confessions... 2

2. Evezőstábor. Idén elég érdekesre sikerült, főleg az utóhatása. Maga a tábor nagyon jó volt, sokmindenre rájöttem. Confession: eddig azt hittem azért szeretek evezőstáborba járni, mert ott vmennyire központban vagyok, meg figyelem meg ilyesmi. Ez idén megváltozott. Rájöttem, hogy tökéletesen elég, és becsülendő dolog hogy az a pár ember aki nekem fontos, azok szeretnek. Az embert szeretik bennem, nem a nőt, nem akarnak szédíteni, v megdugni, egyszerűen csak beszélgetni, meghallgatni, elmesélni bajaikat, tanácsot kérni vagy adni. És ez többet ér annál, h a 25ből 20 v csak 5emberrel vagyok jóban. Mert ezek nem felszínesek. Ritka az ilyen főleg az ő életükben. Nem átlag barátságok, m nem rendszeresek, nem szokványosak, de sokat jelentenek. Örülök, h erre rájöttem, m sokkal jobban tudom értékelni őket, és azt a hangulatot ami régen volt. Az idén elveszett. Beférkőzött a társaságba az ember rossz oldala. Amikor sunyi, kétszínű, és nem őszinte. Ebben részben én is hibás vagyok, nem kellett volna zsuzsival ennyire nyíltan sutyorogni az emberek háta mögött, de mi ezt csak kettőnk közt csináltuk. Szóval, talán ha ez nincs, akkor nem gerjesztem ezt az egész folyamatot, ami idén elindult, és amit úgy nevezünk: egymás kibeszélése. Már nem érdekel h mik történtek, ki kivel dugott majdnem, meg hasonlók, csak az h ákos miért negatív megint, h petinek miért szomorúak a szemei a képen, hogy márk hogy van lelkileg, vagy hogy potter tisztába jötte-e azzal, hogy mit akar. Én is követtem el hibákat de örülök, mert különben erre nem jöttem volna rá. És ezért örülök, hogy bekerült a képbe kitty. Nehéz volt a tábor utáni 2 hét, hogy túllássak a hiúságomon, és a sértettségemen, de sikerült. Az hogy ez mennyire valós arra majd holnap rájövök, mikor megint találkozom velük.
És csak remélem, hogy valami köv nyárig változni fog és nem fog így maradni. Mert nehezen viselem a változást, főleg ha evezőstáborról van szó.... Nem akarom érezni, hogy ez a dolog is elveszett. Féleg tőle.