decemberi életkép

Kedd este van, a szobámban három halvány kis fényforrás adja az össz világosságot: az asztali lámpám, egy gyertya és egy karácsonyi sárga égősor a falon. Én beadandót írok csikósra, miközben már egy teljes A4-es oldalt telefirkáltam a laptopom mellett a gondolatok hiányában. A szomszéd szobából, nyitott ajtónál, üvölt a No te ames, miköben Nézsi teljes átéléssel énekli, kiélvezve minden drámaiságát a dalnak, csak úgy, szimplán önmagának. És a legszebb, hogy ez teljesen normális, és észre sem veszem, ha éppen nem koncentrálok minden másra a beadandómon kívül.... Szeretem ezeket a délutánokat, még akkor is, ha a hátam közepére sem kívánom a tanulást!