természetes fényhez is jusson a bőröm (amiből inkább csak eső lett) lementünk balcsira családdal, hiszen ki kell használni a füredi bor és hal napokat. A bor részét kellőképpen sikerült is kihasználni, az utóbbit már kevésbé, de helyette voltunk iszonyat jó kávézóban, ettem Zorba kedvencét (süti), ami az évszázad eddigi legjobb sütije számomra és kóstoltam finom Légli Géza Merlot válogatást. De az est legnagyobb eredménye, hogy megsimertem egy srácot aki tud segíteni a szakdolgozatom elkezdésében és még az is előfordulhat ha ügyes vagyok, hogy majd segédkezhetek az új borgalériájukban. A teraszon lelkiztünk bátyámmal meg papámmal, aminek az eredményét újra és újra a fejembe kell vernem, hogy ne legyek lusta megtenni azt, amit kell és amit akarok.
A lényeg, hogy nagyon jó hét volt, igazi jó kis nyárkezdet!!

ma este elcsöndesedtem kicsit... vagy megijedtem. Vagy mindkettő.

"A jakuzzi az új puncimágnes"

Sosem titkoltam, hogy milyen környékről származom. Az anyagi és társadalmi helyzetem biztos sokat segít a fentebb idézet mondat megértésében, hiszen jelentsük ki: ez az igazság. Az én puncimat is marhára vonzza egy nagy jakuzzi meleg, bugyborékoló vízzel, a kérdés inkább az, hogy ki vár a vízben. Mert ha egy jóképű 25-30as, (sok pénzzel, jó kocsival) érdekes munkával és egészséges életképpel, akkor még szép hogy "bizsereg a nunim" (csak, hogy klasszikust idézzek), de sajna a valóság visszabasz a földre a képzelgéseimből. Mert ha van is ilyen, biztos, hogy a kormány egy titkos szervezete bezárta egy üvegbúrába és mutogatja a nyugati nagyhatalmaknak, hogy bibibe nekünk van ilyen példányunk, vagy egyszerűen elbújnak a jakuzziukba, hogy meg ne rohanja őket egy női méhraj. Ha meg nem egy emberileg elfogadható pasi vár a jakuzziban, akkor maga a morajló kád tényleg puncit vonz, de a nő egyébb részeit - amik nem tartalmaznak szilikont - tuti nem.

"Optimistább lett a japán jegybank"

Hát igen, az optimizmus nagyon jó dolog. Főleg a japánoknak, bár az senkinek sem árt. Pláne ha a jegybank optimista. Az csomó boldogabb brókert (ők dolgoznak ott?) eredményez, így az ő feleségeik is boldogabbak lesznek és a gyerekeik is és már kész is van az optimista, mosolygós társadalom. Mi is kijelenthetnénk, hogy optimistább lett mondjuk a BKV. Az egy hasonló menetű ok-oksági következtetésben nagyon sok ember boldogságát jelentené.

"A gettóban is lehet egy szép napod"

"Szegregáció ellen küzdő rapperek és beatboxoló ötévesek a Mátyás téren" fel-le járkálnak, csak küzdenek és beatboxolnak. Ez is a "kiállunk a jogainkért" egyik formája, és híven vallják, hogy bár a gettó és puttó szavak nem véletlenül hasonlítanak oly nagyon egymásra hangalakban, ők akkor is szépen és békésen éldegélnek sanyarú életkörülményeik közt. Hisz az ég kék (már amikor), a nap süt (ha éppen nem esik), a Mátyás téren van hely bőven a békét hirdető sportot gyakorolni és még az igényesebbnél igényesebb rap zenére is nagy a kereslet. Egy szép naphoz egyéb nem is kell.

