jan30

Reggel 7kor indulás, még sötét volt mikor kiértünk az egyetemre. Fényképek, napfelkelte, hosszú várakozás a vizsgára, és rettenetesen sok röhögés. Az az igazi fáradt, leépült de mélyről jövő szakadás. Kevés vizsgát kezdtem úgy h röhögő görcsöt kaptam (hozzá teszem, nagyon régóta először). Mert hát tetszik tudni tanár úr, nálunk sok az erdő!:-D Aztán vizsga, reménykedés a lehetetlenben, és utána az ami otthon sosem lesz. Mikor kifekszel a fűbe, január 30án, egy blézerben, éget a nap és csak punnyadsz, beszélgetsz, fényképezgetsz (mert hát mikor nem, főleg egy napsütötte napon), és nagy nehezen végül ráveszed magad, hogy felkellj és újra elindulj. A péntek felé, amin már nagyon jó lesz túl lenni. Annak ellenére h 3óra alvás után történt mindez, és vizsgáztunk, nagyon nagyon jó nap volt!!:-)

(pedig mi csak fényképezünk:-)