2013

Ez az év csak úgy megtörtént. Nagyon gyorsan eltelt és nagyon sok minden történt. Nagy dolgok, barátságban, párkapcsolatban, munkában, bennem.

Vegyük sorra. Magánélet. Már nem vagyok egyedül. Sok párkapcsolatom volt, de mindig egyedül voltam bennük, mert így akartam. Azt kívántam tavaly szilveszterkor, hogy megkérjék a kezemet. Nem a féltérdre ereszkedésre (bár így történt), vagy a sírásra vágytam (bár így történt), hanem, hogy kétely nélkül, őszintén érezzem, hogy vele akarom leélni az életemet és ő pedig velem akarja ugyan ezt. Mérhetetlenül várom a közös életet vele!

Munka. Sokat tapasztaltam az elmúlt 1 évben, két munkahelyen is. Budakeszin rájöttem, hogy keményen tudok küzdeni azért, hogy meghallgassanak, és végül sikerült, meghallgattak. Most először éreztem, hogy nem ért meg a családom. Elvesztem a világ elől, mert bizonyítani akartam, elsősorban magamnak, hogy képes vagyok sokat dolgozni, és hogy végre lehet fontos az, amit csinálok. Aztán mikor ezt bizonyítottam, már elég volt. Eljöttem, mielőtt megutálhattam volna azt, amiért annyit dolgoztam. Az ott töltött egy év alatt mérhetetlen sok kreatív, vicces, szórakoztató és érzelmes momentumban volt részem, de még sosem tapasztaltam ilyen kiábrándultságot és dühöt ezzel együtt. Minden egyes porcikámmal megéltem az összes konfliktust és az összes problémát. Nem az enyém volt a hely, de úgy éltem és dolgoztam ott, mintha a sajátom lett volna. Vajon ezt látták ők? Még egy ideig nem akarom újra ezt érezni, meg kell tanulnom, hogy merülhetek el a munkámban anélkül, hogy felemésztene.
Két hónapot voltam munka nélkül, amiből az első pihenéssel és alvással telt, a második pedig enyhe pánikrohamokkal. Hirtelen üresek lettek a hétköznapjaim és kénytelen voltam szembe nézni azzal, hogy mit hanyagoltam egy évig Budakeszi miatt.
Majd jött a mostani. Ismét jókor voltam jó helyen, de emellett megdolgoztam azért, hogy most azt csinálhatom amit. Ez most talán ideális középút. Van, hogy elmerülök a munkában és élvezem, mert tudom, hogy csak ideig-óráig tart. Van eredménye annak amit csinálok, sokat tanulok másoktól, sok minden kihívás, de nem ijesztő. Most jó. Még nem gondolkodom azon, hogy vajon mi lesz ha innen majd tovább kell lépnem, mert tudom, hogy csak a munkám fog változni nem az életem, mint Budakeszi után.

Barátok. Budakeszitől kaptam 2 új barátot. Mikor felmondtam, nem tudtam, hogy működni fog-e a dolog utána is, de működik. És szeretem, hogy már az életem részei. Aztán egy társaságból talán egy kicsit kiestem. Nem hinném, hogy kevésbé vagyunk már egymásnak fontosak, csak valahogy kevés az együtt töltött idő. Hiányoznak. Lehet, hogy ez csak egy ilyen időszak. Vagy eltávolodtunk. Nem tudom. Egyszer majd biztosan kivesézzük a 10. fröccs után. De/Ezzel együtt vannak, akiknek visszavonhatatlan helyük van a lelkemben, már nagyon régóta.
És végül visszakaptam egy barátot. Ez az év mindkettőnkben sokat változtatott. Év elején még el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogunk egymáshoz visszatalálni, de tudtam hogy vízválasztó év lesz és tudtam, hogy ha nem lesz ott életem fontos momentumainál, akkor azt mindig is bánni fogom. Megoldottuk, hogy találkozzunk középen. És most az egész sokkal őszintébb. Őszintébb, mint valaha.

Sokszor éreztem idén értetlenséget, csodálatot, küzdeni akarást, még több értetlenséget, csalódottságot, szerelmet, félelmet, olyan rettegést, ami jó érzéssel tölt el, hiszen van mit veszítenem. 2013-ban sokkal többször álltam ki magamért mint előtte bármikor. Megtanultam, hogy érek valamit. Hogy ne becsüljem le magam, csak tudjam, hogy miben kell fejlődöm, és hol kell még tágítani a határaimat. Azért merek küzdeni és erősebb lenni, nem mindig kedvesnek lenni, mert van kire támaszkodnom. Már nem akarok mindenkinek a kedvére tenni, de azt sem szabad elfelejtenem, hogy vannak, akikre több figyelmet és időt szeretnék szánni, mert sokat gondolok rájuk. Még mindig félek a sorstól, hogy egyszer csak arcon röhög és felpofoz, de így legalább nem felejtem, hogy szerencsés vagyok. Talán egy picit úgy érzem, hogy jó úton járok.

Izgatottan várom 2014-et. "A mi évünk lesz"