(és amúgy ne ijedjetek meg, minden rendben a fejemmel:-)

"Az automaták nem kajálják az új 200-ast"

Szval a tegnapi naptól bevezették új, gyönyörű 200asunkat, hogy ha esetleg valakinek olyan könnyű lenne a pénztárcája a gazdasági válság miatt, akkor az újonnan kinyomott fémtömegek majd biztos jól beválnak nehezéknek. Amúgy szerintem szép lett (bár még közelebbről nem vizsgáltam meg) csak egyetlen baja, hogy így kétszer olyan hosszú lesz minden kasszánál a sor, mert a nénik igen nehezen fogják tudni megkülönböztetni a 100asoktól, de sebaj, mert majd jól át is lehet őket vágni vele. A fő, hogy lehet miről írni a sajtóban.

csak úgy

Az első mondanivalóm, hogy nagyon súlyos a klímaváltozás északi-sarkot érintő hatása (vagy mi), és ez igen érzékenyen érinti a természetbarát lelkemet, és szívesen megmenteném a kis eszkimókat és jegesmacikat, így a mai napon ünnepélyesen bejelentem, hogy megkezdem környezetvédő életmódomat (de előbb még beülök a klímás kocsiba és elpufogunk a vadasparkig) De ezt mind csakis nézsi kedvéért:-)

Amúgy meg éppen nézsivel ülünk a TIKben, egymás mellett netezünk és velünk szemben az a srác ül, akivel kb 1 hónapja elhitettük a jatéban, hogy testi-lelki kapcsolatban élünk és amúgy is egy orgiatanya a lakásunk.

09. 05. 17.

Szeretek így tanulni. Nyitott ablaknál, mezítláb, átjárja az egész lakást a levegő és a jobbnál jobb zenék, itt van Nézsi és még haladok is rendesen az anyaggal. Este meg borfeszt. Jó kis nap ez...

játék

x choose a singer/band/group that you like
x answer using ONLY titles of songs by that singer/band/group
x tag 6 more people (and let them know they've been tagged)

Az enyém a U2 lesz

1. Are you male or female?
Lady With The Spinning Head

2. Describe yourself.
Love And Peace Or Else
Desire
Tryin' To Throw Your Arms Around The World
Daddy's Gonna Pay For Your Crashed Car

3. What do people feel when they're around you?
Hallelujah, Here She Comes :-D
I Have Confidence

4. How would you describe your previous relationship
But Not For Me
Another Time, Another Place

5. Describe your current relationship.
I Still Haven't Found What I'm Looking For
Stuck In A Moment You Can't Get Out Of

6. Where would you want to be now?
City of blindig lights


7. How do you feel about love?
Love Rescue Me
Miracle Drug
Two Hearts Beat As One


8. What's your life like?
Running To Stand Still
Dancing Barefoot

9. What would you ask for if you had only one wish?
Beautiful day

10. Say something wise.
The Saints Are Coming

exhibicionizmusom azt hiszem kissé szünetel...

"nem új, perwollal mosva"

Ha az én táskámban is van mindig egy Perwollos flakon, akkor majd hozzám is hozzám szól egy olyan pasi mint a reklámban? Mert ha igen, akkor komolyan átgondolom a táskám tartalmát és a mosási szokásaimat...

fucking turist

8 nap telefon nélkül, egy másik kultúrában. Jó lesz nagyon:-), majd jövök...

nem értem...

Sokat sírok mostanában. Bármikor, bárhol. Síelésen, buliban, otthon, az ágyban, egy film közben, ha mások veszekednek, ha csúnyán néznek rám, ha én nézek valakire csúnyán, ha a szüleim veszekednek, ha a bátyám nincs jól, vagy ha leszakad a gomb a kabátomról. Csak úgy, elkezd folyni, én nincs megállás. Mindig elbújok valahova, tartom az álláspontomat, h ha lehet akkor senki ne lásson sírni. De akkor sem értem, hogy miért pont most... Sokkal felszabadultabbnak érzem magam, mint az elmúlt évben bármikor. Egyszerűen idióta a szervezetem, vagy anniyra jól hazudok, hogy még én sem veszem észre, hogy mi nincs rendben....

back

Most már aztán elég a némaságból, ideje írni valamit...

