Na. Ideje lenne vmi értelmeset kipréselnem magamból. Eltelt egy év, nagyon gyorsan és nagyon zűrösen. Voltak igazán boldog időszakai, nem is egy, amikor valóban teljesnek éreztem magam, voltak olyan időszakai, amiért bármit megadnék ha visszacsinálhatnám, és olyan is volt, hogy nem voltam önmagam, elgyengültem, menekültem és homokba dugtam a fejem. Barátságok. Nos, igen.... Azt hiszem ezen a téren, olyan vihar volt 2007ben, h még végig gondolni is nehéz, kivel, mikor, hogy alakultak a dolgok. Az évet, egy olyan társasággal kezdtem, amiben még soha nem volt részem. Szerettem minden egyes pillanatát, és őszintén hittem h ez úgy meg is fog maradni (én kis naív), aztán szép lassan minden pontja széthullott, lépésről lépésre. Mindenki másfele ment, egyes barátságok megamaradtak, mások örökre elvesztek. Egy kapcsolat vhol megromlott, aztán még egy, és sok embert bántottam. Olyanokat akik, igen is fontosak nekem még mindig, akkor is ha nem beszélünk, vagy ha most sokkal többet és mélyebben beszélünk mint az elmúlt fél évben. Januártól júniusig sokminden megváltozott bennem, sok okból kifolyólag.
Aztán eljött a nyár, amit akkor már nagyon vártam, főleg azért h ott hagyhassam szegedet, de nem volt jó nyár. Volt egy sms amit sosem felejtek el (hál istennek, hisz így soha többet nem fogom megtenni), és volt egy este a tabánban amikor kicsit visszatértem önmagamhoz. Megvolt a szokásos balaton, kicsit más formátumban mint eddig, de tökéletes volt, akkor nagyon nagyon szükségem volt rá, és a nyaram egyik legjobb bulija is akkor történt (i dont need a man, umbrella:-). Egy embert nagyon megbántottam, ezzel megnehezítettem egy másik ember életét, és mindenki pontosan tudja, hogy gyűlölöm az egészet amit akkor tettem. Evezős tábort sem szabad kihagyni a sorból, idén az sem a megszokottra sikerült. Egyrész vhogy befurakodott a társaságba az ember rossz és gonosz oldala, másrészt egy barátságban vmi megtört. De volt jó része is: nagyon közel kerültek emberek hozzám, nagyon sokat nevettem, és megtanultam értékelni azt a békés, és az életünktől elzárt világot ami abban az egy hétben létezik/létezett, ez majd idén kiderül. Mint minden évben, a nyaram legjobb része az utolsó hetek voltak. Nagyon sok buli, egy hét pihi otthon, egyedül, nyugalomban, és készülődés Alicantéba.
Két hetet töltöttem szegeden, de abban a két hétben visszakaptam egy fontos barátot, többet voltam régiekkel, és úgy tudtam eljönni otthonról, hogy azt mondtam, egy-két dolgon kívül rendben hagyom itt az életem. Annak az egy-két dolognak meg idő kell, és őszintén remélem hogy legalább valamennyire helyre fognak rázódni.
Aztán megérkeztünk Alicantéba, és teljesen új fejezet kezdődött. Pár napja azt kérdezték tőlem, hogy mi fog innen a legjobban hiáynozni. Erre reflexből azt válaszoltam magamban, hogy az emberek, de nem így van. Az a teljes szabadság amiben itt élek. Nem tartozom senkinek felelősséggel, akkor megyek és oda amikor csak akarok, én döntöm el, hogy mit kezdek az időmmel, akkor vagyok egyedül, amikor én akarok, és akkor vagyok emberekkel, amikor ahhoz van kedvem. Nagyon nagy szabadságot tud adni, hogy nem lebeg felettem a múltam minden egyes nap, akárhova megyek, akárkivel találkozom. Természetesen nem felejtem el, hogy miket tettem, és mi vár otthon, de itt ha nem is 100%osan, de nagyjából tiszta lapot tudtam kezdeni, és ez nagyon megfogott. Most kezdtem el érezni, hogy ezt az életmódot amiben itt élek, nem tudnám hosszú távon csinálni, kezd bennem megfogalmazódni, hogy milyen problémával hogy fogok szembenézni, legyen ez egyetem vagy bármilyen kapcsolat. De az a szabadság amiben itt élek, nagyon fog hiányozni, még akkor is ha tudom, hogy hosszú távon nem működne.
Egyértelműen összehasonlíthatatlanul kezdődött 2007 és 2008. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy fog telni ez az év...