Versek

Hihetetlen, hogy rátalálsz egy versre és mennyire meg tud fogni. Amikor igazán tetszik egy vers, annyira h kiírjam a füzetembe, onnan tudom, hogy érzek valamit a hasamban, az egész testemben, hogy ezen a versen nem tudok csak úgy átlépni.
Tökéletsen le tud írni egy pillanatot, egy érzést, az egyik ideádat vagy akár az egész életedet. Egy ember akit nem ismersz valójában, jó esetben tanultad az életét, a költészetét, rosszabb esetben még a nevét sem hallottad, hibátlanul leír belőled egy részt. Mintha a zsigereidbe látna, és van hogy magad sem tudod h benned van az az érzés, de elolvasod azt a pár sort és azt mondod: ez én vagyok.


Szabó Lőrinc: Különbéke
Márai Sándor: Halotti beszéd
Ady Endre: Valaki útravált belőlünk
Jevgenyij Jevtusenko: A lelked szobája
Bertók László: Ki kérdez?
Baranyi Ferenc: Fogadom
Szabbó Lőrinc: Kalibán
Háy János: Törés
Dsida Jenő: Hálaadás
Csengery Kristóf: Habrend
Karinthy Frigyes: Lecke
Csengery Kristóf: Egy nyúl visszatekint
Edgar Allan Poe: Tündérország
Reviczky Gyula: Magamról
Szabó Lőrinc: Az Egynek álmai

egyelőre ennyi....