Nézzük csak... volt egy szakest. Egy frenetikus szakest, utána egy nagyon jó bulival. Tökéletesen sikerült minden, sokkal többen jöttek el mint gondoltuk volna, olyan tanárok is ott voltak, akikre aztán tényleg nem számítottunk. Mindenkitől elképesztően pozitív visszajelzéseket kaptunk, és asszem jövőre is ránk fog hárulni ennek a megszervezése. Élveztem, hogy túlpöröghetek, hogy nézsi röhög rajtam, hogy mindenki izgul, és hogy fogalmunk sincs hogy hogyan is fogják fogadni az ötleteinket. És minden bejött, úgy ahogy terveztük. És tudom, hogy egy szakest megszervezése nem egy hatalmas teljesítmény, főleg ilyen segítségekkel, de akkor is jó érzés, hogy végre valamit jól csináltam.
Utána a buli is elég sikeresen alakult, több szempontból is. Egyrészt, jellemfejlődésem egy nagy állomásához érkeztem: nemet tudtam mondani, úgyis hogy kellő mennyiségű alkohol befolyása alatt voltam. Ráadásul egy olyan valakinek, akivel azért el tudtam volna képzelni, hogy történjen egy-két dolog. De tényleg csak egy-két, nagy jövőt nem jósoltam a dolognak, így okos kislány módjára határozottan kijelentettem, hogy NEM. Nagyon büszkén tértem haza:-) Jó volt még, hogy olyan csoporttársaimmal is beszélgettem, akik mindig is érdekeltek, de valahogy sohasem jött ki a lépés, hogy beszélgessünk. Most sikerült, és nagyon jót beszélgettem, több emberrel is.
Amennyire frenetikus volt az este, annyira szívtam ezt meg másnap, ugyanis életfunkcióim minimál szinten működtek csak a másnaposságtól... De abszolút megérte!!

Akkor, volt tegnap egy Giccs Party estylonál. El kell, hogy mondjam, hogy gépelés közben épp a csillámló magenta-rózsaszín körmeimet nézem, és ez igen zavaró látvány, asszem ahogy befejezem ezt a beszámolót, az első dolgom lesz, hogy lemosom. Szval, a csillámló magenta körömlakk a frenetikus giccs-stílusom kiegészítőjeként szolgált. Az az igazság, hogy nem tudom szavakkal leírni, hogy pontosan milyen esztétikai katasztrófát hoztunk létre tegnap nézsivel... igazán gyönyörűek voltunk, és szerintem életemben nem volt rajtam még ennyi rózsaszín és műanyag ruha, nyilvánvalóan mértéktelen menniységű fölösleges, csillogó és igen esztétikus kiegészítőkkel. Szval zseni volt. És a buli is. Jókat beszélgettünk, röhögcséltünk, és hatalmas duhajkodásunkban még a rendőröket is kihívták ránk, amit nem igzaán tudtunk mire vélni... Játszottunk "Mi lenne ha"-t, ittunk finom borokat, és egyesek rózsaszínben vagy kékben látták a világot pár óráig:-)

Élménybeszámolókból egyelőre ennyi elég, de remélhetőleg nem némulok újra el:-)

Most úgy írnék egy kicsit... Hogy milyen volt a hetem, a kedd esti koncert, meg a hétköznapok, de mivel annyira fáradt vagyok, h a buszon hazafele még rágózni is lusta voltam, ezért inkább holnapra halasztom ezt a bejegyzés dolgot...

a week off

Akkor most elvonulok egy hétre a hegyek közé, csak hó, síelés és szülők. Majd jövök!!!:-)

Dühítő, amikor a héten végre először fél7 helyett kelhetnék 8kor, de mégis kipattan a szemem 7kor, és már egy picit sem érzem magam álmosnak... De azért nyilván ágyban maradtam, és sikerült még egy kicsit visszaszenderülnöm:-) Sőt, még mindig ágyban vagyok, pedig fél óra múlva elvileg indulnom kéne....

