confessions... 3

Sokmindenben változtam az elmúlt 1-fél évben, de egyvalamin nagyon meglepődtem, mert azt hittem soha nem fog menni. Képes vagyok elfogadni a változást, bármilyet. Visszaolvastam ma a blogom. Láttam, hogy mennyire ragaszkodtam egy társasághoz, egy barátnőhöz, egy baráthoz, és mindenhez amit akkor és úgy szerettem. És minden megváltozott. Amin a legjobban meglepődtem blog olvasás közben: "A fél évvel ezelőtti emberekből megmaradt öt. Nem baj, hogy csak ők maradtak, nem véletlenül, de ezt mostmár nem akarom elveszíteni. Tudom, hogy mind a 4ükkel meg fog maradni az a kapcsolatom, ami most is meg van, és mind a 4gyel különböző, de együtt is szükségem van rájuk! Nem akarom, hogy ez tönkremenjen, ennyit nem ér egy angol szakest. (tudom, nem csak arról van szó..) Bízom bennük, remélem helyesen ismertem meg őket, és hogy holnap helyre rázódik a dolog..." És eltűntek. Elveszett. Vkit nem sajnálok, de valakit igen. És az a fura h akkor biztos voltam benne, hogy tényleg mind a négyen megmaradnak. Vmit rosszul csinálhattam, hogy ekkorát tévedtem.
Amit észre vettem magamon, hogy az elmúlt pár hónapban elfogadtam hogy a dolgok változnak. Néha jól, néha nem, de mindig lesz utána vmi. Örülök h nem ragaszkodom már annyira a dolgokhoz. Természetesen, van amihez még mindig nagyon ragaszkodnék ha arról lenne szó, de érzem magamon, hogy könnyebben elfogadom ezeket a dolgokat... Vagy ilyesmi.