Nagyon nincs kedvem elmenni itthonról. Ez nem azt jelenti, hogy nem vágyom arra ami szegeden vár, akár ma, akár egész héten, de nincs dolog ami felérne egy itthon töltött héttel. Nagyon elgondolkodtatott ami veled történt (zsuzsi). És rájöttem, hogy rettegek hogy elveszítem a szüleimet, mert még nagyon sok dolgot nem mondtam el nekik. Nem tudják mennyire becsülöm őket, hogy mennyire példát mutatnak az egész életemhez. Nem tudják, hogy az életem alapját adták, hogy miattuk és általuk lettem olyan amilyen. Hogy mennyire nem tudom még őket elengedni, és nem értem azokat akik megtehetnék h hazamennek minden hétvégén és nem teszik, én nem vágynak az otthonra. Régen, lázadó kis picsa koromban nem az otthont tartottam legfontosabbnak az életemben. De csak túl önző és makacs voltam ahhoz hogy beismerjem, hogy nélkülük nem lennék senki. Persze, mellettük még sokmindenki más is hatott rám, de ők adták az alapot, amin az egész nyugszik, és anélkül az egész összeomlana. Mostmár tudom. És rettegek, hogy nem tudom igazán átadni nekik ezeket. Kedden elutaznak mind a hárman, és ilyenkor az a szokás h megmutatják h milyen titkos számla meg pénz hol van, hogy tudjam ha bármi baj történik velük. Eddig ez eszembe se jutott, de mostmár rettegek. Még nem tudják, mennyire nagyon szeretem őket, mind a hármojukat még akkor is ha tüskés vagyok és kötekszem egész hétvégén és nem mosolygok. Akkor is ha nem tudok hazajönni, vagy ha korábban kell elmennem. Szükségem van még rájuk, még nem tudok elszakadni itthonról.
Ez megmagyaráz sokmindent, hogy miért nem találkozom többet pesti barátokkal, hogy miért megyek néha haza mikor lent is maradhatnék. Ez nem szól senki ellen, ez mellettük szól. Ennyi.