mosolygós szösszenetek

Sok apró szösszenet van mostanában, amiktől úgy egész jó a kedvem. Például van minden héten angolom nézsivel, ahol minden easey-peasey-japanesey:-) és bár a szókincsem nagyobb része tartozik a passzív tartományba, mint kéne, de sztem egész jól megy. Tervezem a nyaramat, és ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor elég rendhagyó nyár lesz, és nem is olyan pihis. Elég sokat fogok utazni a következő 3 hónapban, olyan helyekre, amiktől aztán végképp fülig ér a szám. Jönnek majd a képek és beszámolók:-) Most szombaton megyek síelni egy hétre, amire nagyon vágyom. Nem is a síelés miatt (de mondjuk az sem elhanyagolható része), hanem hogy szülőkkel legyek végre kicsit több időt mint egy-egy nap. Ma végre felkerült a falra a Gyapitól és Nánditól kapott óra, így egyre jobban tetszik a szobám. Már csak egy fal van, amihez ihletet kéne kapnom, de már-már tökéletes a hangulat!! Járok ping-pongozni Nézsivel, meg teniszezni is, ami segít, hogy a fölös energiáimat ne az embereken vezessem le, hanem a teniszlabdán. (na meg néha az edzőn ha véletlenül eltalálom:-) Megint itthon van Verocs, hívhatom, amikor csak akarom, mehetünk bulizni és remélem hamarosan valami reggae bulit is kerítünk!! Van nekem egy Gyapim (és vele együtt egy Nándim is), akikkel nagyon szeretek időt tölteni, mert igazán jó emberek és valamiért ők is szeretnek engem:-) Szervezünk szakestet (komm.) és ha mindent sikerül úgy megcsinálnunk, ahogy tervezzük, akkor jó kis este lesz, az tuti!! Hab a tortán a márciusi Riddim és Ladánybene koncert jatéban, remélhetőleg sok jó baráttal, és cseresznye a habban (bár amúgy azt nem szeretem) a tokaji és Jásdi borkóstoló (az utóbbi Valival). Szval ezek most ilyen jó dolgok:-)

<3

Nos, szerelmes lettem. A szívemet egy Columbia síruha rabolta el. Bordó nagyrág, nagyon sötét méregzöld felső, tökéletes vonalak, és jó sok zseb. Nem volt szerelem első látásra, de végül ő lett a választott. Gyönyörű, puha, kényelmes belebújni és jól áll. Már nem is kell pasi:-)

25 things

Van Facebookon ez a 25 things... Arra gondoltam, inkább ide írom és inkább magyarul.

1. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy azt tanulok az egyetemen, amit elterveztem és, amivel valóban fogok tudni kezdeni valamit, ha elég kitartó és céltudatos vagyok. Azt hiszem ez elég nagy szerencse, és nem kéne figyelmen kívül hagynom...

2. Ha őszinte akarok lenni, elég nagy kudarcnak élem meg, hogy nem táncolok semmit sport szerűen, még akkor is, ha megvannak az okai.

3. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan családom van, amilyen. Azt hallani többektől is, hogy "a te szüleiddel példálózom mindenkinek, hogy egy házasság 25év után is jó lehet" az egyik legcsodálatosabb dolog.

4. Barátokért mindig, mindent. És ha valamiért ezt megszegem, akkor azt nagyon nehezen bocsátom meg magamnak.

5. Lusta vagyok. De annyira, hogy félek, hogy emaitt nem lesz olyan munkám és életem amilyen lehetne.

6. Imádok olvasni. Az érzést, amikor belekerülök egy regény világába, és látom magam előtt az embereket és a helyeket. Épp ezért, most komolyan eldöntöttem, hogy sokkal többet akarok olvasni.

7. Nagyon tudom élvezni, az apró csodákat. Szép őszi tájat, napfelkeltét, egy mások számára észrevétlen mosolyt, ha egy idegen ember kezében hozzám közelálló könyv van, ha apró közös múltbéli momentumokat fedezünk fel egy közös barátommal, egy dal részletet ami hozzám szól, és még sorolhatnám...

8. Ha úgy igazán táncolok, akkor senki ne akarjon korlátozni. Akkor megszűnik a világ, elszabadul a pokol, és nincs az a jó pasi, aki akkor érdekelne. Zsigerből jön, teljes erőböl és igazán mélyről. Másik univerzumba kerülök. Aki látott már olynakor, az tudja, hogy miről beszélek.

