1/2

Érdekes. Mindennél jobban vágyom egy társra, akivel igazán megoszthatom az életem. Az apró, buta momentumokat, hangulatos helyeket, zenéket, emlékeket, filmeket, gondolatokat, érzéseket, mindent, ami hozzám tartozik. Odaadnám az egyik felemet. És itt van egy blog, ahol megoszthatom mindezen dolgok nagyrészét, sok emberrel. Tudom, nem úgy, mintha egy konkrét személy lenne, de nekem ez a blog mindig is azt jelentette h nem vagyok egyedül. Hogy van kint valaki, több valaki, aki itt van, és megoszhatok vele bármit. Most mindezek ellenére bezárkóztam előle. Sokszor jutnak eszembe, amiket leírhatnék, de valamiért nem teszem. Azt hiszem egy valaki kell, aki öleléssel is jár, meg tekintettel, meg érintéssel és hanggal. Biztonsággal.