én azt mondom félek a kötődéstől és egy kapcsolattól, nezsi azt írja "Könnyebb azt érezni, hogy szükség van rád, mint azt, hogy szeretve vagy és viszontszeretsz."

vannak pillanatok, mikor őszintén megnyugszom mellette és eszembe se jut a sok kérdőjel, amiket én teremtettem, aztán vannak napok, amikor nem fejezem be a gondolatot, mert félek, hogy mi lenne a vége.

pólus és ellenpólus közt létezem mostanában, hol itt, hol ott. Ma egyedül, mikor azt érzem, hogy tényleg csak a család az, aki miatt nem vagyok magányos, holnap már várva a találkozókat, a beszélgetéseket, mosolyokat. Tőletek.

azt érzem bármire képes vagyok és várom a megmérettetéseket miközben rettegek és a csendes, megbúvó gyomorgörcs már megszokott érzéssé vált.