9. Nagyon kötődöm a gyűrűmhöz. A gimi alatt a fekete-fehér gyűrű a nagyujjamon, és most a Dublinban vett ezüst gyűrű a mutatóujjamon. Nagyon nagyon rossz érzés, ha véletlenül nincs rajtam, és ugyanez a helyzet az órámmal. Ez a kettő elengedhetetlen az elinduláshoz.

10. A borokkal akarok foglalkozni. Igazából bármilyen formában. Külön világuk van, és minél többet tudok róluk, anál jobban a része akarok lenni.

11. Jó lenne találni valakit. Vagy ha valaki rám találna.

12. A köldököm felett van egy anyajegy, amit imádok.

13. Néha csak úgy eltűnnék egy kicsit. Elbújni egy láthatatlanná tévő köpeny alá, hogy pár napig ne létezzek a világnak. Csak néha.

14. Szeretem az ajándékokat, az apró meglepetéseket. Ugyanannyira kapni, mint csinálni és adni. Az a típus vagyok, aki szereti az ünnepeket, hogy ajándékozhasson, és kapjon, de az év bármely napján számíthattok meglepire.

15. Az egyetem előtt szerelmes voltam a spanyol nyelvbe és kultúrába. Már nem.

16. Imádok aprólékos, pepecselő, precíz hülyeségeket csinálni. Kis rajzok, gyöngyfűzés vagy bármi, csak aprólékos legyen és kikapcsolja a gondolataimat.

17. Ha meglátok valakit, az arca után a cipője az első amit megnézek.

18. Hiányzik Alicante. A város, hogy lesétáljak a Mercadohoz vagy a partra, a szokásos útvonalak, a szokásos helyek, a napsütés, a szabadság és az abszolút felhőtlenség. Ezek miatt érzem azt, hogy még valamikor akarok Spanyolországban élni. Leginkább a tenger mellett, délen valahol.

19. El kéne engednem a múltam szellemeit. A rossz szellemeket. Nagyon nehezen tudok túllépni a hibákon, bántásokon, akár én tettem valami rosszat, akár velem tették. Újra és újra átrágom, hogy mi volt a hiba, mit nem kellett volna, vagy máshogy kellett volna és ez belül, egy kis részemet folyamatosan emészti...

20. Az elmúlt másfél évben jöttem rá, hogy milyen eszméletlen szerencsés életem van. Az igazán komoly problémákat csak másokon keresztül, közvetettem tapasztalom és képzeletben jól felpofozom magam, ha ezt netán elfelejteném.

21. Két terápia van, amitől tuti, hogy jobban leszek: a vásárlás és a reggae buli. Nincs az a pénz amit ne tudnék elkölteni felhőtlen boldogsággal, és nincs az a rossz kedv, hogy ne tudjak élvezni egy jó reggae bulit. Utána: mintha kicseréltek volna.

22. Sohasem törtem-zúztam még idegességemben vagy fájdalmamban. Mindig visszafogtam magam. Pedig egyszer nagyon szeretnék... Üssek, vágjak, törjek, zúzzak, tépjek, dobáljak gondolkodás nélkül. Csak egyszer.

23. Az egyik vállamon a kisördög, a másikon a kisanyga és birkóznak. Néha ez győz, néha az.

24. Ahogy hazaérek, azonnal át kell öltöznöm itthoni ruhába. Ez az első: ruha, melltartó ledob, mackó nadrág és XL-es póló felvesz.

25. Néha van egy kis gondom az önértékeléssel... főleg mostanában.

életkép (kicsit máshogy...)

Vizsgáknak vége. Fekszem az ágyamon, laptop előttem. Bal kezemmel támasztom a fejem, jobb kezemmel semmit teszek a neten. Egy üveg sör az ágy mellett, a tv szól és a macinacimban vagyok. Legnagyobb örömöm, hogy a fodrász után illatos és sima a hajam, emellett a legnagoybb problémám, hogy kimenjek-e pisilni, vagy adjak-e még a lustaságomnak egy kis időt. És egy cseppnyi lelkiismeret-furdalásom (köszi, nézsi:-) sincs, hogy ilyen nagy dolgokkal kűzdök ebben a pillanatokban. Vajon youtubon nézzek baromságokat, vagy a tv-t kapcsolgassam?

