múlt szelleme 1

Mikor Karácsonykor otthon voltam, megtaláltam a közös képeinket Baluval, mikor Németorszárgban nyaraltunk. Hihetetlen h mennyire nem volt boldogság a szemeimben. Tudom, hogy ezerszer elmondtam már újra és újra mindenkinek, hogy milyen volt a kapcsolatom Baluval, de csak nemrégóta tudok rá visszagondolni harag nélkül. Ha végig gondolom azt az 5hónapot, nem látom magam. Vagy csak nem emlékszem a 2004es önmagamra. Amellett, hogy egy cseppnyi megértést nem tanusított az irányomba, és folyton önigazolást keresett bennem, én is nagyon sok hibát elkövettem. Látom, h néha mennyire nem voltam figyelmes, és sok olyan dolgot csináltam, amit egy normális kapcsolatban nem engednék meg magamnak. Nem szerettem Balut, azt szerettem, hogy van egy pasim, aki nyitott a külvilágra, nem kell féltenem semmilyen társaságban, és az egész kettősünk kifelé tökéletes volt. És a hangsúly a kifelén van, belül nem volt semmi ami táplálja a kapcsolatot. És ez nem az ő hibája, sem az enyém, egyszerűen mind a ketten az első benyomásba szerettünk bele, és ez volt a legnagyobb tévedésünk. Ezért veszekedtünk órákat, ezért végződött minden találkozásunk sírással, és ezért csinálam meg vele olyanokat, amit egy mostani valóban jól működő kapcsolatomban el sem tudnék képzelni. Volt olyan korszak mikor gyűlöltem és mindenért őt hibáztattam, volt amikor magamat hibáztattam (temészetesen vele együtt), de most, több mint 3 év után sikerült kimondanom h nem hibáztatom egyikünket sem, egyszerűen csak tanulnom kell belőle, és nem újra elkövetni ezt a hibát. Hát nem ment gyorsan, de csak eljött ez a nap is....