általánosságban, hallomások innen onnan

Szóval vannak olyan emberek, akiket nem értek. Pontosabban a legtöbb ember ilyen, de most egy bizonyos csoportjukról beszélek. A barátnők, akik megsértődnek, nem értenek vagy még csak meg sem próbálnak elfogadni bizonyos dolgokat. Ha szarul vagyok, akkor magára veszi, hogy miért nem beszélek hozzá, vagy miért viselkedem így vele. Ha valamiről nem akarok beszélni, bele sem gondol hogy esetleg ennek valami oka van, egyből bevágja a durcát, hogy miért titkolózom előtte. Ha nem tudok elmenni, rögtön azt hiszi, hogy azért nem megyek mert nem akarok. Sok ilyen lány van, én is ismerek néhányat. Mindezek ellenére szeretem őket, bármikor bármit megtennék értük, de az az igazság, hogy már én is ki tudom azt mondani, hogy van egy határ. Hogy sajnálom, de nem. Csak annyi, hogy ha azt mondom, hogy nem tudok menni, akkor ne keltsen bennem lelkiismeret furdalást. Ha tudja, hogy nem vagyok jól és főleg, hogy miért nem vagyok jól, akkor ne gondolja, hogy ő áll a probléma hátterében, hanem adjon időt és várja meg amíg én fordulok felé. Ha elmondom, hogy minek mi az oka, akkor bízzon bennem - mert ismer és tudja ki vagyok - és ne sértődjön meg. Ennyi. Bizalom.