1/2

Érdekes. Mindennél jobban vágyom egy társra, akivel igazán megoszthatom az életem. Az apró, buta momentumokat, hangulatos helyeket, zenéket, emlékeket, filmeket, gondolatokat, érzéseket, mindent, ami hozzám tartozik. Odaadnám az egyik felemet. És itt van egy blog, ahol megoszthatom mindezen dolgok nagyrészét, sok emberrel. Tudom, nem úgy, mintha egy konkrét személy lenne, de nekem ez a blog mindig is azt jelentette h nem vagyok egyedül. Hogy van kint valaki, több valaki, aki itt van, és megoszhatok vele bármit. Most mindezek ellenére bezárkóztam előle. Sokszor jutnak eszembe, amiket leírhatnék, de valamiért nem teszem. Azt hiszem egy valaki kell, aki öleléssel is jár, meg tekintettel, meg érintéssel és hanggal. Biztonsággal.

"Szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni."

Szerintetek?

Szerintem azért meg lehet próbálni...

életkép

Az élet nem igazságos. Ez néha kifejezetten dühítő, néha csak szomorú, de mindenképp bele kell törtődni. Nem mindig az gyógyít meg, ami az egyértelmű lenne. Nem mindig a közeli barát az, aki a segítséget nyújthatja. Pedig ő mindig ott van, nyújtaná is, de valamiért nem ő a megfelelő. Néha valaki olyan kell aki felborít, aki új, aki kiszakít abból, amiben nap mint nap benne vagy, és amiből ha belehalsz sem tudsz egyedül kimászni. Olyan mint, amikor egy hatalmas sártócsában vagy, először megpróbálsz kisétálni, de lehúz. Aztán négykézláb próbálkozol és végül már a földön kúszol, de nem haladsz előre. Ott állnak körülötted a segítő arcok, bíztatnak, őszintén szeretnék, h sikerüljön, és nyényleg bármit megtennének, de hirtelen megjelenik egy kéz, ki tudja miért pont az és hogy miér épp ő, de megfogod a kezét és szép lassan kihúz a masszából. A kéz igazából fel sem fogja, hogy mit tett, és hogy öntudatlanul is hős lett. Akit megmentett, az egyszerűen csak boldog, hogy végre meglátta azt akinek megfoghatja a kezét, és hogy elindult kifelé. És aki a körben áll, nem érti, hogy ő miért nem tudta megmenteni, hogy mit tehetett volna még, valahogy máshogy. Egy percre elszomorodik, hogy kevés volt hozzá, de aztán ráeszmél, hogy a lényeg, hogy már senki sincs a sárkupacban. A kérdés, hogy kinek mikor melyik szerep jut.

düh

Olyan düh, ami hosszú idő alatt folyamatosan ott él benned, valahol mélyen. Néha elfelejted, egy idő után abszolút nem kéne, hogy éljen, de mégis, ha valami felidézi, eszméletlen erővel tör fel, és kikiáltanád az egész világnak, hogy NEM ÉR!!!!! Az évek vagy hónapok alatt megfogalmazott mondatok a fejedben, a tekintet amit a másik megérdemelne, az érvek amiket sosem mondtál el, mert a pillanat, amikor alkalmad lett volna rá, lesokkolt. Már nem a mindennapjaid része, de héha olyan élénk mintha csak tegnap történt volna minden. A legelején megpróbálsz józanul és higgadtan gondolkozni, nem haragudni a másikra, hiszen jó érzés nem haraggal elválni. Aztán gondolkozol. És csak gondolkozol. Eljön a fázis, amikor valahogy hárítanod kell, valahogy el kell magadtól távolítani a problémát, különben visszavonhatatlanul beléd ég. Ilyenkor kezdődik az irracionális düh. Amikor arra vágysz, hogy csak egyszer, csak egyetlen egyszer üljön le veled szembe, te belenézhess a szemébe, és elmondhass mindent amit gondolsz róla, jót, rosszat, mérget, dühöt, szeretetet, mindent amit érzel. Aztán évek múlva, már nincs benned méreg, vagy sértettség, csak egy kis lappangó düh, egy higgadtam formában, főleg az iránt, hogy soha nem mondhattad el neki, mit érzetél és gondoltál akkor régen.

