ΛV

Egy másik blogon arról folyik a vita h létezhet-e fiú és lány közötti barátság. Szerintem erre, ebben a formában nincs válasz. Mindenki életében mást jelent a 'barátság' fogalma, máshogy definiálom én, te vagy ő. Így én is csak aszerint tudok vélemény alkotni h nekem milyen tapasztalataim voltak, és hogy mit láttam a kapcsolatok során. Sokan azt mondják, hogy azért nincs mert ha egy fiú és egy lány közel kerül egymáshoz, mindig elindul a vonzalom valamelyik fél oldaláról. Ez szerintem is így van. De ez nem mindig akadálya a barátságnak. Igen, ha belegondolok, sokszor a vonzalom nélkül már nem is létezett a kettősünk, de ez nem törvényszerű. A barátságban azt érzem, hogy az illető mellettem áll. Számíthatok rá, segít megtalálni az utamat és önmagamat. Ez létezhet úgyis h van köztünk valamiféle vonzalom. Szerintetek nem?Persze, ehhez be kell tartani bizonyos játékszabályokat, értem ezalatt h tiszteld a másikat, és vedd észre ha a vonzalom túllépte a barátság határait, és már nem hozzáad hanem elvesz. Semmi sem fekete-fehér. Igazából ha végig gondolom az ilyen kapcsolataimat, káosz van a fejemben. Kikre mondtam valaha azt h a barátom? Márk, Ákos, Bejgli, Peti, Zsolti, Potter (akik határozottan átlépték a haveri vonalat, és a közelmúltamhoz taltoznak) Eltűnt, megvan, haragszik, eltűnt. A dolgok megváltoztávak sokszor helyesbíthetném a múltat, és mondhatnám azt h nem is volt a barátom. De minek? Ha 20év múlva megkérdezik bármelyikről h ki ő, kétely nélkül azt fogommondani h a barátom volt (reméljük múltidő nélkül). És most valamiért, ezen érzem nagyon a hangsúlyt. Ha akkor azt éreztem h a barátom, és valóban éreztem, akkor miért akarnám ezt megmásítani? Igen, lehet belőle tanulni, és lehet h legközelebb már nem fogom kijelenti olyan könnyelműen h a barátom hanem várok és elgondolkozom. De nem az a lényeg amit akkor éreztem? És ez nem csak a régi barátságokkal van így. Bármivel. Volt kapcsolatok, barátok, barátnők. Persze, néha egy-egy dolog napvilágra kerülése megváltoztatja az egész kapcsolatról alkotott képet, de szerintem magamat fosztom meg valamitől, ha hetekkel-hónapokkal-évekkel később azt mondom, h ő nem volt a barátom. Ő nem szeretett igazán. És még sorolhatnám a hasonló a -már megtörtént és megváltozhatatlan múltra vonatkozó kijelentéseket. Én is mondtam ilyeneket, és ahogy magamat ismerem még fogok is jópárszor. Ember vagyok, és az ember ilyen.


(...mostanában azt vettem magamon észre h aggasztóan szentimentális vagyok néha...)