2008

Szval eltelt egy év. Olyan gyorsan, mint eddig még soha. Nagyon sok helyen voltam és elég sok minden történt. Nézzük csak...

...volt egy nagyon rossz vizsgaidőszakom, aztán egy nagyon rövid szorgalmi időszakom, és aztán meg egy elég sikeres júniusom, aminek köszönhetően jó sok pénzt kaptam azóta az egyetemtől, és újra éreztem, h képes vagyok teljesíteni ha valóban akarok.

...Alicantéban kezdtem az évet, ami egy elég jó évkezdésnek számított. Mindig a részem lesz és élesen él bennem minden egyes részlete.

...volt egy nyaram, amikor összesen három hetet töltöttem itthon, a többiben utazgattam és sok mindent láttam: É-Olaszország, Írország, Athén, Stockholm(már novemberben)

...belekukkantottam Nézsi múltjába pár nap erejéig, és ez csak keveseknek adatik meg!!

...megvolt a 10dik evezőstáborom, ami még mindig nem változott semmit. Különleges volt, közel kerültem Gyapihoz, ami azóta is tart, sokat beszélgettem Ákossal, láttam megnyílni három év után egy zárkózótt embert, és mint mindig, sokat tanultam az ügyes-bajos, kusza kapcsolataimból.

...letisztáztam pár letisztázatlan viszonyt, és sikerült konfliktus és nagyobb veszteség nélkül kijönnünk belőlük.

...létrejött a "Nándi-buli" fogalom, főleg Holdudvarban, és eszméletlen nagyokat táncoltam Gyapival. Kevés olyan buli van, ami olyan intenzív emlékként él bennem, de az a pár buli, mindenképpen közéjük tartozik!

...elég sok emberrel ismerkedtem meg az év alatt, hol jó tapasztakat, hol nem túl jó, de egy biztos: nincs jogom azt mondani h velem nem történik semmi, és hogy senkinek sem kellek.

...összeköltöztem a zseniális Zsongó-dongóval, amitől az elején - valljuk be - kicsit tartottam, mert a tapasztalataim e téren nem túl jók, de jobban nem is sülhetett volna el. Imádom őt, imádom a lakást, és imádom a szobámat. (bár most ismét üresek a falak, de ez nem sokáig lesz így)

...a saját bőrömön tapsztaltam, h az ember mindig okozhat meglepetéseket. Egy szeptemberi délután, két kávé a Nyugiban, és egy barátság vége. Nem beszéltem róla egy darabig, aztán talán túl sokat is, de túllépni még nem sikerült, csak ott mélyen belül emészt szép fokozatosan.

...amit a legjobban bánok: sok meg nem írt email és üzenet a kintieknek, hogy tudják, nem felejtettem el őket, hogy nincs hét, h ne jutnának eszembe.

...hosszú idó óta az első olyan év amikor nem voltam kapcsolatban senkivel. Asszem jó sok fázison mentem keresztül, a szánalmasan vágyakozótól a nyugodt beletörődésig, de majd jön, amikor jönnie kell.

...emberek elvesztek, vagy mebántottak, vagy éppenséggel jöttek és mosolyt hoztak, és vannak páran (csak kevesen) akik mindig ott vannak. Egy aki most beteg, egy akinek ma van a szülinapja, egy aki most boldog, egy egri csapat, egy örök fiú, egy elkötelezett fiú, és egy "tanár bácsi".

Így zártam a 2008-at és léptem át 2009-be. Fura volt ez az év. Nincs okom azt mondani, h nem volt jó év, de mégsem érzem azt h jó volt. Sűrű volt. Hullámvölgyekkel teli és mozgalmas. Kíváncsian várom mit hoz a 9es szám.

welcome back

Visszatértem a világháló körforgásába! Laptopom mintha új lenne, töltője tökéletes, és még ki is tisztították!! Már csak a januárt kell túlélnem!!:-)